Új Néplap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-15 / 293. szám
12 ÚJ NÉPLAP —2009. DECEMBER 15., KEDD TŰKOR A cár egyik testőre Tiszaroffon hunyt el történelem Bolschakov Gergely első világháborús hadifogolyként került a Tisza mellé Azt bizonyára sokan tudják, hogy Tiszaroff a csodaszép, felújított Borbélykastélyról, a napsugaras, meleg nyarairól nevezetes, de azt már egyre kevesebben, hogy a kompon túli, úgynevezett alsó- végesi temetőben nyugszik asszonyával együtt egy első világháborús, orosz hadifogoly. D. Szabó Miklós A rendszerváltásig az hírlett róla, hogy egyszerű közkatona volt. Azóta kiderült - amivel a szűkebb család tagjai már korábban is tisztában voltak, de a szocializmusban titkolták —, hogy a hantok alatt nyugvó Bolsakov Maxim Szergejevics, vagy ahogyan a mára ledőlt sírkövön olvasható, Bolschakov Gergely nemcsak egyszerű hadifogoly, hanem II. Miklós cárnak, a családjával együtt 1918 nyarán meggyilkolt orosz uralkodónak egyik kozák testőre volt 1905- 1914 között. Hogy miért, milyen körülmények közepette került ebbe a Tisza menti, szép kis magyar faluba, az írás ezt igyekszik kibogozni az ismerősökkel, családtagokkal, különösen a legfiatalabb fiával, Muka Miklóssal és unokájával, Muka Lászlóval együtt. A kétméteres, szőke és kék szemű óriás 1883-ban született a cári Oroszország Volga melletti, kozákok lakta, Havata nevű településén. A családja jómódúnak számított, és a szülők a kor szokásainak megfelelően több gyereket, három lányt és két fiút neveltek. Maxim Szergejevics katonai éveit, tanulmányait befejezve, több ok miatt is bekerült a cár irigyelt testőrségébe. Az egyik az volt, hogy óriási testi erővel rendelkezett, jól lovagolt, és a kardforgatáshoz, illetve a lándzsa használathoz is nagyon értett. A másik ok: Muka Miklós, a fia szerint a nagyapa egyszer a cárnak komoly szívességet tett. Hogy ez a szívesség pontosan mi volt, ezt már ő sem tudta, de tény, ezért a családnak II. Miklós cár nem maBalról a második, hátul Bolsakov Maxim Szergejevics (később Tiszaroffon Gergely bácsi) 1909-ben testőrként a cári családdal radt adósa. Bizonyítja az is, hogy az első adandó alkalommal a fiatal legényt bevette irigyelt testőrségébe. Persze ehhez óriási termete is hozzájárult, mert őfelsége nagyon kedvelte a szálas, 190 centi körüli vagy annál magasabb legényeket, testőröket. Azután a fizetés sem volt lényegtelen, a nős testőrök lakást is, földet is kaptak a cár atyuskától, a kereseten kívül. Aki nagyon sokat segített a cikk megírásában:-í Muka László, ' f a 42 éves unoka így hamarosan a már meglévő családi birtok mellé újabb erdő, legelő és szántó került tulajdonukba, fizetség gyanánt. A vállas, jóvágású, szőke legény 1905- ben nősült, és olyan feleséget választott, aki szintén a cári udvarban dolgozott, szakácsnőként. Az asszony hamarosan három lányt szült neki, és attól kezdve ő nem dolgozott, az apróságokat nevelte. Az uralkodót és a családját 12 és 24 órás szolgálatban vigyázták: a négy leánygyereket, szóval hercegkisasszonyokat, és az egy szem fiút, a legfiatalabbat, a trónörököst. Ő súlyos betegségben, vérzékenységben szenvedett, és rá külön testőr vigyázott mindig. Sokszor elmesélte a ti- szaroffi, szűkebb családjának, hogy ezek a gyerekek különösebb pompa nélkül éltek, és a gőgösség, kivagyiság nem volt jellemző rájuk. Azt is elmondta, hogy a cár akkor már a kor divat- jának, a filmezésnek hódolt, és kedvelte a nagy fogadásokat. A feleségét imádta, aki német, pontosabban hesseni hercegnő volt. A politikához viszont szinte semmit nem értett. Gubanc főleg abból adódott, hogy ez a szolgálat jószerével évi 365 napos foglalatosságot jelentett, legalább is kezdetben, amíg a hivatali ranglétrán feljebb nem került valaki. Ugyanis a közlegényeknek hivatalosan egy hét, majd kis idő után tíz nap szabadság járt évente. Ahhoz, hogy ez a mennyiség duplájára, triplájára emelkedjék, legalább altisztnek, sőt tisztnek kellett lenni. És bizony ennek az eléréséhez súlyos esztendőket, olykor évtizedet kellett szolgálni a testőrségnél. így többször az történt, hogy egy idő után, amikor már valahogy megszedték magukat az őrök, és annyi földdel rendelkeztek amennyi a megélhetésükhöz, családjuk boldogulásához elégnek bizonyult, visszavonultak a terhes, folyamatos őrzéstől. Ezt kérte ő is 1914 tavaszán, mint akkor már 31 éves altiszt, a szakállas, bajszos uralkodótól. Aki tettetett haraggal mindezt elfogadta az akkor már háromgyerekes apától, és búcsúzóul egy ikont ajándékozott neki. Állítólag valami olyasmit is mondott: vigyázzon rá, mert amíg ez meglesz, szerencse kíséri útját. Sajnos, leszerelése után néhány hónappal ezen számításokat a szerb Gavrilov Princip 1914. június 28-án keresztülhúzta a Ferencz Ferdinánd és felesége elleni merényletekkel. Kitört, hamarosan kiszélesedett az első világháború, és a frissen leszerelt testőrnek is kézbesítették a behívót. Sírva búcsúzott szeretteitől, hazavitte őket Havatába, szülőfalujába. Idős szüleire bízta a négytagú családot, és ő pedig nekivágott a nagy ismeretlennek, a világháborúnak. Múltja és bátorsága miatt elitalakulatba, az úgynevezett lovas, pi- kás felderítők közé került, ahol tíz-harmincad magával az osztrák-magyar csapatok első vonalai körül, olykor mögött végeztek felderítéseket a magyar határtól több száz kilométerrel keletre. Igen ám, de egy ízben, még 1914 végén egy erős huszáralakulat körbezárta őket, és hiába forgatták a fegyvereiket vitézül, a szakasz egy részét levágták, a többi kozák, így ő is fogságba került. Tehervonat vitte az életben maradt nyolc embert Magyarország szívébe, pontosabban Debrecenbe, majdTomajmonostorá- ra, illetve Kunhegyesre. Ott módos parasztgazdákhoz kerültek, és a földeken, mezőkön, a jószágok körül dolgoztak úgy, mint korábban a nagy orosz, ukrán sztyeppéken. Szerették őket, mert jó, és ami lényeg, ingyen munkaerőnek számítottak. Tiszaroffra úgy> került, hogy valamikor 1915 elején egyszer a roffi Huber gróf úgy szólt a to- majmonostori nagybirtokoshoz, gróf Nemes Jánoshoz:- Gróf Uram! Nem lenne egy jókötésű hadifoglyod? De nekem olyan kell, aki lóháton született, mert főleg kocsisként lenne rá szükségem! Ezt követően a községi elöljárókkal, az illetékes katonai parancsnokokkal is ismertették a tervet, és mivel azok is rábólintottak, így került Bolschakov Maxim Szergejevics Tiszaroffra, Huber grófhoz. Kezdetben az istállóban aludt egy vackon, és mivel jóképű, megbízható, szőke, kékszemű férfinak számított, megakadt rajta az asszonyok szeme. Főleg az özvegyeké, mert akkor bőven aratott a harctereken a halál, és sokan maradtak pár nélkül, kisgyerekekkel otthon. Az orosz - mert csak így hívták - pár hónap teltével már konyhanyelven beszélte a magyart, és a roffiak kedvence lett megbízhatósága, jó munkája miatt. Hallották azt is, hogy 1917- ben, november elején győzött a bolsevik forradalom, és később a cári családot is lefogták, majd kivégezték. Sőt, még azokat is, akik őket szolgálták. 1918 őszén a háború közvetlen befejezése után mintegy tizenhét orosz, ukrán hadifogoly indult tehervagonban Kunhegyesről, a vasúti pályaudvarról Oroszországba. Ő nem tartott velük, mert tisztában volt vele, hogy mint a cár egyik volt testőre, sok kegyelmet nem remélhet az új hatalomtól. Azért elké- redzkedett a gróftól erre az állomási búcsúztatóra, és kettőnek közülük — akik Havata, a szülőfaluja környékéről érkeztek -, megadta a nevét, roffi címét. (Folytatjuk) A nemzeti rock/metál egyik vezető együttese a Hungarica. Új anyaguk a Nincs más föld, nincs más ég, amely a korábbiakhoz hasonlóan nagyon húzós és dallamos számokat tartalmaz. Az együttes zenéjének erőssége éppen a jó értelemben vett egyszerűség. Azaz nincsenek nagy flikflangok az odaütős, kemény, rockos- metálos-punkos hangvételű tételekben, de a dallamosság és a ritmus rendesen megmozgatja a lábakat és a fejeket. Emellett azonban ott vannak a balladá- sabb, akusztikusabb tételek is, amikor lehet egy kis pihenőt tartani, de csak lábnak, mert akkor is oda kell rájuk figyelni. A csapat másik erőssége ugyanis a dalszöveg. Mint minden nemzeti rockegyüttes, ők sem rejtik véka alá a véleményüket a magyar sorskérdésekről, a politikai helyzetéről, a körülöttünk élő magyar kisebbség nehézségeiről, a közös sorsvállalásról, a hazaszeretetről. Teszik ezt kemény, máskor finomabb sorokban megfogalmazva. A bonusz DVD-n a február 13-i, a Koncert a Nemzeti Jogvédelemért fellépést láthatjuk a budapesti WigWam Klubból, teljes egészében. Bővebben: SZOUON.hll/Zeneajánló (Hungarica: Nincs más föld, nincs más ég. Forgalmazza: Hammer Music) ■ B. Gy. Tv-notesz VALKO MIHÁLY ROVATA Én meg a magamét: van egy darab feleségem, meg egy darab gyerekem... Ugye milyen humoros? Vagy nem talán? Inkább közönséges? Nem is folytatom, s az a versenyző is jobban tette volna, hogy nem mondja tovább a magáét, aki ilyen viccesnek szánt fordulattal indította mon- dókáját. Abban a tehetségkutató vetélkedésben, melyet a köztévé hirdetett meg olyan reménységeknek, akikben tán ott pislog a nevetésnek valamiféle szikrája, és aztán majd itt lángra is kaphat. Első elődöntőjét már láthattuk is hétfőn este (tegnap este a másodikat is), egyharmadát annak a huszonegynek, akik kikerültek a mintegy háromszáz jelentkező köMondják a magukét! zül. Heten, mint a gonoszok, csak róluk beszélek, s bizony nagy gonoszság volt tőlük, hogy a nélkül akartak megnevettetni, előkotort történeteikkel, hogy jóformán egyetlen igazi poén sem sült el, mintha csak vaktölténnyel lődöznének egy vadászaton. Aligha mondhatni el róluk, hogy az Isten is humorra teremtette őket. Poénkedni például olyasmivel, hogy a kisváros polgármestere megígérte, ha rászavaznak, oda is költözik. Avagy egy másik gyöngyszem a csattanónak szántak közül: a malac érezte - disznóvágáskor kisvárosban -, hogy amatőrökkel van körülvéve. No, meg hogy a rénszarvas is afféle kapitalista hülyeség karácsonykor. Ne mán! Az emberséges zsűri azért „elégedett”. Nagyon helyes voltál - nyugtázták az egyik produkciót. Nagyon sok jó dumád volt - így egy másiknak. Talpra vagy esve! (Talán inkább fejre.) És elhangzott az is: Profi voltál. Ami Sás Péter esetében igaz is, már ami azt illeti, hogy ő már évek óta gyakorolja ezt a humorista szakmát (el is süti iű is egyik régebben bevált Baló- paródiáját). Csakhát! Mit keresett itt a profi, azok között — kérdem én -, akik a humort még csak kóstolgatják, milyen is lenne az. A látottak vagy még inkább a hallottak azt mutatják, egyáltalán nem könnyű humorosnak lenni, sőt igen nehéz. Az abszurd humor királya, a műsorvezető titulálta így Galla Miklóst, ő sem tudja még csak elmosolyintani sem magát, legfeljebb félrehúzza száját. (Igaz, ő vágja a legszebb fapofákat széles e honban.) Egyébként, akik az egyes elődöntőkből tovább is jutnak, hárman-hárman, és mi is szavazhatunk, mi nézők, kit szeretnénk esetleg még látni újra a közszolgálati szilveszteri műsorában, merthogy azt gazdagítják majd. (Erre kíváncsi leszek.) Sok kavicsot kell megmozgatni, összedörzsölgetni ahhoz - nyilatkozta Nagy Bandó András -, hogy akár egy aranyszemcsére is bukkanjunk. Nos, ezen az j estén hiába keresték, legfeljebb a kavicsokat találták. Talán majd a folytatásban? Á
