Új Néplap, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-15 / 113. szám
4 ÚJ NÉPLAP - 2009. MÁJUS 15., PÉNTEK INTERJÚ dr. ANISITS Ferenc Szolnok hetvenéves díszpolgára szerint a modern mérnöknek nem csak szakmai ismeretekkel kell rendelkeznie HU NÉLKÜL NEM MEGY Hetvenedik születésnapján köszöntötték néhány hónapja Szolnokon a város első díszpolgárát, dr. Anisits Ferencet, aki több évtizede külföldön él. Németországban, Ausztriában feltehetően többen ismerik a nevét, mint idehaza. Pedig lenne okunk büszkének lenni rá. Kétrészes interjúnk legutóbbi, szolnoki látogatása alkalmából készült. Bán János- Az ön nemzedéke kétségkívül kemény megpróbáltatásokon ment keresztül. Trianon után megélték a második viltíghábo- rút, a Ráikosi-éveket, az 56-os forradalmat, a Kádár-korszakot. Mindezek után meglep az optimizmus, amit ön, és generációjának néhány tagja fel tud mutatni. Még mindig bízik a jövőben?-Tudja, bennünket még vallásosan neveltek. A hit sokszor segített rajtunk, hit nélkül nehéz lett volna bízni a jövőben. Ha elmegy a Terror Házába, és megnézi a kínzókamrákat, akkor beláthatja, hogy aki onnan ép észszel kikerült, az csak erős hittel élhette túl. A mi generációnknak a hit adott mentális pajzsot. Másrészt én olyan korban nőttem fel, melyben a szülőföld szeretete, a hazafiasság, a nemzethez tartozás büszkesége egészen természetes volt. Ez a nemzeti öntudat adott nekem is megfelelő alapot ahhoz, hogy idegen környezetben, idegen kultúrában nem asszimilálódtam, hanem egészséges, belső értékekkel tudtam alkalmazkodni.- Ön elképesztő pályafutást tett meg, elismerések egész sora gazdagítja életrajzát. A fantasztikus sikereket elért emberekről azonban sokszor jóval kevesebbet tudnak saját hazájukban, mint külßldön... — Szakmai körökben ezek a teljesítmények világszerte ismertek. A megjelent újságcikkek, előadások, kongresszusi beszámolók eljutnak a magyar mérnökökhöz, tudósokhoz, újságírókhoz. A mai magyar társadalom azonban egy kicsit belterjes, saját magával szívesebben foglalkozik. A szakmai bizonytalanságból gyakran szakmai irigység lesz. Az irigység mindig az önmagunkba vetett hit hiányából ered, ami rokon a féltékenységgel. Pedig az embernek tisztában kell lennie az értékeivel. Nekem idegen környezetben nagyon sok versenytársam volt. Egyáltalán nem tűnt magától értetődőnek az, hogy először egy messziről jött magyar doktorál le egy csapatból, ahol húsz másik hasonló képességű, német okleveles gépész- mérnök volt. Nekem külső segítség, protekció nélkül kellett megállnom a helyem. Hídja, a teljesítményt a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban feltétlenül elismerik, függetlenül attól, hogy milyen származású az illető. A tehetség és a teljesítmény az első, nem pedig a kapcsolat. Magyarországon ma még mindig nem a teljesítmény számít, hanem a kapcsolatrendszer. Bizonyos fokozatokat elérni kapcsolat kérdése, nem teljesítmény kérdése. — 1965-ben került Németországba. Az első időszak nyilván nagyon nehéz volt: idegen környezetben megfelelni az ottani elvárásoknak. Hogyan lehetne megfogalmazni a fiataloknak azt, hogy milyen eszközökkel, milyen elvekkel lehet elérni a kitűzött céljainkat?- Tél előtt, egyetlen könnyű kabátban érkeztem Németországba. Bajorországban kiváló közösségek működtek, egy órán belül télikabátot szereztek nekem. Egyáltalán nem tudtam németül, ezért ők segítettek lakást keresni. Persze, tudni kell, hogy akkor az 56-os forradalom miatt hihetetlen rokonszenv nyilvánult meg irántunk, magyarok iránt. Amikor jelentkeztem a MAN cégnél, hogy szeretnék ott dolgozni, az igazgató feltétlen bizalommal viszonyult hozzám. Bár nem volt nálam az idehaza megszerzett diplomám, elfogadta, hogy a végzettségem megfelelő. Célokat tűzött ki számomra, például azt, hogy milyen szinten kell megtanulni a nyelvet, hogyan tudom magam minél hamarabb bedolgozni a környezetembe. Három-négy év múlva én voltam az első külföldi, aki a kutatási napon előadást tudtam tartani egy szakmailag igényes területen. Hangyaszorgalommal képeztem magam. Hétvégéimet a híres müncheni műszaki múzeum könyvtárában töltöttem, végigolvasva a szakterületemre vonatkozó ösz- szes cikket 1936-ig visszamenően. Ezeket négy nyelven kijegyzeteltem; máig megvan a füzetem, oroszul, németül, angolul és magyarul dokumentáltam az elsajátított ismereteket. Én doktoráltam le elsőként a kutatási osztályon, rekordidő alatt. Hamarosan belekerültem abba a vezető-utánpótlási csapatba, melynek tagjait rendszeresen képezték szociológia, pszichológia, vezetéstechnika, interkultu- rális kapcsolatok terén. Meg kellett tanulnunk, hogyan kell viselkedni például Japánban, milyen az angol kultúra, közgazdaságtan stb. — Mely fejlesztés hozta meg az első sikert?- Az elején jó matematikai és fizikai előképzettségem okán bekerültem egy tudományos, műszaki, számítástechnikai csoportba. Akkoriban jelentek meg az első komputerek. Ezekről idehaza, az egyetemen nem is hallottunk még, igaz, a németek sem. A munkacsoportom már felhasználta a számítástechnika akkori eredményeit. Ezek a munkák alapozták meg a körfolyamat-számítást, mely a mai, modern fejlesztésben nélkülözhetetlen eszköz. Ezzel alapoztam meg a híremet, többször publikáltam Amerikában, Németországban és Japánban is.- A szakirodalom szerint tizenöt motortípus fejlesztése kötő dik az ön nevéhez.-Az eredményeim valószínűleg azért tűntek fel Európában, mert én az elmélet és a gyakorlat területén is bizonyítottam. Dolgoztam nagy hajómotorokon, teherautó-motorokon, ipari motorokon és személygépkocsi-motorokon. Egy kongresszuson úgy mutattak be, hogy én vagyok az egyetlen európai mérnök, aki ezen területek mindegyikén dolgozott. Sok motor fejlesztésében vettem részt, az életrajzomban látni, hogy több cég alkalmazott, és fejlesztéseim nagy szériában valósultak meg. A BMW-hez már nemzetközileg elismert szakemberként kerültem. A tizenöt motortípus egyébként csak a főbb típusokat jelöli, a különböző változatok ebben a számban nincsenek benne.- Többször is megkapta a világ legjobb motorja elismerést a konstrukciója. Ezt tartja a legnagyobb elismerésnek?- Sokkal inkább az Ernst- Blickle Díjat. Ez Európa legrangosabb műszaki kitüntetése, a SEW-Eurodrive Alapítvány és három neves műszaki egyetem javaslata alapján 1995-ben engem jelöltek erre az elektronikus dízelszabályozás bevezetéséért. Tulajdonképpen ez a fejlesztés nyitotta meg a modern dízelmotorok rohamos fejlődését. Számomra ez a legnagyobb kitüntetés, ezt ugyanis nagyon kevesen kapják meg. E díjat kétévenként adják a világ legjobb fejlesztőmérnökeinek. Kaptam persze rengeteg más kitüntetést, politikai részről is. Az osztrákok régóta szerettek volna motor- gyártást szériában megvalósítani, de nem sikerült nekik, pedig sok neves osztrák motormérnök dolgozott rajta. Mégis nekem, magyar mérnöknek sikerült ezt megvalósítani. Vezetésem alatt közel ötmilliót gyártottak le szériában az általam fejlesztett típusokból.- Gondolom, a világ több pontján is megfordult a munkája révén...- A nyolcvanas évek elején a Fordnak szállítottunk motorokat. Majdnem havonta kellett a Ford egyesült államokbeli gyárához, Dearbornba utazni, tárgyalni. Ott egy gépsoron 1,4 millió motort gyártottak le évente. Külön öröm volt számomra, hogy kapcsolatot teremthettem az ottani kiváló, magyar mérnökökkel - magyar kollégákkal egyébként a világon mindenütt találkozni lehetett. Megismertem az amerikai kultúrát, rendszeresen részt vettem az Amerikai Mérnöki Egyesület (SAE) kongresszusain, elő is adtam, különböző tanulmányokat nyújtottam be, kiállításokon vettem részt.- Gondolkodott azon, hogyan alakult volna a sorsa, ha itthon marad?- Sokszor kapom a szemrehányást itthon, hogy azoknak sokkal könnyebb volt, akik elmentek. Idehaza sokkal nehezebb volt. Hogy velem mi lett volna, ha maradok? Nem voltam KISZ- tag, nem voltam a kommunista párt tagja. Szakmailag sem tudtam volna érvényesülni, mert Magyarországon nem létezett az a fejlesztési irány, ahol végül sikereket értem el. Meg aztán egészen más volt a cégkultúra. A főnöknek elvileg az lenne a feladata, hogy jó mérnököket neveljen, kiváló csapatot építsen belőlük. Itthon az általam ismert főnökök csak saját magukkal foglalkoztak, a csapatépítés ismeretlen kifejezés volt számukra. Komplikált, bonyolult feladatokat pedig csak csapatmunkában lehet megoldani. Nagy hiányosságuk az egyetemeknek, főiskoláknak, hogy csak reprodukciós képzés folyik, ahol a tegnap tanultat kell másnap visszaszajkózni. Azon módszereket, hogyan lehet csapatban dolgozni, nem tanítják. Meg tudná mondani, ki fedezte fel a televíziót? A mobiltelefont? Nehéz is lenne, mert ezek csapatmunka eredményei. Ma már a modern mérnök profilja nem szorítkozik a szakmai ismeretekre. Egy jó mérnök előbb- utóbb vezető beosztásba kerül, határokon túlmutató munkát végez. Beszállítókkal kell kommunikálnia, nagyfokú általános műveltséggel kell rendelkeznie. Ha nem ismeri fel a világ trendjeit, nem ismeri fel az igényeket, nem tudja ezeket az igényeket előre kalkulálni, akkor nagyon nehéz dolga lesz.- Idehaza ezek az ismérvek még nem igazán kaptak polgárjogot...- Pedig ezt tudatosítani kell. Németországban néhány évtizede kezdték ezt a munkát. Alakult egy egyesület, az ACATECH, mely az akadémiát, technikát, a politikát és a társadalmat átfogó egyesülés az ország innovációs képességeinek erősítésére. Az egyesület irányt mutat a tudományos kutatómunkák, a modern mérnöki képzés céljaihoz és a jövő technológiájának politikai támogatására. Vállalja ezeknek a céloknak a társadalommal való kommunikációját és vitáját nyilvános rendezvényeken. Kicsit leegyszerűsítve az egyesület feladata, hogy a társadalom felé megindokolja, miért éppen az adott technológiát kell pártolni, és miért nem a többit. A politikával is megértetik, hogy mit lehet, mit nem, hol vannak a korlátok, és közösen meghatározzák, milyen irányban tudunk továbbfejlődni. Egy olyan csomagot terveztek meg, ami a jövőbe mutat, és amelynek részeit úgyis meg kellene valósítani. Ilyen az oktatás, a képzés. Ebbe rengeteg pénzt fektetnek. Nincs olajuk, gázuk, ásványkincsük, egy hatalmas értékük azonban van: a tudás. Ugyanígy, ha támogatnak egy autógyártó céget, akkor ezt úgy teszik, hogy a pénzt új technológia, például napenergiával hajtott automobil gyártására fordíttatják. Az EU politikáját könnyű nyomon követni. Ez alapján egyértelmű, hogy az autópálya-építési őrület előbb-utóbb véget ér. Biztos vagyok benne, hogy a globalizmus káros hatása, hogy Szicíliából Hamburgba visznek húst, és fordítva. Az ilyen értelmetlen ide- oda szállítással fel kell hagyni. Meg kell tanulni a szükségleteket lokálisan kielégíteni és nem pedig értelmetlen megoldásokat keresni a liberalizmus nevében. Németországban az autópályán hatvan kilométeres sorban állnak a teherautók. Ugyanazt a portékát szállítják ide-oda, értelmetlenül. A jövő nem ebbe az irányba mutat. AZ INTERJÚ TEUES SZÖVEGE A SZOUON.HU HONLAPUNKON OLVASHATÓI f I A I t 11 Dr. Anisits Ferenc: „A teljesítményt a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban feltétlenül elismerik”
