Új Néplap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-19 / 168. szám

Profi vadászgéppilóták nyomdokain kiképzés Augusztustól Kanadában tanulnak repülni a frissen vizsgázott, fiatal hadnagyok dalvást kamerát és fényképe­zett szorongató rokonok vár­ták, hogy a fiuk feltűnjön az égen. Időközben a nap is ka­cérkodik, néha elő- mmm®»- bukkan a fel­hők közül, ami az ar­cokon lévő mosoly mellé ben ugyanis nehéz jó fel- le­vételt készíteni. A csald- 1 di béke természetesen 1 hamar helyreáll, amikor a fiuk megérkezik a kifutó­pályára, és a következő pil­lanatban már vidáman ra­jongják körbe Lázit Madár Bálint felszállásra készen A kanadai repülőgépveze- tő-képzésre készülő had­nagyok második csoport­ja vizsgázott tegnap az MH 86. Szolnok Helikop­terbázison. Augusztustól a tengerentúlon kezdik meg a kétéves kiképzést, amely során vadászgép­vagy helikopterpilóták lesznek. Németh Gergő A tengerentúli képzést megelő­zően — ami a NATO Flying Trai­ning in Canada (NTFC) névre hallgat - tegnap ünnepélyesen zárták az előválogató repülőkép­zést Szolnokon. Itt a repülést be­mutató pilóták szülei személye­sen győződtek meg fiaik tudásá­ról. Évekkel korábban, még ci­vilként, a pályára irányító repü­lő (PÍR) táborokban ismerkedtek a repüléssel. A pénteki vizsga al­kalmával alap műrepülő-figurá- kat mutattak be: nagy bedönté- sű fordulót, zuhanás-ugrást, le­bontást, bukfencet, amerikai és harcfordulót, valamint orsót. A helikopterbázison vizsgázó két fiatalember már elvégezte az egyéves kiképzést, 40-50 órányi repüléssel a hátuk mögött au­gusztusban Kanadába utaznak, hogy tovább haladjanak a céljuk felé. — Légiforgalom-irányítóként végeztem, ekkor gondoltam úgy, hogy megpróbálom a pilótakép­zést. Felvételiztem, és sikerült - summázta az elmúlt 12 hónapot a pécsi Lázár „Lázi” Csaba, aki elsőként érkezett a Jak—52-es re­pülőhöz. — Maga a kiképzés ta­valy augusztusban kezdődött. Hivatásosként jöttem ide, így a szerződésesekkel ellentétben egy hónappal később kezdtem. Volt egy kéthetes ernyőskikép- zés, ezt követte az elméleti kép­zés, amely november végéig tar­tott. Itt repüléssel kapcsolatos tantárgyakat tanultunk. Aztán jött az angolnyelvtanulás két csoportban. Miután ezt f Jak—52-es gépen mutatták be tudásukat a vizsgázók Éva és Marcell édesanyjukkal közösen eljöttek megnézni, hogy testvérük, Bálint (jobbra) milyen elképesztő légi manővereket mutat be a vizsga során mind letudtuk, jöhetett a repülő­kiképzés, amit azonban még két hét földi előkészítés előzött meg. Eddig háromszor repültünk egyedül, ez a negyedik alkalom, ám most a rokonok is szoríthat­nak értünk itt, a helyszínen. Nem készültem tudatosan piló­tának, csupán annyi elképzelé­sem volt, hogy a középiskola el­végzése után katona vagy rend­őr szeretnék lenni. Most ez az álmom úgy néz ki, hogy teljesül­ni fog. Bakonyvári Éva, a másik piló­ta, Madár „Bajszi” Bálint édes­anyja a nézelődők között elve­gyülve várja fia bemutatóját.- Székesfehérváron lakunk, a 81-es főút mellett. Inkább tudom biztonságban a fiamat a levegő­ben, mintha közúton közlekedne — ad választ arra a kérdésünkre, hogy aggódik-e csemetéjéért. — Persze féltem Bajszit, de már megszoktam, hogy repül. Anno egy évig dolgozott odakinn Ang­liában, ott szeretett bele a repü­lőkbe. Persze a kiskorából is vol­tak erre utaló jelek, például amíg az óvodás társai kamiont és autót rajzoltak, ő már akkor repülőgépeket vetett papírra. Amúgy abszolút rá szabták ezt a feladatkört, hiszen rendkívül higgadt, emellett egyszerre tud több dologra is figyelni. Közben pilóta-felszerelésében megérkezik Bajszi is.- Sokan azt hiszik, hogy az el- ső repülés félelmetes. Ez nem igaz. Lebilincselő élmény volt — mondja a leendő MiG-pilóta. — A kanadai kiképzés után minden­képpen Magyarországon szeret­nék vadászgépre kerülni, ám ez még erősen a jövő kérdése. Közben már megy is, hiszen hamarosan ő jön. Az idén már négyen mentek ki Kanadába, hozzájuk most hárman csatla­koznak. A harmadik pilóta, aki ezúttal csak tétlen szemlélődő, az őrbottyáni Szabó „Dann-Air” Dávid már májusban teljesítette a vizsgát, ám mivel volt lehetősé­ge egy ráadásrepülésre, kinn volt a helikopterbázison.- Még mindig összeszorul a szívem, ha belegondolok hogy a Jakon csak ilyen keveset tudtam repülni. Tegnap még volt lehető­ségem egy szinten tartó repülést végrehajtani. Bár az egyik sze­mem sír, a másik nevet, hiszen egy nagyobb kategórián repül­hetek majd ezentúl. A háttérben több szempár is a felhős égboltot kémleli, közben egymásnak adják a tippeket. Hallani olyat is, hogy a felhős idő még kedvező is, hiszen így ne­héz meglátni, ha a pilóták elront­ják a figurákat. Somogyi Zoltán őrnagy, a fiúk instruktora ezen mosolyogva néhány hasznos ta­nácsot ad a repüléshez. Azt kikö­ti előre, a trükk bemutatásakor ne menjenek bele a fellegbe.- Fiúk, csak semmi extra figu­ra, hisz a nagy testvér mindent lát - zárja rövidre az őrnagy. - Egyébként a fiúk hasonlóan te­hetségesek, mint az eddigi em­berek, akik részt vettek a kép­zésben. Mindent tudnak, amit a repülésről kell. Persze azért egy- egy út előtt még mindig felhí­vom a figyelmüket, hogy mire vi­gyázzanak - mondja felénk for­dulva Somogyi Zoltán. A kifutópályán eközben gon­dos előkészületek zajlanak. Lázi már a sokadik kötelező elemet mutatja be a levegőben, míg Baj­szi baseballsapkában, fülhallga­tóval a fején néhány próbakopog­tatást ereszt meg a gép oldalán, hogy minden rendben van-e. Pár perccel később, a pilótatárs lan­dolása után a Jak-52-es kisgép motorja egy rövid gázfröccs után beindul. A pilóta és a gép össz­hangja jelzi, minden adott egy biztonságos, tökéletes bemutató kivitelezéséhez, amely mindket­tőjük esetében végül az útlevelet jelentette a távoli Kanadába. Együtt szorították végig a pilóták vizsgarepülését CSENDBEN, a háttérben meg­bújva PIR-táboros fiatalok nézték végig a vizsgarepülése­ket. Egyszer talán pont belő­lük lesznek a jövő pilótái. 01­könnycseppeket csal a nézel& dők szemébe. A Lázár család csendben össze is vész, hisz a kamera nem forog a házi ope­ratőr kezében, ellenfénv­Megkérdeztük olvasóinkat Önt megviseli-e a változékony időjárás? TÁTRAHÁZI LILLA laura, Szol­nok — Igen, nagyon megvisel ez a változékony időjárás, fő­leg ami mostanában tapasztal­ható. Ilyenkor mindig fáj a fe­jem. A melegfrontra vagyok ér­zékeny. Most jó ez a hűvösebb idő, ilyenkor jobbat alszom, vi­szont jó, hogy szombaton már melegebb lesz, mert menni akarunk bulizni. A melegben ugyanis alig lehet aludni. MUHARi Béla, Jászberény:- Bizony megvisel a változé­kony időjárás. Borongósabb idő előtt három nappal már megérzem, hogy eső lesz, olyankor nagyon fáj a fejem, és fáradékonyság is gyötör. A nagyon változékony idő, ami most is van, nem tesz jót a szí­vemnek. A hidegebbre érzéke­nyebb vagyok, mint a melegre, pedig még melegfront jön. décsei Zsuzsanna, Karcag:- Igen, megvisel, mert nagyon alacsony a vérnyomásom, így nehezen bírom a nagy hősé get Ráadásul frontérzékeny vagyok, és ha hirtelen lehűl a levegő, akkor nagyon fáj a fe­jem is. Ez a mostani, változó idő nekem nagyon rossz. Ha tartósan hűvösebb idő van, azt szeretem, a forróságot nem. Kedvenc évszakom a tavasz. OLÁH JÁNOS. Mezőtúr. - Gyógy­szert szedek a szívbetegségem­re, a cukromra és a vérnyomá­somra is, amikor túl nagy a napi hőmérséklet-ingadozás, rendkívül fáradékony és levert vagyok. Tehát nagyon is meg visel ez a változékony időjá­rás. A vérnyomásom is ingado­zik ilyenkor, olyan érzésem van, mintha apró bogarak röpködnének a szemem előtt A megújuló energiáról is szó esett a fórumon A Visegrádi Négyek legutóbbi tárgyalásáról, illetve a gyümöl­csöző francia vízügyi szakmai együttműködésről számolt be tegnapi tájékoztatóján Fejér An­dor, a megyei közgyűlés elnöke. Mint elmondta, júniusban a len­gyel Mazovia vajdaság adott ott­hont a Visegrádi Országok Régi­ói V. Fórumának, amelyen me­gyénk is képviseltette magát. A fórum a megújuló energiaforrás­ok felhasználásának lehetősége­ivel és a környezetvédelemmel foglalkozott. Ezen belül az ener­giafüvek, energiaerdők telepíté­séről is tárgyaltak. Előadásában az elnök egyebek mellett a me­gyénkben elérhető napenergia, szélenergia, biomassza, geoter­mikus energia és vízenergia fel- használásának lehetőségeit is­mertette. A tájékoztatón elhang­zott, hogy elkészült a francia Epi- dor cég és a Kötikövízig közös honlapja. A vízgazdálkodás te­rületén ugyanis ugyanolyan ki­hívások jelentkeznek hazánk­ban, mint Franciaországban. A Magyar Kézművességért Alapítvány országos kiállításán két megyénkben kézműves ka­pott elismerést: a jászberényi Oszvald Nándor ötvös és a tisza­füredi Szűcs Imre fazekas. Az alapítvány részéről megyei kü- löndíjban részesült kézművesek részére elismerő levél kíséreté­ben ajándékutalványt adott át Fejér Andor. ■ B. K.

Next

/
Thumbnails
Contents