Új Néplap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-14 / 266. szám
4 Névnapokat ünnepeltek az üjszászí Aranyifjak Klub mintegy negyven tagja megtartotta hagyományos névnapi rendezvényét a Szász Vendéglőben. Szekera Pálné klubelnök köszöntője után számtalan jókívánság, névnapi köszöntő, vers hangzott el a klubtagok részéről. Ezen alkalomkor a júliustól decemberig tartó keresztneveket viselőket köszöntötték, így többek között az Imréket, Ferenceket, Etelkákat, Ilonákat, Erzsébeteket. Három birka bánta az estét A MESTERSZÁLLÁSI Együtt Egymásért nyugdíjasklub a közelmúltban tartotta az idősek világnapját a kultúrház- ban. A rendezvényre egész nap készültek, és Farkas Gyula, Szaszkó Mátyás és Márki Mátyás jóvoltából három birkát fosztottak meg a bundájától, és darabolás után főztek felséges finomra. A vacsorán mintegy hatva- nan vettek részt, de több, nehezen mozgó klubtagnak hazavitték a birkavacsorát. A következő helyi nyugdíjasösszejövetel a műsorral egybekötött Mikulás-est lesz. Több mint kétszáz résztvevő volt JÁSZALSÓSZENTGYÖRGYÖN,a legutóbbi nyugdíjas-összejövetelen mintegy kétszázan vettek részt a helyi torna- csarnokban, ahol öt község nyugdíjasklubját látták vendégül. A rendezvényt Kobe- la Tiborné, a helyi nyugdíjasklub vezetője szervezte, az estet kultúrműsor és vacsora is színesítette. A délután egy órakor kezdődött találkozó este nyolc órakor fejeződött be. A következő program egy olyan vetélkedő lesz a faluházban, amelyet a fiatalok szerveztek, és a nyugdíjasklub csapata is részt vesz benne. A következő hónap elején Mikulás-estet tartanak a helyi klubtagokkal, ahol a megjelenteket meglepetés fogadja. Hadd SZ0U0N.hu A SZOLNOK—JÁSZKUN ONLINí HATVANON TÚL ÚJ NÉPLAP - 2008. NOVEMBER 14., PÉNTEK A semmiért ítélték el portré Volt egy karcagi főszerkesztőnk, aki megjárta a börtönt togatója volt a megyeszékhelyen a karcagi öregdiákok szolnoki egyesületének. Világéletében csendes legénynek számított, a felesége, Márta nem egyszer biztatta.- Apa, csak egyszer rúgjál be istenigazából, hogy látnánk meg, milyen vagy olyankor!- Anyukám! Én megiszok egy pohár bort, de több nem fér belém, ha hiszed, ha nem — válaszolta. 1991-ben felmondta a szolgálatot a szíve. Holott előtte korábban évekig gégerákkal kezelték, a sors fintora, hogy a sok megpróbáltatás miatt végül is a szíve állt meg. Már halála után rehabilitálta Göncz Árpád, akkori államfő, amely végzést a felesége vette át. Végig Szolnokon lakott, de igazából otthon Kecskeméten, a Petőfi Népénél érezte magát, ahol a börtön után befogadták. Ugyan ránk sem haragudott, mert úgy volt vele, az elzárása sem volt más, mint politikai döntés, de a későbbi írásai mind az ország legnagyobb megyéjéhez, az ott élő emberekhez kapcsolódtak. Tóth István virtigli kun, pontosabban fogalmazva, karcagi ember volt, még hatvanon túl is egyféle kisfiús mosollyal az arcán. D. Szabó Miklós Trianon évében, 1920-ban született, az édesapja és az édesanyja szabó kisiparosként keresték a kenyerüket. Pontosabban csak keresték volna, mert szinte félévente tönkrementek, újrakezdték az életüket. Az ifjú legény a helybeli re- b formátus gimnáziumban tanult, és az érettségijét kitüntetéssel teljesítette. Felvették az egyetemre, de lyezték. Mondván, ez alatt az idő alatt egészen februárig írt vagy húsz cikket, de volt benne három kompromittáló is. Az egyik az, hogy az október 23-ai, majd későbbi országos és megyei eseményekről rokonszenvesen tudósított Tóth István. Nem beszélve arról, hogy követelte a szovjet csapatok kivonását, sőt, nem átallott kiállni a többpártrendszer mellett. Ezek akkor bizony-bizony súlyos Szeberényi Mártával, a feleségével 37 évet adott neki a sors. Képünkön az özvegye mutatja a férje, Tóth 1st ván portréját, aki szerinte aranyember volt. a magas költségek miatt auua kellett hagyni tanulmányait. Már a gimnáziumban is írogatott az iskolaújságban, majd két évig szerkesztette a Karcagi Naplót. Riportjaira, kar- colataira, tárcáira, emberközpontú írásaira felfigyeltek a megyei újság szerkesztői is, így lett a Néplap munkatársa 1950-ben. Akkoriban még hetente kétszer jelent meg a lap, és beköltözve Szolnokra, itt lett újságíró. Hamarosan főszerkesztő-helyettes. 1956 puskaporos napjaiban az akkori főszerkesztő lemondott, és őt választották első számú vezetőnknek. Rengeteget dolgoztak ezekben a napokban, végre szabadon írhattak, és minden helyi, meg országos eseményről tudósítottak. Később ez lett a bűne. 1957 februárjában nemcsak a laptól küldték el, de napokon belül vád alá hebűnöknek számítottak. Egy szó mint száz, a fővárosból Szolnokra kirendelt bírák 1957. július 16-án a népi demokratikus államrend elleni izgatás és az ellenforradalmi erők célkitűzéseinek elősegítése miatt egy év börtönbüntetésre, 200 forint vagyonelkobzásra ítélték lapunk néhány hónapos fő- szerkesztőjét. Noha akkor már nős volt, egy kisfiú édesapja, a büntetés letöltése után hónapokig munkanélkülinek számított. Később az Esztergomi Állami Levéltárban segéd levéltárosként dolgozott, hat évig. Ahogy enyhült a politikai légkör, újra írogatott, mégpedig Kovács Gábor (ál)néven. Ami a szolnoki visszatérését illeti, a későbbi főszerkesztő szerette volna, ha visszatér Szolnokra, az itteni laphoz, de a megyei pártbizottság akkori első titkára kijelentette: magánemberként jöhet, de újságíróként nem. Kellett viszont Kecskemétnek, a Petőfi Népének, és 1962-től ott dolgozott, majd hamarosan főmunkatárs lett. Igaz, évek múlva hívta vissza egy másik főszerkesztő megyeszékhelyünkre, de köszönte szépen, nem élt a lehetőséggel, ha már egyszer Itt ítélték el a semmiért. Naponta vonatozott hajnalonta a hírős városba, este meg haza. 1980-ban nem küldték nyugdíjba, pedig betöltötte a hat- vanat, de betegsége, hosszú táppénze miatt le kellett tennie a tollat. Viszont rendszeres tagja és láElzárásban és elismerésekben egyaránt volt része Tóth Istvánnak TÓTH ISTVÁNT, mivel 1956 őszén ő volt jogelőd lapunk főszerkesztője, 1957. július 16-án egy fővárosból iderendelt bíróság egy év börtönre ítélte. Szabadulása után néhány hónap állástalanság következett, majd újra dolgozhatott Először Esztergomban, majd újságíróként Kecskeméten. 1979-ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, emberközpontú írásai miatt több szakmai nívódíjat, a Hazádnak rendületlenül pályázaton országos harmadik díjat vehetett át Kecskeméti munkásévei alatt összesen nyolc kitüntetést kapott JEGYZET A november díszei nem mai szokás, hogy október végére, de még november közepéig is virágdíszbe öltöznek a temetők. A szüleim nyughelye nem öltözött virágdíszbe, hacsak nem számít annak a két koszorú, és a vázákba rakott krizantémcsokrok. Mert egészen mást gyűjtök össze örökös tanyájuk hantjaira. hiszen hiába mentek el tíz- és húszegynéhány éve, úgy érzem, sokszor velem vannak. Egy-egy fontos döntésemnél fogják a kezemet: óvnak, féltenek, akár egykoron. Ezért én másféleképpen díszítem a sírjukat Odateszem a legelső játékomat ami még megvan: egy kismedve. Mellé az első ellenőrzőm: ötödikes koromban kaptam. Elfér ott Petőfi Sándor összes költeménye, amelyet apukám vásárolt akkor, amikor megtanultam olvasni. Odaraktam Tisza kutyánk érces csaholását őkelme tizennégy évig őrizte a kertet Az óriási, hófehér kuvasz csak azt engedte be a kiskapun, akire rámondtuk: „Hagyjad Tisza, jó ember!” Letettem a sírokra a tavaszi szelek bolondozását, a nyári záporok porszagát, egy távoli mennydörgést, az őszi esők hideg koppjait, a decemberek hózáporát A lakodalmunk éjféli csárdását, az unokák első ákombákom betűkkel írt leveleit, édesanyám kapros, túrós lepénye illatát, apukám terméstől roskadozó szőlőtőkéit, a nagytemplom harangszavát, az esti tanyázá- sok andalító hangulatát, a jó szomszédok sietős, éjszakai koppjait a járdán. MEGÍGÉRTEM nekik: a hónap végén megint jövök, más hírekkel, és elmondom nekik. Akár hallják, akár nem, ez egyre megy, hiszen ennyivel tartozom nekik. Elvégre nálam a november díszeibe ez is beletartozik. Ami lehet, másnak jelentéktelen apróság, de nekem azt jelenti, amelyet ez a két szó takar: apukám, anyukám! Még áll a Tóth Tamások keresztje Szentgyörgy közelében emlék Száz éve figyeli a határban a múló időt a kőszentség, amelyet a közelmúltban teljesen felújítottak A Jászalsószentgyörgyöt és Jászapátit összekötő földút mellett már emberöltők óta áll egy kőkereszt, néhány kilométerre Al- sószentgyörgytől. Az itt élők csak úgy hívják, hogy a Tóth Tamások keresztje. Vajon kik, mikor, és miért állíttatták valaha ezt, a körbekerített kőszentséget? A keresztet 1907. augusztus 13-án emeltette Isten dicsőségére, a két testvér tanyája mellé a ma is élő Tóth Géza apai nagyapja. Pontosabban Tóth T. András és két fia: az akkor még ifjú Tóth T. András és Tóth T. Ambrus. A testvérek tanyája kőhajítás- nyira állt egymástól, akik szeA határt őrző kereszt, és előtte az állíttató unokája, Tóth Géza meg a felesége mélyenként mintegy 15 holdon gazdálkodtak, és tulajdonképpen egy földút választotta el őket egymástól.. Nemzedékek nőttek Itt fel. Bizony, évtizedekig fontos tájékozódási pontnak számított Jászalsószentgyörgy és Jászapáti között. Mivel évszázados fák övezték, megpihent lombjaik alatt vándorlegény, bádogos, hajcsár, koldus, sátoros cigány, alkalmi gyalogló. Igaz, akkoriban még ötvennél is több tanya állt a környéken, ahol a két utolsót, a Tóth testvérekét 1975-ben bontották le. A kereszt kibírta, túlélte a két világháborút, pedig 1944 őszén a német ütegeket a kereszt mellé állították, innen lőtték az ukrán gyalogságot. Azért a téesz- szervézést nagyon megsínylette az ártatlan. Szerencsére az utódok, a szentgyörgyi Tóth Géza és családja, Zatkó Attila festő segítségével teljesen felújították az emléket. Ráadásul Tóth Géza az ősi jussból néhány hektár földet itt kapott vissza. így sűrűn meglátogatja a szép keresztet, amely kissé csodálkozva figyeli, hogy nem egészen száz év alatt végleg eltűntek a ló-, bivaly- és ökör vontatta ekével szántóvetők, és helyüket fekete felhőket pöfögő masinák foglalták el. Amelyek már sebesek, hiszen nem egyesével húzzák a szántás barázdáit... ■ D. Szabó Miklós I X 4 t $ t 4
