Új Néplap, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-17 / 90. szám

4 HATVANON TÚL ÚJ NÉPLAP - 2009. ÁPRILIS 17., PÉNTEK JEGYZET Türelmesen várnak régi népi igazság, hogy sokszor két, rengeteget dolgozó, gürcölő szülő akár négy gyereket is ké­pes felnevelni, és olykor a négy felcseperedett cse­mete mégsem képes ké­sőbb az idős papára, ma­mára nézni. elek bácsi is így járt, akit csak Lexiként ismertek ebben a kun városban. Végiggürcölte az életét, ha már nem grófi patyolatba, hanem a gyócsi tanyákra pottyantotta a gólya. Volt uradalmi cseléd, dohá­nyos, később a téeszvilág- ban rizsőr, illetve fogatos. Közben gyarapodott a csa­lád, és Juli mamának a gyereknevelés jutott. A négy fiú meg szépen nőtt. Okosak voltak, meg­szállottak, és hárman dip­lomások lettek. Egy nem, de ennek ellenére talán ő a leggazdagabb, Graztól húsz kilométerre családi panziót üzemeltet felesé­gével, két gyerekével együtt. A többi gyerek sem áll sorba segélyért: az egyik Hamburgban számítógépes mérnök, a másik kettő itthon dolgo­zik befektetési tanácsadó­ként, illetve egy város jegyzőjeként. Teltek az évek, a két szülő egyre el- esettebb lett, különösen Juli mama. Ezért eladták a házat, és nyugdíjasotthon­ba költöztek. Mert a gye­rekek élték az életüket, így nem szerettek volna bármelyikük terhére len­ni. A 92 éves Elek bácsi állítja, most urak lettek. Kiszolgálják őket, ezért napközben hódolhat régi szokásának, a sakknak. A NÉGY GYEREK közül azon­ban csak kettő látogatja őket. Az Ausztriában és Hamburgban élő fiúk jön­nek gyakrabban. A két hazai 2005 óta még nem volt náluk. már csak ilyen ez a világ. Néprajzban a csúcson van portré Dr. Szabó László professzorként Debrecenben tanított Dr. Szabó László március 15-én kapott kitüntetésével, amelyet az Erdélyben tartózkodó Sólyom László helyett Hiller István nyújtott át neki Olyan témában védte meg akadémiai nagydoktori­ját, hogy a bíráló bizottsá­got alig tudták összehoz­ni rá. Néprajzos ő, méghozzáá a javából. D. Szabó Miklóá4 Dr. Szabó László lassan elérke­zik abba a korba, hogy elmond­hatja magáról: hetvenkedem. Holott ez csak az éveire vonatko­zik, mert ő feltűnően szerény, mint azok az emberek, akik so­kat tudnak szakmájukról, hiva­tásukról. Mátészalkán született, de éle­te elejét Fehérgyarmaton töltöt­te. Hárman voltak fiútestvérek, ketten még élnek. A gimnáziu­mot a híres-nevezetes Tóth Ár­pádban végezte, Debrecenben. — Jól tanultam, de nem tartoz­tam a kitűnők közé, bár a fizikát, a magyart és a történelmet min­dig szerettem. No, meg a zenét. Évekig jártam konzervatórium­ba, klarinétoztam. Végül érettsé­gi után a magyar-történelem szak mellett döntöttem, és rög­tön felvettek Debrecenben a Kos­suthra. Néprajzot is hallgattam, és végül annyira megkedveltem, hogy ez lett a hivatásom. Taníta­ni csak annyit tanítottam, amennyi a kötelező szakmai gyakorlat volt — emlékezik visz- sza erre az időszakra. Szolnokra került a Damjanich Múzeumba, mert akkor ott volt hely. 1963. július 1-jén kezdte élete első munkanapját. Albérlet­ben lakott, majd egy ideig a mú­zeum egyik szobájában. 1967- ben megnősült: ebből a házas­ságból két lányuk született, és már unokák is sorjáznak, még­pedig hat. Az asszony meghalt, ő újra nősült, és fiuk született, aki most Debrecenben él, a lányok közül egyik Szolnokon, a másik a cívis városban pedagógus. jó néhány szakmai elismerés jelzi eddigi életútját. Legutóbb március 15-e alkalmából ve­hette át Hiller István szakmi­nisztertől a Magyar Köztársa­ság Érdemrend lovagkeresztjét „kimagasló tudományos mun­Ami a tudományos munkás­ságát, előrehaladását illeti, gyűj­tötte, kutatta az Alföld és a Fel­vidék kultúrájának a kapcsola­tait, bár sokszor kutatott Gömör- ben is. Ugyanakkor a jászok is a szíve csücskébe tartoznak, hi­szen nem egy munkája, cikke foglalkozott velük. Akár a Tisza­zuggal. Eddig huszonkét könyv fűződik a nevéhez, és száznál több tanulmány. 1968-ra készült el kisdoktori­jával: A magyar parasztság mun­kaszervezése a XIX-XX. század­ban témában. Kandidátusi mun­kája 1974-hez fűződik, és a Jász etnikai csoport címet kapta. Aka­démiai nagydoktoriját pedig 1993-ban védte meg, társadalmi néprajz témában. Ennek az az kásságáért dr. Szabó László­nak, a néprajztudomány dok­torának, a Jász-NagykunSzol- nok Megyei Múzeumok Igaz­gatósága nyugalmazott osz­tályvezetőjének, nyugalmazott egyetemi tanárnak. ” érdekessége, hogy ilyen, és eh­hez hasonló téma még nem for­dult elő korábban. Annyira, hogy alig bírtak ösz- szeszedni annyi, ehhez is értő professzort, hogy meglegyen a bírálóbizottság tagjainak száma. A sikeres védés után a titulusa egyetemi tanár, professzor lett, és ebben a minőségében 1993- tól 2005-ig tanított a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyete­men, a Néprajz Tanszék tan- székvezetőjeként. Huszonkét évig a szolnoki múzeum tudo­mányos titkára is volt. Közben szőkébb hazájában, itthon is tevékenykedett: a já­szokról több könyve jelent meg, de megírta Szolnok és a megye művelődéstörténetét. Ezeken kí­vül Gömör paraszti társadalmá­val is foglalkozott, valamint a pa- lócság társadalmi néprajzával, Szatmár-Bereg megye húsvéti népszokásaival, az ottani pálin­kafőzés múltjával, eredetével. Visszatérve dr. Szabó László munkásságára: temérdek köny­ve, szakcikke, tudományos sike­re, eredményei ellenére a tudós professzort a Prima Primissima díjra még nem jelölték soha... Lovagkeresztet már kapott a professzor HÍRSÁV Ki mit tud?-ra készülnek Mesterszálláson A MESTERSZÁLLÁSI Együtt Egymásért Klub lakói Abádszalókon Ki mit tud? versenyen vesznek részt. Három műsor­számban szerepeinek majd. Este a fonóban címmel, összesen 17 sze­mély vesz részt az ott­hon lakói közül, sőt még egy western és egy csár­dás táncot is előadnak. Hagyományőrző fesztiválon szerepelnek A TISZAFÖLDVÁRI Őszidő Nyugdíjas Klub lakói idén is készülnek a hagyo­mányőrző fesztiválra, amit már második alkalommal rendeznek meg. Három generáció vesz részt a ta­vaszköszöntő ünnepségen, az ovisoktól egészen a 80 éves korosztályig. Ilyen­kor néptáncolnak, népi mondákat és meséket mondanak. Az otthon la­kói már hatvan darab térí­tőt és oklevelet készítettek a verseny résztvevőinek. Inokáról nyugdíjas találkozóra mennek A TISZAINOKAI Szőke Tisza Nyugdíjas Klub lakói Ti- szaföldvárra mennek a rendőri klubba, ahol két műsorban is részt vesz­nek. Az egyik egy népdal­csokor lesz, a másik pe­dig Meglepetés címmel kerül előadásra. A követ­kező hetekben is a felké­szülés vár a lakókra, ugyanis számtalan prog­ramon vesznek majd részt. Májusban Budapestre készülnek a „pacsirták” a jászszentandrási Pa­csirta Női Nyugdíjas Klub lakói Budapestre készül­nek, ahol a Szent István- bazilikát szeretnék meg­nézni. Terveik közt szere­pel még a várlátogatás és a Margitsziget megtekin­tése is. Hadd azö^oní SZ0LJ0N.hu A SZOLNOK-vIÁSZKUN ONLINE Három gyerekkel maradt hirtelen árván életút Világéletében látástól vakulásig dolgozott Csajbók Gáborné Amikor a most már hetvennyol- cadik évét taposó besenyszögi Csajbók Gábornét, az ottani bentlakásos szociális otthon la­kóját az egészsége felől kérde­zem, így válaszol:- A kor és a kór szorosan ösz- szefügg egymással, csak fordí­tott arányban. Ahogy az éveim nőnek, az állapotom ezzel szem­ben komótosan halad lefelé. Sok minden emberi tragédia történt ezzel a negyven éve öz­vegy asszonnyal. Tizenkilenc esztendősen kötötték be a fejét, majd szépen, sorban egymás után jött két gyerek. A család­nak étel, ruha, cipő, tankönyv kellett, ezért ahol lehetett, segí­tett a párjának. Jószágokat ne­Amíg a keze, ujjai fürgébben mo­zogtak, rengeteget kézimunkázott. Ennek ékes bizonyítéka a kezében tartott kispárna is. veit, rizst gyomlált, aratott, ka­pált, takarított a téeszben, ma­gánházaknál. Közben érkezett egy harmadik jövevény is. Alig volt pár hónapos az apróság, amikor fiatalon meghalt a férje. Ott maradt három kiskorúval. Ekkor kezdődött élete igazi küzdelme. Azért, hogy talpon maradjanak. Még hétvégeken is dolgozott, volt olyan esztendő, hogy helyben, Szegeden, Buda­pesten, a környéken huszonöt lagziban sütött, mert ennyi hely­re hívták. Pénzt sose kért, örült annak, amit adtak. Közben újabb baj érte: eltört a lába, és rá­ijesztettek, hogy le kell vágni. Hála Csontos és Pákozdi doktor uraknak, két bonyolult műtéttel megmentették a beteg végtagot. 2002-ben újabb csapás érte: egy balesetben elveszítette a közép­ső fiát. Mindezek ellenére azért szé­pen, lassan gyarapodott a család is, és már van hét unoka, öt déd­unoka, sőt most várják a hatodi­kat. Hála Istennek, a családta­gok, fiatalok látogatják a nyolc­van felé haladó özvegyet, aki né­hány éve a társaság miatt jött be az otthonba. Ahogy visszanéz az életére, állítja: minden csapás el­lenére szép volt, mert amíg bír­ta, a tétlenséget sose szerette. Neki olyan sors jutott, hogy min­denért meg kellett dolgozni, de szerencsére a munka nem esett nehezére. ■ D. Sz. M. Hiányzik. Jászdózsa egyik éke a múlt század első éveiben felállított „Já­szok kincse" díszkútszobra egy fiatal figyelmetlensége miatt ledőlt és összetört. A helybéliek azóta is rendületlenül járnak a kúthoz a tiszta ví­zért, viszont nagyon hiányzik mindenkinek a faluval egybeforrt szobor. A jászdózsaiak még idén szeretnék újjáépíteni az alkotást, igaz, az több milliós költséget jelent. B. Cs. I 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents