Új Néplap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-13 / 10. szám

4 A NAP TÉMÁJA ÚJ NÉPLAP - 2009. JANUÁR 13., KEDD tanyagondnok A napi rájuk figyelés a külterületen élőknek ugyanolyan fontos, mint az ebéd. A tanyavilág lakói szeretik a csöndet, de a tél próbára teszi őket. A TÁVOLSÁG ÉS AZ IDŐJÁRÁS FOGSÁGÁBAN ágyat, de nem tudtuk bevinni, mert a mostani a tetőt tartó osz­lophoz van szegezve, s nem hagyta megbontani. Az épületből hosszú fémcső mered szinte a fák fölé, az égbe. Van bent egy kis kályha. Feri bá­csi viszont nincs bent. Biciklivel szokott elmenni otthonról, de nem ül rá, csak tolja. Az ételhor­dó fölakasztva a kapun. Az udva­ron kutyák, két macska. Kút, fák, építési törmelék, a tanya maradványai. A ház helyén ki­dudorodik a föld. Néha jóindula­tú emberek leborítanak egy kis fát az öregnek. A szomszéd, aki tart néhány tehenet, naponta ad neki egy-másfél liter tejet. Az utolsó helyen, Ó-Szandán, Kovács Istvánná leskelődik ki az ablakon, fiatalmas épület, szol­gálati lakások lehettek benne va­lamikor. Egyben ő lakik, a túlsó felén még valaki. Itt is kutyák ugrálnak körbe bennünket. Kovácsnénak elfogyott a cigaret­tája, holnapra azt is rendel, a ke­nyér és kávé mellé. Addig meg kér kölcsönbe pár szálat a gondnoktól. Kovácsné azt meséli, hogy a fő­városban nőtt fel. 17 évesen, a hetvenes évek legelején ismerke­dett meg későbbi férjével, aki ide­hozta a tanyára. Jószággondozó­ként dolgozott, míg az ura ki nem találta, nem ember az, aki nem tudja eltartani a feleségét. Elmér­gesedett a viszonyuk. Bíróság, tá­voltartás, asszonytartás. Ilyene­ket emleget. Utóbbi 8000 forint. De csak egy éve kapja. Az alapjö­vedelme huszonnyolcezer-pár- száz. Kovácsné lábát 8 éve ampu­tálták. Érszűkület. Illetve volt egy balesete, beleállt a lábába a balta, aztán elhanyagolta. így mondja. Az ágynál kerekes tolókocsi, a másik szobában elektromos. Az­zal jó időben néha átmegy Szan- daszőlősre, a barátnőjéhez. Pest­re már nem menne vissza, ám a faluba kívánkozik, ott jobban tud­na közlekedni. De a tanyán se rossz. A jó levegő, a nyugalom, sorolja. Arra gondolok, mit mon­dott Nagy Lajos. Na meg a csend, teszi hozzá Kovácsné. Irány a gondozási központ. Le­adjuk a mosogatni valót. Holnap Illés Mihály ismét hordja az ebé­det a külterületre. Kenyeret visz, cigarettát, gyógyszert, újságot. Hétfőn, csütörtökön a gondozó­nőt is. Egy óra múlt. Ragyogóan süt a nap. A hideg szinte csontomig hatol. Illés Mihály az üres ebédhordókat telire cseréli, ha nincs otthon senki Fodorné Balogh Györgyi, ha tehetné, szívesen visszaköltözne a városba Feri bácsinak a tanyaszomszédok segítenek tüzelővel, tejjel Illés Mihály tanyagondnok napi 100-120 kilométert autózik a külterületen, hogy az ott élőknek ebédet vigyen, segítsen a minden­napi ügyes-bajos dolgaik elintézésében. Mi is elkí­sértük egy ilyen útra. Jenei Gyula • Nagy Lajos (balra) a kenyérre, totóra és újságra szánt pénzt adja oda Illés Mihály (jobbra) tanyagondnoknak, aki másnapra beszerzi a kért dolgokat Tizenegykor a szolnoki Kaán Ká­roly úti szociális otthon konyhá­ján Illés Mihály tanyagondnok fölvesz tizenkét ebédet. Kettőt be­ad a Csokonai úti négyemelete­sek egyikébe, ahová télire lányuk behozta idős tanyasi szüleit, ám azok ellátása nem szűnt meg. Kü­lönben is tavaszra már vissza­vágynak a sajátjukba. Nem szok­ták meg a városi levegőt A nap szikrázóan süt, kika­nyarodunk a régi négyesre. A gondnok tizenhárom éve gépko­csivezetőnek jelentkezett az in­tézménybe. Azóta napi 100-120 kilométert tesz meg, zömmel külterületeken.- Ha városiaknak viszek ebé­det, s kések kicsit - mondja -, megjegyzik, soká jöttem, ha ta­nyasiaknak, azt kérdik: csak nem történt valami baj? Hétfő és csütörtök a tanyai nap. Olyankor gondozónőt is viszek az ellátot­takhoz. Kötözés, ágyneműcsere, takarítás, fürdetés. Bár fürödni inkább bevisszük őket a gondo­zási központba, egyszerűbb, mint lavórban a sokszor rosszul fűtött házban. Illés Mihály 180 órás képzés­re jár. Ennyi gyakorlat után ugyan nem sok újat hall, de ér­dekes megosztani a tapasztalato­kat a kollégákkal. A falugond­nok (a 600 lélek alatti települé­seken nevezik így, a jelentőseb­beken, illetve városokon, ahol külterületeket lát el: tanyagond­noknak) sokszor nagyobb tisz­teletnek örvend, mint a polgár- mester, hisz az ügyes-bajos napi dolgokat ő intézi. Alcsisziget-Gyékényes. Az egyik idős nincs otthon, a kerí­tésoszlopon egy kampóra akasz­totta a tegnapi ételhordót. A gondnok kicseréli telire. A szom­szédban Fejtné Ács Katalin nyit ajtót, aki beteg lányával él együtt. A következő helyen hár­man élnek. Sarkadi Bálint a fele­ségével és annak öccsével. Het­ven körüliek. Két-három hónap­ja kapják az ebédet, mióta az asz­szony kórházban volt, hogy a fér­fiaknak is legyen főtt étel. Misi, így szólítják a gondnokot, most gyógyszert is hozott. Tovább zötykölődünk, földuta- kon is. Fagyott keréknyomokat, göröngyöket, kátyúkat kerülget a nyikorgó autó. Csodálkozom, hogy nem lötyög ki az edények­ből az étel. A fém hordóknál né­ha megcsorran a leves, a mű­anyagok viszont jól zárnak. De elmosni bajos őket, hiszen néhol mosogatószer sincs, s hogy ne kelljen bajlódni az öregeknek, Il­lés Mihály a kertvárosi gondo­zási központba viszi mosogatás­ra az ételhordókat. A tenyőszigeti Nagy Lajos a ta­nyaudvar kapujában várja, mi­kor tűnik fel a gondnok járműve. Ő nem az ebédet várja. Pénzt fog kezében a holnapi kenyérre. Meg totószelvényt. Azzal se játszhat ingyen. — Mióta leszereltem katonáék- tól, azóta totózom. — Mi volt a legnagyobb nyere­ménye? — Tizenkettes. A fene megette. Múltkor is fix egyre tettem a Chelsea-t, aztán döntetlent játszott. Elfelejtem megkérdeni, ha be­ütne, mire fordítaná a főnyere­ményt. Azt viszont megbeszél­jük, hogy az istennek se költöz­ne be faluba. Igaz, a legközeleb­bi ház 200 méterre lehet, s a kör­nyéken is csak öten-hatan akad­nak, akikkel beszélgetni szokott. A nyugdíjas favágó nem adná az itteni jó levegőt, csöndet, a szü­lői házat. Kilencen voltak testvé­rek. Hárman maradtak itt aggle­génynek, de egyik öccse meg­halt, a másik agyvérzést kapott, lebénult, s otthonba került. Ami­kor hárman voltak még, járattak ebédet, de hogy egyedül maradt, Nagy Lajos úgy gondolja, olcsób­ban kijön, ha magára főz. Van az egyesített Szociális Intéz­mény házi gondozást is mű­ködtet a hozzá tartozó 6 tele­pülésen (Szolnok, Tószeg, Szászberek, Vezseny, Tiszavár- kony, Tiszajenő). Mint dr. Sza­bó Julianna igazgató főorvos elmondta, 55 gondozójuk kö­zel 1000 főt lát el a területen. Zömmel idős, egészségileg, szo­ciálisan rászorult emberekről van szó, akik általában nem miből. Csirkék futkosnak az ud­varon. Hűtő is van. Tévé. Néha bemegy a henteshez lágyékosért és parasztkolbászért. Tejet a ta­nyaszomszédtól vesz. Azt mond­ja, a kutyái, macskái is azt eszik, amit ő.- Hány kilométer a legköze­lebbi bolt?- Úgy hét. Rákóczifalván. ló időben bekerékpározom, de ilyen télbe nem szeretek.- És az orvos?-Tizenkét kilométerre. De ha baj lenne, van mobiltelefon. A következő tanya úgy 100 mé­terre áll a köves' mellékúttól. Hi­jogosultak, vagy nem akarnak otthonba menni, de különböző mértékű segítséget igényelnek.• a napi 2-3 órás gondozói jelen­léttől a heti egyszeri-kétszeri „ránézésig”, bevásárlásig. Többségük a városban, közsé­gekben él, de sokan tanyán. AZ INTÉZMÉNY Szolnok és Ti­szajenő után most a Tiszavár- kony-Szőlőben tervezi erősíteni a külterületi ellátást. ába dudálunk kétszer, csak ké­sőbb jön ki az asszony, akkorra már a bekötőúton rázódunk. Láncra kötött házőrzők csaholják az idegent, de Fodorné Balogh Györgyi lábánál is sündörög egy kisebb kutya. A 43 éves nő Szol­nokon nőtt fel, panelban. 10 éve, amikor megszületetett a kislá­nya, nem tudott albérletet fizetni, kiköltözött a tanyára, sógorához. Innen viszont nem lehet bejárni dolgozni. .Tömegközlekedés nincs, autójuk se. Ördögi kör. Marad a munkanélküliség, az ál­latnevelés. Azt mondja, nagy se­gítség, hogy kapja az ebédet, meg néha ruhaneműt. Amikor azt kérdem, hol jobb, városon vagy tanyán, azt feleli, itt csak azért jobb, mert nem kell albérletet fi­zetni. Ha esik, dagasztják a sarat, a tél is borzalmas. Egyszer akko­ra hó esett, hogy az ajtót se tud­ták kinyitni. — Innen Feri bácsihoz me­gyünk — mondja vezetőm. — A gépek után szokott böngészni kukoricát, napraforgót, abból ne­vel kacsát, libát eladásra. Meg se tudná főzni őket. Összedőlt a háza, kis ólban lakik, ami alig nagyobb kétszer 3 méteresnél. Pár éve akartunk neki egy jobb Tovább erősítik a külterületi ellátást j* i H I I

Next

/
Thumbnails
Contents