Új Néplap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-23 / 69. szám

4 TŰKOR ÚJ NÉPLAP - 2009. MÁRCIUS 23., HÉTFŐ A kozákok karóba húzták a hadifoglyokat első világháború Egyszer Doberdónál betemette a földbe a gránát a rékasi Szabó Imrét A zagyvarékasi Szabó Im­re azon kevesek közé tar­tozott, akik az első világ­háborúban szinte minden fronton harcoltak. Mint­egy százoldalas, notesznél nagyobb irománya ma korhű dokumentum arról, ahogyan egy rékasi legény látta a nagy világégést. D. Szabó Miklós A jókötésű, középmagas, barna legény 1892. november 24-én született. Hárman voltak testvé­rek: János, István, Imre — sor­rendben érkeztek, ő volt a legfi­atalabb. A testvérek közül István korán meghalt. Gazdálkodtak, művelték a földet, szántottak, ve­tettek, mint akkoriban a legtöbb férfiember. Telente meg kosara­kat, fűzbútorokat, de még böl­csőt is fontak, így egészítették ki a nyári kereseteket. Amikor kitört az első világhá­ború, Imre a kellő kiképzések után 1914. október 18-án indulta harctérre. A 32-es tüzérezredbe osztották be, és dalolva indultak Galíciába a tehervagonokban, egészen a Zagon nevű községig. Innen még száz kilométert gya­logoltak az arcvonalig, és ott, út­közben találkozott életében elő­ször a háború szörnyűségeivel. „Szemben velünk ló vontatta szekerek jöttek, rajtuk borzalma­san megcsonkított magyar hon­védek jajgattak. Kinek a keze, ki­nek a lába, kinek a fél arca hiány­Szabó Gyula szabómester édesapja első világháborús katonaképével. A hajdani honvéd naplója ma már értékes kordokumentum. zott. Kilenc kilométerre a lövész- árok-rendszertől már zengett az ég, a föld. Még rágyújtani se le­hetett, mert a muszka rögtön odalőtt. A menázsi (étel) hol jött, hol nem. Előfordult, hogy több napig nem kaptunk kenyeret csak konzervet, esetleg mellé krumplit. A muszka tüzérek pon­tosan céloztak, néhány napon be­lül szétlőtték az ágyúink egyhar- madát. Ezért a nehéz ütegeket máshová kellett húzni a sárban, egyet-egyet csak 85 baka bírt mozgatni. Ha bírt, mert néha ez is kevés volt. Közben hullottak ránk az orosz ágyúgolyók, sokan fej, kéz nélkül maradtak, hever­tek az úton. Eltemetni őket csak este, szürkületben lehetett. Már leesett 1914 telén az első hó, amikor örömhírt hozott a fu­tár: bekerítettük az egész, ve­lünk szemben lévő orosz hadse­nyolcvan-száz embert megölnek. Hadd nézzem meg egyszer ezt a borzasztó, 30,5-es mozsaratokat, utána nem bánom, megölhettek! - így a szakállas, orosz generális. Azt is elmondta, a kozákok annyi­ra haragszanak a magyar tüzé­rekre, ha élve fogták el, karóba REMONDIS® A REMONDIS SZOLNOK ZRT. TÁJÉKOZTATÓJA HULLADÉKGYŰJTŐ ZSÁKOK OSZTÁSÁNAK MÓDJÁRÓL Ezúton szeretnénk tájékoztatni Tisztelt Ügyfeleinket, hogy a szelektív hulladékgyűjtés hatékonyabb megvalósulása érdekében 2009. évben is folytatódik a szolnoki családi házas övezetekben a „házhoz menő” szelektív hulladékgyűjtés. A „házhoz menő” gyűjtés során külön sárga színű zsákba gyűjthetők a tiszta, szennyeződésmentes csomagolási hulladékok (műanyag, papír, italos karton, fémhulladékok) és külön zöld színű zsákba gyűjthetők a kertgondozásból származó zöld hulladékok. Az érintett kertes házas területeken március hónap hétvégéin kerül sor az ingatlanonként 16 darab sárga és 15 darab zöld zsák kiosztására. A zsákokat hétvégenként 9.00-tól 18.00-ig juttatja el társaságunk az érintett ingatlanokhoz az alábbi ütemezés szerint: 2009. március 28.: Pletykafalu és Partoskápolna városrészek 2009. március 29.: Belváros régi 4-es főúttól északra eső területei A zsákok átvételét az ingatlantulajdonos vagy megbízólevéllel rendelkező megbízottja veheti át. Amennyiben a zsákok átadása meghiúsul, az ingatlan tulajdonosa a Remondis Szolnok Zrt. ügyfélszolgálati irodájában veheti át azokat. A zsákok osztásakor minden ügyfelünk részletes tájékoztatót kap a rendszer elemeiről, valamint a lakókörzetét érintő hulladékgyűjtő járatok időpontjairól. Ha további kérdése van, kérjük a következő elérhetőségeinken keresse ügyfélszolgálatunkat: REMONDIS Szolnok Zrt. Ügyfélszolgálati iroda, ügyfélfogadás: Szolnok, József A. út 85. hétfőn, kedden, csütörtökön: 7.00-15.00 szerdán: 9.00-17.00, pénteken: 7.00-13.00 Tel.: (+36) 56/511-430, (+36) 56/511-440 Fax: (+36) 56/343-198 Postacím: 5001 Szolnok, Pf. 71 www.remondis.hu titkarsaa.szolnok@remondis.hu . Magyar katonák, édesapja társai Bukovinában reget. Ebben csak az volt a bök­kenő, hogy fordítva történt az egész, az oroszok kerítettek be bennünket. Fejvesztve menekül­tünk hátrafelé, az első nap nyolc kilométert vissza. Aztán még hátrább és hátrább, végül elér­tük a Kárpátokat, az igazi ma­gyar határt” — írja kis füzetében. Utána viszont fordult a hadi szerencse és az osztrák-magyar- német csapatok nyomultak előre. Oda-vissza folyt ez a macska-egér játék, mintegy 150 kilométeres mélységben. „1915 január köze­pén eljutottunk Petrihovo galíci­ai városig, és 105 nap után elő­szörvethettem le a csizmát, mos­hattam lábat. Amelyik olyan fe­kete és piszkos volt, akár a kő­szén.” 1915. május 2-án Gorlicé- nél áttörték a magyar csapatok az orosz frontot, mert a felsorako­zott 30,5-es ágyúk rendet vágtak a muszka csapatok között. Egé­szen a Bug folyóig jutottak, majd június 22-én visszafoglalták Lemberget. Elfogtak egy orosz tá­bornokot is, aki nagyon kifakadt ellenük, a tüzérek ellen:- Ti, magyarok tisztességtelen nemzet vagytok, mert nincs se Is­tenetek, se hazátok! Mert ha len­ne, ekkora ágyúkkal nem lőnétek bennünket, amelyek egyszerre húzták őket. Összekötözték a ke­zét, és egyenesen a titkos állá­sokhoz kísérték, ahol beásva néztek az ég felé a rettegett löve- gek, sőt a tiszteletére az egyik lőtt is, kis híján megsüketült az orosz. Egyszer pedig elfogtak egy lengyel kémet, aki jelekkel fi­gyelmeztette az oroszokat, hol vannak a magyar ütegek állásai. Mert korábban nem értették, mi­ért célozhatnak ilyen pontosan az oroszok. Kikötötték a kémet, és két baka éles késsel levágta az összes ujját, minden kezén csak egyet hagyott. Azt még tud­ni, túlélte a lengyel és hazazavar­ták az övéik közé. Mindez Nova- beliniszben történt, egy félig uk­rán, félig lengyel városban. Szabó Imre először 1916. már­cius 8-án jöhetett haza 21 nap szabadságra, de hogy mit csi­nált, erről egy szó sincs az írása­iban. Amikor visszament, Buko­vinába vezényelték mindannyiu- kat. Pedig közben Bruszílov a Kárpátokig nyomta a magyaro­kat, igaz, mint mindegyik ma­gyar vagy orosz támadás, ké­sőbb ez is kifulladt. Bukoviná­ban állóharc folyt, itt olykor-oly­kor a legnagyobb veszélyt az er­dők jelentették, amelyekben bő­ven volt medve és farkascsorda. Nem mindig mesélt A papa nem mindig volt mesé­lő kedvében. Ha ebédeltek, netalántán vacsoráztak, sose emlegette a szörnyűségeket.- Nem szeretném elvenni az étvágyatokat - indokolta a hallgatást. Inkább telente eredt meg a nyelve, miközben a meleg kiskonyhában csodá­latos fűzbútorokat, kosara­kat, székeket, asztalokat font fűzvesszőből, amelyet két hol­don termelték. Sőt, a most már 78 éves Gyula fia bölcső­jét is ő fonta fűzből. Egyszer két málnázó bakát tép­tek szét a megvadult bundások benn az erdőben, máskor egy őrt támadott meg éjszaka egy far­kascsorda. Hallották, az oroszok 1917. december 7-én fegyverszü­netet kértek. így ezen a fronton befejeződött a háború. Ezért 1918. január 25-én újabb frontra, az olaszra szállították őket, még pedig a Piave mellé. Ta­lán ez volt a legszörnyűbb front az összes között. Aratott a halál, mert a dolomitos sziklák között elbújni se lehetett. A repeszek százakat végeztek ki, akár a szét­repülő éles, hegyes sziklák. Az ennivaló is borzasztónak bizo­nyult: fűrészporból, cirokmagból, krumplimaradékból sütöttek ke­nyeret, azt ették. A cseh tüzéreket váltották fel, és 1918. június 5-én lenn napsütés volt, a hegyekben meg negyven centis hó esett. A negyven ütegükből tizenhárom maradt, a többit szétlőtték a taljá- nok. Egy-egy olasz telitalálat az ágyút, embert húsz méter magas­ra repítette. Persze ez az ágyúzás kölcsönös volt, csak az olaszok jobban ismerték a terepet, és ami nem mellékes, otthon voltak. Helytállásáért Szabó Imre „Kis vitézségi érmet” kapott. Nagy szerencséje volt, mert köz­ben az ezrednek odalett 900 ka­tonája, 600 lova és az ütegek két­harmada. Végül 1918. november 2-án - ahogy írja - hála a jó Istennek, hogy viszonylag épen hazavezé­nyelték. Mert azt még elfelejtet­tem elmondani, hogy az olasz he­gyekben egyszer egy akna kőtö­meggel borította be. Úgy ásták ki élve a többiek a törmelék alól, öt­ből hárman maradtak csak meg. Hazatérve - mint frontharcos - kapott pár hold földet, és 1920- ban megnősült. Jöttek a gyere­kek: Imre 1921-ben, Béla 1923- ban, végül Gyula, aki őrzi az em­lékeit, 1931-ben. A papa parasztizált, kertész­kedett is, meg mint csodálatos, híres kezű mester, mesze földön ismert kosárfonó volt. A három fiú közül Gyula él még, ő szabó­mester lett. Aztán érkezett három unoka is: Béla, László, Zsuzsa személyé­ben. Sőt, már déd- és ükunokák is sorjáznak. így már ők írják to­vább a családi históriát, mert sze­rencséjükre, nekik már béké­sebb foglalkozás jutott, mint a ta­tának 1914 és 1918 között. VAN VÉLEMÉNYE? ÍRJA MEG! velemeny@szoljon.hu SZ0LJ0N.hu A SZ01N0K-JÁSZKUN ONLINE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents