Új Néplap, 2009. július (20. évfolyam, 153-178. szám)

2009-07-10 / 160. szám

ÚJ NÉPLAP - 2009. JÚLIUS 10., PÉNTEK SOROZAT 13 afganisztáni küldetés 5. „Az európaiaknak órájuk van, nekünk meg időnk” (Afgán mondás) Szubjektív útinapló Camp Pannóniából, Baghlan tartományból FELADAT: AZ AFGÁNOK MEGNYERÉSE SOROZAT Munkatársunk, bán János egy hetet töltött Afganisztán­ban a Magyar Honvédség ka­tonai táborában egy újságíró- küldöttség résztvevőjeként. Tapasztalatairól folytatások­ban számolunk be. Afganisztánban kiemelt figyel­met fordítanak a magyar kato­nák arra, hogy megnyerjék ma­guknak a helyi lakosság bizal­mát. A civil-katonai kapcsola­tok, avagy lélektani műveletek megtervezésével és végrehajtá­sával felkészült szakértők foglal­koznak. A mezőtúri származású Soucz Ferenc főhadnagy az afga­nisztáni Tartományi Újjáépítési Csoport PSYOPS tervezőtisztje.- Először is tisztázzuk: mit ta­kar a kissé titokzatosnak tűnő PSYOPS elnevezés?- Magyarul lélektani művelete­ket jelent. Az a feladatunk, hogy a helybéliek minél jobban elfo­gadják a magyar PRT (Magyar Honvédség Tartományi Újjáépí­tési Csoport) katonáit, minél job­ban megismerjenek bennünket, és minél jobban azonosuljanak a céljainkkal. Mindezt elsősorban a médián keresztül igyekszünk elérni, de nagyon fontos, hogy minél szélesebb körű személyes kapcsolatrendszert építsünk ki az afgánokkal. Ehhez persze in­formációk szükségesek: sokat kell beszélni az emberekkel, ala­posan tájékozódni mindennapos problémáikról, természetesen tolmács segítségével.-Azt láttuk, hogy a tolmácsok­kal, és a helyi újságírókkal olajo­zott az együttműködés. Milyen mértékig szólnak bele abba, hogy mi jelenhet meg a lapokban, mi hangozhat el a rádióban? -Abszolút nem szólunk bele. Szer­ződésben állunk négy helyi rádió­val, ők biztosítanak adásidőt szá­munkra, valamint két újsággal is kialakítottuk az együttműködést. E lapok Baghlan tartomány két leg­nagyobb városában, így Pol-e Khumriban is megjelennek. Egész oldalnyi terjedelemben mutatjuk be a PRT tevékenységét, esetleg, ha éppen nincs számottevő hír, akkor igyekszünk egyéb témákon ke­resztül megjeleníteni a kapcsoló­dásunkat Afganisztánhoz. Közöl­tünk már történelmi témájú cik­keket nagy, magyar utazókról, mint például Körösi Csorna Sán­dor, vagy Stein Aurél, akik leírásai megalapozták a XIX. században a nyugat Afganisztán-képét.- Milyen a személyes kapcsola­tuk azokkal az afgánokkal, akikkel együtt dolgoznak?- Jó velük a kapcsolat, többnyi­re fiatalok, nagy szerepet játsza­nak a magyarokról kialakult kép formálásában. Ők fordítják a cik­keinket, ők a PRT hangjai a rá­dióműsorainkban. Érdeklődnek a nyugati kultúra iránt és szíve­sen beszélnek saját dolgaikról, sokat viccelődünk. — Az önök munkájához alapo­san ismerni kell a helyi viszo­nyokat, az itteni közhangula­tot. Milyen előtanulmányokat igényelt e feladat? —Aki ide kikerül, az odahaza ko­moly felkészítésen esik át. Ez igen sokrétű: Afganisztán szak­értők, egyetemi tanárok, művé­szek, vallási szakértők előadása­in keresztül ismerjük meg a kö­zeget. Többen előadóink közül afgánok, vagy éppen Magyaror­szágon élő kettős állampolgárok.-A magyar katonák óriási hangsúlyt fektetnek arra, hogy ne a megszálló képét sugározzák magukról, sokkal inkább azt, hogy segíteni vagyunk itt Ezt vi­szont nehezíti, hogy nagyon ke­vés pénz jut érdemi célokra. Ho­gyan mérlegelnek, hogy mit tá­mogatnak, és mit nem?- A lehetőségeink valóban kor­látozottak. Tudni kell, hogy a PRT nemcsak a katonákat jelen­ti, ebben benne értendő a civil rész is. Magyar támogatást, se­gítséget nem kormányzati szer­vezetek is nyújtanak, mint pél­dául az ökomenikus szolgálat. Mi azonban értelemszerűen a katonai részt képviseljük. A pénzösszeg, amit ebben a tarto­mányban kapunk, és amit támo­gatásként el tudunk osztani, az körülbelül megfelel más orszá­gok PRT-inek katonai részével. Vannak nemzetek, akik csak az afgán kormányt és a felelősségi területükön jelenlévő nem kor­mányzati szerveket támogatják (svédek, finnek).- Úgy tudom, 2007-ben már egy félévet eltöltött itt, afganisz­táni misszióban. Miért jött visz- sza egy újabb fél évre?- E döntésben természetesen az anyagiak is közrejátszottak. De ne feledjük el, hogy ez a munka szakmailag komoly előrelépést jelent. Előzőleg PSYOPS részleg­nél beosztott tiszthelyettesként dolgoztam, most pedig rangidős vagyok a csoportban.- Akkor már van összehasonlí­tási alapja. Meglátszik az or­szágon az a munka, amit a NATO katonái végeznek? —Hogyne! Az elmúlt két év alatt jelentős előrehaladás történt. Én 2007 szeptemberében mentem haza, és idén február végén jöt­tem ki újra. Már az szembetűnő volt, hogy míg korábban az út Mazar-e Sharifből több mint négy-öt óra volt Pol-e Khumriba, idén ugyanezt két és fél óra alatt meg lehet tenni, köszönhetően az útfelújításoknak. Már kiépí­tették a magasfeszültségű veze­tékhálózatot, és ahogy hallottam, ebben az évben Pol-e Khumrit is eléri az elektromos áram. Elő­ször Kabult látják el, utána Mazar-e Sharifot. Nagy erőkkel folyik a munka.- Ezek infrastrukturális fejlesz­tések. Az emberek gondolkodá­sában tapasztalhatóe hasonló változás?-Egyértelműen. Nemcsak olyan afgánokkal kapcsolatban mérhe­tő ez le, akik valamilyen módon kötődnek a magyar tábor mun­kájához, hanem az utca emberé­vel is. Kérdezgetnek, és tudják, hogy ez egy magyar PRT, és tud­ják, hogy mi a fejlesztésért va­gyunk itt. Az átlagemberek, a la­kosok alapvetően örülnek a ma­gyar katonáknak. Ahogy a poli­tikai tanácsadó fogalmazott, em­patikus magatartást tapasztal­nak részünkről. Természetesen ez egy veszélyes ország, és akad­nak, akik nem szívesen látnak itt minket, de számunkra a leg­fontosabb a lakosság nagy töme­geinek meggyőzése.- Mennyire sikerül megis­merni az afgánok hétköznapi életét?- Csak nagy vonalakban. Akik­kel kapcsolatban állunk azoknak az embereknek tudjuk az időbe­osztását, felkeressük őket a mun­kahelyükön, egynek-kettőnek, akinek a lakása egyben a munka­helye is, oda betekintést nyerünk, de többnyire, ami egy afgán ház falai mögött folyik, az rejtve ma­rad előttünk, mert magánügy. Habár többször meghívtak már otthoni ebédre vagy teázni, sőt egyszer már lagziba is, ezeknek nem tudtam eleget tenni.- Mennyiben változtatja meg a világról alkotott képét a kétszer fél év Pol-e Khumriban? Más­képp látja-e a hazai viszonyo­kat, problémákat?- Itt mindig eszembe jut, hogy milyen jó is otthon, és ösz- szehasonlítva mi milyen jól élünk. Más látni és más mond­juk olvasni az ivóvízhiányról, látni, hogy öt év körüli gyerekek jobb esetben csacsiháton, egyébként kézben cipelik a 20 literes műanyagkannát benne kétes tisztaságú vízzel kilométe­rekre a folyótól.- Ez a misszió is fél esztendős. Úgy tudom, hogy mezőtúri származású, szülei ott élnek, de ön már nem ott lakik. Kik várják haza?- Kedvesem, szüleim és per­sze a túri barátok. Segély és építkezés: akcióban a PSYOPS takarók, játékok, írószerek, élelmiszer. A magyar katonák gondos mérlegelés után kivá­lasztott helyekre, iskolákba, árvaházakba juttatják el a se­gítséget. Akadnak falvak, ahol takarókra van szükség, másutt az iskola kerítésének megépítését támogatják a ma­gyar katonák. A magyar PRT- hez naponta akár hetven ké­relem is beérkezik. Ahogy Ko­rom Ferenc ezredes, a PRT pa­rancsnoka elmondta, néha egészen extrém kívánságok­kal is foglalkozni kell, de sze­rencsére a kéréseket a helyi hivatalok rangsorolják, és elő­zetesen kiszűrik közülük a ke vésbé fontosakat. A PSYOPS feladatai közé tartozik természetesen a tájékoztatás is. A helyi lapok rendszeresen ír­nak a magyar katonákról A Baghlan tartományban élőket nem csak támogatással, de információval is igyekeznek ellátni a magyar katonák. Soucz Ferenc a helyi lap friss számát „terjeszti". Soucz Ferenc főhadnagy (jobbra) a Pol-e Khumri tanárképzőbe szállított adományok átadási ünnepségén, a hálából kapott, díszes kaftánban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents