Új Néplap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-29 / 176. szám

A magyar zászlót is vitték váltófutás A kényszermunkára elhurcoltakra emlékeztek A szolnoki Városi Kollégium hét tanulója és edzőjük kárpátaljai 120 kilométeres váltófutáson vettek részt. A csoportkép Huszton készült: az első sorban a szolnoki futók helyezkednek el, mögöttük a kerékpárosok állnak. A szolnoki Városi Kollégi­um Arany János Tehetség- gondozó Programjában (AJTP) tanuló hét diák és edzőjük 120 kilométeres „Málenkij robot” emlék- (váltó)futáson vett részt Kárpátalján, Aknaszlati- na és Szolyva között. A Spuri Baráti Társaság futói a szolnoki Gördögök kerékpáros egyesület sportolóival együtt Tokár Károly (becenevén Katyó) hosszútávfutóhoz csatlakoztak. A nyugdíjas aknaszlatinai sóbá­nyász — akinek a nagybátyja is a kényszermunka áldozata lett - már néhány éve főszervezője a kegyeleti emlékfutásnak. Az úton a futók, a Gördögök kerékpárosai, valamint erdélyi kerekezők három zászlót vittek magukkal: a magyar és az uk­rán lobogót, valamint a bányász­zászlót. A sportolók az 1944-ben ezen az útvonalon kényszermunkára elhurcolt magyarokra emlékez­tek, akik közül sokan a Gulágon végezték. Hatvannégy évvel ez­előtt a 4. Ukrán Front katonai ta­nácsa 1944. november 13-i, 3ó. számú határozata elrendelte a 18 és 50 év közötti magyar és né­met nemzetiségű egykori kato­nák, hadkötelesek deportálását. Az elhurcoltak száma meghalad­ta a 20 ezret, ebből minden har­madik éh- vagy fagyhalált szen­vedett. Beregszászon* Nagysző­lősön, Ungváron, Perecsenyben és Huszton gyűjtőhelyeket léte­sítettek, onnan az embereket lá­gerekbe irányították, főként Szolyvára és Szamborba. Csirke József atlétaedző A szórakozási lehetőségek tárháza fesztivál A jól sikerült történelmi témájú bemutatót nagyra értékeltem Végiglátogatták az elcsatolt területeket a jákóhalmiak A jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör hagyomá­nyaihoz híven idén is megemlé­kezett a nyolcvannyolc évvel ez­előtti trianoni döntésről. A meg­emlékezés azonban a szakkör életében nem csak évi egy nap­ra korlátozódott, ugyanis az utóbbi közel egy évtizedben sor­ra látogatták a múlt század ele­jén, 1920-ban elcsatolt területe­ket. Jártak már mind a hét szom­széd ország egyes, magyarok lakta városaiban. Legutóbb ta­valy egyetlen hajdani tengeri ki­kötőnket, Fiúmét keresték fel Horvátországban. A közelmúltban pedig Len­gyelországban Zakopane kör­nyékére utaztak el, ahová szin­tén került hat magyar település a gyászos döntéssel. A Magas- Tátra lábainál felkeresték Újlesz- nát, ahol Hegyfoky Kabos szüle­tett. A meteorológiával magas szinten egykor foglalkozó pap több megyebéli településhez kö­tődik, többek között Jászjákóhal- mán volt káplán 1875-1877 kö­zött. Neki köszönhető az is, hogy 1919-ben bekövetkezett haláláig a túrkevei meteorológiai megfi­gyelő állomást a történelmi Ma­gyarország legjelentősebb objek­tumává fejlesztette. F. I. R, Jászjákóhalma Vizsgát tartottak a szolnoki társastáncosok Az Arany Csillag Táncklubban Szolnokon nemrég vizsgát tar­tottak. Ez a 37. alkalom volt, hogy kilenc csoportban, több mint háromszáz táncos mutat­hatta be tudását. A képen Ha­mar Tamara és Hagyánek Péter látható, akik az Arany Csillag 3- as csoportban vizsgáztak. Hamarné H. Ibolya, Szolnok Elmondhatjuk, hogy bővelkedik a megyeszékhely idén szórakozá­si, kikapcsolódási lehetőségek­ben. A legmenőbbek a „bébi- gabis” stílusú műsorok. Noha alig telt házas a Tiszaliget Fesztiválon ez a típusú előadás is, a ligeti sá­torban rekken a hőség, hiányzik a hurrá, a lelkesedés, szokványos, unalomig megélt élményekben is lehet részünk. Leperegnek a dallamok, s nem marad utánuk a tömeg­egyénben másnapra semmilyen feüdézhető gondolat. Mert csak a pillanatnyi szórakozási igényt elégítette ki. Nem könnyű a közönség igé­nyét telibe találni. A nem kom­mersz rendezvények közül ki­emelkedik egyedülállóságával a Gladius Történelmi Hagyomány­őrző Egyesület bemutatója. Ke­vesen láttuk. Akik nem találkoz­tak még velük, azok képzeljenek el ókori római katonákat korhű öltözékben, mintha a korabeli rajzokról léptek volna le, vagy az érdeklődés igazi hiánya és az előadás komolysága kö­zötti ellentmondás töprengésre késztető. Közönségteremtő ere­jű lehetne, ha például kom­mersz műfajban (is) megjelen­ne ez az ötlet... Ha nézőket akarunk, akkor sajnos tudo­másul kell vennünk, hogy az egyre nagyobb intenzitás, az egyre erőteljesebb hangeffek­épp Rómából vezényelték volna őket Pannóniába. A hangulatot, atmoszférát fo­kozta a rabszolgapiac, a fémes fényű, tollas sisak, a gladius, a gladiátorok harca, a római eskü­tus, gigantikus kivetítő a nye­rő, a kelendő, s ha dübörög a zene kétezerrel. de hányán figyelünk arra a né­hány emberre, aki kiáll játsza­ni a puszta földre? El tudom képzelni ugyanezt a légiót egy musicalben vagy másban, la­tin vezényszavak rigmusára koreografált, táncos-mozgásos- pantomimos előadásban stb. vő és sorolhatnám tovább. Saj­nos, mindez tördelt epizódokban bontakozik ki néhány négyzet- méternyi felületen, melyet bordó színű, aranyos szegélyű tuniká­ban marcona római katonák uralnak, meg néhány rabszolga­gyerek, alig 5 éves is van közöt­tük. Őket is eladják. Komolyan veszik. Beleélik magukat a szerepbe. Kitűnő öüet ez is! Érezni, hogy a darab megteremtésében benne van a nagy dimenziókban gon­dolkodó értelmiségi gyámkodás. Tokai János, az egyesület elnöke jó dologba fogott, amikor a légi­ót létrehozta. Úgy gondolom, van még e történelmi témájú ötlet­ben sok kiaknázatlan lehetőség. Bátorligeti Mária, Kisújszállás Rendszeresen kipróbálom a Receptverseny ételeit, sütijeit Jó ötlet a lapban a Receptver­seny. Naponta sok új ételről, sütiről olvasok, melyeket ki is próbálok, családom nagy örömé­re. Remélem, még ezután is sok jó ételt tudok ezek alapján készí­teni. B.-né, Kovács Lilla, Szolnok Sokirányú elfoglaltságot biztosítanak Az utóbbi időben a pszichiátriai betegek nappali ellátása Szolno­kon, a Prizma Centrumban tör­ténik. Nekünk, idejáróknak, so­kat jelent a hely. A foglalkoztató­ink mindent elkövetnek annak érdekében, hogy fájó lelkünket gyógyítsák, fényt, boldogságot lopjanak bele. Sokirányú elfog­laltságot biztosítanak itt ne­künk. Van varrás, sütés, főzés, tánctanfolyam, női témával fog­lalkozó csoport, tornagyakorlat, filmvetítés stb. Kellemes elfog­laltság például az irodalmi dél­után. Látogatást tettünk már töb­bek között a Szolnoki Művészte­lepen, a Munkácsy Mihály-kiál- lításon, de a XX. század festőmű­vészeinek alkotásait is megte­kintettük. Irodalmi délutánon vettünk részt a Verseghy könyv­tárban. Szentivánéji megemlé­kezést tartottunk, alakult szín­játszó kör is, amely bemutatko­zó szereplése jól sikerült. A mű­veltségi vetélkedő, szalonnasü­tés és gitáros daléneklés remek program volt. A rendezvények hangulatosak, közös elfoglaltsá­gok közelebb hozzák a csoport­társakat. Úgy gondoljuk, hogy aki hasznosan, kellemesen sze­retné szabadidejét eltölteni, szí­vesen fogadjuk társaságát. „Egy idejáró pszichiátriai beteg" A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véle­ményünk. Névtelen leveleket nem közlünk. Leveleiket várjuk az Új Nép­lap Szerkesztősége 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre, írásaikat a zoltanne.szundi@axel-springer.hu internetes címre is elküldhetik. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná. Még sok kiaknázatlan lehetőség van Öt élménydús napot töltöttünk határainkon túl kirándulás Negyvenen jártunk Kárpátalján, ahonnan rengeteg szép élménnyel tértünk haza A lapból tudtam meg, hogy bionap lesz A Damjanich János Múzeum Ba­ráti Köre és a szolnoki Nyugdí­jas Pedagógusklub szervezésé­ben negyvenen a közelmúltban Kárpátaljára látogattunk. Útközben megtekintettük a vajai kastélymúzeumot. Táko- son, valamint Csarodán a több­száz éves, freskókkal díszített templomot. Történelmi emlék­helyeket látogattunk Munká­cson, Ungváron. Jártunk a Tisza forrásvidékén, a Fehér- és a Fe- kete-Tisza összefolyásánál, Ra- hónál. Rövid időre megálltunk Té- csőn, az Európa közepe emlék­táblánál, valamint a Tatár-hágó­nál gyönyörködtünk a természe­ti szépségekben, a 2000 méter A szolnoki kirándulók csoportja Vereckén, őseink honfoglalási emlékművénél, mely az idén készült el feletti, hófödte, napfényben szikrázó hegycsúcsokban. Meg­álltunk Szolyván, az emlékmű­nél, ahol sok ezer, málenkij ro­botra ítélt magyar örök nyugvó­helye található. Utunk során Verecke követke­zett. A12 évig torzóként álló em­lékmű az idén készült el, ottjár- tunkkor avatása még nem tör­tént meg. (Hazaérkezésünk után hallottuk a szomorú hírt, hogy ukrán nacionalisták meggyaláz­ták az emlékművet.) Úti célunk ezután a Szinevéri-tó csodálatos környéke volt. Az ötnapos kirándulás alkal­mával rengeteg szép élménnyel lettünk gazdagabbak. Almási Józsefné, Szolnok Az egyik Új Néplapban közsé­günk színes programkínálatáról olvastam, és nagyon tetszett, hogy a vidéki emberek igényeit is kielégítik, valamint tájékoz­tatják az írásokban. Volt olyan program, amelyről ebből tájéko­zódtam, és el is mentem nemrég például a bionapra. Ott sok min­dent megtudhattam az egészsé­ges életmódról, arról, hogy ho­gyan őrizzük meg egészségün­ket, például a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret vásárol­va. Köszönöm az élményt, remé­lem, a lap ezután is rendszere­sen szolgál majd újdonsággal, jó programokról történő tájékozta­tással. P. Istvánná, Berekfürdő

Next

/
Thumbnails
Contents