Új Néplap, 2009. július (20. évfolyam, 153-178. szám)

2009-07-10 / 160. szám

2 MEGYEI TÜKÖR ÚJ NÉPLAP — 2009. JÚLIUS 10., PÉNTEK Gyerekek terrorizálják a környéket zöldfa utca Félő, ha így haladnak a dolgok, előbb vagy utóbb kitör a háború, vélik többen „Engedje, hogy segít­sünk” rovatunk legújabb történetének szereplői az egymás mellett élés ne­hézségei miatt fordultak hozzánk. Életüket egy, az utcájukban lakó népes család nehezíti meg. Géléi József Meglehetősen feszült hangú fia­talember hívott telefonon a mi­nap.- A szolnoki Zöldfa és Sere­gély utcából többen is a segítsé­gét szeretnénk kérni. Jó lenne megelőzni a nagyobb bajt. Meg­tenné, hogy meglátogat minket valamelyik délután - hangzott az udvarias meghívás. Természetesen. A Thököly út­ról nyíló utca, ahogy végighajtot­tam rajta, első ránézésre csen­des, nyugodt arcát mutatta. A keskeny úttesten csak né­hány autó parkol, az is in­kább az utca elején. A csa­ládi házak, a kertek zöme ápolt, rendezett. Igazából csak egy porta „lóg” ki a sorból. Az épületről omlik a vakolat, a festék már nem is látszik az ajtó- és ablakke­reteken, egyszóval meglehetősen lelakott. Udvarára pedig minden mondható, csak az nem, hogy tiszta. Kapuja tárva nyitva, így még aki nem akarja, az is láthat­ja, lakói mindenféle lomot felhal­moztak a kertben. Akad ott több roncsautó, vas- és deszkahulla­dék, tükörsimára futott gumikö­penyek, egyszóval minden olyan kacat, aminek már szinte semmi értéke nincs. A kiszűrődő zajok alapján pedig könnyen megálla­pítható, nem egy halk szavú, visz- szahúzódó kis család, hanem egy meglehetősen népes és zajos fa­mília éli ott életét. A megadott címen többen vár­tak rám: a fiatalemberen kívül pm Különösen a gyerekektől félnek. Megtámadják, kővel megdobálják az öregeket, a kisebbeket, elveszik értékeiket. még vagy hat környékbeli család képviseltette magát a rögtönzött kerekasztal-beszélgetésen.-A nyilvánosság erejében bíz­va fordultunk önhöz - fogadott a Ez valamikor egy Ford Escort volt. Ez is ott van a kifogásolt portán. házigazda. — Az első mondatok után meg fogja érteni, nem sze­retnénk a nevünket, az arcunkat adni mondandónkhoz. Az ok rendkívül prózai: félünk, hogy bosszút állnak rajtunk azok, akikről beszélni szeretnénk. Ettől kezdve szinte egymás szavába vágva mesélik fiatalab­bak és idősebbek, férfiak és nők a velük, családtagjaikkal, szom­szédaikkal megtörtént utcabeli eseteket. — Évtizedeken keresztül nyu­galmas környék volt ez — kezd­te az első felindulás után legha­marabb lehiggadó „korelnök’’. - Négy esztendeje azonban beköl­tözött az utca elejére a V. család, s azóta pokollá lett az életünk. Nyilván ön is látta az utca elején a romos házat, a szeméttelephez hasonló portát. Róluk beszélek. Máig kideríthetetlen módon a tu­lajdonukba került egy idős, gyámság alatt lévő hölgy háza, aki néhány hónappal később el­hunyt. A famíliának öt saját gye­reke van, mind fiatalkorú még, ám ennek ellenére, úgy tudjuk, már most vaskos aktájuk van a rendőrségen. Igaz, ezen nem le­het meglepődni, hiszen a nagy­mama is éppen a rács mögött csücsül. Népes a család, sógor, koma, jó barát állandó vendég a házban. Furán hangzik, de igaz, különösen a gyerekektől félünk. Megtámadják, kővel megdobál­ják az öregeket, a kisebbeket, el­veszik értékeiket, s ha szóvá me­rik tenni, még meg is verik őket. — Több harci kutyát is tarta­nak a portán, s mivel a keríté­sükön több a lyuk, mint a desz­ka, ráadásul a kapujuk is állan­dóan tárva-nyitva, az ebek sza­badon garázdálkodnak. Sőt, még rá is uszítják a járókelők­re, kerékpárosokra - vette át a szót néhány mondat erejéig egy fiatal lány. — Nem tudom, merre járhat­nak esténként, éjszakánként, de olyan forgalom van náluk söté­tedés után, mintha a Duna-kor- zón lennénk - kapom az újabb információt, ezúttal egy közép­korú férfitől. - Olyan fiatal lá­nyok jönnek-mennek hozzájuk, akikre rá van írva, miből kere­sik a kenyerüket. Meg sem tu­dom számolni, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban hány au­tót daraboltak fel flex-szel. Hiá­ba hívtuk ki már több alkalom­mal a rendőrséget, eddig igazá­ból a hatóság sem tudott mit kezdeni velük. Pedig akadt olyan, hogy a kommandósok kö­rözött személyt találtak náluk, ám a családdal nem foglalkoz­tak. Legutóbb július 3-án, pénte­ken késő este jártak náluk a rendőrök. Három autóval és egy Renault Traffic kisbusszal ér­keztek, ám mintha itt sem lettek volna, másnap ugyanúgy élték tovább életüket. Meglehetősen elkeseredett panaszáradatot zúdítottak te­hát nyakamba beszélgetőpart­nereim. A legrosszabb az volt az egész­ben, hogy igazából még tanácsot sem tudtam adni nekik. Egyet ígérhettem csupán, hogy beszélek a cigány kisebb­ségi önkormányzatnál lévő is­merősömmel, akiről tudom, te­kintélyénél fogva esetleg szót ért a V. családdal és így képes gátat szabni a lassan elszabaduló in­dulatoknak. Ez különösen azért lehet fon­tos, mert még most is a fülem­ben csengenek vendéglátóm bú­csúszavai: — Félek, hogy előbb, utóbb ki­tör a háború, egymásnak ugra­nak magyarok és cigányok, s az senkinek nem használna. Egyetértünk. Telefonon kérhetnek azonnali segítséget az eset megoldásának kere­sése kapcsán olyan emberek segítségét kértük, akik nem először szembesülnek hason­ló problémával — Sajnos azt kell mondanom, nem új keletű a Zöldfa és Se­regély utcában lakók problé­mája -felelte érdeklődésem­re Somogyi Imre, a szolnoki önkormányzat szociális bi­zottságának tagja. - V.-ék és még néhány kétes életmódot folytató család ügyeiről már többször konzultáltunk Sza- lay Ferenc polgármester úr­ral, Bagdi Sándorné képvise­lőasszonnyal, illetve a Cigány Kisebbségi Önkormányzat il­letékeseivel. Utóbbival most kedden is látogatást tettünk a környéken és személyesen elbeszélgettünk V.-ékkel. Odá­ig jutottunk, hogy a környé­ken lakóknak adunk egy éj­jel-nappal, név nélkül hívha­tó mobilszámot, s mi kérjük őket, amennyiben ismét prob­léma adódna a családdal, te­lefonáljanak. A kisebbségi önkormányzat emberei azon­nal a helyszínre mennek és segítenek a nyugalom helyre- állításában. Szolnok város polgármester­ét sem érte meglepetésként kérésünk.- TERMÉSZETESEN TUDOK a Zöldfa utca környékén kiala­kult helyzetről. Többször folytattam megbeszélést az ügyben a rendőrséggel, vala­mint a gyermek- és ifjúságvé­delmi intézettel. ígéretet kap­tam, hogy fokozott figyelem­mel követik az ottani esemé­nyeket, s amint úgy adódik, nem marad el a számonké­rés. jó ötletnek tartom, hogy a kisebbségi önkormányzat ilyen, egyébként meglepő lé­pésre szánta el magát, talán így hamarabb célt érünk és ismét nyugalom költözik a környékre - válaszolta Sza- lay Ferenc. SZ0U0N.hu írjon és olvasson a cikkhez tartozó több hozzászólást a SZ0U0N.hu hírportálon! Az árapasztó kapcsolódó beruházásait hiányolják Folytatás az 1. oldalról A miniszter szerint nem csak az árvízi biztonságot növeli a szük­ségtározó, hanem megteremti a falusi turizmus, a tájgazdálko­dás lehetőségét, így a térségben az életminőség javításához is hozzájárul. Ám éppen ez utóbbit kérdőjelezi meg Tiszaroffi pol­gármestere. Kamarás Zsolt sze­rint ugyanis csak részben való­sultak meg a kapcsolódó beru­házások. A Vásárhelyi-tervről szóló 2004-es törvényben ugyanis teljes infrastruktúra ki­építése fogalmazódott meg. Ez­zel szemben Tiszaroffon jelen­leg a szennyvízcsatorna-hálózat 70 százalékig készült el. A bel­vízelvezető rendszer is 60 szá­zalékig épül ki az év végéig. A to­vábbi fejlesztésekre pedig ígéret sincs. Éppen ezért tiltakozásul nem vett részt a tározó átadóján a polgármester és az önkor­mányzati képviselők. Mindezekre reagálva Szabó Imre úgy fogalmazott: nem tud arról, hogy a tárcához kötődően nem valósult volna meg a beígért fejlesztés. „Ha polgármester úr tiltakozni akart volna valami el­len, akkor nem most kellet volna megtennie, hanem annál a tár­cánál jelentkezni, amelyik fele­lős ezért” - hangoztatta a minisz­ter, arra emlékeztetve, hogy 1,5 milliárd forintból infrastrukturá­lis beruházások sora valósult meg a térségben. ■ T. J. Tizenegy év a száradó mackófelső nyomán A rendőrök előtt jól ismert fegyverneki M. família most 42 éves tagja - állapította meg jog­erős ítéletében a megyei bíró­ság - 2007. július 23-án éjsza­ka, a tető megbontásával hatolt be egy tőlük nem messze lakó középkorú asszony lakásába. Egy társa tartott vele a házba, egy pedig autóval várta őket a ház előtt. A két társ kilétét nem sikerült megállapítania a bíró­ságnak. A behatolók símaszkot húz­tak a fejükre, úgy kutattak a házban, amikor felébredt a ház- tulajdonos. Rosszul tette, mert késsel fenyegették meg, több­ször megütötték, és pénzt köve­teltek tőle, majd elvették a pénz­tárcájában lévő 8 200 forintot. Az elkövető azonban nem elége­dett meg ennyivel: letépte az ágyon fekvő asszony bugyiját, és megerőszakolta. M. mindvégig tagadta a cse­lekmény elkövetését, ám a me­gyei bíróság ennek ellenére bi­zonyítottnak látta a tett minden fontos részletét, és M.-et a na­pokban tizenegy év fegyházra ítélte. A sértett ugyanis néhány nappal később M.-ék kerítésé­re teregetve látta azt a gumis uj­jú mackófelsőt, amit a rajta erő­szakot tévő viselt azon az éjsza­kán. Később pedig, a testalkat­ról, a mozgásról és a hangról pontosan beazonosította a tá­madóját. ■ L. M. L. Uj autóbuszok. Nagy Dorina hétéves kislány jelképesen átad egy indító­kulcsot Szalay Ferenc szolnoki polgármesternek azon az ünnepségen ahol a Jászkun Volán Zrt. fejlesztéseit mutatták be, többek között a 21 darab alacsony padlójú autóbuszt. > I t f* i

Next

/
Thumbnails
Contents