Új Néplap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-22 / 248. szám
ÚJ NÉPLAP - 2008. OKTÓBER 22., SZERDA OKTÓBER 23. A személyes történelem ismerete nagyon fontos Emléktáblát kap a hős parancsnok 1956 Vitéz Szathmári József golyózápor közepette állította meg az orosz tankokat- A fiatalokat nagyon érdekli 1956 témája. Ezért azt mi tényszerűen, jól összeválogatott források segítségével igen részletesen, előzményeit és következményeit is bőven ismertetve tanítjuk számukra - állítja Galsi Erika, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium történelemtanára. Tájékoztatása szerint a forradalom történetének oktatásában egy forrásközpontú, vagyis nagyon sok korabeli írott anyagot, statisztikai adatot tartalmazó, amellett a kor hangulatát számos képpel, közöttük karikatúrákkal is érzékeltető könyvet használnak. A Nemzeti Tankönyvkiadó által jegyzett munka nemcsak ismereteket közöl, hanem megkívánja a diákok aktív részvételét a téma feldolgozásában. Galsi Erika történelemtanár- A diáknak magának kell levonnia a következtetéseit. Fontos, hogy a leírt tények mellett bevonjuk a személyes történelmet is a kor tárgyalásánál. Mindig arra kérem őket, hogy otthon kérdezzék meg a nagyszülők, dédszülők emlékeit erről az időről, mert más képe van annak, aki a pártközpontból intézkedett, mint annak, aki a benzines palackokat dobálta. Mindezek ismerete is fontos ahhoz, hogy saját értékrendjüket formálva maguk alakítsák ki véleményüket arról a mérhetetlenül fontos időszakról, amikor egy kis ország, ha rövid időre is, de sikerrel tudott szembeszállni egy szuperhatalommal - szögezi le a történelemtanár. — Ezt a tárgyat nem szabad pusztán tananyagként oktatnunk, mert igazán a fiatalok fogják kimondani az igazságot 1956-ról-összegezte tapasztalatait az ’56-os események megismertetéséről a tanárnő. ■ Sz. I. Akiknek eddig még nem volt lehetősége, azok idén október 23-tól az 1956-os szolnoki események kapcsán „új” nevet kell, hogy megismerjenek. Mészáros Géza A megyeszékhelyen a korábbi évektől méltó helyen lehet megemlékezni a forradalmi napok civil és katonai hőseiről: Dancsi Józsefről, a megyei munkástanács elnökéről és Kablay Lajos alezredesről, megyei védelmi parancsnokról. Csütörtöktől bátor érdemei elismeréséért vitéz Szathmári József is végre emléktáblát kap. Az 1990. szeptember elsején rehabilitált posztumusz őrnagy életéről és forradalmi tevékenységéről fiával, ifj. Szathmári Józseffel beszélgettünk. ■ A forradalom leverése után Szathmári Józsefet 1957-ben, 49 éves korában nyugdíjazták. — Édesapám 1908. augusztus 29-én Hajdúszoboszlón született - ütötte fel a históriás könyvet az J „ifjabbik” Szathmári József. - Kovácsmesterséget tanult, s fiatalkorában a fővárosban kapott munkákat. Mielőtt azonban a második világégés hazánkat is elérte, bevonult, s a jutási tiszthelyettes-képző iskolában haditudományokat sajátított el. A háború kitörése után a frontra vezényelték, ahol bátorságáért, vitéz magatartásáért Horthy Miklós kormányzó 1941-ben a Nagy Ezüst Vitéz- ségi Érmet adományozta neki. A frontról hazafelé Csehszlovákia területén szovjet fogságba került, onnan hosszú úton vitték a mai Grúzia területére egy gyűjtőtáborba. Innen négy és fél év után, 1948. augusztusában tért haza, s szinte azonnal újra katonának állt. Szakmai tapasztalatának köszönhető, hogy nemsokára Szolnokra helyezték, s a Rékasi úti laktanya légvédelmi ezredének parancsnokává nevezték ki. Itt érték az 1956-os őszi események. Amikor a városban október 25- én megalakult a megyei munkás- tanács, édesapámat Szolnok város katonai védelmi parancsnokának választották.- Apám tisztában volt azzal, hogy amennyiben a szovjetek a Ifj. vitéz Szathmári József édesapja második világháborús képeit őrizgeti. A Rékasi laktanya 1956-os parancsnokát méltatlanul büntette a kádári korszak. forradalom letörését határozzák el, nincs az a hazafias bátorság, amely a vörösök technikai és számbeli túlerejét legyőzhette volna. így Kablay Lajossal, a Kilián laktanya parancsnokával együtt nem támadásra rendezkedtek be, hanem a védelmi terveken munkálkodtak. Amikor novemberben az oroszok bevonultak a városba, Kablay, Dancsi és édesapám lebeszélték az értelmetlen szembeszállásról a forrófejűeket, megmentve ezzel a megyeszékhelyet és a lakosságát is. A Rékasi úti laktanyát november 4-én hajnalban kezdték el minden felszólítás nélkül lőni A forradalom leverése után meghurcolt vitéz Szathmári Józsefet feleségével és négy gyermekével a Verseghy úti nyomornegyedbe, a romák lakta barakkokba száműzték. Az egykori bátor katona 1978. februárban bekövetkea szovjet tankok, s miközben az épület tűz alatt volt, s két kiska- tona életét vesztette, apám „Sztoj ogony!” (Tüzet szüntess!) felkiáltással rohant a golyózáporban az orosz parancsnok felé, s kérte, hogy további emberveszteség nélkül, a laktanya és a város szétlövése helyett üljenek tárgyalóasztalhoz — hagyatkozott édesapja visszaemlékezéseire az ifjabbik József. A forradalom leverése után Szathmári Józsefet 1957-ben, 49 éves korában nyugdíjazták. Majd a megtorlás időszakában, 1958. március 31-én, az úgynevezett Kablay-perben a Budapeszett haláláig segédmunkásként tengette életét, családját alkalmi munkákból tartotta el, továbbra is tisztességesen. 1990. szeptember elsején rehabilitálták, s posztumusz őrnaggyá léptették elő. ti Katonai Bíróság 1 év és 6 hónap jogerős börtönbüntetésre, teljes vagyonelkobzásra és kitüntetéseinek viselésétől való megfosztásra, lefokozásra ítélték „az államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétele miatt". Persze mindezt házkutatások, a család tagjainak zaklatása, lehallgatások, s egyéb nemtelen intézkedések előzték meg. A fronton is helytállt Szathmári József (elöl). Szabadkán 1942-ben. Emléktáblát kap vitéz Szathmári József VITÉZ SZATHMÁRI József posztumusz őrnagyra is - Dancsi József, a megyei munkástanács elnöke és Kablay Lajos, 1956-ban megyei védelmi parancsnok után - végre méltóképpen megemlékezhet Szolnok város lakossága. A RÉKASI LAKTANYA ezredparancsnokának 2008. október 23-án 15 órakor emléktáblát avatnak a Szigligeti u. 6. szám alatt (a HEMO-val szemben álló háznál). idén emlékezünk születésének 100., orosz fogságból való szabadulásának 60., katonai perének 50. és halálának 30. évfordulójáról. Hüáö áxÖijCft: SZOLJON.hU A SZOütOK-JÁSZKöN ONLINE Haláláig számkivetetten élt Szolnokon A lefegyverzett katonák vigyázták másnap a megyeházát emlékképek Fodor Gyula minden, fél évszázaddal ezelőtt hozott döntéséért bátran vállalja a felelősséget A nyolcvan esztendős Fodor Gyula nyugállományú repülő alezredes Szolnokon él. 1956-ban, a forradalom idején a repülőtéren szolgált, ahol megtapasztalhatta a sors forgandóságát.- A laktanyában ’56 októberében forradalombarát hangulat volt, amit a katonai fegyelem és az előző évek tapasztalatai alapján kialakult óvatosság azért ellensúlyozott némileg - emlékezik vissza. - Amikor a parancsnok, Kablay Lajos alezredes tájékoztatott bennünket a pesti eseményekről, elrendelte, hogy a tisztek is éjjel-nappal tartózkodjanak a laktanyában. Leállt a kiképzés, a repülés úgyszintén.- Hogyan szállták meg a laktanyát az oroszok?- November negyedikén nem voltunk a laktanyában, mert engedéllyel otthon aludtunk. Reggel jön az egyik növendék, hogy menjek be, mert megszállták a laktanyát az oroszok, és le. kell adni a fegyverünket. Mire beértem, már egy orosz tiszthelyettes elé hordták a növendékek a fegyvert és a lőszert. Most is rossz rá visszagondolni, mert fájdalmas a katonának, ha lefegyverzik. — Másnap viszont már Ön őrizte embereivel a megyeházát, amin sokáig tábla hirdette, hogy ott alakult meg a Kádár- kormány. Hogy is van ez? Fodor Gyula aktív korában nem politizálni, mint inkább repülni akart- Hát Kádár ott biztosan nem alakított kormányt. Negyediké után már az elhárítok parancsoltak a laktanyában és tőlük kaptam utasítást az egyetlen épségben maradt alegység parancsnokaként a megyeháza őrzésére. Ugyanis az én embereim a kérésemre nem széledtek szét. November 5-én 20 növendékkel és 8 tiszttel kijöttünk a megyeházára és ott voltunk három hétig, majd leváltottak minket a tüzérek. A tisztekből közben megszervezték a karhatalmat, amelybe én nem kívánkoztam. De addig erőltették a belépést, hogy ’57 márciusától, amikor már nem voltak nagyobb akciók, névlegesen részt vettem a karhatalom tevékenységében.- Ön tagja volt a pártnak?- ’56 után sokáig nem, de aztán beléptem a család, de nem utolsósorban a repülés miatt. A repülő szakmát nagyon szerettem, nem akartam abbahagyni, s ennek ez volt az ára. Az MHSZ-nél oktattam évekig a Szovjetunióba induló pilótajelölteket, míg vissza nem kerültem a Szolnokon újra fölálló Kiliánba. Talán nem kerültem ki az eseményekből tiszta lappal, de leszögezem, semmi olyan cselekményben nem vettem részt, amit utólag ne vállalnék. Pontosan akkor nem tudtuk, milyen változást akarunk. De leginkább egy oroszok nélküli szocialista Magyarországban gondolkodtunk. ■ Szathmáry István
