Új Néplap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-02 / 256. szám
ÚJ NÉPLAP-2009. NOVEMBER 2.. HÉTFŐ 5 INTERJÚ Az újságírónak feleséget is adott '56 emlékek Gabriel Benzan Rácz Sándornak, a munkástanácsok elnökének utolsó vendége volt K&H szenzációs forinthitel deviza hitelekhez hasonló, alacsony törlesztőrészletek THM: 10,80%-12,48% M 1 V Ai év leginnovatívabb Z0C8 a KBC csoport tagja ■4 gyors ügyek sávja -» hiteltanácsadás 4 befektetéstervezés -» biztosítások Jelen hirdetés nem minősül ajánlattételnek. A kondíciók módosításának jogát a Bank fenntartja. A termék részletes leírását és teltételeit a vonatkozó szerződés, Általános szerződési feltételek, a K&H Bank Üzletszabályzata, valamint az aktuális Hirdetmény tartalmazza, melyek megtekinthetők a bankfiókokban és a www.kh.hu internetes oldalon. A THM értékek és a törlesztőrészletek a 2009. október 1 -jén érvényes Hirdetmény alapján kerültek meghatározásra. ■4 K&H TeleCenter (061/20/30/70) 335 3355 •4 www.kh.hu • Szolnok, Széchenyi körút 135. (06 56) 523 230 Szolnok, Szapáry utca 25-29. (06 56) 501 000 Gabriel Benzan olasz újságíró kilenc évtizede született Triesztben. A milánói II Giorno egyik alapítójának édesanyja jász volt, tanulmányait Magyarországon végezte a háború előtt. Magyartudásának is köszönhetően küldte ki lapja 1956-ban Budapestre. Fővárosi tartózkodása egy szívbéli kapcsolatnak köszönhetően a tervezettnél hosz- szabbra nyúlt. Benzan az akkori események aktív krónikásává vált. Az interjú 2009. február 1-jén készült az újságíró roveretói otthonában. Csermák Zoltán Gabriel Benzan, avagy Benzán Gábor és felesége, Éva 1960-ban Genovába!-1956 közepén látogatott először újságíróként a forrongó Budapestre. A rendszer szívesen látott vendége volt?- 1956. június 15-én rendezték Budapesten a városligeti 1 SZOT-székházbanaVilágDolgo- ' zó Nőinek Első Világkongresszu- 5 sát. Az eseményre a szervezők J sok nyugati lapot meghívtak, = köztük a milánói II Giornót is. A főszerkesztő nyelvismeretem miatt engem küldött ki tudósítónak. Elindulásom előtt azért lel- kemre kötötték, hogy a napilapot nem igazán érdekli a kongresszus, annál inkább izgatta őket, hogy mi történik valójában a vasfüggöny mögött. —Kiküldetése a kongresszushoz kötötte, de nem ez volt jövetelének valódi célja. — A kongresszus annak rend- je-módja szerint megnyílt, üdvözlő beszédekkel, felszólalásokkal. Este az újságírókat a Parlamentben látták vendégül. Az alternatív politikába is hamar belecsöppentem. Egy társaságban találkoztam egykori magyartanárommal, Horváth Füsi Józseffel, s mindjárt az aktualitásokra terelődött a szó: „A hamu alatt izzik a parázs, s ezt már nem lehet eloltani” -jellemezte az akkori helyzetet professzorom. Beszélt a Magyar írók Szövetségének összejöveteleiről, s engem is meghívott a következő találkozóra. A Tiszti Kaszinóban tartott rendezvényre egy hét múlva jutottam el. Az est hangulata megdöbbentő volt, és talán több volt a megfigyelő, mint az érdemi résztvevő, s máig sem értem, hogy a jelenlévők hogyan távozhattak szabadlábon. A nyílt beszéd igen meglepett, a „vesz- szen Rákosi” bekiabálás még az enyhébbek közé tartozott.- S ekkor eltalálta Ámor nyila.-Igen, későbbi feleségemmel, Évával is e napokban ismerkedtem meg. Akkoriban valutához jutni Budapesten igen nehéz volt, s egy ismerősöm a segítségemet kérte némi nyugati fizetőeszköz váltásához. Az illegális ügyletet a Debrecen Szállóban bonyolítottuk le, s ismerősömet elkísérte unokahúga is. Villámszerűén ért a találkozás, s ha létezik szerelem első látásra, akkor e pillanat az volt. Randevú randevút követett, meghívtam Évát táncolni, s talán a másik oldalnak sem voltam ellenére, mivel hamarosan meginvitáltak a családhoz is.- Ezekben a napokban Gabriel Benzan, az újságíró pihent?- A kongresszusnak már régen vége volt, de nekem az előbb említett okokból nem akaródzott hazamenni, pedig főnököm három sürgönyben is siettette visz- szautazásomat. Az írószövetségi szeánsz után újra az újságírói énem került felül, s hosszú cikket írtam a hallottakról, s riport- sorozatban számoltam be Budapest akkori életéről. A cikk Olaszországban nagy port vert föl, s ezt követően Rozzoni főszerkesztő negyedik sürgönyben már legalizálta maradásomat. így már bőven volt időm találkozni kedvesemmel. Sajnos minden jónak egyszer vége szakad, s július 3- án könnyes búcsú után utaztam vissza Milánóba, de Évával naponta váltottunk levelet, vagy telefonon hallottam a hangját.- Mikor tért vissza a magyar fővárosba?- A budapesti eseményeket Milánóban is percről percre követtem, s az októberben történtek újra oda szólítottak. Egy kicsit megkésve, október 27-én jutottam el Bécsig. Az újság vezetői - testi épségem védelmében Az II Giorno 1956. december 14-i címlapja, a Benzán Gábor által írt cikkel Rácz Sándorról meglepően hasonlóak o árfolyamkockázat nélkül, forintban o a törlesztéskor nincsenek rejtett költségek, csak a tőke és a kamat o a termék részletes feltételeit megismerheted a www.kh.hu weboldalon, illetve a K&H bankfiókokban n (bal oldali felvétel), és 49 évvel később, 2009-ben Roveretóban- azt ajánlották, hogy az osztrák fővárosból tudósítsak, de nem lehetett visszatartani, annyira izgultam Éva miatt. Bécsben az olasz követségen találkoztam Indro Montanellivel, a Corriere della Sera legendás újságírójával. Tisztáztuk, hogy mindketten Pest felé tartunk, s végül a Corriere kocsijával 29-én indultunk útnak.- Hogy teltek mindennapjai a szerelem és az újságírás mezsgyéjén?- Nehéz írni az akkori Budapestről, mindenütt romokat, kiégett tankokat láttam. Viszont az emberek nyugodtak voltak. Esténként tudósítottam az újságnak, végeztem a munkámat. Évával már múlt jegyesek mentünk el az olasz követségre puhatolózni, hogyan tudnánk elhagyni hivatalosan az országot. Évával való egybekelésünket bonyolította, hogy első házasságából még nem mondták ki a válást, s e zavaros időben az ítélethozatal kerekei is lassan forogtak. Végül december 20-án hozták meg a döntést, így Éva a törvény szerint is szabad lett.- Elhárult az utolsó akadály is a frigy elől? — Nagy kő esett le a szívünkről, december 23-án délelőtt esküdtünk össze a XII. kerületi tanács házasságkötő termében, s délután a Városmajor utcai templomban az Úr színe előtt is egybekeltünk. Az esküvő után a „szerény” lakodalmat Éva családjánál rendeztük. A karácsonyt már családos emberként ünnepelhettem, majd sok-sok utánjárást követően január harmadikén a Keleti pályaudvaron végre felszállhattunk a Bécsbe induló vonatra.- De ne menjünk ennyire előre, az esküvő napjaiban - utolsó újságíróként - találkozott Rácz Sándorral.- A Rácz Sándorral való találkozást a szakmai ösztön, s talán a véletlen szülte. Mint nyáron, november-decemberben is eredeti szándékom ellenére maradtam Budapesten. Újságíróként már nem volt mit tennem, mindennek vége volt. Az általános apátiában a munkásság körül terjengő hírekkel kezdtem foglalkozni, s december 10-én elhatároztam, hogy elmegyek a tiszta forráshoz, a SZOT-szék- házba. Az épületben a teljes szürkeség, a vihar előtti csend nyomasztó hangulata uralkodott. A titkárnőnek mint külföldi újságíró mutatkoztam be, s kértem, hogy jelentsen be Rácz Sándorhoz. A Nagy-budapesti Munkástanács elnökét meglepte, hogy tökéletesen beszélek magyarul, és kérésére beszéltem korábbi életemről, jász édesanyámról. Rácz némi töprengés után hirtelen témát váltott: „Nézze, ha megesküszik és becsületszavát adja, hogy amit mondani fogok magának, azt csak letartóztatásom után hozza nyilvánosságra, akkor nekem van önnek mondanivalóm.” Bevitt a dolgozószobájába, s rövid helyzetelemzést adott az akkori viszonyokról, és a sorsukba bele nem törődő munkásokról. A vezetők a történtek után nem láttak más utat, így ő a munkástanácsokkal egy országos sztrájkot szervezett, másnap reggel leáll az élet az országban. Rácz előre látta sorsát, de hangsúlyozta: „Nem vagyok árulója a magyar munkásoknak, s minden ellenem felhozott vád hamis lesz. Azzal, hogy vérig sértettek, és ahogy elbántak velem - utalva előző napi, Kádárral való találkozására. - nem engem aláztak meg, hanem az összes munkástanácsot és a négy és fél millió munkást. A kormány tudatában van, hogy az ország nem áll mögötte, és szét akarja zúzni a munkásság, az egyetlen szervezett erő egységét, ezzel is bizonyítva a világ előtt, hogy ha a munka nem indul be, ennek okai csak mi lehetünk.” A következő napokban elindult a sztrájk, és Rácz Sándort és munkatársát, Bali Sándort is letartóztatták. Rácz sorsáról bizonyságot a SZOT- székházban szereztem, amely, körül volt véve lézengő ügynökökkel, s az elnöki szobában is egy ávós őrnagy fogadott. Egyértelmű volt, hogy az elnök már nincs szabadlábon, így harmadnap, december 13-án leadtam a cikket az újságnak.- Milyen volt a publikáció visszhangja?- Az D Giorno vezető hírként, címlapon közölte az írást, a hevenyészett fordítás így szólt: „Rácz Sándor, az Országos Munkástanácsok vezetője, néhány órával letartóztatása előtt budapesti tudósítónkra, Gabriel Benzanra bízta politikai végrendeletét.” És a főcím: „Nem árultam el a magyar munkások ügyét” Az írást az AP hír- ügynökségen keresztül a világ legtöbb vezető lapja átvette. A nemzetközi visszhang jelentős volt, Rácz ügyét a magyar forradalom utolsó fellángolásának tekintették. Szakszervezetek, egyesületek, neves politikusok emelték fel szavukat, s ezrek ragadtak tollat, hogy elküldjék tiltakozásukat a magyar kormánynak és a magyar külképviseleteknek. Talán ennek is köszönhető, hogy noha Rácz Sándorra súlyos börtönévek vártak, de életét meghagyta a rezsim. C A1 nostro inviato a Budapest, Gabriele Benzan, it capo dei Consigli operai Sándor Racz, ha affidato, poche ore prima dell'arresto, il suo testamento politico ___j «N ON HO TRADITO LA CAUSA degli operai magiari» II rnaglio delle leggi speciali sugli insorti I terminate lo sdopero SITUATIONS Pericoloso tira e moila II (olloquio con Racr BUOAPRT, 13 dloombf. VIENNA. 13 dicambce I L COVERNQ KmUo • ( nml otcm- |HS »net* i fnoi In Ungb»»U. nuke I» acloparo la *Hu*rinkahn nazionale
