Új Néplap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-02 / 282. szám

2 UJ NÉPLAP - 2009. DECEMBER 2., SZERDA MEGYEI TÜKÖR Pánikkeltés, vagy valóságos a veszély? kunszentmárton Radioaktív sugárzó anyaggal fertőzött terület lehet az egykori szőrmegyár Katasztrófa Csernobilban A csernobili atomkatasztró- fa 1986. április 26-án történt Ukrajnában (az akkori Szov­jetunió tagállamában) a Pri- pjaty és Csernobil városok melletti atomerőműben. Ez az eset volt az atomenergia fel- használásának történetében a majaki - szintén az egykori Szovjetunióban történt - ka­tasztrófa után a második leg­súlyosabb. A védőépületek hi­ánya miatt radioaktív hulla­dék hullott a Szovjetunió nyu­gati részére, valamint Európa más területeire és az Egyesült Államok keleti részére. a mai Ukrajna, Fehéroroszor- szág és Oroszország területén hatalmas területek szennye­ződtek, körülbelül 200 ezer embert kellett kitelepíteni A radioaktív hulladék körülbe­lül 60 százaléka Fehérorosz­országban hullott le. Az egykori kamionsofőr, a több súlyos betegségben szenvedő jászberényi Bagi Antal történetét a napok­ban ismerhettük meg az egyik kereskedelmi televí­ziós csatorna műsorából. Állítása szerint kilenc éve, egy kunszentmártoni fuvar okozta minden baját, mert végzetes sugárdózis érte. Gelei J.-L. Murányi László A riportban elmondta: 2000- ben, a kunszentmártoni Pannó­nia Szőrmekikészítő és Szőrme­konfekció Zrt. gyárából fuvaro­zott egy rakományt az almásfü- zítői veszélyeshulladék-lerakó- ba, ahol azonban arra hivatkoz­va, hogy az sugárzó anyaggal fer­tőzött, nem fogadták be a szállít­mányt, hanem visszairányítot­ták a feladóhoz. A gyárban aztán - állította - saját maga lapátol­ta le a 35 tonnányi(l), radioaktív anyagot. Eközben sugárfertőzést szenvedett, s ennek következté­ben alakultak ki mára a súlyos, életveszélyes betegségei. Tizennégy évvel a csernobili atomerőműben történt kataszt­rófa után megyénkben is feltűnt volna akkor egy sugárfertőzött szállítmány? Dr. Czuczi Mihály polgármes­tert felháborították a riportban hallottak:- Ha igaz a hír, úgy végtelenül bosszant, hogy az üzem akkori Kiss Sándor (Jobbra) melósként, Veres István (balra) pedig oktatóként nyitotta ki nagyon sokszor ezeket az ajtókat, s mégsem fertőződtek Máig ezekben a betontartályokban tárolják a Pannónia szennyvíz- iszapját alkalmazottai közül az átlagos­nál többen szenvednének daga­natos vagy hasonlóan súlyos be­tegségekben. Gergulits András évtizedekig dolgozott a Pannóniában, és a té­vériportban említett időszakban az alapanyag-beszerzést irányí­totta. — Ukrajnából mi egyáltalán nem vásároltunk alapanyagot — mondta el lapunknak. - A volt Szovjetunió más területeiről is csak ritkán, összesen talán két­szer. Nekünk a merinói birka bő­re felelt meg legjobban, ott pedig által visszahozott és lerakott anyag hová lett? Végig sem me­rem gondolni, hogy elásták vala­hol az üzem területén, vagy kint a határban. Esetleg a hulladékle­rakóra vitték. A polgármester mindenesetre megtette a legszükségesebb lé­péseket: összehívta a városi vé­delmi bizottságot, majd az ÁNTSZ debreceni régiós labora­tóriumához fordult, hogy csinál­janak ők hivatalos és pontos mé­réseket a Pannónia gyártelepén.- A hétfői védelmi bizottsági ülés után feljelentést tettünk a kialakult helyzet miatt a rend­őrségen, ismeretlen tettes ellen, „visszaélés radioaktív anyaggal” bűntett gyanúja miatt - tudtuk meg Kunszentmárton jegyzőjé­től, Hoffman Zsolttól. - Ugyan­akkor átiratot juttatunk el a kör­nyezetvédelmi felügyelőséghez az esetleges illegális hulladékle­rakás miatt. A Pannónia Szőrmegyár nem is olyan régen még virágzó vál­lalat volt. A részvénytársaság termékei az országhatárokon túl is keresettek voltak, ma azonban már csak egy kis kft. próbálja to­vább vinni a hagyományokat.- A hatvanas években még csupán néhány szűcs dolgozott Kunszentmártonban, a Pannónia szőrmegyárnak Újpesten, Csepe­len és Szegeden volt üzeme - fe­lelte érdeklődésünkre Veres Ist­ván, a helyi szakmunkásképző intézet egykori oktatója - Miu­tán megnövekedett a gyár termé­kei iránt a bel- és külföldi keres­let, terjeszkedni kezdett a válla­lat: 1970-ben, Kunszentmárton­ban építési engedélyt, majd 1971. január 26-án már a használatba­vételi engedélyt is megkapta a szőrmegyár. Ettől kezdve bein­dult a nagyüzemi termelés, a nyolcvanas, kilencvenes évek­ben 1000-1200 embernek adott munkát a Pannónia. Több száz diák tanulta ki szakiskolánkban a szakmát, volt, hogy egyszerre százötvenen végezték gyakorla­tukat a gyárban. Jövőre lesz negyven éve, hogy önkormány­zati képviselő vagyok, minden­kit ismerek a városban, de soha nem hallottam arról, hogy a gyár egész várost, ha viszont nem, ak­kor a riport járatta le Kunszent­mártoni. Attól is tartok, hogy esetleg a környezetvédelmi maf­fia használta tárolóhelyként, tranzitállomásként az üzemet. Ebben az esetben az a legna­gyobb kérdés, hogy a kamionos vezetői, akik ma is itt élnek kö­zöttünk, elhallgatták, hogy mi történt tíz éve. Elvártam volna tőlük, hogy legalább a hír hal­latán kiálljanak a nyilvánosság elé, s megnyugtassák a lakossá­got. Ha valóban megesett a do­log, akkor ők félrevezettek egy ÚJDONSÁG! MOBIL-ELŐFIZETÉS ÉS KÉSZÜLÉK 721 POSTÁN! Samsung E1120 Postaion Fókusz csomagb. an mindössze 6 990 Ft-ért, amelyből 350 Ft lebeszélhető Felejtse el a bonyolult szolgáltatáscsomagokat! A Postafon a legegyszerűbb meg­oldás, hogy kapcsolatot tartson családjával, ismerőseivel. A feltöltőkártyás Postafon Fókusz tarifacsomaggal ráadásul még számolgatnia sem kell: minden belföldi irányba mindössze 35 Ft-os percdíjjal telefonálhat és küldhet üzenetet! Készülék nélkül is vásárolhat előfizetést 1 550 forintért, amelyből 350 Ft lebeszélhető. www.postafon.hu Postafon Legyen elérhető, ami fontos! A szolgáltatást a Magyar Posta Zrt. közreműködésével a Vodafone Magyarország Zrt. nyújtja. A készülék csak Postafon vagy Vodafone SIM-kártyával használható. A készülékajánlat a készlet erejéig érvényes. A készülék­hez kapott SIM-kártyát a www.postafon.hu oldalon vagy a 14888-as számon keresztül tudja aktiválni. Postafon Ügyfélszolgálat: 14888, www.postafon.hu egészen más fajtákat tenyésztet­tek. Leginkább a Hortobágyi Ál- lami Gazdaságból, illetve Déi-Eu- rópa országaiból, Olaszország­ból, Spanyolországból, Portugá­liából, Görögországból vásárol­tunk. Kilencvenben vagy kilenc- venegyben Moldáviából, Kisi- nyovból is jött egy rakomány friss, sózott bőr, míg kilencvenöt táján Oroszországból, egy debre­ceni közvetítő révén. Ennyi volt.- Mit szólt a riportban elhang­zott állításokhoz?- Hát... van köztük néhány kifejezetten furcsa is. Először is, nem mondták meg pontosan, hogy miféle anyagot pakolt és szállított ez a kamionos. Elhang­zott a szennyezett iszap, a bőr­maradvány, de nem tudni, végül is mire gondolt. Aztán saját állí­tása szerint maga pakolt íe.a ka­mionról harmincöt tonna anya­got a gyárudvaron. Nyilvánvaló­an eltartott neki egy napig. És ennyi idő alatt senki nem jött, senki nem akadályozta meg? Az üzemben felhasznált bőrökkel én érintkeztem a legtöbbet. Néz­zenek rám, nem ért sugárfertő­zés, pedig védőfelszerelés nélkül dolgoztam! Felvetődött az is a kamionos előadásában, hogy esetleg radio­aktív szennyvíziszap lett volna az elszállított, s visszahozott anyag. A bőrök feldolgozása so­rán ugyanis olyan nehézfémet, krómhidroxidot használtak, ami miatt az üzemi szennyvíziszap veszélyes hulladéknak minősült. Kakukk Károly sokáig és többféle beosztásban szolgált a gyárban. Az ezredfordulón ép­penséggel műszaki igazgató­ként. Véleményét nem „csoma- golgatta” különösebben.- Ez az ember nem mond iga­zat—állította megkeresésünkre. — Kétezerben, amikor állítólag az üzemben járt, nálunk már nem folyt termelés, mert előző év decemberében felszámolás alá kerültünk. Nem használtunk már bőrt, és nem keletkezett semmi káros anyag. Egyébként is: kilencvennégy óta a szenny­víziszapot korszerű eljárással kezeltük, és a visszamaradó krómtartalmat hulladéktemető­ben helyeztük el. Ennek a doku­mentumai valószínűleg meg­vannak még. Egyébként nem először röppent fel Kunszent­mártonban ilyen jellegű hír. ló fél éve kérdezte meg tőlem az üzem jelenlegi tulajdonosa, hogy tudok-e az üzemi technoló­gia által előidézett rákos megbe­tegedésekről. Neki is azt mond­tam: nem! Kiss Sándor melósként és kö­zépvezetőként dolgozott a Pan­nóniában. Ő a '90-es évek elején, Kisinyovból hozott szállítmány­ra emlékszik.- Egyetlen kamionnyi sós nyersbőr volt. Éjszaka hozták, le- ponyvázva, és elfelejtettek hozzá raktárosokat berendelni. Akkor, emlékszem, szűk körben Cserno­bil neve is felvetődött, merthogy még nem sokkal voltunk a ka­tasztrófa után. De nem volt külö­nösebb félelem, hiszen friss sózott bőr volt, aminek „gazdája" nem­igen élt még öt évvel korábban.- Mi egyelőre a hiteles méré­si eredményekre várunk - nyi­latkozta lapunknak az ügy kap­csán Nagy Róbert városi polgári védelmi kirendeltségvezető. - Azok ismeretében döntjük majd el, hogy milyen további lépések­re lesz szükség.

Next

/
Thumbnails
Contents