Új Néplap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-16 / 294. szám

13 ÚJ NÉPLAP - 2009. DECEMBER 16., SZERDA MEGYEI TÜKÖR „így nem lehet itt élni, dolgozni" bűntény Nem maradhattak záróra után, ezért felgyújtották a tulaj kocsiját? Felgyújtották Jászalsó- szentgyörgyön annak a vállalkozónak az egyik au­tóját, aki korábban — a rendszeres nemfizetés mi­att — benzinkútjáról ki szerette volna utasítani egyes romákat. A hét végi diszkó alkalmával - amely után hajnalban kiégett a kocsija — két vendéggel gyűlt meg a baja, akik egyszerűen nem akarták elfogadni a záróra tényét. Banka Csaba — Rendszeresen tartunk diszkó­kat az étteremben, de eddig nem volt gondunk senkivel-emléke­zett vissza Szabó László vállalko­zó a vasárnap hajnalban történ­tekre. — Most is minden problé­ma nélkül zajlott a rendezvény. Hajnal öt óra tájban, amikor a programnak vége szakadt, a fia­talok folyamatosan hagyták el az « étteremet, de ketten egyszerűen | nem akarták elfogadni a pincé- | rektől, hogy véget ért a diszkó, £ Ekkor szóltak nekem, hogy gond van két vendéggel. A vállalkozótól megtudhattuk, hogy hosszas huzavona kezdő­dött a garatra felöntött vendé­gekkel. — Teljesen nyugodtan és hig­gadtan elmagyaráztam nekik, hogy dolgozóimnak rendbe kell tenni mindent, ki kell takarítani, hogy az étterem készen álljon a reggel hét órai nyitásra. Először nem akartak kimenni, de végül sikerült kiszorítani őket és kulcsra zárni az étterem ajtaját. Az igazi problémák ekkor kez­dődtek, mert a két férfi egysze­rűen nem akarta elhagyni az ét­terem környékét, sőt beültek a tulajdonos ott parkoló autójába. — Megkérdeztem tőlük, hogy ugyan mit keresnek az autóm­ban, de igazi válasz helyett csak szitkozódást kaptam, illetve a hozzám közelebb ülő le is akart köpni. Akkor kirántottam a ko­csimból, felém rúgott. Dulakodás kezdődött, de a két férfi végül mégis elindult hazafe­lé. Szabó László szeretett volna már aludni, de kisvártatva alkal­mazottai hívták: a delikvensek visszatértek és megint csak beül­tek az autójába. Akkor ismét ki­húzták az érteden férfiakat a ko­Szabó László vállalkozó azt a térkövet mutatja, amivel — valószínű, hogy a felgyújtás előtt — betörték autója hátsó szélvédőjét mmm csiból, és a falu első házáig kísér­ték a hazatérni nemigen akaró két embert. Amikor látták, hogy tovább ballagnak, a vállalkozó is­mét próbált nyugovóra térni.- Mindezek után nem telt el fél óra, amikor egyik dolgozóm azzal vert fel, hogy lángol az ét­teremtől néhány száz méterre parkoló másik autóm. Értesítet­tük a tűzoltókat, de közben por­oltóval megkezdtük az oltást. Hat palackot fújtunk az autóra, de alig ért valamit. Azután a kö­zeli csapra szerelt csőből locsol­tam az autót. Láttam, hogy sok mindent már nem lehet tenni, csak arra próbáltam ügyelni, hogy amennyire lehet, hűtsem a benzintankot, nehogy felrobban­jon. Megérkeztek a tűzoltók és eloltották az autót, de lényegé­ben az egész kiégett. Közben nem messze a történtektől, a benzinkúton ismét előkerült a korábban hepciáskodó vendé­gek egyike. Őt a kiérkező rend­őrök bilincsben vitték el, illetve egy másik embert is megfogtak az üggyel kapcsolatban, ez utób­bi eseményeket azonban már nem láttam, erről a dolgozóim meséltek. A herényi tűzoltók mentőt hív­tak a vállalkozóhoz, mert a füst — s talán az oltópalack porának — belélegzése miatt rosszul lett. Végül megfigyelésre sem ma­radt benn a kórházban, mert az oxigénpalackból lélegezve már jobban érezte magát. — Az elmúlt években az ener­giám nyolcvan szá­zaléka arra megy el, hogy megvédjem mindazt, amit eddig sikerült felépíte­nem. A lopások, a rongálások, a károkozás miatt legalább 15-20 millió forint ká­rom biztosan keletkezett már. Most meg ez történik. Soha nem tudom majd bizonyítani, hogy azok gyújtották fel a kocsimat, akikkel korábban vitába keve­redtem, de a dolog számomra egyértelmű: így nem lehet eb­ben az országban élni - fakadt ki keserűen Szabó László. — Amíg a törvények ilyen la­zák, és a rendőrség sem kapja meg a kellő tiszteletet, addig nem lesz változás. Pedig a békés megoldás ez volna: szigorú tör­vények, és megfelelő eszközök­kel ellátott rendőrség. Úgy vé­lem, hogy ha ez nem történik meg, akkor a nap mint nap ta­pasztalható egyre nagyobb fe­szültség egyszer csak kipattan. Az pedig nem lesz jó senkinek. Szabó László határozottan el­utasította, hogy a hét végén tör­téntek, és a korábbi események - mikor is egyes nem fizető la­kosok miatt kitiltot­ta a romákat ben­zinkútjáról — kö­zött összefüggést keressünk. Szerin­te a két történést mindenképp el kell választani egymástól. A megkérdezett helybéliek vi­szont szinte egy emberként kötöt­ték össze az egymástól alig néhány hét különbséggel történteket - A nem fizető vásárlókat Laci kitiltot­ta üzletéből, és most bosszút álltak rajta - állapította meg egy idős helybéli - persze, hogy konkrétan ki volt a tettes, azt a rendőrségnek kellene majd kideríteni.- Az első gondolatom az, hogy megtorolták a vállalkozó koráb­bi lépését - mondta egy idősödő hölgy. - Ez csak magánvélemé­nyem, de ez merült fel bennem rögtön, hiszen amúgy közked­velt, a faluba gyorsan beilleszke­dett embernek ismerjük Szabó Lacit, aki segít mindenkinek és megszerették az emberek. Tá­mogatja az időseket, mondják, hogy a múltkor is ajándékot vitt a nyugdíjas klubba.- Sajnos már meg sem lepő­döm azon, ami most történt - tet­te hozzá egy fiatal asszony.—Két általános iskolás korú nagyfiam van, akik nap mint nap mesélik, hogy mik történnek. Egyedül már nem engedem az utcán jár­ni őket. Nem csak a rendőrök­nek, a pedagógusoknak is meg van kötve a kezük, szinte semmit sem tehetnek. Nem akarok rasz- szistaként feltűnni, de szomszé­dos településekről bevándorló idegenek nem tudnak, vagy ta­lán nem is akarnak beilleszked­ni. Szabó Laci pedig a múltkor kirakott egy táblát, hisz - igaz többször bejelentette, hogy fo­lyamatosan meglopják - nem se­gített rajta senki, a tolvajok után nem ment senki. Egy ideig tűr az ember, de ha a hivatalos szer­vek nem tesznek semmit, akkor a maga módján próbál lépni. Úgy gondolom, hogy a két esemény között van összefüggés. ■ Megérkeztek a tűzoltók, de szinte az egész autó kiégett. A hit segíti a gyógyulást Civil szervezetek számára kedden „Önkéntes Agóra” címmel fórumot szervezett a megyei civil szolgáltató köz­pont (CISZOK). A rendezvé­nyen a szolnoki székhelyű Szertelen Ifjúsági Ház is be­mutatkozott. Tevékenységük­ről Kozákné Kovács Ilona, a szervezet vezetőjét kérdeztük.- Milyen tevékenységet ta­kar a Szertelen Ifjúsági Ház? — A Ház a Magyar Kékke­reszt Egyesület szolnoki pre­venciós központja. Reformá­tus egyházi alapokon műkö­dő, szenvedélybetegségek gyógyításával foglalkozó szervezet. Negyvenhat város­ban működik vidéki csoport­ja, Dömösön van egy kórháza. Szolnokon tevékenykedik egy dömösi kör, amely a fel­nőttekkel foglalkozik, de a prevenciós feladatokat a Szer­telen Ifjúsági Ház végzi.- Milyen korosztályt takar az „Ifjúsági” jelző?- A 13 éves kortól egészen a 35-ig járnak hozzánk szen­vedélybetegek. A Szertelen If­júsági Ház teljesen nyitott, pénteken este tartott foglal­kozásai ingyenesen látogat­hatók. Prevenciós célunk az, hogy a fiatalok bensőséges- kapcsolatot alakítsanak ki Is­tennel, általa biztonságot érezzenek az életben, és ne hassanak rájuk különböző káros szenvedélyek.- A hit egyfajta segítség eb­ben a gyógyulási folyamat­ban? — Valóban! Isten szeretete az, ami legfontosabb abban a munkában, amit próbálunk közvetíteni a fiatalok felé. Igyekszünk náluk egyfajta szemléletváltozást el­érni a biblia erkölcsi alap­jaira tá­maszkodva. Kozákné Kovács Ilona Szépségszalon - izgalmas játék szeretni való csajokkal szigligeti stúdiószínpad Az érzelmek színháza a színésznők válogatottjának legújabb bemutatóján Újra itt egy kis csapat, színész­nők válogatottja, s aki dirigál, Ra- dó Denise, a kapitány! Hogy nagy dolgot műveljenek, egy igen ked­ves produkcióval lepjenek meg bennünket a nagy sikerű ameri­kai film - eredeti címén Acélmag­nóliák, szerzője Robert Harling- színpadi változatának előadásá­val. Hasonlóan, ahogy az a másik női együttes tavaly ott, a Tisza Szálló gőzfürdőjében hódította meg közönségét, ugyanaz törté­nik most egy kisvárosi fodrászüz­letben, melyet a színház második emeleti stúdiójában építettek fel (Ignácz György). S amely pompás színhely, hogy az odajáró törzs­vendégek jól kibeszéljék magu­kat: Clairee, az előző polgármes­ter kissé cinikus felesége (Császár Gyöngyi), Emily, a lányát féltő anyuka (Lugosi Claudia), Shelbyvel, esküvőre készülő lá­nyával (lankovics Anna), az „utá­latos” szomszéd, Valery (Radó De­nise, aki játszik is, nemcsak ren­dez), meg Truvy, a kissé szerte­len, nagyokat kacagó, férfiéhes fodrászmester (Kertész Marcella), és Anelle, az ő butuska segédje (Sárvári Diána). Együtt hatan, hogy meséljenek, fecsegjenek, ne­tán pletykálkodjanak is, szere­lemről, csalódásokról, családról és természetesen a férfiakról, akikkel nehéz ugyan az élet, ám­de nélkülük meg mit sem érne. Közben frizura készül, púder ke­rül az arcokra, festék a körmökre, A fodrászüzletben nagy a boldogság: rózsaszínű a világ szépül a külső, de kitárul előttünk az a belső is, hallhatjuk, hogyan pendülnek meg a női lélek húrjai: líraian és prózaian, ábrándosán és gonoszkodva is - életvariáció hat hangra. Az érzelmek színhá­za ez, melyben a szereplőket a ba­rátság, a szeretet szálai kötik ösz- sze, szilárdabban az acélnál is. S mindez nemcsak megejtően köz­napi, de van benne valami szí­nes, illatos üdeség is, és humor csalafintán. Csak akkor komorul el - később — az esküvői készü­lődéssel járó rózsaszínű világ, mely izzik szinte a boldogságtól, amikor híre érkezik, hogy a kis Shelby mégis gyermeket vár, ho­lott cukorbeteg, s nem lehetne gyermeke. A szalon vendégeinek arcára ki is ül a döbbenet: mi le­het ebből? Tragédia! Mert a gyer­mek ugyan megszületik, viszont betegségébe a kismama bele­pusztul. Miért?! - tör ki a fájda­lom az anyából, amikor kétség- beesetten mondja el a többieknek a halál történetét. És e „felfogha- taüan" tragédia hírére összeszo­rul a mi szívünk is. A szomorú­ság fellegei borítják be a szalont. Lelkűnkben mégsem szomorú­sággal távozunk, hanem azzal a jó­érzéssel, hogy élvezői lehettünk egy olyan könnyed, ámde semmi­képp se „könnyű” játéknak, mely­ben megszólal az a bizonyos hallga­tag mély is. Mi tagadás, ilyen szép­ségszalonba magam is szívesen jár­nék-máskor is. ■ Valkó M.

Next

/
Thumbnails
Contents