Új Néplap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-24 / 301. szám
ÚJ NÉPLAP-2009. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK 13 MEGYEI TÜKÖR A családok segítése fontos célkitűzés ünnep Karácsonyi beszélgetés dr. Beer Miklóssal, a váci egyházmegye megyés püspökével Dr. Beer Miklós megyés püspök gyakori vendége Szolnoknak. Legutóbbi látogatásakor a főpásztor a hazai kereszténység helyzetéről és a magyar családok jövőjéről osztotta meg velünk néhány gondolatát. Szathmáry István- Püspök úr! A karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amit hívők, nem hívők egyaránt rendkívül fontosnak tartanak. Ugyanakkor arról is beszélnek, hogy a vallásos érzés gyengülése miatt Magyarországot az egyház újra térítésre szoruló, missziós területnek tekinti- A missziós jelleg igazából egyházunk lényegéhez tartozik. Voltak a történelemben olyan korszakok, amikor úgy tűnt, Európa teljesen keresztény, és az egyház befolyása sokkal természetesebb és tökéletesebb a közéletre, mint ma. De akkor is élt a jézusi megbízás, amit Máté evangéliuma így fogalmaz meg: menjetek el az egész világra, tanítsatok minden embert! Az egymást követő nemzedékek felé mindig újra és újra kell a jézusi tanítást közvetíteni. Európa, és benne Magyarország jelenlegi helyzetét nézve tényleg úgy látszik, hogy a második világháború utáni időszakban az egyházi befolyás és a hagyományos vallási ha-' tás a háttérbe került Ennek számos oka lehet, nálunk közrejátszott ebben a hagyományos vallásoktatást nehezítő diktatúra is. Ezzel a fogalommal a hatvanas években szembesültem először, amikor az akkori párizsi érsek nevezte egyik prédikációjában Franciaországot missziós területnek. Ugyanakkor II. lános Pál pápa az ezredfordulón újra előtérbe hozta ezt a kérdést az új evange- lizáció fogalmával. Ami elsősorban azt jelenti a számunkra, hogy a mai kor nyelvén a mai problémáknak a tükrében kell újrafogalmazni a krisztusi tanítást. Rámutatott arra a felelősségünkre, hogy szót értünk-e a minket körülvevő világgal, meg tudjuk-e szólítani az embereket az evangéliummal, úgy, hogy az tényleg reménységet és vigasztalást adjon az életükben. Ez napi feladatunk.- Hitéletét tekintve mennyire van válságos helyzetben Magyarország? — Nem különösebben, mint Európa többi országa. Ha pedig a magyar történelemre gondolok, biztos, hogy nem új jelenség a mostani állapot. Nyilván újra és újra szembesülni kell vele, de az állandó megújulás igénye hozzátartozik az egyház életéhez. Például szent X. Pius pápa jelmondata volt az, hogy szüntelen megújulni Krisztusban. A mi nemzedékünk számára is ez egy kihívás, hogy újra tudjuk-e fogalmazni a világszemléletünket, értékrendünket úgy, hogy az eljusson az emberekhez.-A katolikus egyház tud-e hatásos választ adni olyan kihívásokra, mint amit a bizonytalan, de kereső embereket gyakran látványos eredménnyel megszólító szekták jelentenek? —Ezek az új vallási irányzatok bennünket is önvizsgálatra indí- A katolikus egyház, mint mérete folytán nehezebben mozduló szervezetként képes-e belátható időn belül megfelelő választ adni ezekre a kihívásokra?- Én szívesen hivatkozom a mostani pápánknak, XVI. Benedeknek a körleveleire, amikre kis túlzással, de mégis azt mondom, hogy régóta vártunk ilyen világos, tiszta beszédre. Az első arról szól, hogy Isten maga a szeretet. Vagy a keresztény reményről. írt körlevélre, amiben az áll, hogy A reményben vagytok megváltva. Utóbbi azt fogalmazza meg világosan és egyértelműen, hogy a mi világszemléletünkben, élet- szemléletünkben a halál és a feltámadás együtt jelenti a reménység titkát. De a legújabb körlevélre is utalnék, Az igazságban gyökerező szeretet kezdetűre, ami a keresztény társadalmi tanítást fogalmazza újra, reagálva a mai valós problémákra: a globalizációra, a környezetszennyezésre, a világgazdasági válságra. Nekem nagyon sokat jelent, hogy a pápa példát ad arra, igenis tudunk választ adni ezekre a mai problémákra, ha vállaljuk ennek a felelősségét, hogy újrafogalmazzuk eddigi nézeteinket. Nagyon fontos bölcsességként szoktam emlegetni, hogy ami örök érték, azt ne akarjuk mi megváltoztatni, ami viszont egy változó korhoz kötött forma, azt pedig legyen bátorságunk változtatni. Ez a beszédünkre, a nyelvünkre is vonatkozik elsősorban. A gyermek-hitoktatás mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kellene a Dr. Beer Miklós megyés püspök gyakori vendége Szolnoknak, az egyházmegye legnagyobb városának papjainknak helyezni a felnőtt katekézisre, hogy felnőtt módon fogalmazzuk meg a hitünket. Nagyon sokszor ugyanis azt tapasztaljuk, hogy értelmes felnőtt emberek vallási fogalmai gyerekcipőben járnak. Egy orvos azt kérdezte tőlem egyszer, hogy az angyalok tényleg lányok? Nem akartam megsérteni, mert ez neki egészen komoly problémája volt, de a mi felelősségünk, hogy ezekről nem beszélünk. így nem vált nyilvánvalóvá, hogy semmi értelme ennek a kérdésnek, hiszen a szellemi lények fogalmába egyáltalán nem fér bele a mi emberi natúránk. —A karácsony a család ünnepe, ilyenkor jobban előtérbe kerülnek a vele kapcsolatos kérdések. Egy felmérés szerint a magyar családok szívük szerint több gyermeket szeretnének vállalni annál, amennyi ténylegesen megszületik. A katolikus egyháznak mi az álláspontja ezzel kapcsolatban?- Kopp Mária legutóbbi előadását hallottam erről a felmérésről. A családok támogatása elsőrendű kötelessége a magyar társadalomnak, mert ez a nemzet jövőjének záloga. A gyerek- vállalás felelőssége sok tényezőtől függ, de elsősorban abban látnám a kiutat, hogy mindenfelől, az egyház, de az állami intézmények oldaláról is kapjanak meg minden segítséget a családok, elsősorban a nagy családok. Ez kulcskérdés. Mi, a katolikus egyház oldaláról azon túl, hogy a családot, mint Istentől kapott életkeretet látjuk, nagyon fontosnak érezzük azt, hogy a családok egymást támogató magatartásához adjunk bátorítást és segítséget. Azért, hogy kapaszkodjanak össze és támogassák egymást, kezdve egészen a gyerekruhák tovább adásának praktikus szempontjától addig, hogy együtt csináljanak szabadidős programokat, vagy vigyázzanak egymás gyerekeire. Ezeknek olyan, szinte magától értetődő dolgoknak kellene lennie, amit újra és újra segítenünk kell. Természetesen ehhez más kérdések is kapcsolódnak. Az, hogy az oktatásban a bölcsődétől kezdve kiemelt feladat legyen a szociális intézkedések területén a családok támogatása. Egy éve tettem meg azt a felhívásomat, hogy segítsünk egy családot, a mindennapi anyagi gondjainak megoldásában. Most is aktuális felhívásnak érzem, hogy az intézményes megoldásokon túl, aki teheti, akár anyagiakkal is támogassa a bajban levő családokat. Hiszen gyakran reális veszély például az, hogy lakáshitel-törlesztés, vagy más gond miatt családokat lakoltatnak ki. Nagyon szép kezdeményezéseket látunk ezen a területen, akár az anyaotthonokra, akár az egyházi óvodákra gondolok. Vagy említeném a Baba-mama klubokat, amiket már sok plébánián megvalósítottak. Ezek mind abba az irányba mutatnak, hogy a szülőknek legyen lehetőségük több időt tölteni a gyermekeikkel, többet foglalkozni velük. Nagyon fontos célkitűzés az óvoda és iskola, illetve a szülők kapcsolata is. Ha ez él, akkor lesz hatékony a nevelés.- Az egyház itt elég nehéz terepen mozog, mivel az állam részéről gyakran ezzel ellenkező hatás* munkái Például a devianciát is hivatalosan támogatják. Az egyházak fel tudják emelni ez ellen a szavukat?- Én inkább úgy mondom, felelősségünk a család védelmében a devianciákkal szemben is következetesen szót emelni. Természetesen türelemmel és szelíden, de világos állásfoglalással kell képviselnünk a keresztényi gondolkodásunkat, mert mindenképpen a családokban látjuk társadalmunk megújulásának, megtisztulásának elsőrendű zálogát.- Püspök úr! Végezetül egy személyes kérdést szeretnék feltenni önnek. Szemmel láthatóan kitünteti városunkat figyelmével, gyakran tapasztalhatjuk, hogy személyesen részt vesz az itteni hitéletben. Közel áll önhöz Szolnok?- Ez természetes, és nincs benne semmi különleges dolog. Szolnok egyházmegyénk legnagyobb városa. A többi település nagyságrendekkel kisebb, s mégis vannak olyan aránytalanságok, hogy Vácnak tíz temploma van harmincötezer lakosra, addig Szolnokon legfeljebb négy templomunk van jóval nagyobb lélekszámra. Ugyanakkor azért is szeretnék mindenképpen segítséget adni a szolnoki plébániának, mert nagy örömmel látom azt a jóindulatú befogadó készséget, ami a város felől a katolikus egyház felé megnyilvánul. Ennek az elvárásnak szeretnénk megfelelni és a mai társadalom gondjai között az egyház részéről minden lehetséges támogatást felajánlani. tanak és rádöbbentenek arra, hogy mi észrevétlenül egy olyan nyelven beszélünk, ami már elmegy az emberek feje fölött. Tehát nem értik, hogy mit is mondunk nekik. Feltétlenül fontos a sokkal személyesebb és közvetlenebb megszólítás igénye, a megszólítás tudománya. Először meg kell hallgatni az emberek problémáit, hogy azokra tényleg eligazítást és reménységet adó választ tudjunk adni. Azt szoktam mondani, hogy az igazán súlyos emberi problémák mindig ugyanazok. Itt a szegénységre, a betegségre, az elmagányosodásra, a tragikus balesetekre, és végül a halál tányéré gondolok, amik minden nemzedék életében megoldandó problémaként jelennek meg. Ezekre a krízis- helyzetekre nekünk hitelesen kell reagálni, és nem szabad föltételeznünk, hogy az emberek rendelkeznek vallási műveltséggel. Ez különösen vonatkozik azokra a jó szándékú emberekre, akik látják a mai társadalom problémáit, és vallási megoldást akarnak adni, ugyanakkor nem rendelkeznek átfogó vallási ismerettel, szemlélettel.