Új Néplap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-12 / 239. szám

4 ÚJ NÉPLAP — 2009. OKTÓBER 12., HÉTFŐ TŰKOR Édes-régi emlékek a szülőföldről jeles vendég Sárközy Pál inkább ment Franciaországba, mint munkatáborba, a Szovjetunióba „Egyetlen életben oly sok élet” — ez a címe Sárközy Pál készülő életrajzi könyvének. A francia köz- társasági elnök, Nicolas Sarkozy édesapja szom­baton Alattyánban, vasár­nap pedig Szolnokon ele­venítette fel gyermekko­rának Magyarországon eltöltött éveit, mely emlé­kek elengedhetetlenek a kötete első fejezeteihez. Munkatársainktól Jeles vendéget, Franciaország el­nökének édesapját, Sárközy Pált fogadták a hétvégén Alattyánon és Szolnokon. Több mint hat év­tized telt el azóta, hogy az alat- tyáni birtok egykori örököse a történelem viharai miatt elhagy­ta az országot és Franciaország­ban kezdett új életet. Most úgy tért vissza gyermek- és fiatalko­ra helyszínére, mint a világ egyik legbefolyásosabb politiku­sának édesapja. Szombaton Alattyánra láto­gatott. - Nagyon sok emlékem van a településről - mondta Sárközy Pál —, Lali bácsiról, a lovas fogatokról, a birtokon ki­épített kisvasútról. Most jó is­mét megismerni és látni a falut, visszatérni gyermekkoromba. Hasonlóan pozitív érzésekkel töltötte el a szolnoki látogatása is. Bár a megyeszékhelyen már kevésbé volt találó a „megisme­rés”, hiszen, mint ahogy el­mondta, Szolnok nagyon sokat változott, mióta nem járt itt.- Különös érzés, amikor az ember újra ott áll a régi, isme­rős utcákban, látja az épülete­ket, melyek egykor az otthont jelentették — mondta el. Az érzések még a borús, esős vasárnapon is melegséggel töl­tötték el Szolnok jeles francia vendégét. Sárközy Pál tegnap délelőtt látogatott el a város pol­gármesteri hivatalába — édes­apja, dr. Sárközy György egyko­ri munkahelyére -, ahol azon­nal kiderült, különös figyelmet szentel a festészetnek. A város­háza falain lógó képeket hozzá­értően tanulmányozta, majd azt is elárulta, ő maga is fest. Ez­után pedig mesélt. Beszélt az emlékeiről, arról, hogyan tel­nek mostanság a mindennapjai Sárközy Pál szolnoki látogatása során koszorút helyezett el a Sárközy család síremlékén a Körösi úti katolikus temetőben (főleg festéssel), a családjáról és a magyar nyelvről.- Jobban írok, mint beszélek magyarul - mondta, s azt is el­árulta, hogy fia, Nicolas Sarko­zy nem beszéli a ma­Baranyó Sándor Jegenyesor című festményével Sárközy Pál és Szalay Ferenc polgármester gyárt. Az emlékezés a szolnoki katolikus temetőben folytató­dott. Sárközy Pál ellátogatott a Sárközy család síremlékéhez, ahol virágot helyezett el. Mind­ezek után természetesen meg­tekintette azt a két házat (a Ma­gyar úton és a Kossuth Lajos úton) is, mely a családjáé volt, s ahol egykoron maga is lakott. A szolnoki séta tehát nagyon sok emléket idézett fel a francia vendégben. Mint ahogyan az is kiderült, hogy Sár­közy Pál Baranyó Sándor festményei után is érdeklődik. Érdeklődését kielé­gíthette, városnézé­se közben ugyanis útba ejtett egy galériát, ahol több Baranyó-festményt is megcsodálhatott. Sárközy Pált annyira elbűvölték a képek, hogy meg is vásárolt egy ki­váló alkotást (ezen kívül még egy másik festményt is). Bara­nyó Sándor Jegenyesor című műve nemsokára Sárközy Pál otthonát díszíti majd. Ezzel egy kis darabot magával vitt Szol­nokból Franciaországba... Lapunk munkatársa a szol­noki látogatás alkalmával be­szélgetett Sárközy Pállal.- Csupán a készülő könyve miatt látogatott el az egykori alattyáni birtokra és a volt szol­Különös érzés, mikor az ember újra ott áll a régi, ismerős utcákban. nokiszülőházba?- kérdeztük a 81 esztendős, korát meghazud- tolóan még mindig sármos, idős embert, aki, elmondása szerint 61 év után szólalt meg most elő­ször magyarul.- Elnézést, ha még keresem a magyar szavakat, de nekem is jóleső, hogy még emlék­szem rá - válaszol- gatott tört magyar­sággal Sárközy Pál. — Nézze, sok min­dent csináltam már az életem­ben, de a festészet mindig ve­lem volt. Szürrealista stílusban készítettem már vagy hatvan képet, s ezek kiállítását szerve­zem magyarországi helyekre a munkatársaimmal. A legtermé­szetesebb volt számomra, hogy Belgium és Németország, Fran­ciaország és az Egyesült Álla­mok mellett Magyarországon is megjelenek alkotásaimmal. Mi tagadás, a hazalátogatásom­ban jó adag nosztalgia is van, de hát ilyen már egy idős em­ber. Keserű-édes érzés most vé­giglátogatva visszarévedni ifjú­ságomba. Először 1944-ben, 16 évesen hagytam el apámmal az országot. Ő és nagyapám is itt dolgozott Szolnokon alpolgár­mesterként. Az orosz megszál­lás elől Ausztriába menekül­tünk. De apámnak is, nekem is rettentő honvágyunk volt, s ’46-ban visszajöttünk. Szegény apám meghalt ’48-ban, s mivel engem ekkor akartak munka­táborba vinni a Szovjetunióba, anyám mondta, utazzak el in­nen,, bárhol máshol jobb lesz, mint az oroszoknál. Mivel a bu­dapesti és a szolnoki tanuló­éveket követően Gödöllőn a premontreieknél jártam iskolá­ba, így megtanultam franciául, s jelentkeztem a francia ide­genlégióba. így kerültem Afri­kába, majd rövid katonaélet után Franciaországba.- Hogyan tudott beilleszkedni egy idegen világba?- Én már csak jól tudom, hogy magyar szívvel nehéz kül­földre menni! Borzasztó érzés volt. Igaz, hogy odakint roko­nok, a Tóth család kint élő tag­jai fogadtak be, de mégis, elein­te egyedülinek, kiszolgáltatott­nak éreztem magam. Rettentő sokat dolgoztam, mire véglege­sen elnyelt a kinti társadalom. Több házasságomból négy fiam és egy lányom született, de ők nem tudnak magyarul. Pedig én otthon énekelgettem magya­rul a cigánydalokat, de hát...! Is­merik az asszonyokat, mindig leintettek!- Végigjárva ifjúkora helyeit, előtörnek önből az emlékek, be­ugranak egykori képek?- Alattyán kevésbé, Szolnok nagyon megváltozott. Egyetlen házaspárral találkoztam Alat­tyánban, akiket még régről is­mertem, de mások már bizto­san máshol járnak. Szolnokon pedig jó emlékeim vannak, gyermekkori önmagam miatt honnan máshonnan, mint a Ká­dár-cukrászdából (most Tünde cukrászda - a szerző).- Mikorra várható Magyaror­szágon a kiállítása?- Hamarosan! A pontos idejét még nem tudom. De azt terve­zem, hogy az összes gyerme­kemmel együtt térek vissza Ma­gyarországra. Megmutatom ne­kik, hogy apjuk, nagyszüleik, dédszüleik, s a többi őseik hol éltek. De megmondom nekik azt is, legyenek büszkék a ma­gyar vérükre! Sárközy Pál: Az akarást, a munka értelmét, a siker ízét, valamint a szép nők iránti vonzalmamat adtam át a fiamnak, Nicolasnak tavaly nyáron a montpellier-i repülőtéren pillantottam meg egy színes magazint, aminek az első oldalán Sárközy Pál és híres politikus fia volt látható. A VSD francia képes hetilap címoldalán a következő olvas­ható: „ A köztársasági elnök apja nyolcvanéves korában ál­lítja ki képeit”. sárközy Pál 1928-fjan született Budapesten, és most Párizs egyik elegáns kerületében él Ap­ja és nagyapja magas rangú vá­rosi tisztviselők voltak Szolno­kon, sírjuk is itt található. Pál a háború évei alatt a pesti Rákó- cziánum, később a gödöllői pre­montrei iskola tanulója volt. Két bátyja György és Gedeon jóval idősebb volt nála. György diplo­mata, Gedeon huszártiszt lett, korán elkerültek Szolnokról A front közeledtével, Szolnok ostro­ma elől a szülők Pállal Ausztriá­ba menekültek, csak két évvel később jöttek vissza. élete kalandregénybe illő. Ap­ját korán elveszítette, 20 éves sem volt, amikor másodszor is elhagyta hazáját. A II. világhá­ború utáni szovjet megszállást követően a kommunista dikta­túra megszilárdulása miatt menekült francia földre. Ha itt­hon marad, nemesi származá­sa miatt üldözés, kitelepítés, börtön vagy egyszerűen a fizi­kai megsemmisülés várt volna rá. Jelentkezett a francia ide­genlégióba. A legenda szerint Sárközy Pál legnagyobb megle­petésére a légió toborzó orvosa is szolnoki volt, aki lebeszélte arról, hogy belépjen és ezért al­kalmatlannak nyilvánította. így jutott Marseille-be, ahol si­keres reklámszakemberként dolgozott. 1949-ben már Párizs­ban volt, ahol a nagyvilági élet kedvence lett. Az '50-es évek elején ismerkedett meg első fe­leségével, a katolikus hitű, csi­nos joghallgató Andrée Mal- lah-val, akinek édesapja kike­resztelkedett, szefárd zsidó-gö­rög bevándorló volt. A házassá­gukból három fiú született, Guillaume, Nicolas és Franco­is. Később még háromszor nő­sült, öt gyermeke van. Az egyet­len leánya Caroline építész, a fiúk egyike politikus, másikuk orvos lett. A többiek a biztosítá­si, illetve a bankszektorban dolgoznak. Nicolas Sarkozyt és két fiú testvérét édesanyjuk nevelte fel, aki a válás után jogi egyetemet végzett és mint ügyvéd dolgo­zott. Édesapjuk 1979-ben visz- szatért fiaihoz. a fénykép Franciaország első emberének dolgozószobájában készült, amikor Nicolas Sarko­zyt elnökké választották. A * büszke apa fiát is megfestette, és ezt a képet ajándékozta neki beiktatása alkalmából. Sárkö­zy Pál mindig tehetséges rajzoló volt. Szürrealista alkotásai álta­lában a női test szépségeit dicsé­rik. Egyik ismert képe, a Happy Dolores például egy szép idomú, műlábú nőt ábrázol az interjút készítő újságíró kérdésére, hogy mit adott a hí­res politikus fiának, így vála­szolt: Az akarást, a munka ér­telmét, a siker ízét, és a szép nők iránti vonzalmamat. Dr. Nemes András A fénykép Franciaország első emberének dolgozószobájában készült, amikor Nicolas Sarkozyt elnökké választották. A büszke apa fiát is megfestette, és ezt a képet ajándékozta neki beiktatása alkalmából. } I Á

Next

/
Thumbnails
Contents