Új Néplap, 2009. július (20. évfolyam, 153-178. szám)

2009-07-13 / 162. szám

4 ÚJ NÉPLAP — 2009. JÚLIUS 13., HÉTFŐ INTERJÚ portré Busi László alezredes a katonaságtól váltott, és a rendőri pályafutása azonnal a vízzel kezdődött. Hamar megtanulta, hogy a beosztottakról való gondoskodás nagyon fontos. M n I Baranyi György Bár a Tisza mellett nőtt fel, de csak a katonai főis­kolán tanult meg jól úsz­ni, hogy aztán a rendőr­ségnél kössön majd ki Busi László alezredes. A szolnoki központú Tiszai Vízi Rendészeti Rendőr- kapitányság vezetőjével készült beszélgetés során sok minden szóba került a zöld gondolkodású vízi rendőröktől a haltolvajok elleni újfajta küzdelmen, a vízi holttestek kitöröl­hetetlen „emlékén” és a gáton rosszul közlekedő angolokon át a Tisza szépségéig és a termé­szetfotózásig.- Ha már víz és vízi rendőrség: szeret úszni?- Igen, természetesen szere­tek. Érdekes története van egyébként ennek. Tiszai gyerek vagyok, itt nőttem fel Szolnokon, viszont úszni igazából jól már csak a katonatiszti főiskolán ta­nultam meg. Ott osztályozták is, . és azt mondták, hogy aki nem tud úszni, kettest fog kapni. Ezért tiltott módon, este tízkor, takarodó után felkeltünk egy másik, úszni szintén nem tudó társammal, és lejártunk az uszo­dába. így szépen megtanultunk éjszakánként autodidakta mó­don úszni. Amikor eljött a vizs­gafelmérés ideje, mindenki le­gyintett: na ezek majd a végén még belefulladnak. Ám mikor látták, hogy normaidő körül le­úsztok a távot, igencsak csodál­koztak. Kérdezte is a testnevelő tanár, hogy „Laci, ti hogy tanul­tatok meg úszni?”, no akkor be­váltottuk... Azóta rendszeresen úszom, bérletem is van. Nálunk egyébként az úszás ha nem is munkahelyi kötelesség, de fon­tos, hogy egy vízi rendőr bizton­ságosan tudjon úszni.- Az úszni tudás akkor nem is követelmény egy vízi rendőr esetében?- Követelmény, de nem azért, mert vízi rendőr valaki, hanem mert minden hajósképesítésnek alapfeltétele az, hogy legalább kétszáz métert biztonságosan le tudjon úszni a jelölt. Erről igazo­lást kell kapnunk. Igazából ah­hoz, hogy valaki vízi rendőr le­hessen, különböző hajóvezetői képesítést kell szereznie. Hogy a szakmaiságot erősítsük, nekünk már a szolgálatinál még maga­sabb, hivatásos hajóvezető képe­sítésünk is van. Emellett tisztá­ban kell lenni a rádióforgalma­zás szabályaival is, és az idegen nyelvi tudás is nagyon fontos. Ne­kem például angolból és oroszból van nyelvvizsgám. A nyelvtudás­hoz kapcsolódóan egy jópofa eset volt nemrég. A Tisza-tó gátján mentem éppen a rendőrautóval, és egyszer csak szembe jöttek ke­rékpárosok. Húzódok le a jobb oldalra, hogy elengedjem őket, hát erre ők is arra húzódnak le. Lassítok, rájuk villantok, csak jönnek jobbra. Megáitok, és mon­dom: „Jó napot kívánok, hát nem tudják, melyik oldalra kell lehú­A kapitány a kormánynál. Busi László ha teheti, maga is vízre száll a vízi rendőrkapitányság hajójával, amelyet természetesen vezet is, hiszen megvan hozzá a hivatásos képesítése. zódni?”, és akkor angolul elkezd válaszolni az egyikük. Te jó is­ten, hát ők az angol közlekedési szabályokhoz vannak szokva! No ekkor nagyon jól jött az angol nyelvtudás, és el tudtam nekik magyarázni a magyar közlekedé­si szabályokat, amit nagyon kö­szöntek, és utána már a bal oldalt használták a közlekedésre. Egyébként a vízen is egyre több külföldi lajstromszámú és lobo- gójú hajó jelenik meg, ami szin­tén a nyelvtudás fontosságára hívja fel a figyelmet. — Kanyarodjunk egy kicsit visz- sza: katonaként végzett, még­sem maradt sokáig a seregben, hanem átigazolt a rendőrség­hez.- A megyei közlekedési osz­tályra kerültem, de ott is vízi rendész voltam már. A rendőri pályafutásom ezért azonnal a vízzel kezdődött. így nagyon szo­ros kapcsolat alakult ki a vízi rendőrséggel, és 1993-ban kerül­tem át ide, és azóta szinte a víz­zel foglalkozom. Akkor kiemelt főelőadó voltam, utána hivatal- vezető lettem, majd igazgatás- rendészeti osztályvezető, aztán vízi közlekedési osztályvezető, és most már két és fél éve kapi­tány. Szerettem a hadsereget is, mivel a fegyelmet, a rendet ott nagyon jól megtanulta az ember. Mint vezető ott tanultam meg, hogy a beosztottakról való gon­doskodás nagyon fontos. A rend­őrségnél is ugyanez a helyzet. A másik fontos dolog a szakmai­ság, a harmadik pedig az embe­riesség. Mindezeket figyelembe kell vennie egy jó vezetőnek.- Azt gondolná egy átlag civil, hogy milyen jó is a vízi rend­őröknek. Irány nyáron a hajó, a motoros csónak, és már lehet is ßrdözöket nézni a Tiszán...- Sokan így gondolhatják, de a valóság egészen más. Tudni kell, hogy Tiszabecstől egészen Szegedig tart az illetékességi te­rületünk. Pontosan 595 folyam­kilométer, a Tisza-tó pedig 127 négyzetkilométer. Négy őrsünk van, Szegeden, Szolnokon, Kis­körén és Vásárosnaményben, és lesz Tokajban is egy szeptember­től. Szóval, azon túl, hogy a für- dőzőket „szemmel tartjuk”, fog­lalkozunk a kis- és nagyhajók, horgászok, halászok, vízi mun­kák ellenőrzésével, a gáton való közlekedéssel, természet- és kör­nyezetvédelemmel, illetve kicsit a vízgazdálkodással is. Igazából mi „zöldebbek” vagyunk, mint a többi rendőr. Hiszen azon túl, hogy ezt a jogszabály előírja, va­lamennyi kollégám a magánéle­tében is, illetve valamiféle elő­képzettség vagy vonzalom alap­ján igazából még természetvédő is. Védjük a Tisza és a Tisza-part értékeit. Sokan nem is tudják, hogy a Tisza magyarországi tel­jes hossza mentén a gáton belül Natura 2000-es terület, európai védelem alatt áll. Vannak olyan védett fészkelőhelyek, ahol tar­tózkodási tilalom van, akár a ví­zen, akár a parton, nem is be­szélve a védett halfajokról. S ha már a fürdőzőknél tartottunk: Busi László alezredes SZÜLETÉSI IDŐ, HELY: 1965. augusztus 16., Szolnok CSALÁDI ÁLLAPOT: UŐS, két gyermekük van, László (18 éves) és Levente (16 éves) végzettsége: gépészmérnöki diploma, katonai diploma, rendőr szervező diploma hobbi: természetjárás, természet­fotózás, illetve kerékpározás és úszás KEDVENC ÉTEL, ITAL: töltött káposzta, artézi víz annak vagyok a híve, hogy aki pihenni, üdülni jön a Tisza mel­lé, ne menjen rossz szájízzel el, hogy még itt is piszkálták a rendőrök. Igazából a fürdésnél nem nagyon szoktunk büntetni, meg tudnám számolni a keze­men, hogy hány bírságot szab­tunk ki. Akkor viszont bünte­tünk a fürdésért, ha fiatalok szó­rakozásból ugrálnak a hidakról. Ez mostanában egyre többször van így. Ilyenkor értelemszerű­en alkalmazunk bírságot.- A haltolvajok, rapsicok is adhatnak munkát... —A horgászokkal, halászokkal viszonylag jó a kapcsolatunk. A Tisza mentén valamennyi hor­gászegyesülettel megkötöttük a megállapodásokat, akárcsak a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalokkal és a hasznosítókkal a halállomány védelme érdeké­ben. Kidolgoztunk egy új progra­mot, miszerint nem minden eset­ben folytatjuk azt a módszert, hogy megpróbáljuk a vízen meg­fogni a haltolvajokat. Egyik hobbija a természetfotózás Inkább azokat a felvásárióhe- lyeket derítjükfel, legyen az étte­rem vagy halbolt, ahol piacra ke­rül az illegálisan kifogott hal. Úgy néz ki, ennek nagyobb vísz- szatartó ereje van. A rapsicok el­fogásában egyébként rendkívül sokat jelentenek az állampolgári információk, és az, hogy egy büntetőeljárás során a tanúsko­dást is vállalják a horgászok, ami korábban ritkaság volt.- Kikerülhetetlen a kérdés: gondolom, megviseli önt és a kollégáit is, ha a vízben holt­testet találnak. — A mai napig emlékszem az első vízi holttestre, amit én fog­tam ki. Hát, nem élmény... Ez a szakma negatív oldala. Minden kollegának azt szoktam monda­ni, hogy egy szükséges tevé­kenység, amit el kell végezni. Másrészt ott van a kegyeleti ol­dal, hiszen egy néhai emberrel van dolgunk, akinek hozzátarto­zói vannak. Nem tud egyetlen­egyszer sem az ember úgymond átlépni egyetlenegy holttesten sem, amit kifogunk. Nem azt mondom, hogy vele álmodunk, de azért ez nekünk is nehéz ér­zés. Sajnos egyre több az öngyil­kos, és ezek többsége visszave­zethető a megélhetési gondokra. Ami igazából mély nyomot hagy bennünk, azok a gyerekholttes­tek. Szerencsére nagyon kevés ilyen van. És a régebben vízben lévő, akár egy év után kifogott holttestek, holttesttorzók, holttestmaradványok lát­ványa, az is elég húzós. De hangsúlyozom, ez na­gyon kevés szerencsére. — A kapitány sokszor van a vízen? — Kevesebbszer, mint szeret­nék. Ugyanis egy vezetőnek ki­csit menedzsernek is kell lennie, pénzügyi forrásokat megterem­tenie, kapcsolatokat építenie. Ez pedig idő. És ebben nagyon fon­tos a sajtó is, amellyel keressük mindig az együttműködést.- A Tiszán melyek a kedvenc helyei?- A Tisza-tó mindenfélekép­pen. Aztán a szolnoki szakasz, ahol gyerekeskedtem, a Fekete­sarok, a szandai part. És mivel Rákóczifalván lakom, ezért ez a szakasz is, ahol rendszeresen kerékpározok.- Ahogy tudom, egy éve hobbi­ja lett a természetfotózás is.- Annyi sok szépet, érdekeset látok a természetben, és ezt sze­rettem volna megmutatni má­soknak is. A tiszai állatok, mada­rak megszokják az emberek kö­zelségét, ha nem bántják őket. Sokszor két-három méterre tu­dunk menni a madarakhoz (öly- vekhez, sasokhoz), ahol jó fény­képeket lehet csinálni. Még most is tanulom a fotózás technikáját, a növényekkel egyelőre bajban vagyok, maradtam az állatoknál és a távoli természetnél. Az éj­szakai fotózásban is van még pó­tolnivalóm, mert az tényleg ko­moly szaktudást igényel.- A vízi rendőr hová megy nya­ralni? Víz mellé?- Oda, víz mellé vagy vízbe. Szinte minden kollégámmal ilyenkor is a vízpartot keressük. A vízi rendőrt nyaraláskor azért a víz vonzza. Van, aki tengerhez megy búvárkodni, van aki, el­megy horgászni, vagy fürdőhe­lyekre, mások vízi túrázni, vízi sportolni, szörfözni, jetskízni és így tovább. Sőt, van közöttünk, aki vízi mentőzik szabadidejé­ben. Nálunk a családban egyéb­ként a gyerekek is kötődnek a vízhez. Úszni pedig — hogy visz- szakanyarodjak beszélgetésünk elejére - mindenkinek meg kell tanulnia, ha lehet, még gyerek­korában! A VÍZI RENDŐR „ZÖLDEBB” A TÖBBINÉL

Next

/
Thumbnails
Contents