Új Néplap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
2009-09-24 / 224. szám
ÚJ NÉPLAP - 2009. SZEPTEMBER 24., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A fotó Szlovákiában, Vavrisó településen készült a helyi Kuruc Regimenttel együtt, egy kuruc kort felidéző rendezvényen Határon átívelő program hagyomány Megőrzik településük kulturális örökségét Tiszaderzsi egykori diákok találkoztak A Tiszaderzsi Általános Iskola 1958-ban végzett diákjai találkoztunk nemrég újra. Előzőleg 2008-ban jöttünk össze, amikor az 50. évfordulóra emlékeztünk. Az időközben sajnos elhunyt nevelőkről, diáktársainkról sem feledkeztünk meg, emlékükre megszólalt a harang, égett 20 szál gyertya a 20 szál virág mellett. A rendhagyó osztályfőnöki óra során örömmel tapasztaltuk, hogy senki sem „kallódott el”, mindenki megtalálta a helyét az életben. Idén az 51. évi találkozót tartottuk. Megünnepeltük, hogy már 65 évesek lettünk. Az eseménynek egy Abádszalókon élő egykori diáktársunk, Juhász Sándorné Orosz Erzsébet adott helyet otthonukban. Helyi szokásokat ápolva, egy sertést dolgoztak fel, így finom házi disznótoros vacsora került az asztalra. A találkozó jó hangulatban telt. Kívánom, hogy még számos évet éljünk meg, és sokszor találkozzunk! Péntek Balázsné Túrái Emma István király kézjegye megörökítve Emlékkaput állítottak nemrég Jászszentandráson, a már hat éve elkészült Szent István parkban. Készítette Dávid Sándor fafaragó iparművész és Tiliczki Lajos díszműkovács, akik önzetlen, jó szándékú munkája felbecsülhetetlen értékű. Sokat segített Banka Ferenc polgármester a munkában és a munkálatok szervezésében, így lehetőség nyílt arra, hogy István királyunk kézjegye megörökítve, ma itt látható méltó helyén, a Szent István parkban. Csontos Magdolna, Jászszentandrás A jászszentandrási emlékkapu II. Rákóczi Ferenc történelmi személyisége, még ma is nemzetek közötti összetartó erővel bír. A fejedelem hírnevére és a kuruc kor hagyományaira támaszkodva, a rákóczifalvai Kuruc Hagyomány- őrző Egyesület számos hazai és külhoni önkormányzattal és civil szervezettel létesíthetett szoros Közel egy emberöltő múlva ezeréves lesz a hely, ahol élünk, mégis alig rendelkezik felmutatható történelmi helyekkel. Ennek a nem kis időnek, mióta megvetették lábukat az idetelepültek; nem sok nyom maradt az utókor számára az e tájon élt emberek életéről, tevékenységéről. Szolnok történetét kutatók, leírók említik, hogy a település már I. István király korában megyeszékhely szerepet is kapott, és az igazgatási feladatok mellett innen szervezték, irányították, ellenőrizték az Erdély és Nyugat-Magyarország közötti kereskedelmet. Ide érkeztek tiszai tutajként a Kárpátok erdejében kivágott fák, rajtuk az aranyat érő sótömbökkel. Itt keltek partneri kapcsolatot. Ez év márciusától napjainkig — az eddigi eredményes munkát is felülmúlva - szinte minden hét végén valahol megjelentek, felléptek a szervezet tagjai, vagy éppen saját rendezvényt szerveztek, Rá- kóczifalván. Ez idő tájt bemutatkoztak hét bolgár településen, s át a Buda és Bécs felé hajtott marhacsordák, a gabonát szállító szekérkaravánok. Sárból és fából épült, földszintes város volt, nem maradtak középkori kő műemlékei, egyházi és világi épületmaradványai, nincs kőbe vésett történelme. Szolnok sokat szenvedett a víztől, a fűztől, a járványbetegségektől, a keresztül-kasul átvonuló seregek dúlásától. A XIX. század első feléből két vallási szobor, a Szomorú Jézus (1800) és a Nepomuki Szent János szobor (1804), továbbá a vár szimbolikus „maradványa” található. Az első In Memóriám (emlékmű) az 1848-49-es magyar hirdették a magyar hagyományokat Szlovákiában és Romániában is. Részt vettek Szolnokon az Utazás Kiállításon, a Korok Fesztiválján, Balatonfüreden és az V. Nemzeti Lovas Fesztiválon, Zán- kán. Megszervezték a Hagyományfesztivál — X. Aratófalatok Ünnepét, és Hagyományok útja szabadságharcra emlékezik. A kemény mészkőből faragott szobrot 1869. március 5-én leplezték le, a csata 20. évfordulóján. 1905- ben a város képviselő-testülete elhatározta, hogy szobrot állít Damjanich János honvéd- tábornoknak, a szolnoki csata győzőjének az 50. évforduló alkalmára. Gyűjtést szerveztek, jótékonysági előadásokat tartottak. A sok, előre nem látott körülmény miatt végül 1912-ben avatták fel. Szolnok városa az első világháború után kezdett emlékhelyeket kialakítani. így született az első világháború emlékszobra, az elesett magyar katonák néven, kulturális és turisztikai hálózati rendszer kidolgozását kezdeményezték. A szervezet tagjai a fentiekre való tekintettel úgy érzik, hogy a legjobb úton haladnak az önként vállalt feladataik teljesítésében és településük kulturális örökségének megőrzésében. Terenyei Attila elnök emlékére 1926-ban, 1934-ben az Országzászló felállítása és a Verseghy-szobor, ipajd 1942- ben a Szapáry- és 1943-ban a Horthy István-szobor. Ma a városban több mint száz szobor, emlékmű, dombormű, emléktábla van, amelyeket évente meghatározott időben megkoszorúznak. Vannak közöttük olyanok, melyekről az ünnepségek után elfeledkeznek, és a száradt koszorúk, virágcsokrok ott árválkodnak, míg egy nagy szél szanaszét nem pörgeti azokat. Jó lenne, ha a köztéri szobroknak, utcai emléktábláknak „gazdája” lenne, és szívükön viselnék felügyeletüket, gondozásukat. Szurovecz Pál, Szolnok Hátrányos helyzetű családok a Balatonnál A SZKTT Gyermekjóléti és Szociális Szolgáltató Központ családgondozói nyári tábort szerveztek hátrányos helyzetű családok számára, huszonhat gyermeknek és tizenegy felnőttnek a Balatonra. Leírhatatlan élmény volt mindannyiunknak, amikor a vonatból kinézve először pillantottuk meg a magyar tengert. Este gyönyörködtünk a vízen ringó hattyúkban, a túlpartról elénk táruló tűzijátékok fényjátékában. A gyalogtúrák éjszakáink részét képezték, például nagy kaland volt Balatonszepezdre kirándulni. ■ A táborozókból igazi közösség kovácsolódott. A szeszélyes időjárás ellenére többször is fürödtünk a tóban. Balatonfüredre sétahajóval ötven fős vitorláson mentünk. Ott városnéző kisvonattal utazva ismertük meg a település történetét és nevezetességeit. A táborozás során a gyermekek kézműves foglalkozásokon örökítették meg élményeiket. Nagyon élvezte minden kisgyermek a rendszeres meseolvasást. Szabadfoglalkozások idején kölcsönösen kerestük egymás társaságát, közös szórakoztató, játékos programokat szerveztünk: pingpong, tollaslabda, csocsó stb. A csoport- foglalkozásokon irányított beszélgetések eredményeként ismertük meg egymást, és jól ösSzebarátkoztunk. Igazi közösség kovácsolódott, melyben egymást tisztelő, egymásra odafigyelő és kölcsönösen segítő emberi kapcsolatok szövődtek. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik a tábor megvalósulását segítették. Kopházi Antal és családja Rákóczifalva A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett formában jelennek meg. A vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen, címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a szundi.zoltanne@ujneplap.hu e- mail címre, illetve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre is várjuk. A S20U0N.hu hírportálon a cikkek végén találhatók még olvasói vélemények. Megyeszékhely Szent István korában emlékhelyeink Nincs kőbe vésett történelme a Tisza menti városnak ■ A város az első világháború után kezdett emlékhelyeket kialakítani. Már ötven éve együtt jóban, rosszban évforduló Aranylakodalmat ünnepelt Fehér Mária és Erdélyi István Manapság, amikor a házasulási kedv is mindinkább háttérbe szorul, üde színfoltként jelentkezik az ember életében egy házassági évforduló. Ráadásul ezen ünnep apropója ötven, jóban, rosszban együtt töltött esztendő. Fehér Mária és Erdélyi István 1959. augusztus 29-én mondta ki egymásnak a boldogító igent, és azóta élnek együtt szeretet- ben, boldogságban. Ennek az ötven évnek az ünnepét tartották nemrég Zagyva- rékason, a helyi művelődési házban. Sajátos kuriózuma a történetnek, hogy Marika és István ott tartották házassági évfordulójukat, amely intézménynek legelső gondnokai is voltak, .1963-tól. Érdekesség, hogy napra pontosan az 50. évfordulón tartották aranylakodalmukat 120 fő társaságában. A kultúrházban az anyakönyvvezető előtt újra megerősítették, hogy kapcsolatuk szilárd, megbonthatatlan alapokon nyugszik. * A rendezvényen a zagyvaré- kasi rokonok, barátok mellett Szajolból és Erdélyből is szép számú vendég vett részt. A szokásoknak megfelelően — éjfél után - menyecskeruhát öltött a menyasszony. A remekül megszervezett, jó hangulatú rendezvényen a zenészek hajnali háromig húzták a talp- alávalót. További jó egészséget, és tartalommal teli együtt töltött éveket kívánunk az ünnepeiteknek. Földes Barna, Zagyvarékas Ötven éves házassági évforduló: Fehér Mária és Erdélyi István az aranyla- kodalmi rendezvényen, az ünnepi tortával Óriás tükörponty. Nagy horgászszerencse ért a közelmúltban: a Holt-Ti- szán egy tizenegy kilogrammos, hatvanhat centiméter hosszú, hatalmas tükörpontyot sikerült kifogni. Ignácz Gábor, Szolnok t i'
