Új Néplap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
2008-07-21 / 169. szám
A kertvárosi utasok várják a sűrűbb járatok biztosítását Hazánkat képviselték siker Előkelő helyezéseket hoztak a szolnokiak Lengyelországból Nyári tábor a klubtagoknak, és további programjaink Évtizedek óta rendkívül rossz a tömegközlekedés a szolnoki 6-os és a óY-os autóbuszjárat vonalán. Úgy tudom, tárgyalások folynak a Jászkun Volán Zrt. és Szolnok város polgármestere között az ügyben. Többszörösen indokolt véleményem szerint ezen az állapoton változtatni. Csak az tudhatja tapasztalatból, hogy mi a helyzet, aki naponta közlekedik ezen az útvonalon. Úgy gondoljuk mi, kertvárosi lakosok, hogy bőven lennénk egy csuklós busz közlekedésére elegendő létszámmal. Nagyon sok a nyugdíjas, a cipekedő ember, aki ezen a városrészen lakik (például az idősek otthona az Evezős Csárdánál, illetve idén már a Kertvárosban is). A tiszaligeti strandhoz, valamint a Holt-Tiszához is sokan, többször csoportokban veszik igénybe a járatokat. Körülményesen lehet így hazajutni, illetve időben beérni a városközpontba. Jó lenne, ha legalább 15-20 percenkénti indulással közlekedtetnék a buszokat. A folyamatos tarifaemelések (jegy, bérlet) ellenében elvárja az utazóközönség a kényelmesebb, gyorsabb utazást. H. É., Szolnok * * * Olvasónk írását további hasznosításra eljuttattuk a Jászkun Volán Zrt.-hez, valamint Szolnok város polgármesteréhez - a szerk. Nem tudtuk, hogy ott tilos parkolni A közelmúltban az egyik délelőtt megálltunk Szolnokon a temetői templom előtti járdánál az autónkkal. Évek óta innen indulunk a temetőbe, és általában 20- 30 percig tartózkodunk ott. Amikor visszaérkeztünk az autóhoz, helyszíni szabálysértési fizetési felszólítást találtunk a szélvédőn. Figyelmeztető vagy tiltó táblát nem láttam azon a részen, és vannak le-, illetve felhajtó járdaszélek, így nem gondoltuk, hogy rossz helyen parkolunk. Az intézkedést méltánytalannak tartom. Sajnálatos a történet, ráadásul az ottani virágárusok sem figyelmeztettek, hogy autóval oda nem szabad állni. R. J.-né, Szolnok A megyeszékhely versenyzői a lengyelországi Rybnikben nemrég egy nemzetközi versenyen sikeres szerepléssel képviselték hazánkat A Szolnoki Mazsorett és Zászlóforgató Csoport és a Szolnoki Ifjúsági Fúvószenekar június végén Lengyelországban, Rybnikben képviselte hazánkat egy nemzetközi versenyen. A zenekar bronz minősítést, a mazsorett és zászlóforgató csoport a huszonöt versenyző együttesből az előkelő negyedik helyet szerezte meg, a legjobb helyezést elérő külföldi csapatként. A versenyen résztvevő országok a következők voltak: Lengyelország, Hollandia, Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Litvánia, Szerbia, Görögország. A versenyzés mellett megismerkedtünk Krakkó nevezetességeivel, a wieliczkai sóbányával és elhelyeztük az emlékezés koszorúját Auschwitz-Birkenauban is. Péli Ildikó, művészeti vezető Kopjafát emeltek Kiséren a hősüknek áldozat Silye Sámuelt halálra ítélték és a börtönben kivégezték Nagy Imre és társai kivégzésének 50. évfordulóján Jászkisér kopjafát emelt mártír fiának, Silye Sámuelnek, aki az 1956-os forradalomban Magyarország szabadságáért és függetlenségéért harcolt. A kopjafa homlokán az And- rás-kereszt a hazaszeretetet, a holdmotívum Silye Sámuel hősi halálát példázza. Silye Sámuel Jászkiséren született. A tehetséges fiatalember egyetemre készült. Édesapja azonban osztályellenség volt, kuláknak bélyegezték, földjüket elvették. A kommunista numerus clausus miatt nem tanulhatott tovább, de megengedték, hogy vasesztergályos legyen. Gyöngyösön a Váltógépgyárban dolgozott, ahonnan 1953-ban bevonult katonának. A forradalom kitörésekor beválasztották alakulata Forradalmi Katonai Tanácsába. Amikor november 4-én megindultak a szovjet csapatok Budapest visszafoglalására, egységével csatlakozott a harcoló forradalmárokhoz. Kőbányán a Csajkovszkij parkban, később a Sörgyár melletti üres telken négy napig hősiesen védték Budapestet. A túlerővel nem bírtak, súlyos csapást szenvedtek, Silye Sámuel is megsebesült. 1959. június 6-án a munkahelyén tartóztatták le. A munkásoknak megtiltották, hogy erről bárkinek is beszéljenek. Silye Sámuelt halálra ítélték és 1959. november 21-én Budapesten, a Kozma utcai börtönben kivégezték. Kádár János mindenkinek büntetlenséget ígért, aki részt vett a forradalomban. Ennek ellenére, Haynaut felülmúlva a kivégzettek száma elérte a négyszázat. 1956 hőseit - közöttük Silye Sámuelt névtelen, jeltelen sírba a rákoskeresztúri temető szeméttelepén kaparták el, a Fővá-, rosi Állatkert elpusztult zsiráfjai, zebrái közé. Arccal a föld felé, kezeit, lábait összedrótozva, Silye Sámuel testét kátránypapírba tekerve. Silye Sámuelnek egy jászkis- éri református, redemptus család sarjának áldozata felemel és megtisztít bennünket. Gloria victis! Dicsőség a legyőzőiteknek! dr. Nemes András Idén is tartott nyári táborozást a Szolnoki Belvárosi Nyugdíjas Klub. Közel hatvan fő három napon át sportolt és pihent a Tiszaligeti Sportcentrumban. Az egész testet megmozgató tórna- gyakorlatok, játékos csapatversenyek és jóga szerepelt a programban. A fürdési lehetőségeket, a strand nyújtotta pihenést is kihasználták. A megyei Nyugdíjasok Kultu- ráüs és Érdekvédelmi Egyesülete kiveszi részét Szolnok város nyár végi és őszi kulturális rendezvényeinek szervezéséből. Partnere a senior amatőr futógála, a gulyásfesztivál idején tartott operett- és nótás országos találkozónak, és rendezője a „Napsugaras ősz” eseményeinek. Elnöksége nyáron is dolgozik, július végén indítja erdélyi üdültetésének első turnusát. Nemrég olvastunk az Új Néplapban a Caritas által Szolnokon üdültetett erdélyi gyermekek programjáról. A csoport négy tagját Mádi Mihályné szállásolta el és kalauzolta, egyben életre szóló élményeket szervezve a gyerekeknek és saját magának. Lelkileg feltöltődve, meghatottan és szeretettel emlékezik „gyermekeire”. Demény Istvánná, Szolnok Az éjszakai nyugalomra is szükség van Egészséges emberek szervezetét is megviselő nyári meleg, kánikula tombol. Úgy gondolom, hogy Szolnokon a megfáradt polgároknak több padot kellene kihelyezni a városban. Különösen gondolni kellene erre a buszmegállókban. Elgondolkodtató számomra, hogy míg egyesek szórakoznak, mások szenvednek. A megyeszékhelyen különféle nyári rendezvénysorozatok folynak, nem kis bosszúságot okozva ezzel a csendre, éjszakai nyugalomra vágyóknak. Nem minden városban lakó állampolgár híve a bulizásnak, az olyan hangerőnek, mely a város egyik végétől a másikig hangzik. Véleményem szerint szórakozni kulturáltabban kellene. „Egy nyugalmat szerető olvasó" Hiába mentem a reklámozott birkahúsért iutalomklránduláson voltak tanulók A miklósiak nemrég Jászberénybe látogattak Vajon kinek ad árnyékot az a néhány facsemete? Az egyik szolnoki nagyáruház reklámjában az szerepelt, hogy birkapörköltnek valót árulnak egy bizonyos naptól. Azon a napon még a reggeli órákban akartam vásárolni belőle, de hiába kerestem a pultokon, nem találtam. Az egyik eladó azt mondta: már nyitás után elfogyott, nem sokat kaptak. Egyáltalán nem értem, hogyan lehet „amíg a készlet tart” mennyiséget reklámozniuk? Akkor, amikor történetesen az első napon már reggel elfogy az a bizonyos mennyiség. Úgy döntöttem, többé nem dőlök be az akcióknak, mert már máskor is történt velem hasonló eset. Kovács Istvánná, Szolnok A törökszentmiklósi Felzárkózás a III. Évezredbe Közhasznú Egyesület nemrég csoportos kirándulást szervezett Jászberénybe, a Jász Múzeumba és állatkerti látogatásra, a törökszentmiklósi roma kisebbség diákjainak, akik jó tanulással valamint eredményes sport- tevékenységükkel érdemelték ki a jutalomkirándulást. A kirándulók felügyeletét a kirendeltség-vezető, egy pedagógus, valamint még két kísérő látta el. Köszönettel tartozunk a jótékony adományokért, felajánlásokért, melyek segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg a résztvevők számára nagyon nagy élményt nyújtó kirándulás. Tarjányiné Bozóki Erzsébet kirendeltség-vezető A törökszentmiklósi diákok Jászberényben jutalomkiránduláson vettek részt Naponta buszozok Szolnokon a volt papírgyár mellett. Az autóbusz ablakából belátni a nemrég még működött, hatalmas gyár udvarába. Ott fiatal kis fák zöldellnek, árválkodnak hatalmas betonplacc által övezve. Szomorú arra gondolni, hogy az egykori hatalmas gyár területe kihalt. Sok szolnoki és környékbeli munkáskéznek adott évtizedeken keresztül munkát, családoknak megélhetést. Amikor a kis fácskákat látom, az jut az eszembe, hogy vajon kinek, minek adnak majd azok a jövőben árnyékot, és lesz-e valamikor új gazdája az ingatlannak? Vagy sorsa az enyészeté lesz, mint több, mára elhagyatott, egykori munkaterületnek... Jónás Pál, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen leveleket nem közlünk. Leveleiket várjuk az Új Néplap Szerkesztősége 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre. írásaikat a zottanne.szundi@axelspringer.hu internetes címre is elküldhetik. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná.
