Új Néplap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-03 / 52. szám

2 A NAP TÉMÁJA ÚJ NÉPLAP - 2009. MÁRCIUS 3., KEDD erőszak A társadalmi együttélés szabályait felrúgják, az embereket terrorizálják. A rendőrség fokozott jelenléte visszatartó erő lehet a rendbontók számára. EGY CSALÁDTÓL RETTEGNEK A LAKÓK írja le röviden történetét, vagy hívjon telefonon és megkeressük a megoldást! Géléi József: 06-30-6-47-47-00 Új Néplap Szerkesztősége, Szolnok, Mészáros L. u. 2, gelei.jozsef@axelspringer.hu Egyetlen család miatt ret­tegnek a szolnoki Alcsi út lakói. Elmondásuk sze­rint a népes família kis­korú gyermekei az együttélés legminimáli­sabb szabályait felrúgva folyamatosan megfélemlí­tik, terrorizálják az ott élő idős embereket. Géléi József Felháborodott szolnoki polgárok egy egész „telep” képviseletében keresték fel szerkesztőségünket.- Az Alcsi és Üteg utca kör­nyéki lakók nevében, végső elke­seredettségünkben fordulunk önökhöz. Áldatlan állapotok uralkodnak felénk. Jó lenne, ha foglalkoznának problémánkkal, mert félő, hogy előbb, utóbb vér fog folyni - kezdte meglehető­sen zaklatottan mondandóját Tóth Péter. — Hetedik éve élek az Alcsi ut­ca végén, s egészen a közelmúl­tig semmi gondunk nem akadt. Nyugodt, békés környék volt, ahol senkinek nem kellett félnie. Két éve azonban egy új család költözött az utcába, s azóta fel- bolydult méhkassá vált a terü­let. Állandósultak az állatlopá­sok, a fakivágások, á gyerekek az utcán randalíroznak, késsel hadonásznak, a lakatlan épüle­teket széthordják, egyszóval megfélemlítik az ott élőket. Ne­kem már a fél erdőmet derékban megcsonkították, több millió fo­rintom bánta a helyreállítást. Je­leztük problémánkat az önkor­mányzatnak, a rendőrségnek, a gyámügynek, de úgy érzem, szélmalomharcot folytatunk. Jo­gi útvesztőbe kerültünk, igazá­ból senki nem tud nekünk segí­teni — sorolta Tóth Péter. —A kisebb gyerekeket szándé­kosan a kerékpározók elé lökik, hogy aztán vitát, veszekedést, lökdösődést szítsanak, az autó­kat megdobálják, állandóan Olaszliszkát emlegetnek, ha szó­vá tesszük nemtetszésünket. A kétéves kisgyerek rendszeresen egyedül, felügyelet nélkül kószál kint az utcán, már vagy ötször kellett az úttestről nekem bekí­sérni a portára - veszi át a szót Rigó András. - Többször is kénytelenek voltunk kihívni a rendőröket, de idáig mindig csak szabálysértési eljárást lehetett kezdeményezni ellenük — tette hozzá. Hogy nem ismeretlen a prob­léma a szolnoki önkormányzat előtt jelzi, hogy érdeklődésünk­re Vörös Miklós polgármesteri tanácsadó kapásból tudott vála­szolni: Az idős, feleségével élő Csabai István portájáról a kerítést benyomva, traktoralkatrészeket vittek el ismeretlen tettesek az elmúlt napokban — Még mielőtt az Alcsi út lakói felkerestek volna gondjukkal, a polgármesteri hivatal már a rendőrség, a közterület-felügye­let, a polgárőrség, és a cigány ki­sebbségi önkormányzat és né­hány nagyobb cigány család ve­zetőjének bevonásával egy új stratégia kidolgozásába kezdett. Az elmúlt hetek, hónapok patta­násig feszült közhangulata mi­att úgy éreztük, inkább elébe megyünk az eseményeknek, nem várjuk meg, míg nálunk is a veszprémihez vagy a hevesi­hez hasonló bűncselekmények­re, etnikai villongásokra kerül sor. Felkértük Kozák Ferencet, a cigány kisebbségi önkormány­zat elnökét, hogy tegyen javasla­tot, miként lehetne csökkenteni a meglévő feszültséget. így ke­rült szóba például a cigány pol­gárőrség létrehozása, vagy hogy az inkriminált környékeken le­gyen egy olyan személy, aki ve­zetőként felügyelné a területen lakók életvitelét. Meggyőződé­sem, csak közös összefogással lehet úrrá lenni a problémákon. — Nem ismeretlen terep szá­munkra az Alcsi út környéke — felelte azonnal Bajári Attila alez­redes, Szolnok rendőrkapitánya. - A közrend, a közbiztonság sza­vatolása a jogsértés kivizsgálá­sa, felderítése a rendőrség felada­ta, s ezt minden körülmények kö­A lakatlanná váló házakat illetéktelenek pillanatok alatt széthordják Lövések a jászladányi éjszakában két helybéli család, a ter­mékeik közt fennálló kapcso­lat miatt konfliktusba kevere­dett egymással vasárnap késő este egy jászladányi vendéglá­tóhelyen. A vita előbb dulako­dásba torkollott, mely aztán az utcán folytatódott. A tö­megverekedés során egy gáz­pisztoly is előkerült. Ezzel tu­lajdonosa (aki egyébként en­gedéllyel rendelkezett) több lö vést is leadott, szerencsére csak könnyebb sérülést oko­zott vele. A helyszínre vezé­nyelt rendőri erők gyorsan helyreállították a rendet, ám még éjszaka is megerősített szolgálat vigyázott a közrend­re a településen. Kilenc főt ál­lítottak elő gyanúsítottként az egyenruhások, ellenük cso­portos garázdaság miatt in­dult eljárás. zött végrehajtjuk. Az ottani bal­hék nagy része, csekély értéke miatt csupán szabálysértési eljá­rást von maga után, s mi ezt rendszeresen továbbítjuk is a polgármesteri hivatalnak, ám egyéb „szankciót” nem alkal­mazhatunk. A lakók első beje­lentései után fokoztuk a rendőri jelenlétet a környéken, bízunk benne, ennek hamarosan kézzel­fogható eredménye lesz. Egyedül azonban a rendőrség sem tud rendet tenni, szükség van más szervek, mint például a gyámha­tóság vagy önkormányzat segít­ségére. El kell azonban ismerni, a lakók szubjektív közbiztonsági érzete a környéken jelenleg rosz- szabb az átlagosnál. A igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy az emberek nem szeretnek tanús­kodni, bejelentéseik alkalmával nem vállalják a jegyzőkönyve­zést, az eljárási bürokrácia saj­nos komoly visszatartó erő szá­mukra. így pedig a mi kezünk is meg van kötve - mondta. Legutóbb pénteken késő dél­után tettek bejelentést az Alcsi utcából. Egy kisbusznyi rendőr, a „guruló szolgálat” tagjai men­tek ki a helyszíni riasztásra, és gyorsan megnyugtatták a fel­bolydult kedélyeket. A hét vége csendben, nyugalomban telt. Ezek után természetesen la­punk is körülnézett a környé­ken. Kísérőnek Kozák Ferencet kértük meg. Mérhetetlen sze­génység, szemét, sártenger foga­dott minket. Mintha az enyészet költözött volna az Alcsi és Üteg úti cigánysorra. Omladozó épü­letek, bedeszkázott, vagy éppen újságpapírral pótolt ablakok, kó­bor kutyák tucatja bizonyította, a telep nemhogy a XXI., de még a XX. század normáit, életszínvo­nalát sem érte el. Nem csak fel­nőttekkel, hanem általános isko­lás korú gyerekekkel is találkoz­tunk a délelőtti órákban a házak között. — Tóth Péterék minket is meg­kerestek gondjukkal, s azonnal kézbe vettük az ügyet — tudtuk meg az elnöktől. - Nem szeret­nénk, ha elfajulna a vita és etni­kai probléma adódna belőle. Már ki is jelöltem a területre egy megbízottat, aki nyomást gyako­rol a családra, aki figyelemmel kíséri minden tettüket, cseleke­detüket. Nem hagyjuk, hogy mi­attuk másoknak is szégyenkez­niük kelljen. A bűn visszaszorí­tása közös érdekünk, egyetlen roma „balhéja” az általánosítás Saját maguk is keresik a megoldást- úgy érzem, nem tudunk jót lépni - véli Tóth Péter, az egyik Alcsi úti lakó. — Jár­tunk a gyámhatóságnál is, de a megoldás kulcsára nem leltünk. Ha a család nem kapja meg a különböző segélyeket, arra hivatkozva lop, hogy nem tud megélni. Ha megkapja, mi juttatjuk ingyen pénzhez. Ha a gyerek iskolába jár, magatartásával hátráltatja az oktatást. Ha nem jár, magával szúr ki, mert képtelen lesz a felzár­kózásra. Kozák Ferenccel történt pénteki megegyező sünk után ugyan valóban nyugodtan telt a hét vége, ám ma reggelre ismét friss vágásnyomokat találtam az erdőben. Tucatnyi fát vágtak ki ismeretlen tettesek. Meg­egyeztünk egy biztonsági szolgálattal, értékeink védel­me érdekében a legveszélye­sebb területeket kamerákkal látjuk el, így talán sikerül bizonyítékkal szolgálni a rendőrségnek, kik követik el a bűncselekményeket. miatt valamennyi cigányra rossz fényt vett. Azt kérném azonban az itt élőktől, hogy ne az ellensé­geskedéssel, hanem a békés egy­más mellett éléssel foglalkozza­nak. Szolnokon szerencsére nem olyan rossz a helyzet, mint az ország más területein. ígé­rem, mi a magunk részéről min­dent elkövetünk, hogy ismét nyugalom legyen a környéken. A telepen korábban Mozsár Kálmán szava számított Szent­írásnak, ám az idős ember az el­múlt hetekben nem volt otthon. Ez idő alatt kerültek felszínre a szunnyadó problémák.- Mikor a hét végén hazatér­tem, és meghallottam a történte­ket, azonnal megkerestem Tóth Pétert és elnézést kértem az el­múlt napokért. Biztos vagyok benne, ismét béke és nyugalom költözik vissza a telepre. Én negyven éve élek itt, de koráb­ban soha nem volt különösebb probléma az itt lakók között. ígé­rem, most sem lesz — mondta. r * t P

Next

/
Thumbnails
Contents