Új Néplap, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-20 / 92. szám

4 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL ÚJ NÉPLAP - 2009. ÁPRILIS 20., HÉTFŐ A kassai köztemetőben a megemlékezésen részt vett Csizmadia Krisztián, Nyeső Szabolcs, Korsós István, Szakali Dávid, Lovász Imola, Kocsis Sándor, Halászné Gerenyi Mária, Gárdái Csaba. A lépcsőn Szerencsés János, a Magyar Köztársaság kassai főkonzulja ünnepi beszédet tart a Maléter-kriptánál. Határon túl koszorúztunk tanulmányi út II. Rákóczi Ferenc síremlékét is felkerestük Örökölt lakás után hogyan kell adóznom?- Egy örökölt lakást szeretnénk értékesíteni. Az eladási árból az szja-bevallásnál mi vonható le? A lakás értéke (az illeték alapja) vagy a lerótt illeték? — kérdezi egy olvasó. Az ingatlanátruházájsból szár­mazó jövedelmet a bevétel és az elismert költségek különbözete- ként kell megállapítani. Ez azt jelenti, hogy a megszerzett be­vétellel szemben a következő költségek vehetők figyelembe a jövedelem megállapítása során: az ingatlan megszerzésére for­dított összeg és az ezzel össze­függő más kiadások, az értéknö­velő beruházások igazolt költsé­ge és az átruházással kapcsola­tos kiadások (pl.: ügyvédi díj, hirdetés költsége stb.). Öröklés esetén megszerzésre fordított összegnek, mint elszámolható költségnek azt az értéket kell te­kinteni, amit az illeték megálla­pításához figyelembe vettek, to­vábbá a megfizetett illeték is el­számolható a jövedelem megál­lapításakor - olvasható a válasz az Adozona.hu internetes olda­lon. ■ Ötven éven át oktatta, tanította a diákokat Március 30-án elhunyt Baranyi György tanár. Ötven(!) éven ke­resztül oktatta-tanította-nevelte magyar nyelv és irodalomra, tör­ténelemre, e tantárgyak szerete- tére a diákokat a szolnoki Vásár­helyi Pál Közgazdasági és Posta- forgalmi Szakközépiskolában. Volt tanítványai nevében tiszte­leg ezzel a kis verssel az 1969- ben érettségizett osztálya: In Memóriám Baranyi György Tanár Úr! Talán az arca, talán a hangja, Talán az intő, tudásra biztató szava, Talán a megértő, s elnéző mo­solya, Talán az erkölcsről zengő him­nusza, Talán a személyét övező nimbu­sza, Talán az egész emberi mivolta, mely bennünk nyomot hagy, S mint papíron az írás, örökre megmarad. Az osztály nevében: Raskóné Déri Erzsébet A Rákóczi Szövetség által kiírt pályázatnak köszönhetően hete­dik alkalommal vehettünk részt iskolánk képviseletében a hatá­ron túli magyarok márciusi, ün­nepi megemlékezésein. A szolnoki Műszaki Szakkö­zép- és Szakiskola lendrassik György Gépipari Tagintézmé­nyének több mint harminc éve testvériskolája a már 137 éves A Szolnoki Cukorgyár felépíté­sétől, 1914-től kezdve az ország egyik legnagyobb gyára volt, és az is maradt megszűnéséig. Az élelmiszergyár területi fekvése, elhelyezkedése rendkívül jó volt. A Tisza folyó, a fővasúti és köz­úti közlekedési vonalak biztosí­tották a répa és a cukor jó szállí­tási lehetőségeit. A gyár saját földjein, és a nagy uradalmak megfelelő mennyisé­gű termést biztosítottak az üzem működéséhez, majd a második múltra visszatekintő, nagy ha­gyományokkal rendelkező kas­sai Magyar Tannyelvű Középfo­kú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia. Velük vettük fel a kapcsolatot, és az ő városukban tartott ünnepségen vettünk részt. A krasznahorkai vár érintésé­vel jutottunk el Kassára. Tanuló­ink nagy érdeklődéssel figyelték világháború után az állami gaz­daságok és a téeszek is. A gyár meghatározó volt az or­szág élelmiszergyártásában. Volt olyan év, hogy 65 ezer va­gon répát dolgozott fel 120 napos üzemmel, napi 500 vagonos ka-, pacitással. A gyár köré épült kolónia épü­leteiben a karbantartást és üze­meltetést végző családokat he­lyezték el. Az idény/kampány során 900-1000 ember is dolgo­zott az üzemben. Kevés olyan az idegenvezető történeti tájé­koztatóját a csodálatos vár meg­tekintése során. Szlovákia má­sodik legnagyobb városában, Kassán városnézésen vettünk részt. Többek között megcsodál­tuk az Állami Színház épületét, ahol még Déryné is játszott. A Szent Erzsébet dómban II. Rákó­czi Ferenc és társai felújított sír­boltjában koszorút helyeztünk család volt Szolnokon, amelyből valaki ne ott dolgozott volna. A három műszakos munkarend­ben sok és nehéz kézi erőt igény­lő munkáskézre volt szükség. Az állandó munkások túlnyomó ré­sze szakiparos volt: asztalos, la­katos, festő stb., akik a szakmá­jukon kívül a cukorgyártás tech­nológiájában is mesterek voltak. A gyár nyugdíjasaként, gon­doltam, jó lenne látni még egy­szer azt a helyet, mely munkát, kenyeret adott csaknem 40 évig. el a fejedelem sírjánál. lártunk a Márai Sándor emlékére létreho­zott emlékszobában is. A kassai köztemetőben részt vettünk a hősök emlékére rendezett ün­nepségen és koszorúzáson. Gyorsan elrepült a határon túl töltött idő, és különleges élmé­nyekkel feltöltődve érkeztünk haza. ■•«'w-x-nvr Halászné Gerenyi Mária, Szolnok Bontási munkálatok folynak ott. A gyárkapunál az őr felhívta te­lefonon a „gyár” vezetőjét, hogy van itt egy idős férfi, aki fél éle­tét a gyárban töltötte, szeretne bemenni. „Tilos” - hangzott a vá­lasz. Nem engedtek be. Ez a gyár, melyben közel száz év alatt többgenerációs dinaszti­ák nőttek fel, biztosítva család­juk jövőjét, megszűnt, és a föld színéig rombolják, melyről még egy emlékfotót sem készíthet­tem... Szurovecz Pál, Szolnok Emléktábla és zöldellő fenyő a jövőnek A törökszentmiklósi Kölcsey Fe­renc Általános Iskolában jelen­leg még két épületegységben fo­lyik az oktatás. A tervek szerint a következő tanévet már a nyer­tes pályázat eredményeképpen a Kölcsey úti épület emeletrá­építése után, egy épületben kez­di meg a tanulóifjúság és a tan­testület. Öröm lesz mindenki­nek egy felújított, korszerű is­kola. Ám a búcsú nem lesz egy­szerű az Ipolyi tértől. Az öreg falak megszokták a zsibongást, hiszen itt 1881 óta folyik okta­tás. Bár felújítás rég nem tör­tént, a gyerekek, szülők, nagy­szülők, dolgozók évről évre rendszeresen szépítették, kor­szerűsítették, csinosították. A kellemes környezet, a tágas ud- I var, a gyönyörű Ipolyi tér, a fel­újított katolikus plébánia épü­lete sokáig megmarad a fiatalok és idősebbek emlékezetében. ■ Az öreg falak már meg­szokták a gyerekzsi- bongást. Érzelmek nélkül nem tu­dunk búcsúzni. Hány és hány hatéves tanult meg írni, olvas- } ni, számolni! Milyen sok, volt tanuló jár vissza találkozókra, vagy csak úgy, szétnézni. S há­nyán hozzák gyermekeiket is ide, e falak közé tanulni! Hány ezren emlékezhetnek úgy, mint Muszka László, aki a napokban három remek focilabdát küldött a diákoknak Bécsből. Az 1/b osztályosok úgy gondolták szü­leikkel együtt, hogy emléket hagynak az Ipolyi téren. A ta­valy feldíszített karácsonyfa | mostanra szépen zöldellő fenyő a zárda melletti kis kertben. A | tövéhez rejtett palack tartal- | mázzá azt a huszonnégy nevet, akik elültették elsős korukban. A kicsi emléktábla mutatja: ! egykor ők ebben az iskolában kezdték meg tanulmányaikat... Szakái Károlyné igazgatóhelyettes A levelekből válogatunk. Az íráso­kat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. Névtelen leveleket nem közlünk. Leveleiket várjuk az Új Néplap Szerkesztősége 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre, írásaikat a zoltanne.szundi@axelspringer.hu internetes címre is elküldhetik. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná. Nem engedtek emlékfotót készíteni visszapillantó Földig lerombolják az egykori Szolnoki Cukorgyárat Katicabogarat és más díszeket készítettek Játék a zenével a Kodály iskolában vetélkedtek A muzsika szeretete szebbé, élhetőbbé teszi a világot Kézművesfoglalkozást tartottak Tavaszvárás címmel a jánoshidai Biztos Kezdet Klubban. Giziké néni segítségével katicabogarat és virágdíszeket készítettek a kicsinyek papírból. Vargáné Tóth Ilona, Jánoshida Hang-Játékra invitált nemrég Szolnokon a Kodály iskola kilenc csapatra való 10-13 éves zene­szerető gyermeket. A meghívás azon szülők-nevelők számára is szólt, akik szerették volna elkí­sérni a versenyzőket, és szurkol­ni nekik. A játék a szó legnemesebb ér­telmében játék volt, és ennek ga­ranciája a diákok lelkesedéséhez illő gördülékeny játékvezetés és zsűrizés volt. Egy jól dirigált ze­nekarhoz hasonlóan játszottak együtt gyerekek és felnőttek. Agyongépesített világunkban nem kellett a jó hangulathoz csak a tiszta emberi hang, né­hány labda és a hangszerek gyönyörű hangja. Művészetet, magyar irodalmat tanítóként öröm volt látni ennyi zenét értő és szerető gyermeket, kiskamaszt, fiatalembert. A résztvevők egymást múlták felül felkészültségben, tudásban és kreativitásban, az ötletdús fel­adatok megoldásában. Az ének-zenét tanító nevelők sikere is volt ez az egész napos versengés, hiszen négy csapat cum laude, öt pedig summa cum laude arany minősítést kapott, lói felkészült csapatok feledet­tek egymásnak és Varga Károly játékvezetőnek, így bizonyítékát adták annak, hogy a zene szere­tete, a muzsika hangja szebbé, élhetőbbé teszi a világot. Pék Tamás szülő, Szolnok A Hang-Játék vetélkedés egy vidám pillanatát örökítette meg a felvétel I A t J i

Next

/
Thumbnails
Contents