Új Néplap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-12 / 214. szám

4 Jól forgatta a fakanalat a kevi szakács trió túrkevén a helyi nyugdíjas klub 3 tagja részt vett azon a főzőversenyen, amelyet a vá­ros napja alkalmából rendez­tek. A Nagy Györgyné, Gyen­ge Károlyné és Finta Imréné összetételű szakácsgárda re­mekül helyt állt a nagy sereg­szemlén, és öreglebbencses ételükkel a második helyen végeztek. Jutalmul pohárkész­letet, bort és kötényt kaptak. Szomszédoltak a szajoliak á SZAJOU Szegfű nyugdíjas klub tagjai a közelmúltban Zagyvarékasra látogattak ab­ból az alkalomból, hogy 15 éves az ottani nyugdíjas klub. A jól sikerült találkozó zené­vel, tánccal ért véget. A szajo­liak legközelebb Hatvanba ki­rándulnak, az ottani humor­fesztiválra. Nem vonultak csigaházba A jászapáti városi könyvtár nyugdíjas klubjának tagjai legutóbb szellemi vetélkedőn indultak az egyesített szociá­lis intézmény Virág Klub ne­vű csapatával, ahol ügyességi számok épp úgy voltak, mint az agyat megmozgató kérdé­sek. A versenyt egy ponttal a szociális intézmény csapata nyerte. A nyugdíjas klub tag­jai ezen kívül részt vesznek abban a kistérségi program­ban, ahol az Aktív életmód sorozat részeként heti egyszer a termál fürdőbe gyógytestnevelésre járnak október végéig. lányok többen futottak a maratonon A TISZAFÖLDVÁRi Dalos Nyugdíjas Klub tagjai közül tizenhatan vettek részt a legutóbbi szenioroknak ki­írt maratoni versenyen. Igaz, a nemek közötti arány úgy alakult, hogy a tizenhat futóból tizenhárom nő volt. Másnap azután kissé fájtak a „futóművek”, mert az izomláz nyugdíjas korban is elkíséri az embert. Újabb fontosabb rendezvényük az idősek világnapja alkalmá­ból október 17-én esedékes - tudtuk meg Arany János- né klubvezetőtől. Miskolcra utaznak a karcagi nyugdíjasok A karcagi Városi Csokonai Könyv­tár Nyugdíjas Olvasókörének tag­jai a könyvtárosokkal szeptember 30-án Borsod-Abaúj Zemplén me­gyével ismerkednek. A Bükk hegységben az első állomás Lilla­füred lesz, ahol megnézik a híres Palotaszállót, a sétányrendszert az Anna-barlanggal, a József Attila szoborral és az ország legmaga­sabb vízesésével. Innen aztán a nyugdíjasok erdei kisvasúttal át­mennek Garadnára, a pisztrángte­lephez, majd buszra szállnak és indulnak a következő célállomás­ra, Miskolctapolcára, a barlangfür­dőbe, hogy megmártózzanak. A kirándulás buszköltségét a könyv­tár alapítványa fizeti, a nyugdíja­sok csak a belépőt állják. ■ D. E. HATVANON TÚL ÚJ NÉPLAP - 2008. SZEPTEMBER 12., PÉNTEK Ezer és ezer fiút, lányt ta­nított, hallgatta panaszai­kat, örömeiket. Mert Fo­dor Ilonának a pedagógus hivatás volt a szíve csücs­ke. Főleg a hozzá hasonló elesetteket szerette, akik­ből Szabolcs-Szatmár me­gyében, ahol tanított, bő­ven akadt. D. Szabó Miklós ő a gimnáziumban szorgosko­dott, a mama otthon tett-vett. Amikor a kilencvenes évek­ben nyugdíjba került, visszahúz­ta a szíve a gyökerekhez, Kar­cagra. Több mint tíz évig élt ott, majd ahogy rohantak az évek, úgy döntött, biztos helyre megy, ahol a nap minden órájában rá­néznek. így került Martfűre, a Gondoskodás Házába. Ezernyi fényképet, emléket őriz mostani otthonában. Gyuszi öccse hetente felkeresi, visz ne­ki hol ezt, hol azt, de csak óvato­san, mert cukros. Az idős tanár­nő köszöni szépen, megvan. Igaz, műtötték a szívét is, de óva­Nem adatott könnyű gyerekkor Fodor Ilonának, hiszen heten voltak testvérek: 3 lány, 4 fiú. Az anyukája fogta össze a családot otthon: mosott, főzött, vasalt rá­juk, míg az apukája vasutas volt Isaszegen, Lepsényben, majd Karcagon, ahol később laktak. A jó eszű Ilona végül családi hely­zete és jó tanulmányi eredménye miatt ösztöndíjat is kapott, majd Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika­fizika szakán végzett. Ma is em­lékezik rá: a havi ösztöndíja 540 forintra rúgott, míg az apukája nyugdíja 560 volt. Természete­sen ebből segítette fiatalabb test­véreit is. Édesapja viszonylag ko­rán, 1962-ben halt meg. Méghoz­zá úgy, ahogyan élt: utazás köz­ben, a vonaton, amikor az uno­káihoz iparkodott, de Budapest helyett csak Törökszentmiklósig jutott el. Fodor tanárnő két helyen taní­tott. Kisvárdán a gimnázium­ban, majd Mándokra, ebbe a tíz­ezer lelkes településre hívták igazgatónak. Mert a hatvanas évek elején ott is elkezdődött a gimnáziumi oktatás. Szó szerint éjjel-nappal az iskolában volt. Nyaranta pedig vitte a gyereke­Több elismerést kapott fodor hona néhány évtize­des pedagógiai pályafutása során több kitüntetést is átve­hetett. így megkapta az Okta­tásügy Kiváló Dolgozója elis­merést, a Munka Érdemrend bronz fokozatát, illetve a Pe­dagógus Szolgálati Emlékér­met Legutóbb pedig Arany­diplomát kapott Debrecenből, hiszen fiatalon 1958-ban ott diplomázott. Fodor Ilona aranydiplomáját mutatja, amelyet a Debreceni Egyetem postázott nemrégiben két építőtáborokba, mert sok szegény szabolcsi tizenévesnek ez volt az egyetlen nyári kikap­csolódása. Azután, ha össze­gyűlt valamennyi osztálypén­zük, országjárásra indultak. Vo­nattal, mert az olcsóbb volt. Köz­ben nyaranta testvéreinek uno­kái közül is megjelentek többen- kevesebben nála.- Te úgyis egyedül vagy, majd kéthónapos szünettel, egy kicsit leadjuk neked a gyerekeket—így érveltek. Ő pedig szívesen vállalta a pót­anyaságot, sőt 17 évig özvegy édesanyja is vele lakott. Ez volt talán élete legnyugodtabb része: tosan azért mozog. Aztán rejt­vényt fejt, olvas, tévét néz, érdek­lik a politikai műsorok. Vissza­nézve eddigi 73 évére, így ösz- szegzi ezt az időt: — Szép életem volt, mert min­dig lefoglaltam magam. Ráadá­sul sokáig fiatal maradtam, hi­szen gimnazistákat tanítottam. A martfűi polgármester úr egy ünnepség részeként átadta az aranydiplomát, melyet a Debre­ceni Egyetem küldött. Abból az alkalomból, hogy 50 éve ott dip­lomáztam. És mivel ilyen mesz- szire már nem bírok menni, úgy segítettek rajtam, hogy leküld­ték az iratot ide, Martfűre. D. SZABÓ MIKLÓS Egyszer majd megöregszünk riogatják az ember lányát, fiát, hogy alapjaiban rossz a nyugdíjrendszer országunk­ban. Azért, mert lassan el­fogy a nyugdíjakra szánt pénz. Olyannyira, hogy ké­sőbb akár félmillió idős lé­lek is efféle járulék nélkül maradhat. jelenleg az a helyzet, hogy száz dolgozó befizetéséből hetvenhat nyugdíjas kap pénzt. De mert az átlagos életkor nő, az évszázad de­rekára, 2050-re bekövetkez­het, hogy 103 idős embert fog eltartani száz dolgo­zó - írja egy bennfen­tesek által szerkesztett jelentés. nekem az a vélemé­nyem, hogy a nyugdíja­sok megdolgoztak azért a kis nyugdíjért. Ma­gyarul: nem kell eltar­tani őket. Elvégre de­rekasan harapja az ál­lam a bérüket, külön adóztatja a munkaadókat, és az állami kasszába ugyanúgy tejelnek, mint a munkavállalók a fizetésük­ből. A munkás kiszipolyo­zott, mert a bére közel felét viheti haza, a többi a telhe­tetlen bendőjű állam gyom­rába kerül. Amely vagy jól, vagy rosszul, de feléli. ezt A nagy pazarlást, túlköl­tekezést kellene először is megszüntetni. Ez is egy megoldás. Meg az is, hogy a nyugdíjas éveire spóroljon az ember - javasolják. Jó, de ahhoz a nyugati uniós or­szágokéhoz közelítő bérek kellenének. Hozzátéve: az árak már most is azok... Elkísérte diákjai szeretete portré Saját gyermeke nem lévén, mások kicsinyeit istápolta Hadd «ölje« SZ0LJ0N.hu A S201N0K-JÁSZKUN ONLINE Az oldalt írta, szerkesztette és fotózta: D. Szabó Miklós JEGYZET Chiovini Ferenc műhelyében csiszolhatta tudását képzőművészet Festményein az alföldi emberek életét örökíti meg a tószegi művész Alföldi tájképek, a falusi élet pil­lanatképei, csendéletek szület­nek Gulyás József amatőr festő ecsetvonásai nyomán. A műhelybe belépve friss olaj- festékszag csapja meg az orrom. Körbenézek. A festőállványon egy orgonacsendélet, amit ép­pen most fejezett be. Mellette a falon egy őszi, tiszai tájkép. Há­tam mögött jelenetek a Horto- bágyról. - A kép címe Itatás — mondja Gulyás József. A sze­mem előtt pedig megelevenedik a táj; gémeskút, nyári forróság, délibáb. Szinte lángol a kép. A következőn nyugtató vízfelület, lüktető, színes erdővel. Ha vá­laszthatnék egyet, nehezen menne, de azt hiszem azt a me­leg, nyári képet választanám a gémeskúttal. Négygyermekes családban nőtt fel, ahol mindkét szülő két­kezi munkával kereste meg a család mindennapi betevőjét. — Már gyermekkoromban sok időt töltöttem a rajzolgatással, ra­jongtam a képzőművészetért Ké­sőbb is minden megkeresett forin­tomat ecsetekre és olajfestékre köl­töttem. A húszas éveim elején sike­rült a Szolnoki Művésztelep jeles képviselőjénél, Chiovini Ferencnél csiszolgatnom az autodidakta úton megszerzett tudásom - meséli. A Chiovini által sokszor meg­festett tanyavüág és falusi élet kö­zel áll a tószegi születésű művész­hez. Gyermékkori emlékképek Utolsó ecsetvonások Gulyás József készülő alföldi tájképén mellett tiszai tájképek és virág­csendéletek a hatvannyolc éves festő kedvenc témái. Festménye­it mély, tüzes, élénk színek, erős színellentétek jellemzik. Képein legtöbbször az alföldi ember min­dennapi életét ábrázolja. Tájképe­in ménesek, gulyák, vörös naple­menték, országutak, lovas kom­pozíciók jelennek meg. Közel 40 évig, főállású hivatalnokként dol­gozott Szolnokon, de a festészet­től egy percre sem vált meg. Al­kotásaival megyeszerte számos kiállításon szerepelt. Ma már nyugdíjasként bármikor hódol­hat a festészet iránti szenvedélyé­nek. Lázasan dolgozik ma is, mert készül a szeptemberi Tósze­gi Falunapra. ■ Gulyás Anna

Next

/
Thumbnails
Contents