Új Néplap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-24 / 301. szám

2 ÚJ NÉPLAP - 2009. DEÓEMBER 24., CSÜTÖRTÖK MEGYEI TÜKÖR OlvasóinK írtáK A családanyák felelőssége Minden tiszteletem a család­anyáké. Azoké, akik gyerme­ket nevelnek, családot tarta­nak össze, szülőket gyámolí- tanak, és ezen kívül nap mint nap keményen, felelősségtel­jesen dolgoznak a munka­helyükön. A karácsonyi bevá­sárlások, a meghitt családi ünnep, terített asztal biztosí­tása külön feladat elé állítja őket december végén. Először is meg kell tervezniük, hogy mekkora az a keret, amelyből gazdálkodhatnak. Ki kell ta­lálni, hogy a családtagoknak, szeretteiknek milyen ajándé­kot kellene beszerezni. Össze kell állítani a listát, hogy az ünnepnapokon mi kerül az asztalra. Mindezeket be is kell szerezni. Sok városi, és vidé­ki anyukának például nincs autója, és nincs a közelben nagy áruház, ami a bevásár­lást csak nehezíti. Hiszen már az ünnepeket megelőzően szinte minden nap be kell tér­ni valamilyen üzletbe, hogy a tervezett, listán szereplő dol­gokat apránként megvásárol­ja. Sorba is kell állni sok he­lyen, és a munka után kevés az idő erre. így megpakolt szatyorral érkeznek, szinte rohanva a gyerekért óvodába, iskolába, majd kezdődik a mindennapi házimunka. A gyerekekkel való foglalkozás, vacsorakészítés, mosogatásf fürdetés, meseolvasás stb. És ez így megy naponta, azzal a változtatással, hogy egy-két éjszaka a sütéssel telik, hi­szen a munkahelyi elfoglalt­ság miatt ezt máskor nem te­hetik meg karácsony előtt. Vé­gül az ünnepnapi ételeket is el kell készíteni, a konyhában mosogatni, ott rendet tenni. Igaz, manapság nagyon sok férj segít a háztartásban, a gyereknevelésben. Ám mégis úgy gondolom, az ün­nep meghitt, minden szem­pontból a családtagok meg­elégedésére történő „megren­dezése” nagyrészt a háziasz- szony felelőssége, munkája. Az Új Néplap nyugdíjas olva­sójaként mondok nekik kö­szönetét, megérdemlik! B. ISTVÁN, SZOLNOK Csodálatos karácsonyi történetek ismeretlen ajándékozók Ilyenkor általában még a nehézfiúk szíve is megenyhül A legszebb, legmeghittebb ünnepünk a karácsony. Amikor összegyűlik a csa­lád apraja-nagyja, apró tüzek gyúlnak a gyertyá­kon, lobognak a szívek­ben, és mindenki arra tö­rekszik, hogy akiket sze­ret, valamilyen módon megajándékozza. És min­dig voltak, lesznek olyan jótevők, akiket sohase is­mernek fel, míg mások meghökkentő módon le­pik meg szeretteiket. D. Szabó Miklós rekek is Kunhegyesen, akik két év alatt hirtelen elveszítették édesapjukat és édesanyjukat is, és ott maradtak kilencen árván. Ketten már nagykorúak voltak, de a többi kicsi, pici, parányi. Aki tudott, segített rajtuk. Ki tü­zelővel, más ennivalóval, új bú­torral, szakmunkával, mert a meglévő kettő mellé új szobát építettek. Karácsony előtt pár nappal a legídősebbik fiú, Jóska"- aki ké­sőbb a gyámjuk lett -, éppen pa­kolt, sepregetett a lakásban. Egyedül tartózkodott otthon, amikor egy sötét üvegű, óriási kocsi fékezett a ház előtt. Kiszállt két akkora kigyúrt, marcona alak, akik mellett Jóska 182 cen­tije eltörpült, és így szóltak:- Az árva családot keressük, ott is a főnököt! Miután kiderült, főnök nincs, írásunkat Ulviczki Józsefné, szü­letett Herceg Magdolna, újszászi olvasónk 1956-ban történt kará­csonyi megemlékezésével kezd­jük.- Szomorú évünk lett akkor, mert édesanyám elveszítette apukámat, és négy apró gyerek­kel — köztük velem — maradt egyedül. Akkoriban szegény volt a világ, a karácsony, nekünk duplán is. Karácsonyfánk azért lett valahogyan, de csak keksz és alma került rá, cukor egy szem sem. A jutalmunk: színes ceruzák és kifestőkönyv. Cudar hideg kerekedett szentestére, odakinn szinte világított a hó, amikor egy tompa puffanás zaját hallottuk az utca felől. Megré­mültünk, azt hittük, hogy egy ré­szeg esett a kerítésnek. Anyu először kilesett az ablakon, majd kiment, mert valami hevert a ha­von. Behozta, egy többször átkö­tött csomag volt, benne szalon­cukor, csokoládé, sőt, narancs, amit akkor láttunk először. Sír­tunk örömünkben, anyu más­nap körbejárta a szomszédságot, de senki se tudott, hallott arról, ki is tehette. Azóta eltelt ötven­három év, és az akkori, titokza­tos ajándékozó azóta sem fedte fel magát. Hasonlóan jártak az Öllé gye­Pontosan mit jelent a karácsony szó? a tél legnagyobb ünnepe min­den nyelven saját nevet ka­pott, amely hűen tükrözi, hogy a szót használó népek milyen jelentőséget tulajdonítanak az ünnepnek. A magyar kará­csony szó szláv eredetű, őse a régi szláv nyelvben szereplő korcsun szó, amely lépőt, átlé­pőt jelentett. A szó jelentése utal az új esztendőbe való át­lépésre, tehát naptári eredetű. A kunhegyesi református iskola hatodik osztályos tanulói jó néhány érdekes, meghökkentő karácsonyi esettel szolgáltak csak gyám, aki éppen ő, így foly­tatta az ismeretien. — Úgy nézz ránk, hogy mi va­gyunk a karácsonyi Kisjézus. Azzal ne foglalkozz, mit is csi­nálunk valójában. Azért keres­tünk fel benneteket, hogy segít­sünk rajtatok. Ne kérdezzetek semmit, fogadjátok el ezt a kis pénzt, nektek jó szívvel adjuk! Azzal belenyúlt bőr dzsekije belső zsebébe, és elővett egy marék hú­szezrest. Ennyi pénzt Jó­zsi még életében nem Iá tott. Azután beültek a kocsiba, és elvihar- zott a háromfős társaság. Ő pedig bement a házba, és a még min­dig remegő ke­zével olvasta meg az össze­get. Pontosan félmillió volt, és Most ennyire lapos Öllé Jóska pénztár­cája. Pár éve há­rom bőrszerkós is­meretlen adott a családnak félmilliót. ezzel az égből, ismeretlenektől érkezett összeggel fejezték be a tető építését. Ma sem tudják, hogy ez a három ember a világ, az ország melyik tájáról érke­zett. A hegyesi református iskola talán legszókimondóbb és leg­nagyobb lélekszámú osztálya a 6. osztály, ahová ’összesen^ harminchárom fiú és leány tartozik. A meg­hökkentő, váratlan ajándé­koknak se vége, se hossza. Rendhagyó Rézsó Ági el­múlt karácsonya. — Csodaszép aján­dékot hozott a Jé­zuska, mivel Ausztráliából ha­zajött az unokate- sóm. Bizony, az eddigi tizenkét évem alatt ta­lán ha hatszor találkoztunk. Sokat mesélt ar­ról az Európa nagy­ságú földrészről, ahol nagy a meleg. Ráadá­sul a tengerben cá­pák, a szárazföldön mérges kígyók fogad­ják a gyanútlan ide­gent, úgyhogy vigyáz­ni kell. Mindezek ellenére egy­szer szeretnék kijutni oda. Bernát Boglárka is csodaszép karácsonyi ajándékot említ: az ünnep tiszteletére kistesóval, egy öcsikével gyarapodott a csa­lád. Jó dolog, mert majd lesz ki­vel játszani. Baranya Imre is olyan meglepetést kapott az apu­kájától, amelyre csak álmában gondolt. Már régóta szeretett vol­na egy ötven köbcenti alatti ro­bogót, de a boltban nagyon drá­gán kínálják. Az apukája ezen a gubancos eseten oly módon segí­tett, hogy az egyik osztálytársa lakásán szó szerint darabonként rakta össze. Egyik hatodikos kis­asszony pedig egész évben gyűj­tött egy kisebb televízióra, de az összeg sajnos kevésnek bizo­nyult a vásárláshoz. Elszomoro­dott, de csak szentestéig, mert a várva várt készülék ott csillo- gott-villogott a karácsonyfa alatt. A Kisjézuska hozta, netalántán apuci, anyuci, valamelyik rokon — mindegy. A lényeg: meglett a tévé. Apró boldogságok, kisebb-na- gyobb ajándékok, amelyek vala­miért boldoggá tették néhány if­jú lélek karácsonyát. Remélhe­tőleg a meglepetés az idén is­folytatódik. Mindenük odaveszett a háztűzben segítség Órák alatt sikerült megoldani a család ideiglenes lakhatását Az otthonvédők szövetsége beperelte a bankokat Folytatás az 1. oldalról - Egyelőre még nem tudom, hogy azután mi történik - jelez­te a károsult. Az apától tudjuk, hogy még két felnőtt gyermekük is van, de ők már nem laknak velük. A polgár- mesteri hivatal azonnal intézke­dett. A szociális iroda, illetve a Vöröskereszt segítségével ruha­neműket és élelmiszereket ve­hettek át a családtagok. - Köszö­net jár munkatársainknak a gyors intézkedésért - mondta dr. Gedei József Jászberény polgár- mestere, aki dr. Kiss András al­jegyzővel érkezett a helyszínre. - Épp az ilyen esetek miatt fenn­tartott szükséglakást tudtuk biz­tosítani a család számára. ■ Teljesen kiégett kis házát mutatja a jászberényi Nyíri Miklós Egymás után két eset fózer tibor, a jászberényi tűz­oltóság parancsnoka elmondta, hogy nagy valószínűséggel vagy az elektromos vezetékek hibája, vagy a szeneskályha miatt lob­banhatott lángra az épület. Pontosabban aligha lehetne megállapítani a tűz keletkező sének okát, mert annyira ki­égett az épület Nem sokkal az eset után Jánoshidára riasztot­ták a tűzoltókat, ahol egy kis ház égett ki teljesen. Abban egy idős helybéli élt, de szerencsére személyi sérülés ott sem történt. A lángokat a herényi hivatásos és a jászalsószentgyörgyi ön­kéntes tűzoltók fékezték meg.- Az Otthon- és Érdekvédők Ma­gyarországi Szövetsége tartha­tatlannak találja azt a helyzetet, hogy emberek tízezrei veszítik el munkájukat és ezáltal ottho­nukat. Az állam mindezt tétle­nül nézi. Megelégelve ezt az ál­lapotot, jogi lépésre szántuk el magunkat - jelentette ki Hídvé­gi Tibor, az Otthon- és Érdekvé­dők Magyarországi Szövetsége ügyvivő testületi tagja tegnapi sajtótájékoztatóján. Mint arról beszámolt, a szövetség közérde­kű pert indított közel ötven bank és hitelintézet ellen, hogy a köl- csönügyekben a tisztességes polgárok közötti hitelügyletek­hez hasonló feltételek alakulja­nak ki. A szövetség célja, hogy bekerüljön a lakhatási jog az al­kotmányba. A következő idő­szakban a szövetség szeretné nemzetközi szintűvé tenni prog­ramját.-Az otthonvédők elindították a lakossági „forró drót” vonalat, melyen a károsultak segítséget kérhettek a mozgalomtól. Né­hány kisebb helyi sikeren kívül nem sikerült konkrét eredményt elérnünk, ám ráirányítottuk a társadalom figyelmét arra a 15 ezer tragédiára, amely ennyi családot érintve több mint 50 ezer ember életét tette tönkre - mondta Bársony Margit, a szö­vetség ügyvivő testületi tagja, aki korábban a Munkáspárt m^ gyei elnöke volt. ■ N. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents