Új Néplap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-17 / 295. szám

2009. december 17.

Díjemelések a közgyűlés napirendjén

Amennyiben a mai közgyűlés azt megszavazza, január elsejétől számos közszolgáltatás díja fog emelkedni Szolnokon.

Az előterjesztések szerint a parkolásért óránként 10 forinttal kell többet fizetni, a bérleteseknek pedig 4 százalékkal emelkedik a tarifa. A hulladék- szállítás díja, valamint az autó- buszjegyek ára ugyancsak 4 százalékkal kerül többe, míg a víz- és csatornadíjak emelkedésének várható mértéke 4,5 százalékos lesz.

Az építményadó is növekedni fog, mégpedig 10 százalékkal. A javaslatokat az illetékes bizottságok tárgyalták korábban, s fogják tárgyalni még a mai napon, közvetlenül az év utolsó közgyűlése előtt.

Vérüket adták utasok és vasutasok

Országos vasutas véradó napot tartottak a minap. A MÁV, a Magyar Vöröskereszt és az Országos Vérellátó Szolgálat már harmadik alkalommal fogott össze a jótékony cél érdekében, így vasutasok, utasok, civilek együtt adták vérüket.

Csak egy tűszúrás, egy pillanat műve, de másnak az életet jelentheti. Az ország tizenkilenc pályaudvarán minden 18 és 65 év közötti egészséges ember fél liter vért adhatott. Ilyenkor karácsony táján, a szeretet ünnepe felé közeledve, talán azok is rászánják magukat a váradásra, akik ritkán járnak.

A vérkészletben szerencsére nincsen hiány és a mostani adagnak köszönhetően, vélhetően jó ideig nem is lesz. Vérellátás szempontjából tehát mindenképpen nyugodt ünnepek elé nézünk.

Breakverseny a HEMO-ban szombaton

December 19-én szombaton izgalmas breakverseny helyszíne lesz 16 órától a Helyőrségi Művelődési Otthon (HEMO).

A fiatalok több stílusban is megméretik magukat az érdeklődők előtt. A szervezők remélik, kezdeményezésük hagyománnyá válik a későbbiekben.

Karácsonyi műsor: Diótörő szandai módra

„Diótörő szandai módra” című karácsonyi műsorral kedveskednek majd a Szandasző- lősi Általános Iskola, Művelődési Ház és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény művészetiskolás tanulói a szülőknek és vendégeknek december 21-én.

Három előadás is lesz, melyek délelőtt kilenckor, tízkor és tizenegykor kezdődnek. A műsorban 7. és 8. osztályos tanulók szerepelnek majd, közel ötvenfős létszámban, valamint a művészetiskola tanárai is közreműködnek a néptáncos elemekre épülő, adventi hangulatú, modern táncprodukcióban.

reutungeni meglepetés. A múlt hét végén reutlingeni küldöttség érkezett a megyeszékhelyre két napra. Szolnok német testvérvárosából hagyományosan ajándékokkal megrakva jött a delegáció. A látogatók a Kassai úti Általános Iskolában és a Szilvás úti gyermekotthonban (képünkön) osztottak ajándékokat a meglepett fiatalok részére.

Túlélte a cunamit, ezért fotókiállítást szervezett

AKTUÁLIS

Előfizetési és terjesztési ügyekkel kapcsolatban várjuk a Mészáros L. u. 2. szám alatt! Zöldszám: 80/200-690

Sípos László szerencsésen túlélte 2004. decemberében a cunamit Phuket szigetén

Özönvíz és újjászületés a „Mosoly országában” címmel nyílt emlékkiállítás a thaiföldi cuna- mi ötödik évfordulójára. A szolnoki Aba-Novák Kulturális Központban Kardos Tamás és Sípos László fotóit tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás apropójából beszélgettünk Sípos Lászlóval a Thaifölden átélt katasztrófáról és arról, hogyan lehet túljutni a pusztítás képein.

— Mit csinált a katasztrófa idején Thaiföldön, és hogyan sikerült túlélnie?

— Éppen Japánban dolgoztam akkor és minden évben Thaiföldön, főleg Phuketen töltöm a szabadságomat. December 16- a körül utaztam Phuketre, ahol három hónapot szerettem volna eltölteni, mint búvár. Egy hétig egy kis lakást béreltem, majd elkezdtem olyan bungalót keresni, amely közel van a tengerhez és nem kifejezetten turistahely. Végül meg is találtam és megegyeztem a tulajdonossal, hogy pár napon belül költözök. Karácsony környékén járt az idő, ezért sok helyre hívtak, sok régi barátommal

találkoztam. Ezért mindig tolódott a költözés időpontja. Ennek köszönhetem az életemet, mert a leendő szállásomat porig rombolta az ár és senki nem maradt életben. Azt követően ott maradtam és a barátaimmal együtt igyekeztünk segíteni. Az ottani külügyminisztériumból is felhívtak, hogy hamarosan a helyszínre érkezik a magyarországi konzul is, aki osztálytársam volt középiskolában. Azt követően a phuketi városházán megalakult az önkéntes mentőegylet. Ennek tagjai jórészt külföldiek voltak, így kerültem Kao Lakra, hol a járványmentesítésben és az elhunytak azonosításában vettem részt.

— Nincsenek rémálmai a Thaiföldön átéltek miatt?- Nincsenek rémálmaim, hamar megszokja az ember az elhunytak látványát. Olyan volt, mint egy gyár. Futószalagon hozták az emberek testét. Harmincöt fok, öt-hat napos vízi hullák. Amit nehéz elfelejteni, az maga a szag, ami édeskés és émelyítő volt. Két napig dolgoztam csak ott, mert közben megjöttek a külföldi szakemberek, akik átvették a munkát, így vissza tudtam rázódni az életbe.

SIPOS LÁSZLÓ, A TOBBLAKI UTAZÓ

Sípos László szolnoki születésű mérnök. Japánban és Magyarországon él, s rendszeresen Thaiföldön tölti szabadságát, mint PADI búvároktató. Szerencsésen túlélte 2004. decemberében a cunamit Phuket szigetén. A helyszínen segítette a mentést, majd a kihelyezett konzuli munkát. Azon kívül részt vett a nemzetközi Önkéntes Egység tagjaként a járványmentesítésben Kao Lakon. A phuketi búvárturizmus újjáélesztésén dolgozott 2005 júniusáig, s a helyszínről fényképekkel és híradással látta el a magyar elektronikus sajtót, hírtelevíziókat.- Akkor az ott átéltek nem vették el a kedvét a búvárkodástól?

— Egyáltalán nem. Január elsejétől kezdve ott maradtam. Akkorra már nagyjából rendbe tették a környéket és megtörtént a járványmentesítés is. Megcsináltam a búvároktatói tanfolyamomat, nem voltak vendégek. Utána még öt hónapig ott tartózkodtam, hogy segítsek az ismerőseimnek a búvárturizmus fellendítésében.- Volt esetleg olyan ismerőse, aki a cunami következtében életét vesztette?

— Szerencsére nem volt ilyen ismerősöm. 2005. január végén készítettem interjút az egyik ottani parlamenti képviselővel, aki phuketi szenátor. Ő mesélte el azt, hogy a legnagyobb pusztítást ért helyről, Kao Lakról, származik a családja. December 26- án hajnalban volt az édesanyja temetése, így az egész rokonsága átment Phuketre, a sziget belsejébe. így menekültek meg. Az összes ingóságuk, szalonjuk, otthonuk odaveszett, de ők életben maradtak.

Császár Gyöngyi Aase-díjat kap

Aase-díjat kap Császár Gyöngyi. A díjat Gobbi Hilda hozta létre végrendeletében, az „emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok főszereplői” részére. Minden évben két budapesti és két vidéki kolléga — olyanok, akik egy-egy rövid, de

mégis felejthetetlen alakítást nyújtanak — kapja meg. Idén a szolnoki Szigligeti Színház kiváló színművésznője is átveheti ezt az elismerést. A kiváló képességű, fanyar humorú, különleges mozgáskultúrájú színésznő, a nagyszerű karakterszínész, segítőkész kolléga, Császár Gyöngyi ma délután veszi át az elismerést a Bajor Gizi Színészmúzeumban.

■k k k

Kedden több százan kísérték utolsó útjára Iglódi István Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, a Pesti Magyar Színház 65 évesen elhunyt igazgató-főrendezőjét Budapesten, a Farkasréti temetőben. Iglódi Istvánt utolsó rendezése, a Szolnokon színre vitt Vízkereszt, vagy amit akartok című Shakespeare-darab premierjének hetében érte a halál

Feléledt a Paál István Stúdiószínház

Eufória,

eutanázia

akik igennel szavaztak hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásához anno, bizonyára akkortájt hosz- szan tartó eufórikus hangulatban várták az ország Kánaánba érkezését. Nem tudom, hogy reményeik szertefoszlottak-e mára, hiszen időközben többször is megtapasztalhattuk, a közösség alaposan kibabrál velünk. FÉL ÉVTIZEDE lehetett volna ugyan más választásunk, mint az EU tagjának lenni, de az a másik, a Balkánhoz való társulásunkat jelentette volna. Ezt kerülte el ezer éve egyébként István királyunk is, aki a nyugat felé fordult úgy, hogy magyar törzseket gyilkolhatott le, miközben idegen népeket hívott az országba. uniós ellenérzéseimnek az elmúlt öt év történései adnak hangot. Nem volt még olyan esztendő, amikor Brüsszel ne követelte volna meg hazánktól, hogy gyérít- se haszonállat-állományát, csökkentse mezőgazdasági termelését, ritkítsa meg gyümölcsöseit. Országvezetőink persze minden útmutatásnak azonnal eleget tettek, ellehetetlenítve az egész magyar vidéket. Éléskamráinkba mára szlovák, német, holland, lengyel és francia termelők portékái költöztek be, hazai terménnyel alig találkozunk. Ellenpéldaként állíthatják egyesek, hogy évente több millió eurót kapunk az uniótól fejlesztésekre. Egyébként ennek ho- zadékából büszkélkednek manapság a politikusok. Csakhogy lassan már minden magyar település központja fel lesz virágoztatva, miközben a termelőberuházásokra nem kapunk forrásokat, a mezőgazdasági leépítés továbbra is megtervezetten folytatódik. legújabban a magyarellenes szlovák nyelvtörvénynek adott szabadjára engedett geocídiumot az Európai Parlament. A magyar felháborodásokat részint meg sem értették a kívülálló képviselők. Akik meg tudták, miről zajlik a vita köztünk, azok inkább a két félre, így aztán a szlovákokra hagyták a döntést. Mi hasznunk hát mindebből?!

a hangos eufória csendes eutanáziává válik. Nálam nem is jött el, másoknál viszont így múlik el talán az Európai Unió dicsősége.

Nem csoda történt, csupán csak újra életre kelt és levegőhöz jutott Szolnokon a neves színházi alkotó nevét viselő és hagyományait tisztelő és ápoló stúdiószínház, melyet a város Ifjúsági Művelődési Háza (Borostyán, volt Ságvári) fogadott magához örömmel, s biztosít előadásainak állandó szálláshelyet.

De nemcsak alternatívát kíván nyújtani a színházszerető nézőknek, egyben részt vállal a fiatalok színházra nevelésében is, hisz minden egyes alkalommal az előadáshoz szakmai beszélgetések, találkozók és viták is kapcsolódnak, ilyetén egyfajta színházi műhelyként is kíván működni a szolnoki Sárkány Sándor hozzáértő és buzgó irányításával, aki művészemberként megszállott művelője és szolgálója is egyben a kultúrának.

Indulásként vonzó programmal állottak elő, több részből álló sorozattal, a Téli színházi estékkel. Első darabját már láthatta is a közönség, mellyel a budapesti Bárka Színház fiatalokból álló „társulata” mutatkozott be ötletes, formabontó, izgalmas produkciójával, melyben egy katonai iskola szigorú, vad, könyörtelen világát idézték meg, Ottlik Géza Iskola a határon című közismert regényének szellemében, ábrázolván a közösségen belül születő emberi viszonyokat, barátiakat és ellenségeseket egyaránt, igen érzékletesen.

A következő bemutató ugyancsak a Bárkáé, Mrozek Mulatsága, melynek külön érdekessége, hogy rendezője az a Bérezés László, aki szolnoki angoltanárságát felváltván immáron színházi alkotóként tevékenykedik, és ér el sikereket. Az előadás egyik szerepében pedig Mucsi Zoltán lesz majd látható, aki éveken át közkedvelt színésze volt a Szigligetinek is.

A másik főszerepben Scherer Péter. Majd következik a

beregszásziak vendégjátéka, akik díjnyertes előadásukat hozzák el, A Pityu bácsi fiát — szintén Bérezés rendezésben —, és végül a Forte Danse együttesének Dürrenmatt-be- mutatója, A fizikusok zárja a Téli estéket. A stúdiószínház jelenlétével — befogadó színház lévén jeles, új szellemiségű és formavilágú előadásokat hív meg — olyan színnel gazdagodik a város színházi életének palettája, mely némiképp hiányzott eddig.

k

i