Új Néplap, 2009. július (20. évfolyam, 153-178. szám)
2009-07-27 / 174. szám
9 ÚJ NÉPLAP - 2009. JÚLIUS 27., HÉTFŐ TŰKÖR Szoknyás, fejkendős tiszazugi gyilkosok sorozat Összesen huszonhat lányt, asszonyt ítéltek el a példa nélkül álló arzénos perben Cikksorozatunkban arra szeretnénk válaszokat kapni, hogy ezeket a lányokat, asszonyokat olykor idős nagymamákat mi vezette, vezethette arra, hogy egyes legközelebbi hozzátartozójuktól örökre megszabaduljanak. Még találtunk egy szemtanút is, azután a régi, elsárgult iratok között a kihallgatási jegyzőkönyveket lapozva, kerestük a válaszokat, illetve szerettünk volna feleleteket kapni a miértekre, a temérdek megválaszolatlan kérdésre. Ebben a munkában komoly segítséget kaptunk a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltártól, a megyei főügyészségtől, különösen dr. Varga Árpád megyei főügyészhelyettestől. Több, eddig sehol nem közölt adatot, titkot adunk közzé ebben a sorozatban. Fazekas Gyuláné, született Oláh Zsuzsanna portája. A kerítés hasadékán át lopva figyeltem, hogy a méreg neki se kegyelmez, mutatja Gúnya Józsefné. 2. D. Szabó Miklós Gúnya Józsefné: — Arra is emlékezek, amikor eljött délután hozzájuk beszélgetni egy idős ember. Leültek a tornácra, és diskurzus közben János bácsi - mert így hívták az öreget - egyszer csak elkezdett hányni. Nagy sugárban, barnás színű valamit, mire édesapám bosszankodva jegyezte meg:- Minek jött ide hozzánk János bátyám, ha be van rúgva?- Nem ittam én semmit Fer- csikém, csak reggel Csordásné- nál egy bögre teát, de azóta olyan a gyomrom, mint amelyikben kést forgatnak. Ezt követően nemsokára elbúcsúzott, és ma is magam előtt látom, ahogy lassan botorkálva, a fal meg a kerítés mellett iparkodott hazafelé. Másnap hozták a hírt: estére meghalt, a méreg végzett a hetven év körüli férfival. Szintén emlékezett egy Varga Mari nevű asszonyra, aki fasírt- ba került az urával. Pedig nem volt az rossz ember, de hát Mari már unta. No, meg egy jóval fiatalabbat nézett ki párjának, aki ráadásul még nőtlenként éldegélt, gazdálkodott. Igen ám, de a terv kivitelezéséhez, megvalósításához az ura útban volt, és neki is Fazekasné, a bábaasszony segített. Méreggel. Az ura mit sem sejtve megitta az ételben, italban beadott arzént, és meg is halt. Kitudódott az egész, és Mari a szolnoki bíróságtól 15 évet kapott. Nem töltötte ki mindet, kedvezménnyel szabadult, és ahogy kiengedték, másnap kopogtatott egykori nagy szerelme ajtaján. Aki ráadásul még akkor is szabad, szóval nőtlen volt. A jövevény, amint helyet foglalt a szobában lévő lócán, nem sokat teketóriázott, rögvest rátért a lényegre:- Flallod-e szerelmem! Itt vagyok, a tied vagyok, amit tettem, teéretted tettem, most már senki sem állhat utunkba! A házigazda erre megvakarta a fejét, hümmögött valamit, és karjait az asztalra téve így válaszolt:- Marika, köszönöm, hogy eddig kitartottál mellettem. Az is igaz, én még mindig nem találtam meg az igazit, nőtlen vagyok. El is vennélek, de akad egy kis bihi.- Micsoda, mondjad gyorsan!- Félek, ha egyszer engem is megunsz, úgy járok mint szegény, volt urad... Erre az özvegy szikrázó szemekkel felugrott, valami olyasmit sziszegve, hogy legyen átkozott. Azért csak férjhez ment, és később Farkas Jánosné lett. Az ügyben folyt a nyomozás. Hosszabb ideig a csendőrök hiába faggatták az asszonyokat, azok előtte összebeszéltek, és tulajdonképpen semmiről sem akartak tudni. Egyszer gondoltak egyet a csendőrök, és egyikőjük elbújt az ágy alá. A másik nyaggatta, kérdezgette őket, de ismét nem kaptak semminemű értékelhető választ. Erre az egyik kiment, és rájuk parancsolt, nyolc-tíz percig maradjanak, és gondolkozzanak el azon, hogy mit tudnak a kérdezett esetekről. Amikor az ajtó becsukódott, megeredt a nők nyelve, és mivel azt hitték, hogy egyedül vannak, őszintén beszéltek egymással, ki mit tett, és miben bűnös. Ekkor nyílt az ajtó, és a nyílással egy időben előbújt Bartók őrmester az ágy alól, mondván, mindent hallott, így már nem volt értelme a további mellébeszélésnek, hazudozásnak. így indult a vallomásözön, és buktak le egymás után az arzénes nők. Még egy érdekes esetet említett Gúnyáné arról, amikor a kakastollasok a méregkeverő bábaasz- szonyért jöttek, mert már nagyon szorult a hurok a nyaka körül. — Úgy emlékszem, hogy reggel nyolc körül vagy kevéssel utána érkeztek Cihákról. Édesapámat keresték, hogy vezesse őket Fazekasné házához. Én is ott tébláboltam körülöttük, mint minden lében kanál kis fruska, de elküldték, mondván: kicsi vagy te még ehhez! Azért csak furdalt a kíváncsiság, megvártam, hogy elhaladjanak egy darabig, és lassan, óvatosan lopakodtam utánuk a bokrok, akácok takarásában. Azok, mármint a csendőrök hátra se néztek, kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy engem figyeljenek. Azt még láttam, hogy amikor közeledtek a csendőrök, Fazekasné felállt a zsámolyra, és kinézett a kerítés tetején, majd eltűnt. Nagy kiáltozást hallottam, és ahogy odaóvakodva belestem a deszkakerítés hasadékán, láttam, hogy a bábaasszony a ház előtt lévő kút mellett feküdt: a feje lejjebb, a lába feljebb volt a földön, a csendőrök meg élesztgették. Hiába, mert mire megjött az orvos, a segítség, a megivott, lenyelt lúgkő végzett vele, így megúszta a földi bíróságot. Pedig hej, de sokat el tudott volna mondani bábaasszony létére, hogy hány embert, férfit segített a másvilágra... Ez történt a jegyzőkönyvek szerint 1929. december 13-án Szolnokon, a dr. Fuchs Gyula királyi törvény- széki elnök vezette nyilvános főtárgyaláson hangzott el a kihallgatási ügyben érintett Bartók János 45 éves cibakházi csendőr törzsőrmester vallomása. „A vádlottak bűnügyének nyomozásában én is részt vettem, éspedig Holybáné és Sebestyénné ügyében végig, Sipkáné és Kötelesné ügyében pedig részben. A kihallgatás során a vádlottakkal mindig kíméletesen bántam, nem bántottam és nem fenyegettem őket, hanem csak rendesen kérdezgettem és keresztkérdésekkel próbáltam beismerésre bírni őket. Első kihallgatásuk alkalmából úgy Holybáné, mint Sebestyénné tagadtak, és két napig hiába kérdezgettem őket. Ekkor cselhez folyamodtam. Egyik szobában elrejtőztem az ágy alá a vádlottak tudtán kívül, és akkor Holybánéval és Sebestyén névéi együttesen bezárattam abba a szobába, azzal az utasítással, hogy 8-10 perc múlva jöjjenek be újból a többi csendőrök. Ekkor kihallgattam a beszélgetésüket, amelyből a következőket jegyeztem meg. Sebestyén Bálintné:- Itt be kell ismerni, mert addig nem hagynak békén! Holybáné:- Hát mit mondjak, hogy mondjak... Sebestyén Bálintné:- Mondd azt, hogy a boltból vetted a mérget. Holybáné:- Azt nem lehet, inkább azt mondom, Fazekasnétól kaptam. Sebestyénné:- Azt ne mondd, mert akkor engem is bajba keversz. Csak vallj be itt mindent, majd a bíróság előtt tagadd le, csak énrám ne vallj semmit, inkább felnevelem a gyerekeidet. Ezután a vádlottak a Sebestyénné által főzött levesről kezdtek beszélni, és Sebestyénné szemrehányólag azt mondta Holybánénak: „Miért mondtad azt, hogy evett a levesből...” Ekkor kívülről kinyitották az ajtót a csendőrök, és jöttek befelé a szobába, én pedig abban a pillanatban kibújtam az ágy alól, és megfogtam Sebestyénné lábát, hogy észrevegye, miszerint beszélgetésüket kihallgattam. Ekkor a többi csendőrök és a szintén ott lévő két községi bizalmi ember előtt beismerő vallomást tettek mindketten, amelyet azonnal írásba foglaltunk. Holybáné kijelenti: Sebestyénné csak arra akart rávenni enge- met, hogy ne mondjam azt, hogy az uram evett az ő leveséből. Az is igaz, hogy azt mondotta nekem: „Itt ismerd be, a bíróságnál tagadd le”, de én ennek dacára is azt állítottam, hogy az uramnak az orvosságtól nem lett semmi baja. Méregről nem volt szó közöttünk. Tanú:- De igen, méregről beszéltek, amikor kibújtam az ágy alól, akkor beismerték, hogy méregről volt szó közöttük. Sebestyénné kijelenti:- Igaz, mindaz amit a csendőr úr most elmondott, azt beszélgettük kettesben. De én csak azért mondtam Holybánénak, mert nem akartam, hogy a testvéremet belekeverje a dologba. Tanú:- Sipkáné és Kötelesné beis- * merő vallomásánál én nem voltam jelen. Egyébként a kihallgatásoknál mindvégig jelen voltam: a községi bizalmi férfiak is vádlottakkal szemben semmiféle kényszert nem alkalmaztak, erre vonatkozóan több ízben kaptunk figyelmeztetést. A vádlottak beismerő vallomást a 3. napon tettek. Védő kérdésére:- Tudom azt, hogy a nyomozás folyamán, ha a nyomozás érdeke megkívánja, a gyanúsítottakat 24 órával tovább is lehet fogva tartani. A nagyrévi nyomozások során voltak egyesek 4-5-6 napig is őrizetben. Sebestyénnét én nappal hívattam be, és három napig volt őrizetben, a harmadik napon beismerte. Ezután a bíróság elrendelte a tanúk megesketését. Tanú a perrendszerű esküt letette. Fricska János 39 éves cibakházi lakos csendőr őrmester, érdektelen.- Én jelen voltam Holybáné és Sebestyénné, valamint Lip- káné és Kötelesné kihallgatásán is. Vallomásaikat valamennyien kényszerítés nélkül tették, nem fenyegettük őket, és nem is ígértünk nekik semmit. Holybáné és Sebestyénné két napon keresztül nem vallottak, egyre csak azt hangoztatták, hogy ők nem hazudhatnak. Ekkor cselfogáshoz folyamodtunk: Bartók törzsőrmester bebújt az ágy alá, utána a vádlottakat, akik ezt nem tudták, bezártuk oda a szobába. Körülbelül 7-8 perc múlva újra kinyitottuk az ajtót, ekkor kibújt az ágy alól Bartók is, és a vádlottak azonnal beismertek mindent előttünk, és a községi, bizalmi férfiak előtt. Bartók elmondotta, hogy mit hallott az ágy alatt. Szerinte Sebestyénné felelősségre vonta Holybánét, amiért azt vallotta, hogy a férje evett Sebestyénné leveséből. Szerinte azt mondotta Sebestyénné Holybánénak: „Ne keverj bele legalább engem, felnevelem a lányodat.” Ezen kívül még arra emlékszem Bartók elbeszéléséből, hogy szó volt a két asszony között arról is, hogy a gyerekek nem ettek ebből a levesből, csak a zúzából. Ezen kihallgatáskor Fazekasné még élt. Mihelyt az ajtót kinyitottuk, jelen voltak Kovács és Major községi tanácsnokok is. Lipkáné és Kötelesné kihallgatásánál is jelen voltak ők is, mindenfajta kényszer nélkül vallottak, ha jól emlékszem, a harmadik napon hoztuk be őket Szolnokra. Sebestyénné elismerte, hogy úgy történt minden, ahogy a tanú elmondta. Holybáné megjegyzi, hogy a kihallgatás nem közvetlenül az ajtókinyitást követően, hanem azután mintegy félórával később történt. (Folytatjuk) A Tisza-parti falu a múlt század elején az arzénes gyilkosságok egyik helyszíne volt J l < > « I
