Új Néplap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-26 / 277. szám

Már én is azt mondom: ezek a mai fiatalok! i ; Volt szerencsém egy olyan tan­tárgyat tanulni, ami rádöbben­tett arra, hogy hova is jutott a j gyerekek életvitele, életszem­lélete, stílusa stb. Én sem va­gyok még annyira idős, mégis vélek némi különbséget felfe- j dezni magam és a mai gyere- j kék között. Mára megszűnt az a fogalom, hogy: kimegyünk j játszani... A játszóterekről és a j szabadból bevonultak a gye- 1 rekszobába, vagy a lakás kü­lönböző helyiségeibe, a tévé vagy a számítógép-monitor elé. A mostani gyerekfilmek felnőt- I tesek, nincs semmi mondani­valójuk, nem úgy, mint amiket én néztem. Sokuk nézi azt a bi- j zonyos műsort, ami az ameri­kai idillt mutatja be, s azt kér­dezgetik a gyerekek a szüleik­től, hogy neki mikor lesz olyan háza, olyan nagy autója, olyan jó alakja és még sorolhatnám. Arról nem is beszélve, hogy nem lehet a korosztályokat megkülönböztetni, általános iskolásokat látok sminkben és festett hajjal. A ruháik is ha­sonlóak a felnőttekéhez. És azt meg egyenesen felháborítónak tartom, hogy tizenhárom éve­sen mennek szórakozóhelyek­re, isznak, cigiznek stb. Én pél­dául tizenhárom évesen örül­tem, ha elengedtek a suli buli­ra, ami évente kétszer volt, ak­kor is este nyolc óránál tovább nem tartott. GYERGYÁK ANNAMÁRIA , __________________—____i Sz OMbATOM Csipámban a szombati nap unott- sága már jelzi a folytatást Szoká­sos naplopás. Minden megy a terv szerint Véletlen fél ötkor érkezik a hívás. Szerény személyemre azon­nali igényt tart egy kedves ismerő­söm. A Jászság fővárosába fél nyolckor érkezem. A baráti panzi­óban nagypapa-féle házi jellegű csemegével\ s folebaiúti szeretettel fogadnak. A tizenöt gombóc után | feltérképezzük az esetleges bárok szint-és színvonalát A mulatóban nincs hely, ám de kishitű a sors, hogy ne találjuk meg az alkalmi fröccsöntőt Kora éjszakában ott­hon leljük magunkat, s ekkor pat­tant ki e másnapos gondolat KONDÁS KRISTÓF UJ NÉPLAP-2009. NOVEMBER 26., CSÜTÖRTÖK — DIÁKVILÁG Pár éve költöztünk be szobatársaimmal a Tisza- parti Kollégiumba. Nem volt nehéz beilleszked­nünk. Tizennégy évesen buli volt távol a szülők­től, egész héten partizni a szobatársakkal, sétálni a városban. Purgel Adrienn 11. C, TPG Szépen indult minden, de ha­mar jött a pofára esés. El kellett kezdeni tanulni, s már nem volt minden igazán fényes. A leg­rosszabb, hogy kötelezővé tet­ték a tanulószobát, ami három óra tanulást jelentett. Ettől meg­szabadulni csak úgy tudsz, ha 4,2 felett teljesítesz, és ez elég nehéz annak, aki „jó társaság­ba” kerül. A második legrosz- szabb, a szabadidő beosztása. Délután oda mehetsz, ahova akarsz, a lényeg, hogy szilóra (szilencium: középiskolai kollé­giumokban, diákotthonok­ban a csendes tanulásra fordítandó idő) visszaérj. Saj­nos, az esti kimenő nem ilyen jó, mert minden korosztálynak meg van adva, mikorra kell be­érnie (maximum este kilenc óráig lehet kint lenni). Az igaz­ság az, hogy ez az idő nem elég semmire, mert mire jól éreznéd magad, addigra be kell, hogy menj. A lista még mindig nem ér véget, hisz ott vannak azok a fantasztikus ébresztők. Annál szörnyűbb nincs, mikor hat óra 15 perckor fel­kapcsolják a villanyt. Túl lehet élni, csak nem igazán kelle­mes, főleg ha a felső ágyon alszol. Mire hozzászoksz a fényhez, addigra a tanár A koliban előfordul, hogy a kaja nem a legjobb. Illusztráció. megint bejön. Sürget, csak sür­get, nem érti meg azt, hogy kell még pár perc, hogy... áááá, ez szörnyű. Mire feleszmélsz, ad­digra már lepontozta a szobát, és nincs kimenőd. Akinek van kolis haverja, an­nak ismerős lehet a „csóró kolis” kifejezés. Ez mennyire igaz! De nem kell a szó szoros értelmében venni. Ezt in­kább akkor használjuk, amikor nem költünk semmi másra, csak ka­jára, mert nem mindig disznósült ám a vacsi. Sőt, általában rizs, a to- kány minden fajtá­jával. Néha már arról beszé­lünk, hogy fe­hérjemérge­zésben fo­gunk meg­halni. Még mindig úgy gondoljátok, hogy jó ne­künk? Bizony, a világ legjobb dolga kollégistának lenni. Itt könnyen kiélheti magát ember, persze a szabályok tartása mellett. Na jó, időn ként (bizonyos keretek kö­zött) azokat se muszáj be­tartani, csak vigyázni kell, hogy le ne bukjon senki. Akárhogy is, az biztos, hogy ha nem lennék koleszos, akkor nem lenne ennyi fantasztikus barátom, mint most, és csak a monoton napjaimat tölteném a suliban. A koli lehetőséget nyújt az önállóvá váláshoz, és megta­nít közösségben élni. Hosszabb idő után megtanulod jobban ki­ismerni az embereket. Amúgy a sok rizs sem olyan rossz, leg­alább le tudunk dobni pár kilót. az be­...holnap maradjon csukva \í^lÁ téllel A December 2-án délután ket- f tő órakor a Varga Katalin \ Gimnázium szeretettel várja hagyományos adventi vers­mondó versenyére az érdek­lődő hetedik-nyolcadik osz­tályos tanulókat Egy—tet­szés szerinti témájú, szaba­don választott- művet kell előadni Ugyanebben az időpontban a vargás 9. év­folyamos versmondók is versenyeznek, természete­sen külön kategóriában. JELENTKEZZETEK az iskola honlapján (vagy személyesen) t PUGNERNÉ KEREKI ÁGNES V, TANÁRNŐNÉL! _ — Kellene még néhány perc kollégium Ahol néha nehéz az élet, de sok barátra találsz Pillanatkép egy kollszobából: természetesen vannak szabályok és tanulni Is kell, de a hangulat kitűnő... Képünk Illusztráció. Minden év 'novemberének utolsó péntekje, idén novem­ber 27-e a nemzetközi Ne vásá­rolj semmit nap. Ez a nap jó al­kalom arra, hogy észbe kap­junk: miért érezzük folyton- folyvást szükségét a túlfo­gyasztásnak. 1992-ben született meg a pénztárcakímélő nap ötlete egy amerikai reklámszakember agyában. Azóta mintegy 65 or­szágban tartják meg ezt a na­pot. A karácsonyi szezon kez­detével ilyenkor vásárolnak a legtöbbet az emberek, ezért j esett a választás november vé­gére. A szervezők és a résztve­vők célja, hogy a fogyasztók tu­datosabbak legyenek vásárlás­kor. A hatalmas ütemben folyó környezetkárosítás megállítá­sa sem utolsó szempont a fo­gyasztói böjt napján. Itt az ideje, hogy kipróbál­juk, milyen 24 órára félretenni a pénztárcánkat és ellenállni a kísértésnek. Legyünk tudato­sabbak! A cél tehát, hogy közö­sen lépjünk fel a mértéktelen és felesleges fogyasztás, vala­mint a gyártással együtt járó környezetkárosítás ellen. Ne vásároljunk együtt november 27-én... Vajon sikerül? SÉRA DALMA Jé, ez a dal mintha az én életemről szólna A zene az életem.., ezt sok zenész állítja. Én is úgy gon­dolom, hogy a zene megha­tározó az életünkben. Ha meghallasz egy jól csengő dallamfoszlányt, egész nap a fejed­ben jár, és érdekel, mi lehet a szám címe, hogy szól az egész együtt meghallgatva Ezekre szokták azt mondani, hogy „fül­bemászó” dalla­mok. Bizonyos szá­mok meghallgatá­sa közben olyan ér­zések törnek fel belő­lem, hogy úgy érzem, boldog vagyok. A szomorú hangulatban hallgatott ze­ne sírásra késztet, vagy ép­pen az nyugtat meg. A szö­veget figyelve sokan ma­gukra ismernek, úgy vélik, ez a szám nekik íródott, ép­pen a saját történetükhöz il­lik. Vannak olyanok, akik ha szomorúak, nem csen­des, lassú zenét hallgat­nak, hanem a tombolós, üvöltős zene hatására nyugszanak meg. Má­sok éppen anda­lítóra vágy­nak... Akár­hogy is gondol­juk, egy biztos: a zene az éle­tünk része. KISPÁL ZSÓFIA, 10. D, VKG «•=> s «S3 g--? s Három év múlva eljön a világ vége? mozi Látványos jelenetek egy egyszerű sztori körül a 2012 című filmben r-gg s «S3 <X!=r Azt mondják, a 2012-es év nagy változást hoz az egész emberiség életébe. A maja naptár innentől kezdve nem számlálja az időt. De vajon tényleg bekövetkezik a vi­lág vége? A korukat, sőt talán a mi korunkat is meghaladó tudás­sal rendelkező, már kihalt maja nép, egy hihetetlenül pontos nap­tárat készített, amely egyesek szerint a Gergely naptárnál is pontosabb. A naptár érdekessé­ge, hogy ciklikusan számolja az időt, azaz korszakonként lejár, majd újra és újra kezdi a szám­lálást. Az első lejárásának ideje 2012. december 21-re esik, amit egyesek a világ teljes újraformá­lásával tesznek egyenlővé. Ezt a hiedelmet fölhasználva rendezte meg Roland Emmerich újabb katasztrófafilmjét. A ren­dező korábbi filmjeitől eltérően (Holnapután, Godzilla, A függet­lenség napja) itt a teljes világ pusztulását szeretné bemutatni, mely természeti katasztrófák által megy végbe, és persze közben egy kis család az éle­tét próbálja menteni. Ro­land Emmerich forga­tókönyvei közül lát­vány szempontjából ez az egyik leg­jobb. Ez a film is, mint a látványfii mek általában, saj nos nem a sztori­ra van kihegyez­ve. Talán egy jobb sztorival sokkal jobb film le­hetne. A történet igen egyszerű. Egy ásatás során olyan bizonyíté­kokat találnak a maják egykori élőhelyén, miszerint a világ 2012- ben végleg elpusztul. Miután va­lóban elkezdődnek az események, az amerikai­ak elkezdik megépíteni az új Noé bárkáját, hogy túléljék. Többet nem mondok el, annak, aki nem látta a fil­met, nem akarok elárulni semmit. Számomra egy kissé abszurd és röhejesre sikere­dett az egész, John Cusack, a film főszereplője mivel van benne egy olyan jele­net (a bemutatóban is ez van tu­domásom szerint), miszerint egy limuzinnal menekülő család után, egy földrengés következté­ben beszakad a föld, mellettük, mögöttük, előttük, egyszerűen mindenhol, kivéve alattuk, és pont kiérnek a repülőtérre, s el tudnak repülni, mielőtt minden megsemmisül. Ez eléggé gro­teszk. Elnézést kérek, nem aka­rom senki kedvét sem elvenni a filmtől! Sőt, menjen el mindenki és nézze meg, mert egyszer iga­zán megéri megnézni! Részemről viszont azt igazán sajnálom, hogy ha mindez igaz, 2012-ben elmarad a karácsonyi ajándékozás... CSÍKOS ROLAND, TPG GYERE ÉS NE VEGYÉL SEMMIT!

Next

/
Thumbnails
Contents