Új Néplap, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-24 / 46. szám

13 ÚJ NÉPLAP - 2009. FEBRUÁR 24., KEDD TÜKÖR Télen óvatosabban kell használni a játszótereket Szerbiában halt hősi halált emlékezés Barna Mihályt gyermeke mellől ragadta el a háború Továbbra is igen szigorúak a minőségi feltételek A szolnoki parkokban ugyan ke­vesebb ember fordul meg a fa­gyosabb hónapokban, a város kertészei azonban ilyenkor sem tétlenkednek. — Minden évszak­nak, így a télnek is megvannak a kötelező munkál - mondta el lapunk érdeklődésére Csikós Sándor, a szolnoki polgármeste­ri hivatal városüzemeltetési osz­tályának osztályvezetője. — Az igaz, hogy a kertészek feladata ilyenkor valamivel egyszerűbb. Feladatuk a lehullott lomb össze­gyűjtése, gallyazás, illetve az el­öregedett fák kivágása. Ezen kí­vül a tél vége felé a sövények visszavágása, a cserjék megmet- szése, ifjítása, valamint a gyep­felület felújításé - folytatta az osztályvezető. — Szintén hozzánk tartozik a játszóterek rendben tartása és felújítása, amelyeket elsősorban a tavaszi, nyári, őszi időszakban végeztetünk. Idén már február végén a 2009-es játszótér-felújí­tási programot. A téli időszak­ban a szülőknek is érdemes oda­figyelni arra, hogy ilyenkor az ütéscsillapító felületek sokkal keményebbek a hideg miatt, így nem védenek ugyanúgy, mint nyáron. Továbbá fontos az is, hogy a gyerekek ne használják azokat a játszótereket, amelyek éppen átépítés alatt vannak, mert azok balesetveszélyesek le­hetnek. ■ B.F.V. Farsangi bál a Tiszakürti Arborétumban Farsangi bált rendezett a Tisza­kürti Arborétum a közelmúlt­ban, tájékoztatott Torkosné Eger­vári Ilona látogatószervező. Né­pi mulatságokat, hagyományo­kat, szokásokat elevenítettek föl az eseményen. A helyi néptánc­klub népi rigmusai, táncos be­mutatója, valamint az élő zene és a latin táncos előadás parázs hangulatot varázsolt az egyéb­ként csendes füvészkertbe. A szokásosnál kissé hamarabb ke­rült sor a tél-űző kiszebábu ége­tésére is, amelyet a szervezők vé­gül bedobtak a helyszínen levő tóba. Az idén először rendezett mulatságot szeretnék a jövő év­ben is megszervezni. ■ B. B. mégpedig szökőnapon, ezért már­ciusra anyakönyvezték. Ezért pár nap szabadság járt, így éltében egyszer találkozhatott legkisebb csemetéjével is. Aztán visszavitte a vonat a szerbiai frontra, ahonnan jött még tőle két tábori, postai lap. Ezeken tudatta: jól van — majd egy ideig mintha elvágták volna a róla szóló híreket. Később kap­tak egy hivatalos értesítést. Has­lövést kapott, és még élve beszál­lították az első kötözőhelyre. De ott néhány nap múlva belehalt súlyos sérülésébe. Még azt se tu­datták az özveggyel, hogy a déli front melyik részén, Szerbiában, Boszniában történt a tragédia, és merre temették el. Ma sem tudja a család, hol alussza örök álmát. Mint hadiözvegy, Erzsi mama kapott három hold földet, ebből tartotta, nevelte fel a négy árvát. Meg robotolt, mosott, kapált, ara­tott. A két fiú szakmát tanult, megnősült, a lányok is férjhez mentek. Az egyiknek nem lehe­tett gyereke, ő nemrégen halt meg, 91 évesen. A többieknek összesen 17 gyerekük született. A felvételen nagyapja képét az 1944-ben született unokája, Bar­na Antal tartja, aki szobafestő-, mázoló-, tapétázóként dolgozta végig az életét, és került pár éve nyugdíjba. A mama, az özvegy Az első világháború ala­posan összekuszálta a magyar családok életét. Százezrek kerültek ide­gen fogságba vagy tűntek el a frontokon. Ezekről a neves és névtelen hősök­ről írunk visszaemlékezé­seinkben. Mindenkit fel­keresünk, aki megtisztelt bennünket emlékeivel, családi fotóival az édes­apámról írott cikksorozat után. D. Szabó Miklós Barna Mihály középtermetű, mokány ember volt. Állítólag Ti- szaburán született, valamikor az 1880-as évek közepén, az 1944- ben született unokája, Barna An­tal szerint 1908-ban vette el Me­zei Erzsébetet, és a házasságuk­ból négy gyermek született. Köz­ben a család Rákóczifalvára köl­tözött, és ott dolgoztak az ura­ságnál. Erzsébet asszony a gye­reknevelésen kívül a munkából is kivette a részét. Ha kellett ka­pált, markot szedett, cséplőgép­hez járt: mikor mit követelt a vi­déki élet, a munka dandárja. A gyerekek: Erzsébet, Mihály, Margit és Antal sorrendben érkez­tek. Közben kitört az első világhá­ború, és a sok tízezer elsőre behí­vott baka között Barna Mihály is szerepelt. Egyenesen a szerbiai frontra vitték, ahol a kezdeti sike­reket balsikerek követték, gyilkos, véres szuronyrohamokkal kísér­ve. Néhányszor hazaengedték rö- videbb, pár napos szabadságra, és jellemző, hogy negyedik, legutolsó gyermekét, Antalt életében csak egyszer látta: 1916 áprilisában, amikor a legény hathetes korba ju­tott Az is érdekes, 1916. február 29-én érkezett a fiú erre a világra, Az unoka, Barna Antal mutatja nagyapja egyetlen fennmaradt, első világháborús fotóját^.. szép kort ért meg, 1972-ben 85 évesen hunyt el. Antal, az unoka 1969 óta Szolnokon él a feleségé­vel és egy szem fiukkal, aki még nőtlen. Arra is emlékszik, a szo­cializmus dicsőséges évei, évti­zedei idején még gyertyát sem il­lett gyújtani a világháborús hő­seinknek, így otthon, a szobá­ban, behúzott redőnyök mögött emlékeztek meg róluk. Időköz­ben Rákóczifalva is emlékművet állíttatott első világháborús hősi halottainak, és a felírtak között szerepel Barna Antal nagyapja, Barna Mihály neve is. Felrobbant a gránát barna ANTAL is kis híján ár­ván nőtt fej akár az apukája. Ugyanis az 1944 őszén bevo­nuló ukrán csapatok az ő ap­ját, meg még két rákóczifalvi férfit németeknek hitték. Hiá­ba bizonygatták, hogy ők ma­gyarok, világéletükben azok voltak, egy részeg katona el­vitte őket kivégezni. Mégpedig gránáttal. Nagy szerencséjük­re a gyilkos eszköz a katona kezében felrobbant, és megöl­te őt. Az apja is kapott a deto­nációból, egy repeszt elvitt magával egészen a sírig. El­szaladtak, később nem akár­milyen körülmények közepette a helyzet tisztázódott, és kide­rült, hogy ők sem 1944- ben, sem korábban nem voltak né­metek. Tavaly az unióban az intervenci­óra felajánlott kukorica mennyi­sége nem érte el a maximálisan átvehető 700 ezer tonnát. Ezért 172 ezer 377 tonnára megnyílt az újabb felvásárlási időszak. Ez január utolsó hetében kezdődött és május végéig tart, de lehet rö- videbb is, ha kimerül a keret. A pályázatokat hetente péntek dé­lig lehet postára adni a Mezőgaz­dasági és Vidékfejlesztési Hiva­tal (MVH) területileg illetékes ki- rendeltségeinek címére. A fel­ajánlásokról szerdánként Brüsz- szelben döntenek. Az uniós rendelet értelmében 2009. január 25-től tehették meg a gazdák kukorica felajánlásai­kat. A Mezőgazdasági és Vidék- fejlesztési Hivatal honlapjáról le­tölthető formanyomtatvány ki­töltése és a tonnánként 15 euró biztosíték beküldése után. A ku­korica minőségi feltételei ugyan­olyan szigorúak, mint a korábbi felvásárlási időszakban (mind­össze a hektoliter súly paramé­tert törölték el). ■ A pályázatokat hetente péntek délig lehet pos­tára adni a Mezőgazda- sági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) területi­leg- illetékes kirendelt­ségeinek címére. A 2008/2009 gazdasági év második felvásárlási időszakát azért kellett megnyitni, mert a tagországoktól az elsőben beér­kezett összes kínálat nem érte el az előre meghatározott mennyi­séget. Az intervenciós felvásárlá­si alapár továbbra is 101,31 euró per tonna, mely havonta 0,46 euró per tonnával nő, azaz a feb­ruári felvásárlások esetén már 103,15 euró per tonna. A kifizetések forintban történ­nek, melynek az átváltási árfo­lyamát mindig a felajánlás hó­napjának első napján érvényes, az EU hivatalos honlapján sze­replő árfolyam határozza meg. Egyéb gyakorlati információk közlésére a honlapon található egy segédlet (GYIK), ahol továb­bi fontos kérdésekre adnak vá­laszt. Ha a mostantól beérkező kukoricaajánlatok — az összes korábban elfogadottal együtt - elérik az előirányzott mennyisé­get, akkor lezárul a felajánlási időszak. ■ Békési Brigitta Díszszablyáktól az üvegpalackig kiállítás Elveszettnek hitt értékeket is láthatunk hamarosan Szolnokon Folyamatosan érkeznek az anya­gok a szolnoki Damjanich János Múzeum március 5-én kezdődő, a szolnoki csata évfordulójára emlékező '48-as kiállítására. A tárlat hírére többen felaján­lották erre az időre a múzeum­nak a birtokukban levő szabad­ságharc kori emlékeiket. Közöt­tük családi ereklyéket, vagy kü­lönös történeti beccsel bíró dara­bokat. Előreláthatólag így talál­kozhatnak majd a látogatók az egyik aradi vértanú tábornok személyes hagyatékából szárma­zó tárgyakkal is Szolnokon. A tár­gyak jelentős része határainkon túlról került haza, mivel jelenle­gi tulajdonosaik külföldi műke­reskedőktől, aukciókról szerez­ték azokat vissza. A szabadság- harc emlékanyagának ma csak töredéke található Magyarorszá­gon, jelentős része elpusztult az eltelt bő másfél évszázad alatt. korábban hírt adtunk arról, hogy mostanában felbukkant adatok új adalékokkal gazda­gították egy Jókai-hős, Az egy magyar nábob című regény Kárpáthy Jánosának históriá­ját. A nábobot Jókai a tiszafü­redi Pankotai Józsa Györgyről mintázta, aki a közvélekedés szerint szertelen életmódja mi­Másokat kivittek az országból, ma talán több értékünk találha­tó külföldön, mint határainkon belül. Mára itthon is kialakult egy jelentős gyűjtői kör, amely­att agglegényként végezte földi pályáját. Azóta tisztázódott, Jókai járt közel az igazsághoz, mert a nábob titokban megnő­sült, egy fia is született. Aki­nek most került elő egy buda­pesti magángyűjteményben lappangó ’48-as honvéd had­nagyi kinevezése, amely szin­tén látható lesz Szolnokon. nek tagjai egyrészt vásárlások révén tartják Magyarországon az egyre ritkábban felbukkanó tör­téneti emlékeket, másrészt szá­mos esetben a külföldön felbuk­kanó magyar eredetű tárgyakat is sikerül megszerezniük és ha­zahozniuk. A most készülő kiál­lítás jelentős részben az általuk visszaszerzett értékeket mutatja be a közönségnek Szolnokon. A múzeum emellett igyekszik a szabadságharc helyi emlékeivel is bővíteni a kiállítást, ahol szíve­sen bemutatják a megye polgára­inak birtokában lévő családi re­likviákat is, amennyiben azokat a tárlat időtartamára az intéz­mény rendelkezésére bocsátják. ■ Szathmáry István Különös véletlen segítette a szervezőket Ez a gyönyörű díszfegyver épen átvészelte az elmúlt másfél évszázadot > i

Next

/
Thumbnails
Contents