Új Néplap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-10 / 186. szám
4 ÚJ NÉPLAP - 2009. AUGUSZTUS 10., HÉTFŐ HATVANON TÚL Több helyen járt iskolába portré Volt könyvtáros, polgármester, lett helytörténész A díszes medál és a rávésett felirat szerint a képen látható Fodor István a magyar kultúra lovagja HÍREK Az unokák is szerepeltek DOMBÓVÁR-GUNARASON léptek fel a szajoli Szegfű Vasutas Nyugdíjas Klub lakóinak unokái. A találkozón az ország minden részéből érkeztek más idősek unokái is, akik előadásaikkal lepték meg a nagyszüleiket. Az idős emberek büszkén nézték őket a színpadon, amint verseket szavaltak vagy elénekeltek egy dalt. Az előadásokat zsűri értékelte. A szajoli klub tagjai a jövőben két ötvenéves házassági évfordulót is fognak ünnepelni. Nyáron pihennek a földvári nyugdíjasok a nyár nagy részében a ti- szaföldvári Őszidő Nyugdíjas Klub tagjai pihenéssel töltik idejüket. Augusztus 21-én helyben lépnek majd fel a tánccsoporttal. Majd csak augusztus 29-én látogatnak el Berekfürdőbe, ahol beneveztek a tánccsoporttal egy versenyre. A klub fennállásának 30. évfordulóját szeptember 9-én ünnepelik. Cserkeszőlőre kirándultak AZ őszi NAPFÉNY Nyugdíjas Klub tagjainak az elmúlt időszak igazán eseménydúsan telt. A tiszapüspökiek Cserkeszőlőre kirándultak. Falunapon vettek részt az egyik hét végén, ahol hatvan fős társaság bográcsozott. Az egész, napos ünnepségen kora reggel a templomban misén vettek részt. Majd megünnepelték a község fennállásának ezredik évfordulóját Bográcsolást terveznek A túrkevei Városi Nyugdíjas Klub tagjai nem unatkoznak a nyáron sem. Gyakran szerveznek vendégséget más klubokkal összefogva. Legközelebb a törökszentmiklósi és a mezőtúri idősek látogatnak el hozzájuk egy kis fürdőzésre. Terveznek a közeljövőben még egy bográcsozást, valamint, ha az idő is engedi, egy kerékpártúrát. A közeli erdőbe szoktak biciklivel kimenni és ott szalonnasütéssel tölteni az időt. Fodor Istvánnak, vagy ahogyan ismerik, Fodor- pistának változatos életet adott a sors. D. Szabó Miklós Kezdem azzal, hogy ez az örökzöld fordulat, miszerint 1949. február 26-án látta meg a napvilágot, esetében hamis. Már csak azért is, mert világra jöttekor este hetet ütött a kakukkos óra, és ez az időpont ugye legfeljebb a holdvilágnak jó. Folyatva a sort, az általánost is két helyen járta. Az egyik igazi tanyasi iskola volt, mert akkoriban tanyán laktak a szülei. Ugyanakkor a nyolcadikat már Jákóhalmán, a faluban végezte el 1963-ban. Rögtön beiratkozott az ott is alakuló új gimnáziumba. Igen ám, de az 1965-ben megszűnt, ezért megint iskolát váltott, és Jászberényben érettségizett. Mindig érdekelte a magyar történelem, irodalom, földrajz. Az utóbbi olyannyira, hogy a szaktárgyi tanulmányi versenyen volt országos hatodik helyezett. Gyermekkorában könyvesboltosnak, esetleg könyvtárosnak készült, és minden szabad idejében falta a könyveket, betűket. Végül népművelő lett, majd kultúrház-igazgató is, két részletben. Hogy mindez ne hasson egyszerűnek, dolgozott az áfésznél is. Az élet tulajdonképpen két helyre sodorta: Jászberénybe és lakhelyére, Jászjákó- ha Imára. Aztán jó néhány író-olvasó találkozó fűződik a nevéhez népművelőként, könyvtárosként. Egyszer Móricz Virágot, Móricz Zsigmond ismert lányát hívták meg, és arról faggatták, miért nem lett olyan neves író, mint az édesapja, hiszen egy tőről fakadtak. A megkérdezett erre kedvesen mosolygott, és válaszolt: „Tudják, úgy van az, hogy a tea másodfőzésben mindig Érdekesek az utcanevek régi igazság, de esetünkben is való, bizonyos emberek, tájak, építmények, tájegységek tovább élnek az utcanevekben. Nincs ez másképp Jászjákó- halmánsem, állítja Fodor István. így a Kálmán Kata utca egy jeles fotós nevét őrzi, a Hegyfoki Kabos pedig az ismert meteorológus, pap nevét viseli. Míg Kálmán Kata ott gyengébb. És esetünkben kettőnk közül én vagyok a másodfőzés”. Később úgy alakult a sorsa, hogy három cikluson keresztül, 1990-2002 között őt választották Jászjákóhalma polgármesterének, ő volt a rendszerváltó polgármester is ezen a településen. Mivel a múlt, a történelem, a helyi és környékbeli jász szokások, emberek mindig i érdekelték, 1966 óta a helyi honismereti szakkör tagja, 1983-tól pedig a vezetője. Eddig húsz kiadványa, vagy ahogyan ő nevezi, füzete jelent meg Jákóhalma történelmi tényeiről, földrajzi és utcaneveiről, asztalos- és csizmadiadinasztiáiról. Mivel a községnek született, Hegyfoki többször nyaralt a falubeli rokonoknál. A görbe utca híven tükrözi, hogy nem sikerült egyenesre, a Rózsa meg Szegfű utcában pedig egykor két szép lány lakott. A Zöldmező út a puszta legelőjére vezetett, a Vágóhíd utcában - mint a neve is utal rá -, valaha sok lábasjószág vére vétetett. kicsi a határa, és az ottani családokban is hagyományosan sok gyerek született, a földművesség helyett más foglalatosságot kellett nekik találni. így maradtak bizonyos szakmák: az asztalosság, csizmadia mesterség. Mindennapjaihoz hozzátartozik, hogy édesanyjával él, eddig nem volt ideje megnősülni. így aztán közvetlen családjában nincs, aki bosszantja, ezért marad ideje a jászok, a jákóhalmi- ak, a régmúlt történelmi eseményeinek felkutatására, megörökítésére. Tavaly megírta a község történetét, és honismereti szakkörével eddig ellátogattak Eszékre, Kassára, Fiumébe, Csíkszeredára, a Vereckei-hágó- hoz, a Partiumba. Most Arad következik, majd újra felkeresik a többi jász települést is. Legutóbb két jeles elismerést kapott. Az egyik egy míves, díszes lánc medállal, amelyik adja tudtára mindazoknak, akiket érdekel, hogy viselője a Magyar Kultúra Lovagja. A másik a Lant és toll, ezt a MUK-tól (Magyar Újságírók Közösségétől) kapta az eddigi humoros, filozofikus írásaiért. Egyébként ebben a két kitüntetésben benne foglaltatik minden, ami fontos a most hatvan éves Fodor István életében. JEGYZET Ilyen a világ, uram! érkezett hosszabb, hangnemét tekintve inkább ledorongoló levél egy szolnoki úrtól, aki alaposan leszedi a keresztvizet arról a cikkemről, amelyik azokról a nyugdíjasokról szól, akik átlagon felüli járandóságot kapnak havonta. Mondván, ez a stílus uszító jellegű. Mert szerinte, akik ma kiemelkedő nyugdíjban részesülnek, biztosan jól képzettek, nyelveket beszélnek, és többet fizettek a nyugdíjkasszába, mint az átlag. Egyébként is, egy felelősen gondolkodó újságíró ennek az ellenkezőjét ne sugallja az olvasóknak, mert annak az az üzenete, hogy ezeket a nyugdíjakat el is lehetne venni. Javasolja, inkább mutassuk be a nagynyugdíjasainkat: miért kapnak ennyit. találtam is három ilyen nyugdíjast. Amikor azonban arra tereltem a szót, hogy megírom meggazdagodásuk történetét, határozottan tiltakoztak. Pedig tanulságos a tollasodásuk. Amikor privatizálták a cégüket, ilyenolyan szövetkezetét, jó helyen voltak, jó időben. A vagyon pénzt fiatalt, ebből több millió jutott a nyugdíjalapba is. Most ebßSl csorog vissza 300 ezer havonta. egyetemi tanár, híres orvos, agronómus, pedagógus egy sincs köztük. Ők távol állnak a 300-400 ezertől. Még megyénk jeles szülöttének, dr. Vadon Lehel nyugalmazott professzornak a havi nyugdíja is olyan messze a 200 ezertől, mint Makó Jeruzsálemtől. Mentségére szóljon, ő csak nemzedékeket okított az angol nyelv és irodalomra és szakkönyvek sokaságát írta. Privatizálni egy láda fiát sem bírt. Márpedig a szakirodalomért hírnév és nem forint jár. Hiába, most ilyen a magyar valóság. Elvégre itt már régóta nem a tudás számít, hanem a helyezkedés. Furcsa lesz, hogy az őszi becsengetés már nem neki szól életút A törökszentmiklósi Sütő Gyula több mint negyven évig oktatta a szakma fortélyaira az asztalostanulókat Arról már sokat hallottunk, olvastunk, hogy valaki iskolába lépéskor csúszik, magyarul mondva szalajt egy évet, mert nyáron vagy kora ősszel született. De arról már ritkábban szól a fáma, hogy bárkit esztendővel korábban vegyenek fel az elemi iskola első osztályába, mint kellene. Pedig ez történt a törökszentmiklósi Sütő Gyulával is, aki az anyakönyv szerint 1944. szeptember 30-án érkezett e világra. Márpedig ezen dátum esetében nem lehetett volna 1950 őszén elsős. Éppen ezért a jó kiállású, erős felépítésű kisfiún megkönyörült az akkor elsős tanítónője, és a bizonyítványába születési dátumként az 1944. július 16- át írta. így már miden gubanc nélkül felvették 1950 őszén elsőbe a kis Gyulát, aki rá nyolc évre el is végezte az általánost. Mivel édesapja földműves volt, csak annyit kért a fiától: gazdaember sose legyen, mert az egy nagyon nehéz, kiszámíthatatlan sors. A föld népe kiszolgáltatott a szárazságnak, esőnek, a piacnak, annak, hogy van keletje vagy nincs a gabonának. így lett asztalos szakember és hét évet dolgozott ÁÉV-nél. Akkor Lovász Jó■ Otthon fúr, farag, készíti a csodaszép ajtókat, bútorokat. zsi bácsi, a közismert szakember nyugdíjba ment a 605-ös ipari tanuló intézetnél, és ő került a helyére 1968-ban. Itt aztán negyven szép, de küzdelmes évet töltött el, az asztalostanulók pallérozásával, sőt egy keveset még rá is húzott, mikorra nyugdíjba került. Egy ideig pedig még gya- korlatioktatás-vezető is volt. Jelenleg úgy van vele, hogy ennyi rengeteg Szolnokon eltöltött év után furcsa lesz, hogy az őszi becsengetés már neki nem szól. A feleségével, Ilonkával két fiút neveltek fel, akik már túljutottak a harmincon. Igaz, még nőtlenek, de ugye ami késik... Hogy ősztől is lefoglalja magát, Ezt a szekrényajtót is Sütő Gyula készítette otthon is alakítgatja asztalosműhelyét, mert úgy van vele, hogy a világ legszebb szakmájáról, a fa szobrászatáról nem mond le. Legfeljebb annyit változott a helyzet, hogy naponta nem ingázik a megyeszékhelyre meg vissza. Otthon fúr, farag, készíti a csodaszép ajtókat, bútorokat. Még a bevásárlásra sincs gondja, mert amióta megnősült, azóta Ica asszony a pénzügyminiszter, mint a legtöbb magyar családban. Neki pedig maradt az az érdekesség, hogy bizonyos iratok szerint kétszer született: július 16-án és szeptember 30-án. Azért ez se semmi... ■ Ligler Erika
