Új Néplap, 2009. július (20. évfolyam, 153-178. szám)
2009-07-28 / 175. szám
UJ NÉPLAP - 2009. JULIUS 28., KEDD TŰKOR 13 Szoknyás, fejkendős tiszazugi gyilkosok sorozat Összesen huszonhat lányt, asszonyt ítéltek el a példa nélkül álló arzénos perben Cikksorozatunkban arra szeretnénk válaszokat kapni, hogy ezeket a lányokat, asszonyokat olykor idős nagymamákat mi vezette, vezethette arra, hogy egyes legközelebbi hozzátartozójuktól örökre megszabaduljanak. Még találtunk egy szemtanút is, azután a régi, elsárgult iratok között a kihallgatási jegyzőkönyveket lapozva, kerestük a válaszokat, illetve szerettünk volna feleleteket kapni a miértekre, a temérdek megválaszolatlan kérdésre. Ebben a munkában komoly segítséget kaptunk a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltártól, a megyei főügyészségtől, különösen dr. Varga Árpád megyei főügyészhelyettestől. Több, eddig sehol nem közölt adatot, titkot adunk közzé ebben a sorozatban. 3. D. Szabó Miklós Sokszor felvetődik a kérdés: miképpen történhetett meg, hogy néhány asszony évekig űzte bűnös játékát, anélkül, hogy a községi elöljáróság bármire is felfigyelt volna? Úgy tűnik, hosz- szabb ideig nem figyeltek fel a névvel és névtelenül írt levelekre, az emberek észrevételeit semmibe sem vették. Inkább rosszindulatú pletykáknak, ás- kálódásnak tartották a mendemondákat, miközben azért a beteg, hadirokkant és erőszakos, iszákos férfiakon kívül, életerős emberek is nagyon gyorsan kijutottak a temetőbe. A legelső észrevételt bizonyos Valki Ferencné tette még 1923- ban. Ebben a néhány sorban leírta, hogy több nagyrévi lakos arzénnal mérgezte meg szüleit, de olykor még a gyermekeiket sem kímélték. A földért, a szőlőért, a jussért, vagy azért, mert már nem bírtak dolgozni. Mások kocsmalátogatók, iszákosok voltak, vagy az akkori közhasznú szóval: kurvásaknak bizonyultak. Érdekes, hogy később Valki- nét is meggyanúsították, mert kiderült, az ő férje is meghalt. Olyannyira, hogy a sírját felnyitották: bár az exhumálás, kellő orvosi vizsgálatok után kiderült, a halálesetének köze sincs az arzénhoz. így később, a letartóztatását követően a vádat ejtették, szabadon engedték. 1924-ben pedig nagyon köny- nyen és egyszerűen elejét lehetett volna venni a későbbi gyilkosságsorozatnak, hiszen dr. Szegedy Kálmán, tiszaföldvári orvos észrevett, illetve jelzett valamit a hatóságoknak. íme a korabeli irat. Jegyzőkönyv zet rendeltem. A beteget többször nem láttam. A halottkémlelést az elöljáróság felszólítására én alkalmaztam. A vizsgálatkor megállapíttatott betegség a halyl oka semmi esetre sem lehetett. A hozzátartozók szerint az utolsó napokban állandóan hányása, hasmenése volt, holott a vizsgálatkor néhai éppen székszorulásról panaszkodott, annyira elesett, s kimerült pedig nem volt, hogy egy egyszerű, heveny gyomor bélhurut halálát okozhatta volna, miért is bennem az a gyanú ébredt fel, hogy néhai nem természetes halállal múlt ki. Külsérelemnek nyomát nem találtam, s külsőleg a hulla vizsgálatakor oly tárgyi elváltozást nem észleltem, amelynek alapján erőszakos halálra lehetett volna következtetni. Felolvasván, helyes Dr. Szegedy Károly Felvétetett Cibakházán, 1924 évi november hó 5-én néhai Holyba Károly halála ügyében a szolnoki királyi ügyészség 9162-i 1924. sz. felhívására. Jelen vannak az alulírottak. Rövid úton megidéztetik dr. Szegedy Kálmán körorvos, aki az ügy ismertetése után a következőket adja elő. Folyó évi szeptember 30-án hívtak Nagyréven Holyba Károlyhoz, mikor előadta a néhai: sokat köhög, gyomra fáj, székszorulása van, aludni nem tud. Vizsgálat alapján láz nélkül lefolyó légcső hörghurutot állapítottam meg, és köhögéscsillapító porokat (kodeint, quajakolt), vizes borogatást mellkasra, gyomorra, és szorulás ellen Mira viA volt vallatószoba ma is megvan, egy lakóház része. Itt lakik Gúnya József és felesége. Mindezek után a doktor úr már csak egyet tehetett: boncolást javasolt. Mondván, itt valami titok lappang, lehet a háttérben, amelyre talán ez adhat igazi magyarázatot. A hozzátartozók nagy szerencséjére a kért boncolás nem történt meg. Csak később derült ki, hogy a felettes hatóság sokallta a boncolás körüli hercehurcát, költségeket, felhajtást, így ennek sem látta és találta értelmét. így eltemették az elhunytat, holott a doktor úr jó érzékkel gyanította: e mögött a gyors és megmagyarázhatatlan elmúlás mögött valami nincs rendben. Talán, ha ekkor megtörténi a boncolás, nem kellett volna összesen 162 további elhunytat kihantolni még egyszer a sírjából és exhumálni. Ráadásul ahogy telt-múlt az idő, egyre több - általában névtelen - levél érkezett Nagyrévről, de Tiszakürtről, sőt még a Dunántúlról is, miszerint miért nem tűnik fel az elöljáróságnak, hogy jómódú, viszonylag teljesen egészséges emberek halnak meg, mennek el feltűnően gyorsan. A levélírók szerint aligha természetes halállal. A tengernyi irat között mi is találtunk egy olyan elsárgult levelet, amely segített elindítani azt a lavinát, amelyet tiszazugi arzénes pereknek hívnak. íme a levél eredeti másolata. Tiszakürti csendőrségnek Igen tisztelt csendőrség, még Oláj Zsuzsannának nagyon sok cinkos társai vannak Nagyréven, akik légykővel foglalkoznak. A testvére, Oláj Lídia is, aki Bódi Róza urát Holyba Károlyt is eltette. Idős Pápai Jánosné az urát, Kókai Lászlóné az urát, Kis Rozália az urát, meg az öreg Pápai Jánost, Szendi Mária az urát és fiát, Rázsó Lajosné az urát, Pápai Lajosné az urát, Varga Gyu- íáné az öreg Ambrus Mihályt. Lipkai Pálné az urát és saját testvérét. Az urával együtt egy pár öreg cselédet is egymás után hamarosan, Bari Julcsa két urát, Tóth Lászlót és Földvári Károlyt, Székely Emilia az urát, Bukov- szki Jánosné a saját anyját, Igari Istvánná az urát. Nagyréven nagyon el vannak merülve a méregkeverésben. Ebben a kis faluban valami nagyon nincs rendben. írtam Tiszakürtön, 1929 július 12-én. A névtelen levelet az eljárás végett átvettem: Zsoldos csendőr tiszthelyettes, őrsparancsnok” Bizony, bizony, erre már tenni kellett valamit, hiszen az a levél ami ennyi nevet tartalmaz, már aligha kitaláció. Mint később bebizonyosodott, nem is volt az, többségében igaznak bizonyult. Azért még valami megerősítette a név nélküli iromány tartalmát. Egy hangos veszekedés, amely két éles, pergő nyelvű asszony között zajlott le a tiszakürti piacon. Valami, ma már kideríthetetlen apróság miatt hajba ka pott a két vehemens nőszemély: Madarászná és Szabóné. Tücs köt-bogarat kiabáltak egymásra, valahogy így:- Én a te helyedben befognám a számat, miután legalább öt embert a te mérgeddel tettek el láb alól. A csendőrnek tisztelete volt FORRÁS: CSENDOR.COM- Te beszélsz? Nem szégyel- led magad? Kiirtottad a családod a két tábla szőlőért! Volt mivel, Fazekasné bőven mérte az arzént... A nem hétköznapi pengeváltást sokan hallották, úgyhogy sebesen híre ment az elhangzottaknak. Nem telt el sok idő, és a főkolomposok már lakat alatt tűnődtek arról, érdemes-e egymás viselt dolgait nagy nyilvánosság, mondjuk egy piac előtt kiteregetni. Közben azért annyi idejük még adódott a szabad világban, hogy megbánva hirtelenségüket, a három nő összebeszélt, hogy egymásra az atyaúristen ellenére sem vallanak. így aztán Faze- kasnét, a nagyrévi bábaasszonyt kis idő teltével akkor kiengedték, majd szigorú megfigyelés alatt tartották. Már csak azért is, mert szakzsargonban fogalmazva, egyre több olyan füles érkezett a csendőrökhöz, hogy az arzénes gyilkosságoknak nem csakhogy ő a kieszelője, de egyben a kulcsfigurája is. Időközben, kinn, a civil életben elkezdődött az öngyilkosságok sorozata. Az egyik még csak érthető volt, de a másik, így Pápai Jánosné sa- f ját istállójában akasztotta fel magát. Mindez úgy történt, ahogy a férje 1923. április 12- én meghalt. (A szívelégtelenségről később, a boncolás során kiderült, hogy arzén volt az a javából, amelyet Fazekasné adott neki némi lisztért, rozséért.) Amikor azon a napon Pápainé estefelé fáradtan hazaérkezett a szőlőből, a szomszéd közölte vele, hogy a csendőrök kora délután már keresték. — Nem mondtak valamit? — így kíváncsiskodott a kissé idegesnek tűnő gazdaasszony. — Csak annyit, legyél itthon holnap, mert reggel nyolc után jönnek... Bólintott, és ezek után a szomszéd be sem ment, hazaballagott. Hogy a Pápainé-féle portán mi történt és mi nem, az a másnap keltezett csendőrségi jelentésekből bogozható ki. Mivel Pápainét nem találták otthon a nagy házban, szétnéztek a portán. A gazdaasszony az istállóban lógott a mestergerendáról lecsüngő kötélen, miután nyakába akasztva a kötőfék hurkát, kirúgta a lába alól a kis sámlit. Az uráról később kiderült: valóban arzén és nem szívelégtelenség végzett vele. Sáfrány Eszter is önkezével vetett véget az életének, miután megtudta, hogy korábban elhunyt férje maradványaiban, annak kihantolása után tetemes mennyiségű arzént találtak. Mindebből kiderült, szegény Csabai uram nem éppen önszántából távozott az élők sorából. A hírt tudomásul véve az özvegy gyorsan készített egy végrendeletet, amelyben azt is papírra vetette, hogy bizony nem a betegség, hanem ő végzett a párjával. Mikor a hatóságok, orvosok jóvoltából mindez kiderült, neki nem maradt más hátra, mint az, hogy önkezével vessen véget az életének. Szóval, felakasztotta magát, így rövidedéig élvezhette a vagyont. Azért előfordult olyan eset is, amikor egy látszólag ártatlan tréfa szó szerint halálosra sikeredett. Mindez Tiszakürt- höz fűződött. Azt tudta az egész falu, hogy az öreg Rabb Laci bácsi nagy tréfacsináló, és ha teheti, szívesen ugrat bárkit. Éppen ezért olykor őt is megvezették, de hát Istenem, úgy volt vele: ma nekem, holnap neked. De arra valószínű nem gondolt, hogy egy ugratás szó szerint halálos is lehet. Halálos tréfa Történt pedig mindez akkor, amikor a piacon összefutott régi jó ismerősével, özvegy Kiss Istvánné Kemenes Rózával. Örömmel üdvözölte a nagy tréfacsinálót.- Jó napot Laci bácsi! Mi újság maga körül? Régen láttam.- Felém nem sok, jányom, csendesen, öregesen peregnek a napjaim. De felőled meg azt hallottam, hogy tegnap kerestek a csendőrök. Állítólag szegény, megboldogult urad miatt — nézett rá az öreg, laposan pislogva ravasz szemeivel, amelyekről nem lehetett tudni, hogy istenigazából sírnak-e vagy nevetnek. Az özvegy száját csak egy halk jaj hagyta el, a szívéhez kapott, és köszönés nélkül otthagyott csapot-papot. Látszott rajta, halálosan komolyan vette a tréfát, és hazatérve mérget ivott. Családtagjai rögtön riasztották az orvost, a csendőrséget, és lóhalálában jött is a doktor. Annyit még el bírt suttogni nekik hogy esküszik az élő Istenre, hogy az ura természetes halállal halt meg, akit annyira szeretett, hogy soha nem ártott neki. De ha az igaz, amit az öreg Rabb állított, és jönnek érte a csendőrök, majd bilincsbe verve kísérnék az utcán, ő az ilyesmit nem bírná elviselni, műit talpig becsületes asszony. Bevitték Szolnokra, ahol szörnyű kínok között még két napig szenvedett, majd meghalt. Természetesen az eset után az urát is exhumálták, de a legalaposabb orvosi vizsgálat sem talált a szervezetében arzénra utaló nyomokat. így szegény özvegy teljesen ártatlanul, egy ugratás miatt halt meg. Hogy aztán a tréfát kiagyaló Rabb Laci bácsival mi lett, hogyan dolgozta fel az elhunyt és az ő családja a halálos tréfát, erre utaló további iratokat nem tartalmaznak az elsárgult lapok. (Folytatjuk)
