Új Néplap, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
2009-04-09 / 84. szám
ÚJ NÉPLAP - 2009. ÁPRILIS 9., CSÜTÖRTÖK INTERJÚ légiósélet Az amerikai kosaras ízig-vérig profi, vezérletével az Olaj KK egy félévnyi lejtmenet után újra visszahozta a kosárlázat Szolnokra KEN TIITT: AZ ÚJ KEDVENC TEXASBÓL Amikor 2008 nyarán Thomas Kelley és Ver- nard Hollins eliga/olása biztossá vált, a szurkolók szívének egy darabkáját magukkal vitték Nantes- ba és Pécsre. A helyükre igazolt légiósok téli távozásakor viszont örömtü- zek gyúltak, januárban pedig megérkezett az újabb garnitúra: három fiatal játékos, akik kifordították a bajnokságot a sarkából. Először a csapat első számú pontgyárosával, Ken Tutt-tal beszélgettünk.-----------------------$----------------------------------------/Mo lnár Adam A huszonnegyedik életévét taposó kosarast egy reggel sikerült utolérni, annak ellenére, hogy ilyen korai időpontban az amerikai légiósok többsége még nincs a hadra fogható állapotban. Ken á Tutt azonban nem ilyen, leg- | alábbis a beszélgetés egészét te- J kintve nem tűnt úgy, mintha túl- I ságosan morcos lenne, sőt, a kérdések többségére készségesen válaszolt.- Jó reggelt, Ádám! - már a köszöntés láttán kikerekedik a szemem, aztán kiderül, hogy a múltkori találkozásunk nem múlt el nyomtalanul. — Igaz, hogy akkor Ronnie (Ronnie Ross, a Szolnoki Olaj KK amerikai irányítója) vitte a szót, de azért én is ott voltam - folytatja, én pedig elmosolyodom.- Hogyhogy már reggel kilenckor ébren, Kenny?- Nem Kenny, csak Ken. A becenevem KT. Egyébként pedig akad néhány elintéznivalóm. Magamnak csendben elkönyvelek egy fekete pontot, ezek szerint nem szereti ahogy becézi a szolnoki publikum? A következő kérdésem még mindig inkább személyes, nem akarok rögtön a kosárlabdáról beszélni, Ken viszont arról nem, hogy mekkora ünneplést csaptak a legutóbbi Albacomp-verést követően. Közben a szombat éjszakát a városban töltő kollégámtól kapok egy fülest, hogy a két amerikai fiú és Ooze (Ousmane Barro, a Szolnoki Olaj KK szenegáli centere) még a Szapáry út egyik legnépszerűbb sörözőjében is alig tudott szabadulni a szurkolók gyűrűjéből.- Buliztunk egy keveset, de igazán akkor ünnepelnénk, ha a rájátszásba jutva sikerülne elhódítánunk a bajnoki címet!- Jó ezt hallani- Nem azért ihondom, mert ezt akarod hallani, egyszerűen ilyen a hozzáállásunk—válaszol.- Hogy tetszik egyébként a városunk?- Kicsi. A szülővárosomban, ami egészen aprónak számít Amerikában, több mint 200 ezer ember lakik. Itt a harmada, de azért vannak szép helyek, a Ti- sza-part például gyönyörű. Csak kisütne végre a nap is! - teszi hozzá vigyorogva. A piros-fekete sereg nem csupán a szépségdíjas kosaraiért, hanem a Szolnokon alapkövetelménynek számító nyerniakarásáért is imádja a csapat legfőbb mesterlövészét- És a szurkolókhoz mit szólsz? Tudom, hogy nem lehet egy-egy tengerentúli főiskolai atmoszférához hasonlítani, de azért azt tudnod kell, hogy ők a legütősebbek Magyarországon. — Leírhatatlan a közeg a hazai meccseken, de ami igazán megnyerő, hogy bárhova is megyünk, ők jönnek utánunk és ha ötvenen, ha százan vannak, akkor is a Tiszaligetben érezzük magunkat. Miattuk tudunk mérkőzéseket nyerni. Ha én adnám a szájába a szavakat, akkor sem tudnám jobban kifejezni a drukkereink iránti szimpátiáját, de szerencsére nem is nekem kell. A „bemelegítés” után aztán átváltok a komolyabb, szakmáját érintő kérdésekre:- A pályán küzdesz, dobálsz, osztogatsz. Meglátásod szerint a játékod melyik elemében vagy a legjobb, és melyikben van még hová fejlődnöd? — Próbálok komplett kosarassá válni, ami nagy előny számomra, hogy jó a kezem, de nem csak a dobásaimra hagyatkozom, ha kell akkor megbontom az ellenfél védelmét, így nehezebb ellenem védekezni. Hogy mi a gyengém? Egyértelműen a védekezés.- Akkor azt hiszem, jó helyre jöttél, hiszen Pór Péter személyében van egy igazán defenzív mentalitású edződ - jön tőlem a replika. — így van, szeretek is a keze alatt dolgozni, hiszen mindketten tudjuk, hogy bajnokságot csak kőkemény védekezéssel lehet nyerni. Gondolom magamban, ezt jónak mondod, két éve is ez volt a sikerünk záloga. Most is ez lehet, de most jóval inkább csapatszinten. No, de ne szaladjunk ennyire előre, addig még hosszú az út. A következő kérdés egyenes, de itt, először a beszélgetés folyamán elakad a válasz. — Hogy érzed, Ken, itt Magyar- országon egy nemsokára huszonöt éves játékosnak van elég táptalaja a fejlődéshez? Feljebb tudod tornázni magad egy következő szintre?- Ez még a jövő zenéje. Szeretek nálatok kosarazni, de erre a kérdésre majd térjünk vissza, ha vége a bajnokságnak. — Szerinted mi a legfőbb különbség a tengerentúli és a honi kosárlabda között? ■- A játékosok. Nem a tehetségük, sokkal inkább az adottságaik. Otthon akkora játékosok szaladgálnak kettes-hármas poszton, mint Jurkunas és olyan atletikusak, amilyenek nálatok talán nincsenek is. Viszont az itteniek ésszel játsszák a kosárlabdát és ez nekem nagyon imponál.- Látsz esélyt rá, hogy esetleg hosszabb ideig itt folytasd a karriered?- Talán. Te is tudod, hogy ez sok mindentől függ. Érzem, hogy ez két, eléggé kényelmetlen kérdés, így gyorsan más vizekre evezek, egy kicsit kíváncsiskodók arról, hogy otthon az egyetemi bajnokságban játszott-e esetleg jelenlegi NBA-sztárokkal, vagy éppen követi-e a Dallas rájátszásért folyó kínlódását. — Az Oral Robertsen nem játszottak akkora játékosok, az egy relatíve kisebb főiskola volt, szerényebb eredményekkel. A Maverickset pedig nem szeretem, hiába élek Dallasban. Az én kedvencem a Los Angeles Lakers és természetesen Kobe Bryant. — Nyugodt vagy a pályán. Ez az életben is így van, vagy egyszerűen csak megtanultad az évek során?- Ilyen a személyiségem. Ha higgadt maradok a kiélezett szituációkban, akkor sokkal jobban tudok koncentrálni is. Ken Tutt születési hely: Garland, Texas SZÜLETÉSI IDŐ: 1984. október 3. TESTVÉREI: Teán (14) és Chris (23) MAGASSÁGA: 184 Cm SÚLYA: 90 kg középiskola: South Garland főiskola: Oral Roberts Korábbi klubjai: Nantes, Maccabi Rihon A beszélgetés már egy órája folyik, szerencsére az amerikai fiú tényleg türelmes, látom rajta, hogy lassan véget vetne az interjúnak, mégsem szól, megvárja az utolsó rohamot, azt a néhány kérdést, ami a tarsolyomban maradt.- Ettél már magyar ételt? Vagy csak a gyorséttermekbe jártok a többiekkel?- Ha ettem is, nem tudtam róla, hogy az volt, viszont amit eddig elém tettek, azzal nem volt gondom. A gyorséttermek nem jók állandóan, de szerencsére vannak a környezetemben, akik tudnak főzni - én nem igazán, úgyhogy nem panaszkodom.- Van barátnőd odahaza?- Nincsen.- Valószínűleg elég sok drukkerlány szíve megdobbant most emiatt - válaszolok kajánul.- Igen? De ugye tudnak angolul? - kérdez vissza nevetve Ken.- Megmutassam nekik a Ken Tutt „bobblehead” (Amerikában a játékosokról készült nagyfejű, bólogatós figuráknak hagyománya van) videót, ami még főiskolás korodból került fel egy videomegosztó portálra? Vicces lett.- Azt nem is én csináltam. Forgassunk egyet Szolnokon is? Erre már nem válaszolok, inkább tovább érdeklődöm, most éppen a kezdőcsapat egyetlen magyarja, Váradi Kornél felől.-Kornél? Nagyon jó játékos, látod éppen arról beszéltem, hogy Amerikában ilyenek a hátvédek. Kornél is nagy a posztjához képest, de a keze halálos, nem hiába becézed „Iceman”-nek. Ha más csapatban lenne, akkor biztos, hogy kétszer ennyit is dobhatna, de nagyon jól illik ebbe a gárdába.- Azt tudtad, hogy a jövő magyar válogatottjának egyik alappillére lehet? — Sejtettem, hogy ezt mondod majd. Tényleg vérprofi és nagyon jó csapattárs. Nála jobban kevesen értik ezt a játékot. Jerome Coleman, Dusán Jelics, Donald Wilson, Jamal Ba- sit, Ronnie Taylor. A szurkolók erre a névsorra már nem szívesen emlékeznek vissza, pedig nem régen történt, hogy egy ti- szaligetnyi ember fütyülte ki őket (vagyis egy részüket) a körcsarnokban. Muszáj megkérdeznem Kent arról is, hogy mitől kapott gellert a csapat, hogy lehet, hogy három ember ennyire felkavarja az állóvizet Szolnokon.- Muszáj elmondanod, hogy mi a titka ennek a hirtelen jött sikeres szereplésnek.- Ember, erre egyszerű a válasz: egyikünk sem szeret veszíteni. Nagyon keményen dolgozunk, hogy helyrehozzuk az elődeink hibáját, és ahogy látod, eddig nem vallottunk szégyent. Hidd el, eztán sem szeretnénk: mi nyertes típusok vagyunk. Ez zene füleimnek, aki Szolnokon kosarazik, az nem is engedheti meg magának, hogy más mentalitásban lépjen pályára. Mielőtt megszólalnék, ő kérdez:- Üzenhetek valamit a szurkolóinknak általad?- Természetesen. —Minden egyes Olaj-drukkernek köszönöm a támogatást, azt, hogy mellettünk álltok! Rengeteget segít, nélkületek nem tartanánk ott, ahol most tartunk. Ha ezt a szeretetet kapjuk tőletek továbbra is, akkor ígérem mindent megteszünk azért, hogy 2009- ben újra bajnoki címet ünnepelhessen Szolnok városa! Hát kell ennél jobb végszó? # Hadd azóljon! SZ0U0N.hu A SZOLNOK-JÄSZKUN ONLINE
