Új Néplap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-21 / 169. szám

A kertvárosi utasok várják a sűrűbb járatok biztosítását Hazánkat képviselték siker Előkelő helyezéseket hoztak a szolnokiak Lengyelországból Nyári tábor a klubtagoknak, és további programjaink Évtizedek óta rendkívül rossz a tömegközlekedés a szolnoki 6-os és a óY-os autóbuszjárat vonalán. Úgy tudom, tárgyalások folynak a Jászkun Volán Zrt. és Szolnok város polgármestere között az ügyben. Többszörösen indokolt véleményem szerint ezen az álla­poton változtatni. Csak az tud­hatja tapasztalatból, hogy mi a helyzet, aki naponta közlekedik ezen az útvonalon. Úgy gondol­juk mi, kertvárosi lakosok, hogy bőven lennénk egy csuklós busz közlekedésére elegendő létszám­mal. Nagyon sok a nyugdíjas, a cipekedő ember, aki ezen a vá­rosrészen lakik (például az idő­sek otthona az Evezős Csárdánál, illetve idén már a Kertvárosban is). A tiszaligeti strandhoz, vala­mint a Holt-Tiszához is sokan, többször csoportokban veszik igénybe a járatokat. Körülménye­sen lehet így hazajutni, illetve időben beérni a városközpontba. Jó lenne, ha legalább 15-20 percenkénti indulással közle­kedtetnék a buszokat. A folya­matos tarifaemelések (jegy, bér­let) ellenében elvárja az utazókö­zönség a kényelmesebb, gyor­sabb utazást. H. É., Szolnok * * * Olvasónk írását további hasznosí­tásra eljuttattuk a Jászkun Volán Zrt.-hez, valamint Szolnok város polgármesteréhez - a szerk. Nem tudtuk, hogy ott tilos parkolni A közelmúltban az egyik délelőtt megálltunk Szolnokon a temetői templom előtti járdánál az au­tónkkal. Évek óta innen indu­lunk a temetőbe, és általában 20- 30 percig tartózkodunk ott. Ami­kor visszaérkeztünk az autóhoz, helyszíni szabálysértési fizetési felszólítást találtunk a szélvé­dőn. Figyelmeztető vagy tiltó táb­lát nem láttam azon a részen, és vannak le-, illetve felhajtó járda­szélek, így nem gondoltuk, hogy rossz helyen parkolunk. Az intézkedést méltánytalan­nak tartom. Sajnálatos a törté­net, ráadásul az ottani virágáru­sok sem figyelmeztettek, hogy autóval oda nem szabad állni. R. J.-né, Szolnok A megyeszékhely versenyzői a lengyelországi Rybnikben nemrég egy nemzetközi versenyen sikeres szerepléssel képviselték hazánkat A Szolnoki Mazsorett és Zászló­forgató Csoport és a Szolnoki If­júsági Fúvószenekar június vé­gén Lengyelországban, Rybnik­ben képviselte hazánkat egy nemzetközi versenyen. A zene­kar bronz minősítést, a mazso­rett és zászlóforgató csoport a huszonöt versenyző együttesből az előkelő negyedik helyet sze­rezte meg, a legjobb helyezést el­érő külföldi csapatként. A versenyen résztvevő orszá­gok a következők voltak: Len­gyelország, Hollandia, Németor­szág, Ausztria, Csehország, Szlo­vákia, Magyarország, Litvánia, Szerbia, Görögország. A ver­senyzés mellett megismerked­tünk Krakkó nevezetességeivel, a wieliczkai sóbányával és elhe­lyeztük az emlékezés koszorú­ját Auschwitz-Birkenauban is. Péli Ildikó, művészeti vezető Kopjafát emeltek Kiséren a hősüknek áldozat Silye Sámuelt halálra ítélték és a börtönben kivégezték Nagy Imre és társai kivégzésé­nek 50. évfordulóján Jászkisér kopjafát emelt mártír fiának, Si­lye Sámuelnek, aki az 1956-os forradalomban Magyarország szabadságáért és függetlenségé­ért harcolt. A kopjafa homlokán az And- rás-kereszt a hazaszeretetet, a holdmotívum Silye Sámuel hősi halálát példázza. Silye Sámuel Jászkiséren szü­letett. A tehetséges fiatalember egyetemre készült. Édesapja azonban osztályellenség volt, kuláknak bélyegezték, földjüket elvették. A kommunista nume­rus clausus miatt nem tanulha­tott tovább, de megengedték, hogy vasesztergályos legyen. Gyöngyösön a Váltógépgyárban dolgozott, ahonnan 1953-ban be­vonult katonának. A forradalom kitörésekor beválasztották ala­kulata Forradalmi Katonai Taná­csába. Amikor november 4-én megindultak a szovjet csapatok Budapest visszafoglalására, egy­ségével csatlakozott a harcoló forradalmárokhoz. Kőbányán a Csajkovszkij parkban, később a Sörgyár melletti üres telken négy napig hősiesen védték Bu­dapestet. A túlerővel nem bírtak, súlyos csapást szenvedtek, Silye Sámuel is megsebesült. 1959. június 6-án a munka­helyén tartóztatták le. A mun­kásoknak megtiltották, hogy er­ről bárkinek is beszéljenek. Si­lye Sámuelt halálra ítélték és 1959. november 21-én Budapes­ten, a Kozma utcai börtönben kivégezték. Kádár János mindenkinek büntetlenséget ígért, aki részt vett a forradalomban. Ennek el­lenére, Haynaut felülmúlva a ki­végzettek száma elérte a négy­százat. 1956 hőseit - közöttük Silye Sámuelt névtelen, jeltelen sírba a rákoskeresztúri temető sze­méttelepén kaparták el, a Fővá-, rosi Állatkert elpusztult zsiráf­jai, zebrái közé. Arccal a föld fe­lé, kezeit, lábait összedrótozva, Silye Sámuel testét kátránypapírba tekerve. Silye Sámuelnek egy jászkis- éri református, redemptus csa­lád sarjának áldozata felemel és megtisztít bennünket. Gloria victis! Dicsőség a legyő­zőiteknek! dr. Nemes András Idén is tartott nyári táborozást a Szolnoki Belvárosi Nyugdíjas Klub. Közel hatvan fő három na­pon át sportolt és pihent a Tisza­ligeti Sportcentrumban. Az egész testet megmozgató tórna- gyakorlatok, játékos csapatver­senyek és jóga szerepelt a prog­ramban. A fürdési lehetősége­ket, a strand nyújtotta pihenést is kihasználták. A megyei Nyugdíjasok Kultu- ráüs és Érdekvédelmi Egyesüle­te kiveszi részét Szolnok város nyár végi és őszi kulturális ren­dezvényeinek szervezéséből. Partnere a senior amatőr futógá­la, a gulyásfesztivál idején tar­tott operett- és nótás országos ta­lálkozónak, és rendezője a „Nap­sugaras ősz” eseményeinek. El­nöksége nyáron is dolgozik, jú­lius végén indítja erdélyi üdülte­tésének első turnusát. Nemrég olvastunk az Új Nép­lapban a Caritas által Szolnokon üdültetett erdélyi gyermekek programjáról. A csoport négy tagját Mádi Mihályné szállásol­ta el és kalauzolta, egyben élet­re szóló élményeket szervezve a gyerekeknek és saját magának. Lelkileg feltöltődve, meghatottan és szeretettel emlékezik „gyer­mekeire”. Demény Istvánná, Szolnok Az éjszakai nyugalomra is szükség van Egészséges emberek szervezetét is megviselő nyári meleg, káni­kula tombol. Úgy gondolom, hogy Szolnokon a megfáradt pol­gároknak több padot kellene ki­helyezni a városban. Különösen gondolni kellene erre a busz­megállókban. Elgondolkodtató számomra, hogy míg egyesek szórakoznak, mások szenved­nek. A megyeszékhelyen külön­féle nyári rendezvénysorozatok folynak, nem kis bosszúságot okozva ezzel a csendre, éjszakai nyugalomra vágyóknak. Nem minden városban lakó állampol­gár híve a bulizásnak, az olyan hangerőnek, mely a város egyik végétől a másikig hangzik. Véle­ményem szerint szórakozni kul­turáltabban kellene. „Egy nyugalmat szerető olvasó" Hiába mentem a reklámozott birkahúsért iutalomklránduláson voltak tanulók A miklósiak nemrég Jászberénybe látogattak Vajon kinek ad árnyékot az a néhány facsemete? Az egyik szolnoki nagyáruház reklámjában az szerepelt, hogy birkapörköltnek valót árulnak egy bizonyos naptól. Azon a na­pon még a reggeli órákban akar­tam vásárolni belőle, de hiába kerestem a pultokon, nem talál­tam. Az egyik eladó azt mondta: már nyitás után elfogyott, nem sokat kaptak. Egyáltalán nem értem, ho­gyan lehet „amíg a készlet tart” mennyiséget reklámozniuk? Ak­kor, amikor történetesen az első napon már reggel elfogy az a bi­zonyos mennyiség. Úgy döntöt­tem, többé nem dőlök be az ak­cióknak, mert már máskor is tör­tént velem hasonló eset. Kovács Istvánná, Szolnok A törökszentmiklósi Felzárkózás a III. Évezredbe Közhasznú Egyesü­let nemrég csoportos kirándulást szervezett Jászberénybe, a Jász Múzeumba és állatkerti látogatás­ra, a törökszentmiklósi roma ki­sebbség diákjainak, akik jó tanu­lással valamint eredményes sport- tevékenységükkel érdemelték ki a jutalomkirándulást. A kirándu­lók felügyeletét a kirendeltség-ve­zető, egy pedagógus, valamint még két kísérő látta el. Köszönet­tel tartozunk a jótékony adomá­nyokért, felajánlásokért, melyek segítsége nélkül nem valósulha­tott volna meg a résztvevők szá­mára nagyon nagy élményt nyúj­tó kirándulás. Tarjányiné Bozóki Erzsébet kirendeltség-vezető A törökszentmiklósi diákok Jászberényben jutalomkiránduláson vettek részt Naponta buszozok Szolnokon a volt papírgyár mellett. Az autó­busz ablakából belátni a nemrég még működött, hatalmas gyár udvarába. Ott fiatal kis fák zöl­dellnek, árválkodnak hatalmas betonplacc által övezve. Szomo­rú arra gondolni, hogy az egyko­ri hatalmas gyár területe kihalt. Sok szolnoki és környékbeli munkáskéznek adott évtizede­ken keresztül munkát, családok­nak megélhetést. Amikor a kis fácskákat látom, az jut az eszem­be, hogy vajon kinek, minek ad­nak majd azok a jövőben árnyé­kot, és lesz-e valamikor új gazdá­ja az ingatlannak? Vagy sorsa az enyészeté lesz, mint több, mára elhagyatott, egykori munkaterü­letnek... Jónás Pál, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen leveleket nem közlünk. Leveleiket várjuk az Új Néplap Szerkesztősége 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre. írásaikat a zottanne.szundi@axelspringer.hu internetes címre is elküldhetik. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná.

Next

/
Thumbnails
Contents