Új Néplap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
2008-09-15 / 216. szám
2 A NAP TÉMÁJA ÚJ NÉPLAP - 2008. SZEPTEMBER 15., HÉTFŐ TiszABURA A polgármester szerint nem mindenáron integrálni kell a romákat, hanem hagyni, hogy önmaguk döntsenek sorsukról - Chicago lett a Dankó-sorból TÖRVÉNYEN KÍVÜLIEK HATALMA Sportpályán történt balhéról szóló tudósításnak indult alábbi írásunk. Ám ha végigolvassák, kiderül, egészen más született belőle. Egy hányatott sorsú, sokszorosan hátrányos helyzetű település képét mutatjuk be. Géléi József A megyei másodosztályú labdarúgó-bajnokság harmadik fordulójában a Martfű együttese vendégszerepeit Tiszaburán. A lefújást követően az egyik néző - bármennyire is óvták a játékvezetőket a rendezők - megütötte Ollári Pál asszisztenst. Néhány tíz kilométerrel arrébb, ugyanebben az időben, Tiszapüspöki- ben Lukács Kálmán edző vezérletével fenyegették meg a szurkolók Kiss Attila játékvezetőt, aki nem mellesleg civilben rendőr. Egy hete Alattyánon szakadt félbe a bajnoki mérkőzés, amikor is egy jásztelki labdarúgó, Horváth Tamás ütötte meg a találkozó dirigensét, Kökény Gábort. Az ilyen kirívó sportszerűtlenségekből még egy is sok, nemhogy három. A történteknek egy közös jellemzője van: mindhárom esetnek a roma kisebbséghez tartozó főszereplője volt. ■ A falu 1200 aktív korú lakosából csupán háromszáznak van állandó munkája. Kíváncsiak voltunk, miért szabadulnak el rendre az indulatok ezen a vidéken, ezért elmentünk Tiszaburára. Úgy tűnhet, a kívülálló számára általában meglehetősen negatív kicsengése van a falu nevének, mely a médiában szinte csak a rendőrségi hírek között olvasható. Nem volt azonban ez mindig így. A Tisza közelsége, a mezőgazdásági területek olyan jólétet biztosítottak az ott lakóknak, hogy senki nem kívánkozott el a környékről. Az iratok tanúsága szerint az 1800-as években Tiszaburán még egyetlen cigány család élt. Számuk ugyan egyre gyarapodott, ám 1920-ban - ekkor mintegy 2500 lakosa volt a településnek — is még mindösz- sze tizenöt százalékos volt a kisebbség aránya. Jelenleg hároÖnfeledt vidámság a focipályáról. A tiszaburai iskolában a négyszázkét tanuló közül mindössze három gyermek nem roma származású. mezren lakják Tiszaburát, és a lakosság kétharmadát már a kisebbség teszi ki. Farkas László polgármester nem hogy nem zárkózott el a beszélgetés elől, azonnal fogadott minket. Ugyan napirendje több mint szoros volt — ott jártunkkor például az egyik bank képviselőit várta, a település hitelfelvételével kapcsolatban -, mégis szívesen beszélgetett.- Kevés hír jelenik meg rólunk a médiában, az is általában mind negatív kicsengésű. Mindennapi nehézségeinkkel, a tényfeltárással csak kevesen akarnak foglalkozni - indokolta örömét a második polgármesteri ciklusát töltő, a harmincas éveit éppen csak elkezdő Farkas László. — Pedig a mi településünk hűen tükrözi a jelenlegi társadalmi állapotokat. Hiába dolgozik tisztességesen a falu lakosságának nyolcvan százaléka, ha a maradék húsz folyamatosan lerombolja, ami addig felépült. Törvényen kívülinek érzik magukat, és a helyzet egyre csak romlik. Az ő „munkálkodásuk” révén lett megbélyegzett falu Tiszabura. Ez a csoport rettegésben tartja az egész települést. Név szerint ismerjük őket, de Farkas László polgármester Tárcza Zoltán nyugdíjas pedagógus olyan erő- és pénzfólényben vannak, hogy tehetetlenek vagyunk velük szemben. Kihasználva a szerencsétlen, elesett emberek szegénységét, kölcsönt adnak, melyet aztán a segély osztásakor kamatostól bevasalnak. Ismerek olyan leszázalékolt burai lakost, aki közel százmilliós vagyonnal rendelkezik, a legújabb terepjáróval közlekedik, de az életben még nem dolgozott. Ráadásul mivel óriási a munkanélküliség a településen, mindig akad újabb és újabb „kuncsaftja”. A falu 1200 aktív korú lakosából csupán háromszáznak van állandó munkája. A rendszerváltás után a második generáció is felnőtt már, mely soha nem dolgozott, és bűncselekményekből tartja fenn magát. Még mielőtt kérdezhettük, a faluőrség vezetője, Nagy Imre vette át a szót.- Magától adódik a kérdés, hogy a rendőrség miért nem tesz rendet, ha ennyire egyértelmű a helyzet. Sajnos mára annyira lejáratódott a rendőrség nimbusza, annyira rosszak a törvények, olyan bizonyítási eljárásnak vannak kitéve, hogy kétszer is meggondolja egy egyenruhás, mikor és mit tegyen. A végén pedig általában őket hurcolják meg. Arról már nem is beszélve, akad a településnek olyan része, az általunk csak Chicagónak nevezett Dankó-sor, ahova akkor sem mennek ki, ha vér folyik. Ott egyetlen törvényt ismernek el: az erő mindenek felett. Nem vádaskodok, de Tiszaburán az elmúlt évtizedben semmiféle ellenőrzés nem zajlott, sem APEH, sem tisztiorvosi, semmilyen ellenőr be nem tette a lábát a tele; pülésre. Egyszerűen félnek, és valahol meg is értem őket. ÖnNagy Imre, a faluőrség vezetője magunk védelmére létrehozta az önkormányzat a faluőrséget. Fizetett alkalmazottakkal, akiknek a saját javaink védelme a feladata. Mára szinte maffia szintű bűnözői csoport szerveződött Tiszaburán, mely senkitől sem fél. Szinte naponta fenyegetik meg a polgármestert, képviselőket, megfélemlítik a törvénytisztelőket. Úgy megyek végig az utcán én is, hogy fél szemmel mindig azt nézem, ki jön a hátam mögött. Többször megtámadták már, de eddig mindig meg tudtam védeni magamat. De felesleges nekem bármit is mondani, ha gondolják, végigvezetem önöket Chicago főutcáján. Irány tehát a Dankó-telep. Ha nem látnánk saját szemünkkel, milyen körülmények között élnek emberek a 21. században, talán még mosolyra is húzódna a szánk az utca nevét látva: FejMég a forráshiányos megnevezés is rossz havi negyvenmillió forintból kell(ene) gazdálkodnia Tiszabura önkormányzatának. Mint a polgármesteri hivatalban megtudtuk, hatszázan kapnak rendszeres segélyt, a több mint félezer óvodás és iskolás gyerek kilencvenkilenc százaléka ingyenes napi étkeztetésben és tankönyvellátásban részesül. írd és mondd, összesen nyolcmillió marad a falu mindennapi életére. Még a forráshiányosnak nevezett kategóriát sem éri el a település, ugyanis az éves szinten tízmilliós adóbevétel mellett hatvanmilliós mínusz terheli. Életkép a Fejlődés útjáról. A tiszaburai cigánytelepi átlagemberek nagy szegénységben élnek. A Szapáry családnak is voltak itt birtokai AZ 1878-ban Heves megyétől Jász-NagykunSzolnokhoz került község a 19.-20. század fordulóján még irigyelt falu volt. A polgári átalakulás éveiben szerzett birtokot Tiszaburán például az országos hírnévvel bíró Szapáry család, mely 5000 holdnyi területen gazdálkodott. A legfényesebb pályát Szapáry Gyula, az ország 1890 és 1892 közötti miniszterelnöke futotta be, akinek kormányában olyan történelmi nagyságok, mint Baross Gábor, Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső jutottak bársonyszékhez. Soha nem jártak magyar romafaluban- az EÖTVÖS LORÁND Tudományegyetemen vettem részt néhány évvel ezelőtt egy továbbképzésen — mesélte burai látogatásunk alkalmával Tárcza Zoltán nyugdíjas testnevelő tanár. - A téma a roma lakosság helyzete volt Magyarországon, fiatal, dekoratív docensnő tartotta. Talán két percig bírtam szó nélkül hallgatni az előadását, és akkor udvariatlan módon ugyan, de közbeszóltam: - Mondja már meg nekem, honnan, mely településekről hozta a példákat mondandójához? Először meglepődött, majd röviden válaszolt. Tudományos kutatásait Észak- és Nyugat-Euró- pa országaiban végezte. Arra, hogy valaha volt-e Tiszaburán vagy valamelyik magyar roma településen, néma csend volt a felelet. lődés út. Ehhez képest... A Szaharában élő, legszegényebb beduin törzs tagja is jobb módban él, mint a burai cigánytelepi átlagember. Hogy az utat csak jóindulattal lehet aszfaltosnak nevezni, hogy sehol nincs járda, még hagyján. Ám az, hogy a villanyáramot „egy szál dróttal”, lopva vezetik a házakba, már életveszélyes. Hogy az ablakokon nincs üveg, és hol újságpapírral, hol valamilyen felismer- hetetlen ruhaneművel pótolják, hogy mindenütt kosz és bűz, már több mint egészségtelen. És ezen a telepen él a település közel fele, majd’ 1500(1) ember.- És ez csak egyre rosszabb lesz — vette át a szót Tárcza Zoltán nyugdíjas pedagógus, aki közel 40 évig tanított a helyi iskolában. - A helyzet még elgondol- koztatóbb, ha a diákok számát nézzük: az oktatási intézmény 402 tanulója közül mindössze három nem roma származású. Engem elfogadnak, hiszen nem csak a jelenlegi tanulók szüleit, de nagy valószínűséggel a nagy- szüleiket is tanítottam, ám kilátástalannak látom a helyzetet. Új, szigorúbb törvények kellenének. Jelenleg Don Quijote-i harcot folytatunk, hiszen nincsenek meg a feltételeink a javulásra. A helyzet pedig önmagától nem fog megoldódni. Mi lehet a megoldás? Farkas László polgármester rendkívül tömören összefoglalta az egyetlen, általa járhatónak tartott út lehetőségét.- Először is, sokkal szigorúbb törvények kellenének, mely megszüntetné a törvényen kívüliséget. Nem mindenáron integrálni kellene a cigányokat, hanem hagyni, hogy maguk döntsenek sorsukról. De nem a jelenlegi milliomos cigányvezetők, hiszen ők el sem tudják képzelni, hogy miként tengetik napjaikat a romatelepülések lakói, hogy milyen gondokkal néznek szembe. Ha nem történik villámgyorsan valami változás, félő, hogy óriási „földindulás” lesz hamarosan - zárta beszélgetésünket a roma származású faluvezető.
