Új Néplap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-23 / 299. szám

2 MEGYEI TŰKOR ÚJ NÉPLAP — 2008. DECEMBER 23., KEDD „Ösztönöznék" a diákokat a rendőri szakma felé A falujáért élt a polgármester baleset A település vezetőjét és egyben labdarúgóját is gyászolja Tiszagyenda Együttműködési megállapodást írt alá hétfő délelőtt az illetékes­ségi területén működő négy—tö­rökszentmiklósi, karcagi, jász­berényi és tiszafóldvári - közép­iskolával a megyei rendőr-főka­pitányság. Ezekben az iskolák­ban rendészeti fakultációs kép­zés zajlik, amely felkészíti a di­ákokat a rendészeti pályára. A négy középiskola, valamint a ka­pitányság együttműködése már több mint egy évtizedes múltra tekint vissza, amit most ismét megújítottak, A megállapodás­ban többek között az szerepelt, hogy az MRFK minden év végén díjazza a képzésen legkiemelke­dőbb tanulmányi eredményt nyújtó fiatalt, valamint ösztön­díjjal támogatja azt a roma szár­mazású diákot, aki vállalja, hogy rendészeti szakközépiskolában vagy a rendőrtiszti főiskolán ta­nul tovább. Dr. Simon Tamás ez­redes, megyei rendőrfőkapitány emellett köszöntötte a negyedik országos középiskolai rendésze­ti tanulmányi verseny döntőseit. A középiskolások elismerését követően a főkapitány jutalom­ban és elismerésben részesítette Balogh Zsolt főtörzsőrmestert és Elorváth József őrmestert. Ők de­cember 12-én Jászapátin a saját testi épségüket sem kímélve egy égő házból kimentették a bent rekedt tulajdonost. ■ N. G. Több szelektív hulladékgyűjtőt is felgyújtottak Vasárnapról hétfőre virradóra is­meretlenek öt helyszínen sze­lektív hulladékgyűjtőket, vala­mint szemeteskukákat gyújtot­tak fel Szolnokon. Az első tűzjel­zés a tűzoltóság ügyeletére va­sárnap 21 óra 45 perckor érke­zett. Ekkor a Sólyom úton már égett egy szelektív papírhulla­dék-gyűjtő edény. A tűzoltóknak ezután még az Ady Endre útra, a Pozsonyi útra, valamint a Szántó körútra kellett ugyan­ezen okból kivonulniuk. Az utol­só helyszín a Móra Ferenc út volt, ahol három, egyenként 240 literes szemeteskukát gyújtottak fel - tájékoztatta lapunkat Erdé­lyi Tibor, a Szolnoki Tűzoltóság sajtóügyeletese. ■ N. G. Tragikus közlekedési bal­eset történt vasárnap dél­után Szolnok határában, a 32-es úton. A baleset­ben ketten vesztették éle­tüket. Az egyik elhunyt Tiszagyenda polgármeste­re volt. Az egész falu megdöbbent a hírre. Géléi József A rendőrségi jelentés szerint az Opel Vivaro kisbusz, letérve az útról, többször megpördült a ten­gelye körül a 32-es úton, mire a szántófóldön megállt. Ketten éle­tüket vesztették, utasai közül egy életveszélyes, egy súlyos sé­rülést szenvedett. A kilencsze- mélyes kisbusz a tiszagyendai labdarúgócsapatot szállította. Az Opelt a település polgármestere, a 35 éves, maga is aktív futbal­listának számító Sipos József ve­zette, aki Bata László kapussal együtt a baleset során életét vesztette. Az együttes edzőjét, Boros Tibort életveszélyes, Papp Sándort súlyos sérülésekkel szállították a mentők Szolnokra, a Hetényi Géza kórházba. Ezek a szigorú tények. De mi is történt valójában, ami ehhez a tragikus eseményhez vezetett? Teremfocitornát rendeztek va­sárnap Jánoshidán. Hét kör­nyékbeli település csapata mel- | lett a baráti kapcsolatoknak kö- | szönhetően a szervezők meghív- | ták a Tiszagyendai Sportegyesü- | let labdarúgóit is.- Egy kisbusszal és egy sze­mélyautóval indultunk útnak 11 óra körül Gyendáról — tudtuk meg idősebb Héder Zsolttól. — Egy órától két meccset játszott csapatunk, majd úgy döntöt­tünk, külön jövünk haza. Én nem játszottam ezúttal, s mivel meg akartam még nézni a szol­Pisók István alpolgár­mester egyik leg­jobb barát­ját siratja Sorban érkeztek a helyiek a polgármesteri hivatalhoz, hogy egy-egy mécsessel emlékezzenek az elhunytakra Innentől a 18 esztendős ifjabb Héder Zsolt vette át a szót:- Nyolcán ültünk az Opelben, öten kirepültek a baleset során. Én hátul foglaltam helyet, és mi­kor az út jobb oldalán lekapott a kocsi kereke, sikerült megka­paszkodnom. Józsi visszarántot­ta a kormányt, utána már csak arra emlékszem, hogy forog ve­lünk az autó. Végül talpon áll­tunk meg a szántófóldön. Az el­deformálódott ajtó annyira ki­nyílt, hogy ki tudtam szállni az összeroncsolódott járműből. Azonnal láttam, hogy nagy a baj. Bár a mobilomat nem találtam sehol, de addigra már megálltak idegenek az úton, köztük példá­ul egy éppen arra járó mentő is, és egyikük ideadta a telefonját. Hívtam apát, ő értesítette az itt­noki teremtornát a Tiszaliget- ben, korábban indultam vissza. A fiam viszont a többiekkel még Jánoshidán maradt. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, a sportcsarnok lelátóján ültem, mikor 15 óra 44 perckor hívott Zsolti: „Apa, karamboloztunk, Sipi meghalt”. Nemcsak csapat­társamat, polgármesteremet, de egy igaz, jó barátot vesztettem el hirtelen. a települést település ügyes-bajos dolgait.- Egyelőre nem tudok a napi teendőkre koncentrálni, hi­szen egyik legjobb barátomat vesztettem el a baleset során — mondta Pisák István. — Most intézzük kedvesével, dr. Pénzes Tímeával a temetést. December 29-én, 13 órakor a helyi temetőben veszünk vég­ső búcsút Sipos Józseftől. Az alpolgármester vezeti egy fiatal, sokra hivatott pol­gármestert vesztett el egyik pillanatról a másikra Tisza­gyenda. Az élet azonban nem áll meg, bármennyire is ször­nyű tragédia történt, a jövőre is gondolni kell. A törvények értelmében 30 napon belül ki kell írni az új válasz­tást, addig Pisák István alpolgármester veszi át a honiakat. Én viszonylag szeren­csésen megúsztam, „csak” a ki­lences és tízes bordám tört el. Nem mindenki volt azonban ilyen szerencsés. Sipos József, a labdarúgásért rajongó fiatal pol­gármester (nincs egy hete, hogy a megyeházán átvehette a Jász- Nagykun-Szolnok Megye Labda­rúgásáért Díjat) súlyos fejsérülé­seibe a helyszínen belehalt. A csapat kapusa, a 35 éves Bata László a kórházba szállítás köz­ben vesztette életét. A szintén 35 esztendős Boros Tibor edzőt léle­geztetőgépen, mélyaltatásban, az intenzív osztályon kezelik, in­formációink szerint valamennyi bordája eltörött. Papp Sándor mindkét lábán combcsonttörést, szilánkos lábszárcsonttörést és súlyos vállsérülést szenvedett. Vígh Lászlót agyrázkódással szállították kórházba. Mikor hétfőn délután a telepü­lésen jártunk, síri csend fogadott a polgármesteri hivatalban. Ki­sírt szemű, feketébe öltözött nők és férfiak tették a dolgukat, de látszott rajtuk, gondolataik vala­hol egészen máshol járnak. —Vasárnap késő délután futó­tűzként terjedt el a baleset híre a faluban — felelte érdeklődé­sünkre Hajnal Istvánná képvise­lő. - Hívás nélkül, valamennyi társam bejött, így nyomban rendkívüli testületi ülést tarthat­tunk. Úgy döntöttünk, Sipos Jó­zsefet és Bata Lászlót is a község saját halottjának tekintjük. Nagy veszteség érte a falut. Ilyen be­csületes, tiszta szívű embert, mint Sipos József volt, nem na­gyon találni. Élt, és most már saj­nos azt kell mondanom, halt Ti- szagyendáért. Igazi lokálpatrió­ta volt, akit számtalan helyre hívtak lényegesen magasabb fi­zetésért dolgozni, ám nem akar­ta elhagyni szülőföldjét. A település lakói is csak a sze­retet hangján beszélnek Sipos Józsefről. - Kisgyerek kora óta ismertem a polgármestert. Jó ember volt, akinek a sport mel­lett Tiszagyenda volt a mindene — mesélte könnybe lábadt szem­mel a nagymamakorú Buda Ist­vánná, Marika néni. - Támasz­kodott az öregek bölcsességére. Higgadt fejjel, fegyelmezetten vezette a települést. Fekete karácsonyra készül Ti­szagyenda. A szeretet ünnepén, tragikus körülmények között el­hunyt fiait siratja a falu. Legnagyobb ünnepünknek tarthatjuk a karácsonyt?! jézus krisztus Köszöntsük egy szívvel és egy lélekkel a kétezernyolc évvel ezelőtt megszületett Megváltót Isten kegyelméből Jézus Krisztus születésének 2008. évfordulóját ünne­peljük. A karácsony me­leg fénye évről évre lelket üdítően árad szét ezen a földön. Szabó József esperes Mi is történt az első karácsony alkalmával? Jézus Krisztus szü­letése egy olyan népszámlálás idejére esett, amelyet a római bi­rodalom egész területén elren­delt a császár, hogy az adóköte­les személyeket összeírják. Nem örültek ennek az akkor élő em­berek, mert hosszú utazást és az adók megemelését jelentette. Jó­zsef és felesége, Mária Názáret- ből indult Betlehembe, a körül­belül 150 kilométeres útra. Esté­re érkeztek, nem volt már szá­mukra hely a vendégfogadóban. Mária idegen helyen, nyomorú­ságos körülmények között hozta világra első gyermekét. Az egész történetben a legsötétebb az a két szó, amivel a kopogtató, ké­rő Józsefet elutasították: Nincs hely! Miért nem volt? Bizonyára voltak jól fizető vendégek - minden hely foglalt volt, igazat mondott a fogadós. Nem így van ez ma is? Annyi a gondunk, tennivalónk, ter­vünk és terhűnk, hogy Jézus Krisztus számára nem marad hely, telt ház van nálunk is. Nincs hely neki az életünkben, időnkben, terveinkben. A hét­köznapok teljesen lekötnek ben­nünket, nincs vasárnap, nincs ünnepnap. A hatalmas bevásár­lóközpontok éjjel-nappal nyitva vannak. A kamionok állandóan dübörögnek, szennyezve és pusztítva környezetünket. Ki ér rá karácsonyt ünnepelni? Sok­sok embertársunk életében nincs hely az Isten Fia, Jézus Krisztus számára. Ugyanezt mondta a betlehemi fogadós is. Neki is és nekünk is igazunk van. De ha a fogadós akarta vol­na, helyet, szoríthatott volna Jé­zus Krisztus számára. Ő azon­ban csak arra gondolt, hogy ha Szabó József befogadja ezt az ifjú párt, kelle­metlenségei lesznek, de haszna nem. Ezért csak résnyire nyitot­ta ki az ajtót és elküldte a szüle­tendő Messiást — Megváltót. A mi életünkben is itt kezdődik a baj. Nem vesszük a fáradtságot, hogy helyet készítsünk Jézus Krisztus számára. Nem látjuk érdemesnek, hogy Őmiatta át­rendezzük az életünket, hogy neki is legyen hely. Alkalmi ven­dégként, ha éppen bajban va­gyunk, beengedjük, hogy segít­sen, de akkor azonnal. De ha éle­tünk újra baj nélkül halad, ak­kor nem engedjük, hogy állandó­ra hozzánk költözzön. Márpedig Ő ezzel az igénnyel érkezik. Az Ő megszólítására csak igennel és nemmel lehet válaszolni. Be­fogadjuk vagy elküldjük? Ez a 2008-as évi karácsony lényege. Vagy még jobban engedjük neki, hogy a Szeretet, az Öröm és a Bé­kesség töltse be életünket, vagy pedig udvariasan közöljük vele, nincs hely számodra. Ha mi elutasítjuk, az az Ő ügye előtt nem jelent akadályt. Mint az első karácsonykor sem jelentett. Csupán mi maradunk továbbra is szegény, hajszolt, nyugtalan, elégedeüen emberek, akiknek semmire sincs idejük. Ez a rossz döntésünk majd vá­dolni fog, amikor Jézus Krisztus nem jászolban, hanem az ég fel­hőiben megjelenik, és ítélni fog élőket és holtakat. A 2008-as év karácsonyi ün­nepe életünk kegyelmi ideje - fogadjuk be Őt. Ő töltse be éle­tünket - jelenünket és jövőnket. Ünnepeljük egy szívvel és egy lélekkel a 2008 évvel ezelőtt megszületett Megváltót. Dicső­ség a Magasságban Istennek, és a Földön békesség, és az embe­rekhez jóakarat.

Next

/
Thumbnails
Contents