Új Néplap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-10 / 263. szám

12 UJ NÉPLAP —2009. NOVEMBER 10., KEDD TÜKÖR A magyar Csák Máté mint szlovák király * mítoszok Északi szomszédunk történelmének jelentős része csak feltevéseken alapul Hiánypótló és egyedülál­ló kiadvány jelent meg a napokban egy új, törté­nelmi magazinban, mely a Nagy Magyarország cí­met viseli. Már a lap ne­vére is sokan felszisszen­nek, hát még az újabb szám tartalmára, mely­ben a szlovákok történe­tét dolgozzák fel. Sza­kács Árpád lapigazgató­val további kényes témá­kat is feszegettünk. Munkatársunktól- Manapság a magyar-szlo­vák vitáktól hangos a sajtó. Ugyanakkor szinte semmit nem tudunk északi szomszéda­inkról. Miben sikerült újat mu­tatnia e téren a Nagy Magyar- ország című lapnak?- A szlovákok története való­ban fehér foltnak számít, miköz­ben vezetőinek mentalitása, gon­dolkodása, politikája sok bosszú­ságot okoz hazánknak. Több fo­lyóirat foglalkozott már a környe­ző népek történelmének egy-egy korszakával, ám ez az első olyan tematikus lapszám, amely arra vállalkozik, hogy egy szomszé­dos nemzet egész történetéről át­fogó képet nyújtson. A hazai és felvidéki történészek közremű­ködésével készült cikkek krono­logikusan mutatják be a Felvi­dék és a szlovákok történelmé­nek jelentősebb fejezeteit. Bepil­lantást nyerhetünk abba is, hogy miként látják a szlovákok a ma­gyarokat a mai történelemköny­vekben. A magazin bemutatja azokat a mítoszokat is, amelyek hamisítással a szlovák történe­lem szerves részévé váltak.- Segíthet-e ez bármit a két or­szág közötti feszültségek enyhí­tésében?- Nem törekedtünk arra, hogy a szlovák—magyar megbékélés jegyében készítsük el a jelenle­gi kiadványt. Azért sem volt szempont a kényszeredett komp­romisszumkeresés, mert tapasz­talataink szerint az nem áll más­ból, mint sűrű bocsánatkérések­ből olyasmikért, amiket a szlová­kokkal szemben az elmúlt ezer évben elkövettünk, pontosabban nem követtünk el. Fel kell ismer­ni, hogy a szlovák történelem je­lentős része feltevéseken, meg­alapozatlan következtetéseken alapul, bizonyos esetekben nem több gyermekmesénél. Igyekez­tünk a témában publikáló legje­lentősebb szerzőket felkérni, munkatársaink szakmai felké­szültsége garancia arra, hogy el­fogulatlan, indulatmentes, de tényszerű kiadvány született. — Ennek az új, történelmi ma­gazinnak már a neve is provo­katív: Nagy Magyarország. Honnan jött az ötlet az elindí­tásához? — Kisebb szerepem volt a Tri­anoni Szemle létrejöttében. A rö­vid időn belül népszerűvé vált magazin jelezte, hogy további igény van egy szélesebb néző­pontú konzervatív történelmi lap létrehozására, az elhallgatott magyar történelem újraértelme­zésre és felfedezésére. — Jelenthet-e ez áttörést a hazai történetszemléletben? — Ezt majd az idő eldönti. A történelemoktatás nemzetstraté­giai kérdés. Történelmünk szá­mos kérdését nem lehet már el­hallgatni, sok minden kitört a szubkultúra szintjéről. Ilyen a magyar őstörténet több kérdése, a Rongyos Gárda honvédő har­cai, a balassagyarmati országvé­dő hőstett stb. A marxista-inter­nacionalista történelemszemlé­let máig tartó hatása, hogy kü­lönféle történelmi időszakokat idegen, magyarellenes nézőpont­ból ismertetnek. Gondoljunk csak arra, hogy sok történész mindmáig megérti, elfogadja és szükségszerűnek tartja a triano­ni diktátumot. Ők mindmáig a román, szlovák, szerb álláspon­tot propagálják. Évtizedeken át a Rongyos Gárda is bűnözők gyü­lekezeteként jelent meg a ma­gyar történelemben. A nemré­giben kitüntetett híres akadémi­kusunk csak úgy írt róluk, hogy ők bandák és banditák voltak. Ki­derítettük, hogy az ilyen minősí­tések a korabeli bécsi jelentések­ben szerepeltek, ő ezeket a kife­jezéseket akarta meghonosítani a magyar köztudatban. — Nem tart attól, hogy a Nagy Magyarország név miatt eleve szélsőségesnek bélyegzettként kezdi a pályafutását a maga­Szlovák államalapítók: Stefánik, Benes, Masaryk, Meciar Nagy Magyarország történelmi magazin: hiánypótló és egyedülálló kiadvány a lappiacon zin, emiatt egyből kiszorítják a tudományos körökből?- Biztos voltam abban, hogy ha bizonyos témákat felvetünk, akkor mindegy, hogy mi a ma­gazin neve, szélsőségesnek tarthatják. Minket ez különö­sen nem érdekel. Azt javaslom mindenkinek, hogy ha teheti, olvasson bele a lapba, és dönt­se el saját maga, hogy érdemes- e az újság a bizalomra. Az egyik számunkban Raffay Er­nővel készítettünk interjút, aki elmondta, hogy szerinte 1990 óta milyen lehetőségei voltak Magyarországnak arra, hogy orvosolja a trianoni problémát. A véleménye miatt a baloldali sajtó és olvasótábora alpári hangnemben, becsületsértő módon rágalmazta a történészt. A Nagy Magyarország tudomá­nyos szakmai értelemben a leg­magasabb kihívásoknak is megfelel. Nincsenek illúzióim azt illetően, hogy a jelenleg uralkodó történelmi tudomá­nyos körökhöz mi hozzá tu­dunk tartozni bármilyen érte­lemben. A körön kívüliekkel szemben ugyanolyan kirekesz­tés zajlik, mint 30 évvel ezelőtt. — Kik szerkesztik, kik írnak a magazinba?- Olyan rangos egyetemi ta­nárok, tudósok publikálnak, akiknek a neve garancia a szak­mai hitelességre. Ilyen például Gergely Jenő, az ELTE tanszék- vezetője, Popélyi Gyula egyetemi tanár, Gulyás László neves sze­gedi történész, de publikált ná­luk Bogár László közgazdász és Szőcs Géza kortárs erdélyi ma­gyar író-költő is. A szerzőgárda egyre tekintélyesebb része vi­szont fiatal történészek közül ke­rül ki. Eddig is több kimagasló tehetséggel találkoztunk, akiket szeretnénk helyzetbe hozni. A célunk az egykori, történelmi Magyarország, vagyis a Kárpát­medence múltjának feltárása. A fiatalok számára is élvezhető stí­lusban megírt cikkek jól kiegé­szítik az iskolai tananyagot. A lap olyan háttérismereteket nyújt, amelyek nemcsak a laiku­sok számára teszik érdekessé a történelem egy-egy fejezetét, ha­nem a szakpályára készülőknek is megfelelő háttéranyagot szol­gáltathat. A kiadó célja, hogy a Nagy Magyarország két éven be­lül a történelmi lappiac legolva­sottabb magazinja legyen. Ugyanezt várjuk a tortenelem- portal.hu internetes oldaltól, amely a Nagy Magyarország honlapja, de némileg elválik a magazintól, saját tartalommal, főszerkesztővel rendelkezik.- Tervezik-e a továbbiakban, hogy bizonyos kérdéseknél a szlovák vagy román véleménye­ket is ütköztetik a hazai törté­nészek bizonyos állításaival?- A szomszédos országok tör­ténelmének nagy része mítosz és mese szintjén mozog. Ez a hi­vatalosan elismert történelem. Az ilyen áltudomány képviselő­ivel mi nem akarunk és nem is tudunk vitatkozni. Gondoljunk arra, hogy a szlovákoknál a ma­gyar Csák Máté az egyik legna­gyobb szlovák király. Ugyan­ilyennek tartjuk a készülő szlo­vák-magyar történelemköny­vet, amelyben szerepel az ős­szlovák kifejezés. Innen már csak fél lépés a dákó-román el­mélet elfogadása. ■EZZEEEEZl Moby (azaz Richard Melville Hall), az amerikai elektronikus- zene-guru legújabb albuma, a Wait For Me a legutóbbi Last Night diszkóhan­gulata és -ütemei után most inkább a kezdeti, kilencve­nes éveket idéző dallamvilágba, hangulatba ment át, vagyis vissza. Igaz, erről biztosan nem fog kikerülni annyi sláger, mint a Playről, amely szinte teljes egészében az volt. De Mobynak talán nincs is erre szüksége. Maga is olyas­mit nyilatkozott, hogy inkább a benne dúló érzéseket szeretné bemutatni. Persze ha ezek en­nyire csendesek, mint amilyen az album, akkor nem lehetnek túlságosan felkavarnak. A Mo­by-albumokhoz hasonlóan most is váltják egymást az instru­mentális és énekes tételek. Ez utóbbiak közül gyönyörű női énekkel kísért a címadó Wait For Me és a lélekhez szóló JLTF, és a Moby által énekelt Mistake sem lóg ki a sorból. A lágyság­ból kirángató felvé­telek közé tartozik a Shot In The Back Of The Head, illetve a hangloo- pokkal operáló Study War. Amúgy szépen lebegünk multi- instrumentalista szerzőnkkel, zenészünkkel együtt a lemez vége felé mindvégig... Bővebben: SZOLlON.hu/Zene- ajánló (Moby: Wait For Me. Kiadó: EMI) m B. Gy. ST %­Tv-notesz VALKÓ MIHÁLY ROVATA U ániel U (érési” az igazit? A minap azt kérdé tőlem egyik ismerősöm, mit szólnék én Ben- kő Dánielnek ehhez az újabb „dobásához”. Azt szólom én - mondtam neki —, hogy úgy lát­szik, viszket az ő feneke, nem tud nyugton maradni, hisz nem is oly rég még dzsungelbéli ce- lebként keltett feltűnést, és oko­zott sokaknak megbotránkozást is, most meg itt van ezzel a nagy feleségkereséssel. Lám, neki ah­hoz is cirkusz kell, hogy megta­lálja azt az igazit, akire rálelnie évtizedeken át sem sikerült. Ál­lítólag. Már ha komolyan kell vennünk ebbéli szándékát. Gyanítom azonban, hogy in­kább arról van itt is szó, hogy kedve támadt újra egyet bohóc­kodni, méghozzá párosítván a szexet is hozzá. Létrehozták te­hát számára azt a háremet - az ötlet tetszett a televíziónak is, hisz minél botrányosabb, annál jobb —, amelyben a mi bohó­cunk kénye-kedvére kóstolgat­hatja hölgyeit, sőt ha úgy hozza sora, még idomíthat is rajtuk - magának, akik viszont körül­nyalogatják a szerintük tempe­ramentumos férfiút, aki még a szemével is képes elvarázsolni őket, s olyan erényeket csillog­tat, melyek más férfiak díszére is válnék. (Nesze neked férfias­ság!) Persze számukra is meg­éri ez a cirkusz, korlátlanul mu­togathatják magukat, bonthat­ják ki bájaikat, még ha a vége keserűség is, a dicshimnuszt felváltja az ócska becsmérlés: utálom, így az egyik, itt vetkőz­ni kell anyám, kesereg a másik, amikor imádott Dánielük meg­unván őket, nem adja szívét ne­kik, azaz kirúgja őket. Igazán persze nem is annyira azzal van bajom, hogy például egymást csókolgatván miként élvezget- nek - kéjelegnek - sekély e kéj - avagy azon csámcsognak, va­laki hány férfival volt már egy­szerre együtt az ágyban. Nem cincálgatnám az ilyen mozza­natokat. Bajom azzal van, amit ez az egész cirkuszos bohócko­dás sugall magából, azzal az életszemlélettel, mely szerint hányj csak fittyet a világra, és csak azokat a törvényeknek- szokásoknak engedelmeskedj, melyeket te csináltál magad­nak. Amit ez a feleséget kereső bájgúnár is képvisel, szerintem. Akkor szabadon és boldogan él­vezheted az életed. Velejéig ha­zug életfelfogás ez, s olyan ha­zugnak tartom, miként azt is, amit Győzike mutatott, egy ka­lap alá veszem én őket: ámító szórakoztatók a jó ízlést is bor- zolgatván. Még akkor is, ha eb­ben a feleségkeresésben, némi öniróniát is véltem felfedezni. Aki kritizál, próbálja ezt utá­nam csinálni — nyilatkozta a lantművész. Nos, én ha tehet­ném, akkor se tenném, mert a bohócokat szeretem ugyan, cso­dálom is őket, de ez a Benkő-fé- le bohóckodás távol esik tőlem. Nagyon is messzire. Neki is job­ban állna a lant a kezében. 1 i i I

Next

/
Thumbnails
Contents