Új Néplap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-10 / 8. szám
13 ÚJ NÉPLAP - 2009. JANUÁR 10., SZOMBAT MEGYEI TÜKÖR Az orosz forradalom magyar tanúja volt családportré Romanov herceg, Kirov lovásza, Móricz Zsigmond, József Attila, Tersánszky tisztelője Édesapámról, idősb D. Szabó Miklósról 7 lesz szó, aki 2009-ben lenne 111 éves. Sokszor elmondta, húszéves korára mindent látott és mindennek az ellenkezőjét g is tapasztalta. Spirálfüzetben lapuló feljegyzéseit, visszaemlékezéseit többször átolvastam, kijegyzeteltem. Magnóra mondott szavait megette az idő, de sok mindenre emlékszem belőle. Döbbenetes életutat járt be ez az ember a huszadik század vérzivataros esztendeiben meg később, és erről szeretnék néhány epizódot közreadni. Egy olyan lélekről, aki nyolcvanhét megélt éve közül negyvennégyet Kunhegyesen töltött. Apám 1941-ig Váchartyányban lakott. A jobb alsó kép bal oldalán a kis boltjuk bejárati ajtaja látható, mellette az iskola és a templom. Nagyon sokszor találkozott, beszélgetett József Attilával is, akit tiszta szívből megkedvelt. Nemegyszer kisegítette öt pengővel, amelyet soha nem kellett neki megadni. Bizony, szép pénz, nagy pénz volt az akkor, egy kubikos ötnapi keresete. Olykor hozzáfűzte: Attila, ne csak piára költse, olykor ételre is. Attila ezen mindig jót nevetett, köszönte, de hogy mire költötte, legfeljebb gyaníthatjuk. Tersánszky Józsi Jenő is a jó ismerősei közé tartozott. Sokszor mentek együtt cirkuszba, az egyébként óriási erejű íróval, meg fürdőbe. Az utóbbi helyre csatlakozott hozzájuk József Attila is. Ilyenkor Tersánszky fizette a belépőt, apu meg hármójuknak a fröccsöt vagy bort, meg az ebédet. Attila, aki egy vékony, de mégis arányos testű ember volt, tréfából a strandon sokszor nekiment Tersánszkynak, aki ha már unta, úgy rázta le magáról a költőzsenit, mint a pihét a kabátjáról. Visszatérve a toliforgatókra, Babitsot nem szerette, nagyon úrinak tartotta, másféle világnak. Karinthy Frigyes sem tartozott a szíve csücskébe, örökös gúnyolódásai miatt. Tóth Árpádot érdekes figuraként tartotta számon, apu szerint kissé gyökértelen, ugyanakkor inkább baloldali, mint jobboldali költő volt. Közben azért feltűnt neki valami más is. Az, hogy míg 1924-30 között viszonylag gyorsan haladt a ranglétrán, ettől kezdve megállt a törzsőrmesterségnél. Nem léptették elő sem zászlósnak, sem tiszthelyettesnek, holott a szükséges továbbképzésekről nem hiányzott. Egyszer egy álmos, nyári vasárnap délután, amikor ő volt Vácott az ügyeletes, bezárta maga után egy időre az őrs ajtaját. Majd kinyitotta a szigorúan titkos páncélszekrényt, megkereste a személyi iratait. Ekkor döbbent rá, miért nem halad ő a ranglétrán. A jellemzésében az állt, hogy becsülettel harcolt az első világháborúban, sőt a tanácsköztársaság után a reguláris román hadsereggel is szembeszállt. Egyébként igazi társasági, jó közösségi ember, de mivel orosz hadifogoly volt, a vörös bolsevik Kirov lovásza, felügyeletet igényel. Magyarán mondva, az írás arról szólt, hogy tettei ellenére nem megbízható, politikailag ügyelni kell. Ekkor határozta el, amilyen gyorsan csak lehet, megszabadul a csendőrségtől, mert itt neki nincs jövője. Várt a megfelelő alkalomra, és kapóra jött egy véletlen. Mégpedig az, hogy Móricz Zsigmondék- nál szinte állandó vendégnek számított. Ha Zsiga bácsi estélyt adott, mindig őt kérte fel a rendezvény biztosítására. Ámbár Móricz nem szerette a csendőrséget, apu volt a kivétel, még egy elbeszéléskötetet is dedikált neki. Olyan címmel: D. Szabó Miklósnak, egy igaz csendőrnek, akiből kevés van. Az is jellemezte ezeket a Móricz-esteket, hogy apu mindig egyedül volt biztosító. Most, 1936 nyarán is így történt, két nappal a vasárnapi fogadás előtt hívatta a nagy író a leányfalui villájába.- Miklós öcsém! Tartunk itt a villában vasárnap este egy fogadást. Azért, hogy a mesterek végre befejezték a ház felújítását, sőt a festést is. Itt lesznek a lányok: Virág és Lili is, meg vagy harminc vendég. Este kilenckor kezdünk, és éjfélre szeretném, ha a legkitartóbbak is elhagynák a villát. Téged viszont ekkorra várlak egy pezsgős koccintásra. Arra ügyelj, hogy meghívó nélkül senki se jöhessen be.- így lesz, Zsiga bátyám!—válaszolt, mivel tizenkilenc évvel volt üatalabb az írózseninél. Este nyolc után elegáns, galambszürke öltönyében foglalta el a helyét a leányfalui villa előtt. Mégpedig a hídon, mert az épület előtt egy kis patak csordogált, amelyen kőhíd vezetett keresztül. Masszív lábakkal, oldalfallal. A derékszíjra minden eshetőségre számítva felcsatolta a pisztolytáskát, egy tele tárral. Nem is adódott semmi gubanc, minden rendben ment, és este fél tízre a legutolsó vendég is megérkezett. Szép, csendes, nyári este volt, és ekkor nekidőlt a mellvédnek szusszanni egyet. Nem telhetett el fél óra, amikor a távolból feltűnt egy nagy sebességgel közeledő, világos ruhás kerékpáros. Kilépett a híd közepére, felemelte a kezét, és rászólt:-Állj! Az ismeretlen rá se hederített, inkább beletaposott a pedálokba, és teljes erőből apukámnak hajtott. Elestek mindketten, nem csak koszosak, piszkosak lettek a szép ruhák, hanem a kerékpár sárhányója az ütközéskor csúnyán feltépte apu lábát. Folyt belőle a vér. Az ismeretlen jobban jött ki az ütközésből, felpattant, és a zsebéből egy jókora bicskát kihúzva, kinyújtva feléje rohant.-Paraszt! Szolgálati hóbortban szenvedsz, de most móresre tanítalak. Tudod ki vagyok én? A külügyi államtitkár fia. Feléje szúrt: alulról fölfelé, amelyet játszi könnyedséggel kikerült apukám, és a,megbillent úrnak adott egy akkora taslit, hogy óriási kiáltással átbukfencezett a híd mellvédjén, és belezuhant a folyóba. Hatalmas jajgatás volt a válasz, hiszen kiücamodott a válla. Apu odaállt föléje a hídra, és a fegyvert kibiztosítva, kemény hangon közölte vele. — A törvény nevében hivatalos közeg elleni, életveszélyes fenyegetés miatt letartóztatom! Közlöm, ha szökni próbál, a figyelmeztetés után lövök. (Folytatjuk) József Attila és Móricz Zsigmond kedvelt költőjének, írójának számított. Attilát sokszor kisegítette pénzzel. Várjuk a hasonló történeteket! sajnos már elmentek azok az emberek, akik az első világháború katonái, részesei, hősei, szenvedő alanyai voltak. Esetleg a gyermekeik, unokáik élnek még. HA AZ EGYKORI, 1914-18 közötti magyar katonákról maradt hátra szóbeli, írásbeli emlék, esetleg korabeli fotó, kérjük, írják meg nekünk a pontos címet. Bárki megörökítheti apja, nagyapja egykori háborús történeteit, de mi is szívesen vállalkozunk arra, hogy felkeressük önöket, és megírjuk őseik majd egy évszázados emlékeit. VÁRJUK AZ ÍRÁSAIKAT a szerkesztőség címére: Új Néplap 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc út 2. A borítékra írják rá: „Történetek”. Kutyául félnek az elkóborolt ebektől a megyeszékhelyen is állatok az utcákon Megesett, hogy gyermekeket rémített halálra egy-egy harapósabb fajta négylábú Panaszkodik a lakosság, hogy sok a kóbor kutya Szolnokon. A gyepmester próbálja megoldani a helyzetet, azonban nincs köny- nyű dolga. A negyven férőhelyes kutyamegfigyelőbe nehéz elhelyezni körülbelül száz kutyát.- Az utóbbi időben egyre több kóbor kutyát lehet látni a Széche- nyi-lakótelepen - mondta a szolnoki Mizsei Erzsébet. — Nagyon félek tőlük, mert ha a boltból jövök teli szatyorral, mindig utánam szegődnek a csöppet sem kis termetű állatok. Attól félek, ha egyszer nagyon éhesek lesznek, még meg is támadnak az élelemért. Antikor a lakótelepre költöztünk, a kilencvenes évek elején, rengeteg kóbor állat volt a környéken, nem csak kutyák, hanem macskák is. Azóta rendeződött a helyzet, nem volt probléma, csak elvétve lehetett lát- MINDEN ÉVBEN előfordulnak kisebb kutyaharapásos esetek- mondta Dénes Gábor, a szolnoki városüzemeltetési osztály munkatársa. - Amennyiben nem ismert a tulajdonos, be kell fogni az állatot, és tizennégy napos megfigyelés alá kell helyezni, hogy kiderüljön, veszett-e a kutya vagy sem. A legtöbb lakossági észrevétel a Széchenyi-lakótelepről és a ni gazdáüan ebeket Az utóbbi hónapokban azonban mintha újra ellepnék az utcákat. szandai városrészből érkezik. Az utcán lévő kutyák nagy része főleg Szonda esetében nem kóbor kutya, hanem a tüzelési időszakban főleg házaktól, ösztönétől hajtott állat. A FEBRUÁR végén, március elején és az október-novemberben zajló tüzelési időszakban több év viszonylatában harminc-harmincöt kutyát gyűjtenek be, ami ténylegesen gazdátlan. Több lakossági panasz érkezett a szolnoki T VM-lakótelepen élőktől is a kóbor kutyák miatt. Sokan félnek és attól tartanak, hogy megtámadhatják őket az állatok. További problémát jelent számukra az ebek éjszakai virtuskodása, ami miatt nehezen tudnak aludni az ott élők. Arról nem beszélve, hogy a kóbor állatok összepiszkítják a játszótereken levő homokozókat is.- A tacskónkat sétáltattam a kislányommal az egyik délután, amikor hozzánk szegődött egy nagy testű kutya - kezdte a szolnoki Kiss Tamás, aki a Szolnok Ispán körút környékén lakik. — A kétéves gyerekem annyira megijedt az állattól, hogy sírva kapaszkodott a nyakamba. Attól félt, hogy megharapja a kutya, amelyik egészen hazáig követett minket, és a lépcsőházba is be akart jönni, alig tudtuk becsukni az orra előtt az ajtót. Valószínűleg a kiskutyánk után jött, nem minket akart bántani. A gyereket ettől függetlenül halálra rémítette.- A gyepmester próbálja megoldani a helyzetet, azonban nincs könnyű dolga — mondta Dénes Gábor, a városüzemeltetési osztály munkatársa. — A negyven férőhelyes kutyamegfigyelőbe nehéz elhelyezni körülbelül száz kutyát. A 2005. évi állategészségügyi törvény megszűnt, 2008. szeptember 1-től lépett hatályba az új élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló törvény (Éltv.), melynek lényege, hogy a növényvédelmi és állategészségügyi hatóságot összevonták. Eddig kutyaharapás, fertőzés esetén kellett megfigyelni- a kutyákat. A korábbi törvény az őrzésről nem, csak az ebek begyűjtéséről nyilatkozott. Az Éltv. nem csak a kóbor állatok begyűjtését tette kötelezővé az önkormányzatoknak, hanem a tartós elhelyezését is. Amennyiben a törvényalkotók a törvényben előírt kötelező feladathoz anyagi forrást nem rendelnek, az önkormányzatok többsége csak részben tudja ellátni a kóbor állatok begyűjtését és tartós megfigyelését. ■ Békési Brigitta Sok kutya van, amely nem gazdátlan igazából
