Új Néplap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-03 / 180. szám
ÚJ NÉPLAP - 2009. AUGUSZTUS 3., HÉTFŐ 13 Szoknyás, fejkendős tiszazugi gyilkosok sorozat Összesen huszonhat lányt, asszonyt ítéltek el a példa nélkül álló arzénos perben TÜKÖR Sorozatunk megtörtént gyilkosságokat elevenít fel. Egészen pontosan ma sem tudjuk, hogy 1912 és 1929 között hány ember szenderült jobblétre arzén okozta mérgezés miatt, de az tény: 162 esetben történt a régebben eltemetett elhunytak kihantolása. Döbbenetes, hogy a tettek elkövetői két kivétellel mind lányok, asszonyok voltak. Még találtunk egy szemtanút, azután a régi, elsárgult iratok között a kihallgatási jegyzőkönyveket lapozva kerestük a válaszokat. A munkában komoly segítséget kaptunk a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Levéltártól, a megyei főügyészségtől, különösen dr. Varga Árpád megyei főügyészhelyettestől. Több, eddig sehol nem közölt adatot, titkot adunk közre. A gyilkosságok felbujtója, Fazekas Gyuláné (Oláh Zsuzsanna) nagyrévi bábaasszony már 60 pengőért is árulta a mérget. A csendőrök jövetelének hírére megmérgezte magát. A képen: Fazekasék háza, a nagyrévi utcában. forrás: tankonwtar.hu 6. D. Szabó Miklós Elnök: - Özvegy Beke Mihály- néval kapcsolatban mi a véleménye? Vádlott: - Özvegy Beke Mi- hályné felbujtásában nem érzem magam bűnösnek, mert nem én bujtottam fel férje megölésére, miért is bujtottam volna fel? Sosem mondtam özvegy Beke Mi- hálynénak, hogy mérgezze meg az urát, nem is beszéltem vele. Elnök: — A csendőrség és a vizsgálóbíró előtt erre nézve is beismerő vallomást tett. Vádlott: - Nem tudom, beismertem-e vagy sem. Elnök: Elébe tárja a már említett csendőrségi tényvázlatbani vallomásának ide vonatkozó két bekezdését. Vádlott: - Bekénétől nem kaptam pálinkát, nem vittem neki mérget, nem is jártam nála. Elnök: - Bekéné is úgy vallotta, hogy maga tojást venni ment hozzá. Vádlott: — Nem kellett nekem tojás, nem adtam mérget Beké- nének. Elnök: - Miért ismerte akkor be? Vádlott: - A csendőrök bántottak engem, Bartók a karomon megmarkolászott, úgy, hogy két hónapig egyik oldalamon feküdni sem tudtam. Elnök: - Ezért tett beismerő vallomást? Vádlott: - Nem tudom, miért ismertem be a csendőrök előtt. Én nem tettem soha beismerő vallomást. Nem tudom, miért vert meg engem Bartók csendőr. Nem tudom, beismertem-e a csendőrök előtt, Bekénének nem adtam semmit, nem tudom, miért ismertem be a csendőrök előtt. Azt sem tudom, hogy miért tettem beismerő vallomást a vizsgálóbíró előtt. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbíró előtt 1929. augusztus 4-én tett vallomásának ide vonatkozó részét. Vádlott: — Beke Mihálynénak nem vittem és nem adtam mérget, nem tudom, beismertem-e ezt a vizsgálóbíró előtt. A vizsgálóbíró által felvett jegyzőkönyvben lévő aláírás az enyém, azt én írtam. Nem tudom, miért ismertem be a vizsgálóbíró előtt. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbíró előtt 1929. szeptember 6-án tett vallomásának ide vonatkozó részét. Vádlott: - Nem tehetek róla, Bekénének nem adtam mérget, nem jut eszembe, hogy azt mondtam volna a vizsgálóbírónak, ha csak félelmemben nem mondtam, mert féltem én, borzasztóan. Elnök: Elébe tárja özvegy Beke Mihályné vádlottnak a vizsgáló- bíró előtt 1929. augusztus 4-én tett vallomásának özvegy V. Takács Lajosné vádlottal kapcsolatos nézeteit. Vádlott: — Nem mondtam Bekénének, hogy majd hozok olyan orvosságot, amitől a férjét megeszi a fene, nem is vittem neki mérget. Bekénével se jó, se rossz viszonyban nem voltam. Elnök: Elébe tárja özvegy Beke Mihályné vádlottnak a vizsgáló- bíró előtt 1929. szeptember 6-án tett vallomásának özvegy V. Takács Lajosné vádlottal kapcsolatos részét. Vádlott: - Akármit csinált Beke Mihályné, én nem tudok arról semmit. Én nem ismertem be, és nem is ismerhettem be azt, hogy mérget adtam Bekénének, mert nem vittem neki mérget. Elnök: Ezek után rátér Pápai Ferencné esetére. Vádlott: — Pápai Ferencnét nem bujtottam fel arra, hogy az apósát megölje, nem is adtam neki semmit, ebben sem érzem magam bűnösnek. Hogy erre nézve kihallgattak-e a csendőrök, azt nem tudom. Elnök: Elébe tárja az 1929. augusztus 14-én kelt csendőrségi tényvázlatban foglalt vallomását. Vádlott: - Én Pápai Ferencné- nek nem adtam semmit, sem levest, sem légyport. Nem mondtam neki soha, hogy főzzön valami „öreget”, és abba légykövet tegyen. Nem tudom, miért írták ezt így a csendőrök, én ezt nem mondtam a csendőröknek. Hogy a vizsgálóbíró előtt mond- tam-e ilyesmit, arra nem emlékszem. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbíró előtt 1929. augusztus 16-án tett vallomását. Vádlott: - Mégsem tudok róla, nekem Pápai János nem volt ter- hemre. Nem segítettem Pápainénak az apósát megölni, miért segítettem volna? Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbíró előtt 1929. október 16-án tett vallomását. Elnök: - Miért mentegette a rézgálicos borral Pápai János halálát, ha az nem terheli magát? Vádlott: — A rézgálicos bort a csősz (Schlük) említette, én nem mentegettem magam vele. Nem tudom, miért mondtam ezt a vizsgálóbírónak. Elnök: - Miért ismerte be a vizsgálóbíró előtt? Vádlott: — Én igazán nem tudom, nem tudok semmiről semmit, nem bírom megmagyarázni, hogy miért ismertem be a vizsgálóbíró előtt. Elnök: - Talán az igazságot mondta? Vádlott: - Nem tudom. Elnök: Elébe tárja Pápai Ferencné nyomozati vallomásának és a vizsgálóbíró előtt 1929. augusztus 16-án és október 2-án tett vallomásainak V. Takács Lajosné vádlottal kapcsolatos részeit. Vádlott: - Én nem tudok ezekről semmit. Pápaiékhoz nem vittem soha semmit, sem levest, sem légyport. Egyik vádlottat sem beszéltem rá ölésre, ártatlan vagyok. Bíró: - Tálas Sándor esetében... Vádlott: - Murányi Zsigmond- nét sem bujtottam fel Tálas Sándor megölésére, haragban is voltam Murányinéval, mert összeállt a fiammal, elvette tőlem a fiamat. Emlékszem, hogy erre nézve kihallgattak, de ezt nem vállaltam el soha. Elnök: Elébe tárja az 1929. augusztus 20-án kelt csendőri tényvázlatban foglalt vallomását. Vádlott: - Én ezeket nem mondtam Murányinénak. Elnök: - Miért ismerte akkor be? Vádlott: - Nem tudom, benne van-e ez a csendőrségi vallomásokban, nem vittem soha Murányinénak légykövet. Elnök: - Elébe tárja a vizsgálóbíró előtt 1929. augusztus 20- án tett vallomását. Vádlott: — Ezt nem mondtam, nem adtam Murányinénak semmit. Elnök: — Elébe tárja Murányi Zsigmondné vádlott nyomozati és vizsgálati vallomásának vele kapcsolatos részeit. Vádlott: - Soha nem adtam Murányinénak légykövet, 1911 vagy 1912 évben sem. Elnök: Rátér B. Takács Lajos esetére. Vádlott: - Bodnár Takács Lajos esetében sem érzem magam bűnösnek. B. Takács Lajosnét nem biztattam soha férje megölésére. Elnök: Elébe tárja az 1929. augusztus 26-án kelt csendőri feljelentésben foglalt vallomását. Vádlott: - Én B. Takács Lajosné- nak nem tanácsoltam férje megölését, ezt nem ismertem be soha. Elnök: - Ebben az ügyben a vizsgálóbíró előtt is ezt mondta. Miért nem tagadott a többi ügyben is, ha a többieket sem bujtatta fel? Vádlott: - Nem tudom. Elnök: Következik Cser Lajosné esete. Vádlott: — Cser Lajosnét sem bujtottam fel apósa megölésére, ebben sem vagyok bűnös. Elnök: Elébe tárja az 1929. augusztus 15-én kelt csendőrségi tényvázlatban foglalt vallomását. Vádlott: — Én Csernének ilyen tanácsot nem adtam. Elnök: - Miért ismerte akkor be? Vádlott: - Nem adtam pedig neki ilyen tanácsot. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbíró előtt 1929. augusztus 16-án és szeptember 14-én tett vallomásait. Vádlott: — Nem tudom, miért ismertem be a vizsgálóbíró előtt. Elnök: Elébe tárja Cser Lajosné vádlott ide vonatkozó nyomozati vallomását, és 1929. augusztus 16-i vizsgálati vallomásának ide vonatkozó részét. Vádlott: — Egy kanállal sem vittem semmit Cserékhez. Nem voltam én részeges, nem ittam ingyen Cserék kocsmájában. Elnök: Elébe tárja Cser Lajosné vádlott 1929. november 8-i vizsgálati vallomásának ide vonatkozó részeit. Vádlott: — Nem mondtam Csernének, hogy tegyen légyport apósa ételébe, és nem is vittem hozzájuk levest. Elnök: Elébe tárja Cser Lajosné vádlott 1929. november 30-i vizsgálati vallomását. Vádlott: - Nem adtam idős Cser Istvánnak levest, azt sem tudom, hogy hol feküdt. Nem érzem magam bűnösnek, mert se nem tanácsoljam a mérgezést Csernének, se nem vittem mérgezett levest hozzájuk. Hogy Cser Lajosné István nevű fia melyik bába kezén lett meg, ezt nem tudom, a gyermek keresztelésénél Fazekas Gyuláné volt jelen. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbíró előtt 1929. december 13-án tett vallomását. Vádlott: - Igen, ez így volt. Elnök: - Erre emlékszik? ’ Vádlott: - Hát, nem tudom, így volt, hogy a szülésnél ki volt a bába, azt nem tudom. Elnök: Nagy Károlynéval kap- csolatbah kérdez. Vádlott: — Nagy Károlynét nem biztattam fel férje megölésére, nem tettem az ő dolgához semmit. Elnök: Elébe tárja az 1929. augusztus 4-én kelt csendőri tény- vázlatokban foglalt vallomást. Vádlott: - Nagy Károlynénak nem adtam mérget. Hogy a vizsgálóbíró kihallgatott-e erre az ügyre vonatkozólag, nem tudom. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbíró előtt 1929. augusztus 16-án tett vallomását. Vádlott: - Nem vettem, és nem is adtam Nagy Károlynénak légykövet. Elnök: Elébe tárja Nagy Ká- rolyné vádlott 1929. augusztus ló-i vizsgálati vallomásának reá vonatkozó részeit. Vádlott: — Nem igaz ez sem, nem vittem Nagy Károlynénak rétest. A rétest a csendőrök előtt sem „fogadom el”, és most sem. Nagy Károlynénak sem rétest, sem légykövet nem vittem, nem is tanácsoltam neki, hogy mérgezze meg az urát. Elnök: — Miért ismerte akkor be a vizsgálóíró előtt? Vádlott: — Nem tudom. Elnök: Rátér Sülye József esetére. Vádlott: - Balogh Józsefné esetében is ártatlan vagyok. Nem emlékszem, hogy az ügyben mit mondtam a csendőrök előtt. Elnök: Elébe tárja az 1929. augusztus 20-án kelt csendőri tényvázlatban foglalt vallomását. Vádlott: — Én ezt nem ismertem el sohasem, nem ajánlottam Baloghnénak, hogy mérgezze meg az apját, nem adtam neki soha légykövet. Elnök: Elébe tárja a vizsgálat során 1929. augusztus 20-án tett vallomását. Vádlott: — Sohasem kértem Baloghnét arra, hogy ölje meg az apját. Elnök: - Miért ismerte tehát be? Vádlott: - Én nem ismertem be ezt soha...” Csak a teljesség kedvéért any- nyit, hogy V. Takács Lajosnéra minden tagadása ellenére a tanúk bőven vallottak, hiszen féltucatnyi embert megmérgezett, illetve ezt javasolta a hozzá fordulónak, sőt rozséért, élelemért, pénzért mérget is adott. Első fokon halálra ítélték, de a fellebbezések során életfogytiglani elzárást kapott. Két ok miatt, az egyik: ő volt az arzénes per legidősebbik gyanúsítottja, már javában túl a hetvenen. A másik: a tettesnek voltak már olyan bűnesetei, hogy közülük három is az elévülés határáig jutott. (Folytatjuk) Korhadó fejfák jelzik a temetőben az áldozatok nyughelyét. Az arzén sokakat vitt ki.
