Új Néplap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-14 / 62. szám

4 ÚJ NÉPLAP - 2009. MÁRCIUS 14., SZOMBAT MÁRCIUS 15. JEGYZET *5* SZATHIMÁRY ISTVÁN Nem kell kicsinek lenni ló ideje nem kényeztetnek el bennünket biztató sza­vakkal. Nemzedékek sora született és nőtt fel úgy, hogy nem hallott mást, mint jelenünk és múltunk szidá­sát, önmagunk ostorozását. Pedig sokkal többre, jobbra vagyunk érdemesek. Nem vagyunk alábbvalók semmi­lyen más nemzetnél, és na­gyon sok értékünkre lehe­tünk büszkék. GONDOLJUNK például 1848-49-re. Arra a másfél esztendőre, amiért tisztelet­tel tekintett ránk az egész világ. Apáink akkor hosszú ideig képesek voltak min­denkitől elhagyatva, a saját erejükből dacolni Európa legerősebb hadseregeivel, máig ható példát mutatva barátnak és ellenségnek egyaránt. De büszkék lehe­tünk a reformkorra is. A for­radalmat érlelő évtizedek­ben körülbelül annyi idő alatt sikerült egy virágzó, iz­mosodó gazdaságú, pezsgő kultúrájú, biztató jövő elé néző hazát felépítenünk, amennyit mostanában sze­rencsésen elfecséreltünk. Az sem vált szégyenünkre, hogy ebben a most lesajnált, sokat szidott országban még a forradalom és szabadság- harc túlerő okozta bukása után is volt annyi lelki, em­beri tartás és cél, hogy több­ször is talpra tudjon állni, és újra és újra kivívja helyét a nap alatt. soha nem szabad enged­nünk, hogy mindezt elfeled­tessék velünk, méltatlanok ellopják tőlünk. A szabad­ságharcnak ez is egy nagyon fontos üzenete. A törpe koro­kat, mint a mostanit, bátran viszonyítanunk kell az óriá­sokhoz, nem lehetnek azok csupán önmaguk mértékei. Különben a végén még való­ban természetesnek vesz- szük majd a nekünk kívánt törpe létet, azt, hogy „mer­jünk kicsinyek lenni”. Amiről egy ódon fegyver mesél emlékezés A sok csatát látott szablya kis időre visszatért egykori diadala színhelyére A nagy történelmi szemé­lyiségek tárgyi hagyaté­kának is van valami külö­nös kisugárzása. Látásuk, érintésük jobban hozzá­segítheti a szemlélőt ah­hoz, hogy megérezzen va­lamit abból a korból, ahonnan származnak. Különösen igaz ez azok­nak az emlékeknek az esetében, melyek szinte összeforrottak gazdájuk­kal, kissé jelképükké is váltak. Szathmáry István Damjanich János, a szolnoki csa­ta hőse volt a szabadságharc egyetlen tábornoka, akit soha­sem vertek meg. Sem a harcme­zőn, sem másutt. Utóbbira rop­pant testi erővel párosuló hatal­mas termete volt a garancia, amivel például pillanatok alatt oldott meg egyébként csak had­bírósági huzavonával, meg a vét­kesek agyonlövöldözésével ke­zelhető helyzeteket. Nyers mo­dora és szerb származása miatt kezdetben nem övezte minde­nünnen feléje áramló szeretet, sőt a dolog egyszer nyílt lázadás­sá is fajult. A parttalanná nőtt forradalmi szellem hatására ka­tonái úgy döntöttek, felmondják vele a jó viszonyt, és beküldtek hozzá két tisztet, átadni az erről szóló szíves üzenetet. A követek azután igen gyorsan eltanulták a postagalamb mesterségét. Egyi­kük egy hatalmas pofontól, tár­sa pedig jókora csizmarúgástól szárnyra kelve, ajtófélfával együtt tért vissza a megbízatás­ból. A zászlóalj pedig még meg­hallgathatta az élő szóban előa­Dr. Kedves Gyula (balra) alezredes, a Hadtörténeti Múzeum igazgatóhelyettese és Horváth László megyei múze­umigazgató Damjanich János tábornok féltve őrzött szablyájával, melyet a szolnoki csatában is használt dott választ, amitől napokig csengett a fülük, s onnantól kezdve maradéktalan volt a rend és a békesség arrafelé. Damjanich hasonló határozott­sággal ténykedett a harctéren is. Nem tartozott a dombtetőről táv­csövező parancsnokok közé, az ellenséges lövészek nagy örömé­re szerette közelről intézni a dol­gokat. Pufogtattak is rá szépen, és érdekes módon sohasem ta­lálták el. Pedig jó nagy célt mu­tatott, már csak lova miatt is, mert testének tömegét nem bír­ta el akármilyen hátas. Ezekről a dolgokról korabeli képeken, leírásokon kívül egy tárgyi emlék is tudósít bennün­ket, a magyar hadtörténet egyik ereklyéje: ránk maradt tekinté­lyes szablyája. A tenyérnyi szé­les pengéjű, nehéz harci szer­szám most az ország tulajdona, rendesen a Hadtörténeti Múze­umban őrzik, de az elmúlt na­pokban néhány hétre visszatért egyik legszebb győzelmének színhelyére, Szolnokra. A hagyo­mány szerint özvegye őrizte so­káig, ő adta a hazának, és a raj­ta levő kis kopott, fakult nemze­tiszín szalagot is talán Cserno- vics Emília keze kötötte rá egy­kor. Ez a kis darab trikolór is leg­alább olyan szép, csak szelídebb dolgokról mesél nekünk, mint az őt hordozó félelmetes fegyver. Arad után a tábornok özvegye még 60 esztendeig hordozta mindössze két, boldog megértés­ben együtt töltött évük emlékét. 1909-ben, 90 évesen hunyt el Budapesten, s ezt a hosszú időt a gyásznak, férje emléke ápolá­sának és a jótékonykodásnak szentelte. Méltán kapta meg 1867-ben a Buda-Pesti Honvédek Egyletének 1. számú igazoló lap­ját „honvéd tábornok Damjanich János özvegyedként. A legendás fegyver pengéje jó­val öregebb volt gazdájánál. Ugyan 1609-es évszámot véstek rá, de annál később készült, va­lamikor a 18. századból való frin­gia. Ezzel a névvel az Európa számára gyártott jó minőségű tö­rök kardokat jelölték, amiknek igen nagy becsülete volt a kato­nacsaládokban, ahol gyakran apáról fiúra öröklődtek. A kipró­bált acéltól az élete függött a gaz­dájának, ezért csak a markolatát változtatták újabb és újabb for­mára, a kard lelke ugyanaz ma­radt. Damjanich János tábornok fegyverének is csak markolata és tokja követi az 1840-es évek előírásait. A kihúzott penge egyik oldalán a Madonna képe látható, a török acél meg a ke­resztény jelkép közötti békesség jeleként. Alatta latinul a „Mária, Isten anyja, Magyarország véd­asszonya, oltalmad alá menekü­lök” felirat, másik felől pedig ket­tős kereszttel az „E jelben győz­ni fogsz Seregek Istene, legha­talmasabb hadakozó, légy ve­lem” szöveg olvasható. Kosár alakú markolatformáját 1845- ben vezette be angol mintára az osztrák hadsereg a kéz fokozot­tabb védelmére. Lovastiszteknél ez létfontosságú volt, mert egy, az ujjakat érő szerencsétlen vá­gás egész hátralévő életére meg­foszthatta hivatásától a fegyver gazdáját. Markolatán még kive­hetőek egy bőrből készült hurok maradványai is, ami arra szol­gált, hogy csapás közben hü­velykujjával biztosabb fogást tudjon venni a vívó keze. Damjanich János tábornok szablyáját sok más történelmi emlékünkkel ellentétben sze­rencsére megkímélték az eltelt bő másfél század viszontagsá­gai. Talán a gazdája emlékét kö­rülvevő dicsfény is óvta a pusz­tulástól, mint ahogy ő szolgálta annak idején a tábornokot. A várost képviselte Szolnokon Damjanich tábor­nokot kivételes megbecsülés övezte. Ennek első megnyilvá­nulásaként a győztes ütközet után őt választották meg a vá­ros országgyűlési képviselőjé­vé. Később, amikor már az aradi vértanúk iránt megnyil­vánuló országos tisztelet nyil­vánosságot kaphatott, emlék­művön, utcanévvel örökítették meg nevét és alakját. Talán fel sem ismernénk, de itt még szakáll nélkül, osztrák tisztként látható Damjanich János. Mellette felesége, Csernovics Emília portréja. „Borzasztó véres csata történt Szolnok alatt" A szabadságharc idején a se­regek vonulása a helyi anya­könyvekben is otthagyta a le­nyomatát. Erről tanúskodik a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban őrzött egykorú be­jegyzés is 1849-ből, amelyet itt idézünk: „Reggel fél nyolc órakor bor­zasztó véres csata történt Szol­nok alatt, azon eredménnyel, hogy fegyver által tetemesen több magyarok mint osztráki- ak estek el, de a nagy s mint­egy 27 000 főből álló erő előtt megfutamodott császáriak kö­zül mintegy 400-500 a Zagyva folyóba kergettetvén, vízbe ful­ladta, és ezeknek, valamint a fegyver által mindkét részről elesetteknek neveik az Isten könyvében vannak beírva. ” A huszárfelvonulástól a koszorúzáson át a ’48-as vacsoráig 1848/49 A megye településein megemlékeznek a forradalom és szabadságharc 160 évvel ezelőtti eseményeiről A 1848-49-es forradalom és sza­badságharc 160 évvel ezelőtti eseményeiről, neves történelmi szereplőiről, hőseiről a települé­seken a hét végén megemlékezé­seket, ünnepségeket tartanak. Szolnok Március 15-én 9.30-kor megemlékezés és koszorúzás lesz az emléktábláknál. A Kos­suth téren 10 órakor ünnepi műsor, 10.30-kor lovasbemu­tató lesz, majd 10.40-kor törté­nelmi felvonulás indul a Dam- janich-szoborig, ott 11-kor megemlékezés és koszorúzás, 12 órakor a Vártemplomban ünnepi szentmise kezdődik. A TISZApART moziban 15 órától vetítik A kőszívű ember fiai című filmet. Este hat óra­kor a Damjanich-szobornál gyertyagyújtás lesz. A megyei levéltárban számos eredeti do­kumentum, valamint katonai viseletek színes reprodukciói láthatók május 26-ig. A dicső­ség napjai című kiállítás lát­ható a Damjanich János Múze­umban. A szolnoki csata 160. évfordulója alkalmából Bem József generális életéről kiállí­tás nyílt a Verseghy könyvtár­ban. Bényi László festőmű­vész kiállítása vasárnap 17 órakor nyílik az Aba-Novák Kulturális Központban, a fes­tő születésének 100. és Aba- Novák Vilmos születésének 115. évfordulója alkalmából. Kisújszállás Fáklyás megemlé­kezést tartanak március 14-én. Az ünnepi programban közre­működik a Nagykun Nándor Huszárbandérium, a ’48-as Asszonykórus. A ’48-as Olva­sókör székházában 19 órakor idézik a múltat. A városi ün­nepség és koszorúzás a város­háza előtt és a Kálvin parkban március 15-én lesz, ahol töb­bek között a debreceni Csoko­nai Színház művészei lépnek fel forradalmi programjukkal, majd ünnepség lesz az 1848/49-es emlékműnél. Jászberény Vasárnap 9 órakor a katolikus főtemplomban ün­nepi szentmise kezdődik. Az 1848-as emlékműnél 10 órától ünnepség, koszorúzás lesz, majd az 1848-as emlékműnél és a Petőfi-szobornál, azután megemlékezés az 1848-49-es hősök síremlékénél, a Fehér­tói temetőben. A délelőtti ren­dezvényeken a Jász Lovasban­dérium is felvonul. jászárokszállás Szombaton a Gazdakör „48-as vacsorát” tart. Délután 5 órakor a Szent- háromság templomban szent­mise kezdődik. Március 15-én 15 órakor koszorúzás az 1848- 49-es forradalom és szabad­ságharc emléktáblájánál, utá­na ünnepi műsor lesz. Hit-val­lás címmel Ördög Margit tűz- zománcos kiállítása nyílik a Petőfi Művelődési Házban. Karcag Délelőtt 9.45-kor felvon­ják az országzászlót, a Kováts Mihály Huszár Emlékraj hu­szárjai is felvonulnak. Isten- tisztelet lesz a református templomban. Kiállítás nyílik 14 órakor a Györffy István Nagykun Múzeumban Ko­vács László és Madár Helga fazekasok és Kiss István festő­művész alkotásaiból. A huszá­ros felvonulás 16 órakor kez­dődik a Kossuth téren, azután a Petőfi-szobornál koszorúz­nak. Diákok fáklyás felvonu­lása 18.15-kor indul a Horváth Ferenc utcától. Este 8-tól az If­júsági Házban táncház lesz. törökszentmiklós Szombaton fáklyás felvonulás indul a Kos­suth-szoborhoz 18.48 órakor, ott megemlékezés lesz, 19.45- kor megkoszorúzzák a Kos- suth-emléktáblát (Kossuth út 127.). Este nyolckor a művelő­dési központban Nagyczakó Gyöngyi festőművész kiállítá­sa lesz. Este 20.30-tól Pilvax kávéház, borház, táncház zár­ja a napot. Vasárnap 10 órakor ünnepi szentmise kezdődik a katolikus főtemplomban, va­lamint istentisztelet a refor­mátus templomban. Megem­lékezés és koszorúzás 11.14- kor lesz a Kossuth-szobornál. A megemlékezések programjai te­lepülésenként a SZOljon.hll olda­ton olvashatók. m

Next

/
Thumbnails
Contents