Új Néplap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-12 / 9. szám

ÚJ NÉPLAP - 2009. JANUÁR 12., HÉTFŐ MEGYEI TŰKOR 13 Szolnokon járt a kakasdi mesék tudója előadóest Sebestyén István szerint háromféle székely ember van: ilyen is, olyan is, meg amolyan is A szolnoki Erdélyi Szö­vetség vendége volt a Sza- páry úti Ifjúsági Házban Sebestyén István, Kakas- don élő bukovinai székely mesemondó. Az ő tréfás történeteiben, dalaiban gyönyörködhettek nem­rég előadóestjének szép számú hallgatói. Az est végén a népdal, a népme­se erejéről, szépségéről beszélgettünk vele. Szathmáry István- Mi adja önnek azt a derűjét és kifogyhatatlan tréfálkozó kedvét, amivel nap mint nap kiáll a közönsége elé?- Beleszülettem ebbe. Édes­apám egy tréfás ember volt, és ha ott ültünk az asztalnál, mesélt. Ha nem olyat mondott, ami gyer­mekfülnek való, akkor édes­anyám rászólt: „Anti, te! Tisztára ki vagy téve a borozdába." Apám ekkor már üsztára tudta, hogy vissza kell fogni magát, úgy kell fogalmaznia, hogy gyermekfület ne sértsen. Nagyon sok történe­Nem véletlen, hogy Erdélyben minden férfi tud énekelni. Ma a gyermeket odaültetik a villany­pásztor, azaz a televízió elé, nézi Tom és lerryt, akik gaztettek gar­madáját követik el büntetlenül. A gyermek agresszív lesz, a szü­lő meg nem bír vele, csak csodál­kozik. Ahelyett, hogy szép ma­gyar népmeséket mondanának el, ami az igazságra épül, és az embernek kialakulna az igazság­érzéke. Akkor nem lennének problémák. Kakasdon erős szé­kely kör van, körülbelül százan. Felnőtt táncosok, utánpótlás- népdalkor, mesemondók. Ami a legfontosabb, már az óvodában is tanítják a népdalokat, művé­szeti iskola is van, és minden hé­ten népzenészek mennek az óvo­dába. látszanak a gyerekeknek. Korán kell elkezdeni, szépen, já­tékosan, és így az értékrendjük ki fog alakulni. — Amikor ön mesél a közönsé­gének, mire figyel? —Ez egy nehéz pálya, nem egy­szerű egymagámnak végigbe­szélni az estét. Mindig annak me­sélek, aki legjobban figyel. De a legtöbb esetben, amikor én el­— Ma a gyereket odaültetik a villanypásztor, azaz a tévé elé, ahelyett, hogy szép magyar népmeséket mondanának el neki, ami az igazságra épül — mondta Sebestyén István Régi bukovinai kultúrájukat őrzik A humor, a mese mindenen átvezeti az embert tét és anekdotát ismert, mert gye­rekkorában, amikor kint őrizték a teheneket, voltak ilyen nagy mesemondók. Minden este úgy kezdte el a meséjét: Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon innen... Tudtuk előre ezt a beve­zetőt, de minden este elvártuk, hogy ezzel kezdje. Amikor a ke­resztapámnak, Sebestyén Ádám- nak megjelentek a mesekönyvei Székely népmesék címen, akkor esténként hangos felolvasások mentek. Nagyon sokat derül­tünk, nevettünk, a székely hu­moron. Hangosan és közösen ol­vastunk otthon, és most is aján­lom ezt nagyon sok családnak. Meg azt is, hogy beszélgessenek, vagy meséljenek történeteket. Ez nagyon fontos. Mi még altatódal­okkal aludtunk el, édesanyám ál­landóan énekelt nekünk, és meg­tanultuk magát az éneklést is: kezdem, odafigyelnek. Akire nem számítok, az is végighallgat. Használom a testbeszédet is, meg a hangszálat is. Tudni kell, hogy mikor kell a nyomaték, meg is erőltetem néha a hangomat. So­kat segített, hogy a nővérem elvé­gezte a színiakadémiát, darabo­kat rendezett, és már gyermekko­romban játszottam bennük.- Olyan nem fordult elő, hogy nehéz helyzetbe került előadás közben? =- Dehogynem. Egyik helyen, | nem mondom, hol, akkora cir- S a bukovinai székelyek hosszú vándorút végén érkeztek mai lakhelyükre, a Dunántúlra. Őseik Mária Terézia királynő. korában az erőszakos sorozás elől menekültek Moldvába. Később egy részük az Al-Duna mellé, mások Erdélybe költöz­tek, de Kanadába és Brazíliá­ba is jutott belőlük. A bukovi­nai székelyek maradéka, 13 000 lélek végül a Vajdaságból jött a Dunántúlra, amikor az 1941-ben odatelepített csalá­dok menekülni kényszerültek a szerbek elől. Ma itt élnek, ré­gi megőrzött kultúrájukat ápolva. Sebestyén István bukovinai székely szülők tizedik gyerme­keként született. Iskoláit Ka­kasdon végezte. A családi tűz­hely melegénél tanult székely tréfákkal, ősi népdalokkal kezdetben csak versenyeken vett részt, ahol Országos 1. dí­jat, Országos nagydíjat, Ki­emelt nívódíjat és kétszeres Kárpát-medencei Fass Lajos Nagydíjat nyert. Az utóbbi években önálló előadóesteken a székely népmesék-népdalok javából tart előadásokat. Me­séinek egy-egy válogatása több kötetben és CD-n is meg­jelent. kusz volt. Egy részeg ember - aki minden rendezvényen bajt csinált, és ide mégis beengedték - amikor elkezdtem a mesét, ő is elkezdte. A fele nép elment, meg­ijedtek ettől az embertől. A zenészek — fiatalok — be­le voltak betegedve, meg én magam is. Olyan voltam, mintha agyonvertek volna. Az első lemezük volt, boldogok vol­tak, és ez az ember az egészet tönkre­tette. Ezt úgy tud­tam feldolgozni, hogy ottmaradt egy kemény mag, akik el nem mentek addig, amíg nem adtam nekik mű­sort. Elkezd­tem, és hihe­tetlen jó lett a hangulat. Azt nem akarom csi­nálni, amit Berecz And­rás csinált, ami­kor a műsora köz­ben megrohanták a vendégek a svédasztalt, mert a has nagy úr. Erre ő hátat fordított nekik, és a falnak el­mondta a mesét. Majdnem in­farktust kaptak a rendezők. Pe­dig néha megérdemelné ezt a mai ember, ha ezen nem is lehet csodálkozni. Amikor ott van a kezében a távirányító, és hozzá­szokott, hogy minden percben megölnek, megfojtanak valakit, kigyullad egy autó. Itt ilyen nem történik, az emberek gondolko­dása pedig hozzászokott a gagyi dolgokhoz. Az a műfaj meg, amit én csinálok, nagyon cizellált, an­nak mögöttes dolgai is vannak. Volt, aki fölhívott engem, mert otthon gondolta át, amit hallott, és újabb gondolatai jöttek. — Ezek szerint végül önök is fel­találták magukat a kellemet­len helyzetben.- A humor, a mese mindenen átvezeti az embert. Kérdezték tő­lem, hogy hányféle székely em­ber van. Én úgy tudom, hogy há­romféle: ilyen is, olyan is, meg amolyan is. Gondoljuk el, hogy régen nem kellett pszichológus. A lelki problémákat hogy oldot­tad meg? Ha valakinek nagy ke­serve volt, vagy árván maradt, akkor elénekelték a három árva balladáját, elénekelték a bánatu­kat. Valaki más miatt volt bána­tos: ...add fel Isten azt a napot, hadd süsse fel a harmatot... a harmatot a mezőkön, s a bánatot a szívemen... Ugye milyen szép a népköltészet? Minden érze­lemnek megvolt a maga népda­la. Kiénekelték magukból. Ami­kor tanultam egy szép népdalt, alig tudtam megtanulni, mert mindig sírhatnékom támadt, jött föl a gombóc a torkomon. Hogy tudtak ilyen gyönyörűséget köl­teni régen? Azért is szép a nép- költészet, mert nincs semmi sal­lang rajta, így gömbölyű az egész. A mártírok sorsa lett Pap Béla karcagi református lelkészé visszaemlékezés A Bakonyban eltűnt lelkipásztort Rákosi és Kádár diktatúrájában egyaránt üldözték Pap Béla a kalotaszegi Gyalun született 1907-ben. Édesanyja az első egyetemet végzett tanárnő Erdélyben, édesapja iskolaigaz­gató volt. A kolozsvári Magyar utcában szomszédaik reformá­tus hitük olyan kimagasló sze­mélyiségei voltak, mint dr. Ra­vasz László és dr. Makkai Sán­dor professzorok. Pap Béla osz­tálytársa és barátja volt a híres író, Kolozsvári Grandpierre Emil is. A trianoni békediktátum után szülei három gyermekkel az anyaországba menekültek. Nagy szegénységben a budapes­ti Valéria-telep nyomornegyed­ében éltek. Ennek ellenére mindhárom fiú diplomát szer­zett. lános orvos, lenő vegyész­mérnök lett. A kiváló diák, Pap Béla a budapesti teológia elvég­zése után ösztöndíjasként két évet az Egyesült Államokban töl­tött. A gyermek- és ifjúkor nehéz ével, az Újvilág friss szellemisé­ge döntő módon meghatározták életútját. Az egyház legmegbecsültebb tagjai közé tartozott ifjúsági, dia- kóniai munkájának, valamint szociológiai, vallásbölcseleti írá­sainak, könyveinek köszönhető­en. Magas egyháztörténeti tiszt­ségeket töltött be, amikor dr. Kiss Mihály karcagi tiszti főor­vos 1939-ben felkérte, hogy vál­lalja el a karcagi gyülekezet ve­zetését. A székely Pap Béla gyor­san testvéri közösségre talált a redemptus ősök leszármazottai között. „Bandi bátyám, ha látni akarsz egyben húszezer refor­mátust, le kell jönnöd Karcag­ra”, írta egyik levelében a neves lelkész-pszichológusnak, Gyö- kössy Endrének. A művelt, széles látókörű, agi­lis karcagi lelkipásztort a Ráko­si- és Kádár-diktatúra egyaránt üldözte. Az elnyomatás legnehe­zebb éveiben nemcsak a kolho- zosítás, a téeszekbe történő erő­szakos beléptetések ellen tilta­kozott, hanem az egyházi isko­lák, az ősi kollégiumok és a teo­lógiai akadémiák államosítása ellen is. Ebben az időben az or­szág már annyira meg volt fé­lemlítve, hogy a hatalom dönté­sei ellen senki sem mert szólni, de Pap Béla vállalta ezt. Tekinté­lyének, bátor fellépésének kö­szönhetően a zsinat óriási több­séggel elvetette Rákosiék diktá­tumait. Ezt nem tűrte a hatalom. 1951. november 18-án a kom­munista diktatúrával együttmű­ködő Péter lános református püspök magához rendelte Pap Bélát, és erélyesen felszólította, nyilvánosan bánja meg és vál­toztassa meg a zsinaton elhang­zott álláspontját. A hétgyerme­kes Pap Béla erre nem volt haj­landó! Kilenc nappal később az Államvédelmi Hatóság elhurcol­ta, és koholt vádak alapján sú­lyos börtönbüntetésre ítélték. Az államosításoknak így már nem A karcagi református templom. Pap Bélát 1939-ben kérték fel a gyülekezet vezetésére. volt akadályuk. Péter lánosból néhány év múlva külügyminisz­ter lett. Pap Bélát 1956. május ló-án, szabadulása után rehabilitálták, segédmunkásként helyezkedett el Budapesten. A forradalom ide­jén írta meg kétkötetes könyvét, az Új termést, amelyet szellemi végrendeletként hagyott az utó­korra. Korának tekintélyes és egyik legnagyobb hatású református lelkészét Kádárék fizikailag lik­vidálták. 1957. augusztus 10-én egy bakonyi kirándulásról nem tért vissza. Életrajzírója, Kenye­res Gyula szerint máig felderí­tetlen módon, nyomtalanul el­tűnt. ■ Dr. Nemes András

Next

/
Thumbnails
Contents