Új Néplap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-04 / 257. szám

2 A NAP TÉMÁJA ÚJ NÉPLAP - 2008. NOVEMBER 4., KEDD buszbaleset Egy tizenhét éves fiú nem élte túl az ütközést, a két hónapos csecsemőnek haja szála sem görbült. Téglát szállító, álló teherautóba rohant a menetrend szerinti Volán-járat. TISZAIGAR NÉMÁN GYÁSZOLJA FIÁT Egy 17 éves fiatalember a helyszínen meghalt, 14 súlyos és 15 könnyebb sé­rültet a mentők kórházba szállítottak. Hétfőn reggel egy menetrend szerint közlekedő Jászkun Volán autóbusz nekiütközött há­tulról egy, az út szélén ál­ló, téglát szállító pótko­csis teherautónak Tisza­füred határában. Gelei J., Daróczi E. Hétfő reggel fél nyolc. Az őszi szünet utáni első tanítási napon a Nagyivánról menetrend sze­műi járatos busz annak rendje és módja szerint beállt a tiszaiga- ri megállóba, ahol már jó né­hány, a tiszafüredi Hámori And­rás Szakközép és Szakképző Is­kolába járó diák várakozott. A busz pillanatok alatt megtelt fi­atalokkal, az üléseken helyet foglalók mellett tucatnyian állva beszélgetve várták, hogy alig ne­gyedórás utazás után beérjenek a végállomásra. A 34-es főút ezen a környéken rendkívül szűk és rossz minősé­gű, ráadásul az időjárás is rop­pant csalóka volt. Az enyhe hő­mérséklet mellett ugyanis jóko­ra köd telepedett a környékre. Alig nyolc kilométeres zötykölő- dés után, Tiszafüred határtáblá­jánál aztán bekövetkezett a tra­gédia. Egy téglákat szállító, több­tonnás pótkocsis teherautó az út szélére húzódva várakozott — egyes szemtanúk szerint még az elakadásjelző háromszöget is ki­tette pilótája -, s ezt későn ész­lelte az autóbusz 30 éves sofőr­je. Képtelen volt már kikerülni a befékezett nehéz gépjárművet és a busz jobb elejével, oldalával nekiütközött a pótkocsinak. A csattanás utáni, pillanatig tartó néma csendet, sikoltozás, jajve­székelés váltotta fel. Az össze- roncsolódott járműbe szorulta­kat előbb a könnyebb sérültek, majd a villámgyorsan kiérkező tűzoltók, mentők próbálták mentem. Egy 17 éves fiún, a ti- szaigari B. Antalon azonban már senki nem tudott segíteni, a helyszínen életét vesztette. A mentők 15 súlyosabb és 14 könnyebb sérültet szállítottak a karcagi, debreceni, egri és szol­noki kórházba. — Nyolc igari diák és egy Bá­nó-tanyai anyuka a négyéves gyermekével, valamint két hó­napos újszülöttjével itt szállt fel a buszra a településen - tudtuk meg a község polgármesterétől, Itt történt a baleset Az Ikarus busz jobb eleje szinte teljesen eltűnt a téglát szállító pótkocsis teherautóval történt nagyerejű ütközés következtében Szilágyi Lászlótól. - Egyedül a csecsemő úszta meg közülük sé­rülés nélkül a balesetet. Még ott­hon voltam, mikor egy ismerő­söm hívott telefonon, hogy az előtte haladó busz súlyos balese­tet szenvedett. Azonnal a hely­színre siettem. A tűzoltók éppen akkor mentették ki a roncsba szorult sérülteket. Akkor tud­tam meg, hogy Antin nem tud­tak segíteni az orvosok. A test­vére, Kati szerencsére könnyebb sérülésekkel megúszta az ütkö­zést. Önkormányzatunk meg­próbál segítséget nyújtani, az el­hunytat a település saját halott­jának tekintjük, és pénztámoga­tásban részesítjük a szerencsét­len családot.- Teljes a döbbenet az egész iskolában - nyilatkozta lapunk­nak Varga András, a tiszafüredi Hámori András Szakközép és Szakiskola igazgatója. - Az isko­la épületére már kitettük a feke­te zászlót. A 11/a-s diákok el­hunyt osztálytársuk emlékére mécseseket gyújtottak és koszo­rút helyeztek el az épületben. Az iskola tanulói közül 21 sérül­tet láttak el a kórházakban. Kö­zülük kilencen súlyos és tizen- ketten könnyebb sérülést szen­vedtek. A balesetet nagyon nehéz re­konstruálni. A busz roncsolódá­sát látva azonban az is csoda­számba megy, hogy mindössze egyetlen utasa vesztette életét, Hozzászólások a szoljon.hu-ról T.igarróL: Minden nap ezzel a busszal járunk öcsémmel az is­kolába. Hál’ istennek ma kocsi­val mentünk. Sok barátom és ismerősöm megsebesült. Na­gyon rossz érzés. szülő: Nagyon örülök, hogy ma a férjem vitte a gyereket az isko­lába, mert elaludtunk. Szegény kissrác, milyen érzés lehet most neki lelkileg, hogy a kezei közt tartotta a halott fiút. Sok erőt kívánok a szüleiknek is. S remé­lem, nem lett semmi komolyabb baj - mint amit délelőtt tudtak — az egyik gyerekkel sem, és ha­marosan, ahogy ismerem őket, életvidám, virgonc gyerekek lesznek ismét, és táncukkal is­mét elvarázsolják a falu lakóit. babó: Őszinte részvétem a halott fiú családjának és mielőbbi gyógyulást a sérülteknek'! Én 4 évig jártam Szolnokra tanulni, és nem volt egy sofőrrel sem baj! Egyébként meg emberek va­gyunk és SAJNOS hibázunk, nem vagyunk tökéletesek! Nem kell mindjárt pálcát tömi a má­sik felett!! a legkisebb gyereket, a 17 éves Antit. Este mi is kimegyünk mé­csest gyújtani az emlékére — fe­lelte érdeklődésünkre a család barátja, a tiszaigari Németh László. Vajon mit érezhetnek a csa­ládtagok, hogyan tudják feldol­gozni a feldolgozhatatlant: nincs többé kisfiam, nincs többé öcsém?- A szüleim Tiszafüreden van­nak, most búcsúznak el az öcsémtől - jött ki a kertkapuhoz csöngetésünkre könnyektől csil­logó szemmel a Balázs család legidősebb gyermeke, a 23 esz­tendős János. - Engem a húgom hívott, aki maga is a buszon volt, ám szerencsére ő enyhébb sérü­lésekkel megúszta a balesetet. Azonnal rohantam a helyszínre, ahol azt kellett látnom, hogy nem tudnak segíteni Antin. En még ott búcsúztam el tőle. Ha becsukom a szemem, most is összetört testét látom. Nem tu­dom, mit vétettem, de augusztus végén születésekor elvesztettem I gyermekemet, most pedig a testvéremet. Ezt nem lehet fel­dolgozni. Kora délután csupa lehor- gasztott fejű, néma csendben közlekedő igari lakost láthattunk a település utcáin. Kimondva-ki- mondatlanul valamennyien a kora reggeli tragédia hatása alatt álltak. hiszen az elejétől a jobb első ke­rékig szinte felismerhetetlensé- gig összegyűrődött. Aki azon a részen helyezkedett el, annak esélyese sem volt, hogy meg­ússza az ütközést.- Roppant balesetveszélyes ez az útszakasz, a nehéz gépjár­művekkel is úgy száguldoznak erre a sofőrök, hogy akár napon­ta bekövetkezhetne egy-egy ka­rambol. Eddig csak a szeren­csén múlott, hogy nem történt tragédia. Balázs Jánosékkal ki­mondottan jó viszonyban va­gyunk, rendszeresen összejá­runk velük. Szegényekre sajnos most nagyon rájuk jár a rúd. Au­gusztus végén elvesztették új­szülött unokájukat, most pedig Súlyosan sérültek a roncsba szorult Fegyverneki testvérek A sérültek állapotáról dr. Kapusi Lajostól, a karcagi Kátai Gábor Kórház orvos igazgatójától érdeklődtünk: — A BALESETET szenvedettek közül hét sérült került hoz­zánk Közülük kettő súlyos, de nem életveszélyes állapot­ban lévő, végtagsérült fiatal­ember, náluk műtétekre lesz szükség. A többi fiatal köny- nyebb sérülést szenvedett, ők az ellátás után nagy valószí­nűséggel haza is térhetnek. a sürgősségi osztályon az orvosok és ápolók folyamato­san látták el a betegeket. A váróban ült kétségek között Fegyverneki József és felesége is. Nekik két gyermekük volt a buszon. Egyiküket ide, má­sikukat Szolnokra vitték. — amikor elindultak Nagy­ivánról a fiúk, még nagyon vidámak voltak. Ahogy szok­ták, viccelődve búcsúztak tő­lünk, nevetgélve szálltak fel a buszra. Nagyon testvérszere- tőek, mindenben számíthat­tak egymásra. Akkor még nem gondoltuk, hogy hama­rosan baj történik - kezdi a megtört édesapa, akit egyik iskolatársuk édesapja értesí­tett a balesetről. József azon­nal kocsiba ült, és már indult is a fiúk után. — amikor odaértem, iszonyú látvány fogadott. Odamentem a buszhoz, a fiaim már mesz- sziről kiabálták, nem lesz semmi baj, itt van apa és megment bennünket. A kiseb­bik gyerek fogta a bátyja fejét és nyugtatta. A másik kezé­ben az elhunyt fiú fejét tartot­ta. Be voltak szorulva, a lába­ik eltörtek, mindkettőjüknek nagy fájdalmaik voltak, de amint, megláttak megörültek nekem — emlékszik a reggel történtekre sírva az apa. — Amint kiszabadították őket, kiderült, hogy a 16 éves Feri­kémnek sípcsonttörése és ki­sebb sérülései vannak. Őt a szolnoki kórházba vitték, órák óta nem tudok róla sem­mit. Amikor Petikémet betet­ték a mentőbe, még beszél­tem vele. Aztán a nagy fájdal­mai miatt, hiszen medence- csont- és egyéb súlyos törései, sérülései vannak, elaltatták az orvosok. Ha jól tudom, Debrecenbe viszik tovább. A tiszafüredi középiskola aulájában a diákok mécsest gyújtottak a tragi­kus körülmények között elhunyt tiszaigari társuk emlékére Mindenki sikított, kiabált körülöttem A karcagi kórház sürgősségi osztályának folyosóján ottjár- tunkkor az egyik fiút már ellát­ták, őa szüleire várt: -Én a hátsó ajtónál álltam, csak a nagy csattanást hallottam. Annyit láttam, hogy beleszáll- tunka kamionba. Valaki kirúg­ta az ablakot, és úgy tudtunk le­szállói, másra nem emlékszem. egy másik lány is csak a busz hatalmas fékezését tudja fel­eleveníteni: - Nagyon megijed­tem, csak arra emlékszem, hogy a tesóm nagyon sír. Én nem sérültem meg, ám neki el­repedt a lába, most gipszelik. orosz AÜZT, a még mindig ijedt lányt, a füredi Kossuth Lajos Gimnázium diákját az édesany­ja nyugtatja a folyosón. - Túl sok mindenre nem emlékszem, mert épp aludtam. Arra ébred­tem, hogy mindenki sikít, kia­bál körülöttem, és próbál mene­külni. Engem egyik barátom menekített ki, de voltak, akik a tűzoltók segítségét várták. A tiszaigari Németh László baráti kapcsolatban áll a Balázs családdal, a szülőkkel együtt ő is gyászolja a tizenhét éves középiskolást I ) t i I

Next

/
Thumbnails
Contents