Új Néplap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-27 / 22. szám

13 ÚJ NÉPLAP - 2009. JANUÁR 27., KEDD HATVANON TÚL A kunhegyesi Bari Elemér kezében még nyolcvanöt évesen is sír a hegedű. Egyébként évekig zenélt a híres Androméda együttesben is. Még mindig sír a hegedűje portré Grófoknak, miniszterelnöknek, színházban is muzsikált HÍRSÁV Farsangi mulatságra készülnek Szentgyörgyön minden évben farsangi bálra készülnek Jászalsószent- györgyön az Életet az évek­nek Nyugdíjas Klubban. Idén lánoshidára mennek, ahol hasonló mulatságokon vesznek részt. A jelmezbá­lon ilyenkor az asszonyok beöltöznek. Nem csoda, hogy az idősek már nagyon várják a közelgő napot. Teadélutánt tartottak a képviselővel a túrkevei Városi Nyugdíjas Klubban szinte már hagyo­mánnyá vált, hogy délutáno­kat szerveznek, ahová min­dig meghívnak egy ismert személyt is. így január 23- án egy kötetlen teadélutánra hívták meg Rózsa Endre or­szággyűlési képviselőt. Ja­nuár 30-án pótszilveszterez- ni mennek a klub lakói Me­zőtúrra, majd februárban már a farsang vár rájuk. Eredményes évet zártak Tószegen eredményes évet tudhat ma­ga mögött a Tószeg Községi Nyugdíjas Klub, A sikeres farsangtól a negyedévenkén­ti zenés-dalos összevont név­napokon át a vidám nőnapi, anyák napi rendezvényekig együtt ünnepeltek minden jelentős eseményt. Mint Gönczi Lajos klubvezető el­mondta, büszkék arra, hogy tevékenységükkel kiérde­melték dr. Gyuricza Miklós polgármester idősek világ­napja alkalmából küldött üdvözletét, amely arról szólt: „A tószegi nyugdíjas­klub településünk társadal­mi életének hosszú évek óta meghatározó, önszerveződő közössége, rendezvényei méltán híresek a falu lakói­nak körében”. A mesterszállási klub több mindenre készül a decemberi ünnepségek jól sikerültek, így kipihenten készülnek az újabb évre a mesterszállási Együtt Egy­másért Klub lakói. A klub­ban a lakók a közelgő far­sangra, valamint a március 22-i, mezőtúri versenyszerű találkozóra készülnek, ame­lyet már nagyon várnak. Bari Elemér, a nevezetes kunhegyesi prímás elju­tott a 85. évébe. Ami már tekintélyt parancsoló, szép kor, nagy kor, és az apróbb nyavalyái ellenére köszöni, megvan. Egyedül, a valamikori hattagú ban­dából, mert a többiek már kiköltöztek a temetőbe. D. Szabó Miklós Nagybátyjától, a híres mesterprí­más Bari Sándortól leste, tanulta el a hegedülés, a kottaismeret alapjait. A híres nagybácsi Deb­recenben, az Angol királynő mu­latóban szórakoztatta a betérő­ket, akiket alaposan megválogat­tak, mert oda elsősorban katona­tisztek látogattak. Mégpedig szá­zadosi rangtól felfelé. Itt bonto­gatta szárnyait Elemér, aki ké­sőbb saját zenekart alapított. Az­tán 1959-ben húszperces műsort kapott a rádióban, jelezve, hogy az általa vezetett banda bekerült az ország legjobbjai közé. Muzsi­kált Berekfürdőben, Kunhegye­sen, Kunmadarason, ezután ze­néltek a tiszaroffi Borbély-kas­télyban, illetve Törley grófnál, a híres pezsgőgyárosnál. Neki any- nyira tetszett a ze­néjük, hogy két hold föld árát dobál­ta be a vonóba egyetlen este. Elő­fordult, hogy kétna­posra sikeredett egy-egy lagzi, és ilyenkor fejenként egy mázsa búzát és egy tyúkot adott a megrendelő. Kunhegyesre végül is úgy került, hogy a tánciskola zené­jét rábízták, és azt vezette 1969-ig. Jó ötven éve Münnich Ferenc akkori miniszterelnök­nek is zenélt.- Olyan biztonságban sose voltam, mint akkor. Vagy két­az első elismerés a Kossuth Rádiótól érkezett, még az ötve­nes években, amelyben tudat­ták vele, hogy vasárnaponként húsz percet kap a Jó ebédhez száz biztosító katona, titkosrend­őr, civil nyomozó, ávós vigyázott ránk az úton meg Tiszaszentim- rén, a gazdaság ebédlőjében, ahol a vacsorát feltálalták. Kubai szivart szívott Münnich, de csak úgy, hogy mindig kettétörte, és egy­szerre csak a felét pöfékelte el. Mögöt­te, a háta mögött kellett zenélni, mert nem szerette, ha előtte ba- zseválunk - emlékszik vissza a fél évszázaddal ezelőtti időkre. Nem mondja, de akik ismer­ték, tudják, hogy Bari Elemér na­gyon szép férfi volt, és sok gaz­dalánynak tetszett a fess prímás. 1945-ben megnősült, két fiuk, egy lányuk született, és azóta már szól a nóta című műsorban. Azután néhány éve átvehette Jász-NagykunSzolnok megye művészeti díját, illetve a Pro Űr­be Kunhegyesért kitüntetést is. hét unoka és dédunokák is tartoz­nak a családhoz. Nagy fájdalmá­ra - úgy tűnik -, vele befejeződik a híres-nevezetes Bari zenészdi­nasztia, mert az utódok közül egyik sem folytatja a szakmát. Néhány éve elveszítette hű párját, a feleségét. És aznap, ami­kor a temetést, papi ceremóniát tartották, ez alatt a másfél-két óra alatt kirabolták a lakásukat. Műértők lehettek, mert csak az értékes festményeit lovasították meg, amelyeket évtizedek alatt kapott mecénásaitól. Néha lakodalomról álmodik. Ő fiatal, szép az idő, és hattagú együttesével húzza a nótákat. Leülnek egy keveset szusszan­ni, és harapni a sok finomság­ból. Ekkor hirtelen felébred. Odakinn esik az eső, szél veri a spalettákat, és nem érti, hová lett a híres csapat, akik pár perc­cel korábban még ott voltak ve­le. Álmában... Hadd szóljon! SZOLJON.hu A szolnok-jAszkun online ■ Néha lakoda­lomról álmo­dik. Ő fiatal, szép az idő, és hattagú együt­tesével húzza a nótákat. Többször is elismerték a tudását JEGYZET r \ Rosszkedvűnk hava a kisújszállási Szabó Zsiga bácsi nagyon bölcs ember volt, hiszen sok mindent lá­tott, tapasztalt, mivel száznál is több évet töltött ennek a földnek a tetején. Ma is em­lékszem rá, ő mondta egy­szer, amikor januárban felke­restük: ez a hónap, fiatalem­berek, a rosszkedvűnk hava. „Miért, Zsiga bácsi?” - kér­deztük. „Mert hosszú, hideg, sötét, szegény, hiszen az utol­só ember hónapban kikölte­kezik a jónép. Úgyhogy ilyenkor összébb kell húzni a gatyakorcof ’ - válaszolta. azóta minden élő utolsó út­ján elment Zsiga bácsi is, de szavai a fülembe csengenek. Mert bizony, az idei első hó­nap eddig sokfélére sikere­dett, de túlontúl jónak nem. Hideg volt, mint Szibériá­ban, és a meleg szoba, kony­ha sok gázt, szenet, fát za­báit. Ezen úgy spórol az át­lag magyar, hogy vagy a konyhában melegít, vagy a kisebb szobában. Ahogy szüleim,, nagyszüleim tették egykoron. Üresek az étter­mek is, ilyesmire nem iga­zán költ ilyenkor a nyugdí­jas, mert aki tudott, hízót vágott, aki nem, az pedig va­lamit készít magának és a párjának. Hogy olcsóbban kijöjjön kevés járandóságá­ból. Mert, ki hogy tud, úgy húz a nadrágszíjon, ebben is igaza van a régi, sokat megélt kunnak. egyben azért reményke­dünk: lassan kifelé megyünk ebből a hosszú, hideg, sötét, pénztelen hónapból. Ezt írta Móricz is egyik novellájában: január, február, itt a nyár. És ugye a melegebb hónapok­nak azért megvan az az elő­nyük, hogy fűteni legalább nem kell. Úgyhogy a kicsiből több marad. Másra... Az oldalt összeállította: D. Szabó Miklós A gobelinkészítés igazi mestere a szolnoki Nagy Ferencné kézművesség Keze munkája és szeretete alkotja lenyűgöző képeit, de úgy döntött, még egyet sem ad el belőlük Gyerekkora óta foglalkozik go­belinkészítéssel a szolnoki Nagy Ferencné. Csodálja és szereti ezeket a gyönyörű tárgyakat/ Igényes keze munkája és szere­tete alkotja lenyűgöző szépségű gobelinképeit.- Külön megrendelem azt a katalógust, ami kimondottan go­belinmintákkal van tele. Mi­helyst megérkeznek a kellékek, már fogok is neki a munkának. Most is éppen abban vagyok - meséli Zsuzsa néni. Ezek a cso­daszép alkotások gobelinölté­sekkel készülnek. Ilyenkor tel­jesen kikapcsol - mindezt a fér­je, Feri bácsi is megerősíti. — Könnyű varrókerettel és fi­nom tűvel készítem őket - foly­tatja Zsuzsa néni. - Ha mond­juk leülök tévét nézni, akkor sem tudom úgy végigkövetni az éppen aktuális műsort, hogy'a kezem ne járna. Persze akkor nem a híradó vagy a film a lé­nyeg, hanem a gobelinkészítés. Körülbelül két hónap kell egy­hez. Lehet, gyorsabban elkészül­ne, ha csak ezzel foglalkoznék, de mivel háziasszony is vagyok, a főzés, takarítás is rám vár, ami­re a hobbim mellett még időt kell szakítanom. Mint mondja, kifejezetten fi­gyelni kell a színekre, a varróke­retet nem szabad hanyagolni, mert ha egy is hibádzik, mondjuk elfogy ugyanaz a színű fonál, máris meg kell állni a munkában. Ez a gobelinkép még csak félig van kész, de az igényes munkához idő kell, hogy a végeredmény magáért beszéljen — mutatja Zsuzsa néni- Nagyon odafigyelek, hogy véletlenül se térjen el egy szín se. Ha mégis kifogynék belőle, azonnal beszerzek ugyanolyan színűt, és máris folytatom az ab­bahagyott munkát. Elengedhe­tetlen kellék a varrókeret, ha va­laki gobelinnel kezd el foglalkoz­ni, azt feltétlenül szerezze be. Hi­szen keret nélkül a kongré (ami­re magát a fonalat fűzik fel) tel­jesen elcsúszik, és nagyon csú­nya lesz a végeredmény. Bizony a zsebébe kell nyúlnia annak, aki ezzel komolyabban szeretne foglalkozni. Hiszen nem olcsó a kellékek beszerzése sem, ha pedig kész a remekmű, már csak a keretezésre kell köl­teni, ami szintén elég drága. Zsu­zsa néni a munka végeztével mindig elviszi bekeretezni alko­tásait. Mint mondja, nem pár fil­lérbe kerülnek, de ha már ennyi munka van vele, akkor végérvé­nyesen méltó állapotban kerül­jön a falra. Kész gobelinképeit viszont nem adja el. Jelenlegi legkedvesebb alkotása egy ovális képkeretbe foglalt rózsacsokor.- A férjem már sokszor próbál­ta eladni. Egyszer elő is fordult vele, hogy keretezés után hazafe­lé tartott, amikor meg akarták tő­le vásárolni a kész képet, de nem feledte a szavaimat, hogy amíg fér a falra, addig egyet se adok el belőlük. így is tett, nem adta el - zárta szavait Nagy Ferencné. ■ Ligler Erika

Next

/
Thumbnails
Contents