Új Néplap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-06 / 131. szám

4 Készül a minősítésre a nyugdíjas dalkör A cibakház! Czibak Imre Nyugdíjasklubnak mintegy ötvenöt tagja van, és 2000- ben alakultak újjá. Érdekes­ség, hogy létezik egy tizen­egy tagú dalkör is, amely kétszeres országos bronzko­szorús minősítéssel rendel­kezik. Rengeteg közelebbi és távolabbi meghívásnak, fel­lépésnek eleget tesznek, és jelenleg is készülnek az újabb megméretésre, minő­sítő versenyre, mégpedig Rácz Lajosné Erzsiké dalkör­vezető irányításával. Nyolckilós harcsát fogtak ki az alattyániak az alattyáni Arany Alkony Nyugdíjasklub a közelmúlt­ban merész vállalkozást tel­jesített - tudtuk meg Szabó Józsefné Marika klubvezető­től. A közösség negyvenegy tagja egész napos kerékpár­­túrára indult Jásztelekre, az Eldorádó-tóhoz. A távolság oda-vissza tizenhét kilomé­ter volt. Megérkezve az egyik házaspár a tóparton csuda finom bográcsgulyást főzött, majd a klub harco­­sabbjai nekiláttak pecázni. Nem hiába, mert akasztot­tak egy nyolckilós harcsát. Az egész napos kirándulás országúti közlekedésében segítették őket a jászladányi rendőrök és az alattyáni polgárőrök. Egy pár galambért cserélte a harmonikát A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI Al­­mássy János Nyugdíjasklub vezetője, Molnár József nem­csak szervezési és főzőtudo­mányáról híres, hanem arról is, hogy évtizedek óta gyűjti a hangszereket, sőt játszik is rajtuk. Az első harmoni­káját egy pár galambért cse­rélte, és azóta huszonhatféle hangszer tulajdonosa. De van neki, illetve a családnak zongorája és hegedűi is. Ál­lítólag a nyugdíjasklub-veze­­tőnek a nyáron hangszerki­állítása nyílik Törökszent­­miklóson. tóddtityftj SZ0LJ0N.hu A SZOLNOK-JÁSZKÜN OKIM Vendégségben jártak a ladányi nyugdíjasklubban A jászladányi nyugdíjasklub­ban sokszor tartanak különbö­ző tartalmas rendezvényeket, úgyhogy nem lehet imalomra panaszkodni. Nemrég egy ilyenre meghívták a tiszafüredi és mezőtúri nyugdíjasklubot is, amelyek tagjai elfogadták az in­vitálást, és tiszteletüket tették Jászladányon. így joggal mond­hatják el, hogy immár nemcsak az alsó-jászsági nyugdíjaskorú­­ak látogatják meg őket, hanem a tágabb térségből, mint a Ti­­sza-tó és a Nagykunság is. A vendégek pedig nem is bánták meg, hogy eljöttek, mivel szín­vonalas produkcióknak tapsol­hattak - tudtuk meg Dankó Ist­ván polgármestertől. ■ B. Gy. HATVANON TÚL ÚJ NÉPLAP - 2008. JÚNIUS 6., PÉNTEK A munka, a hit éltető ereje SORSOK Józsi bácsit túl a századik évén is érdekli a világ Százegy év bölcsességével tekint a lencsébe a nagyiváni Gyöngy József Bollók Emil címzetes kanonok is a szeretetotthon lakója lett Nagyiván központjában, a templom körül egy muta­tós, hosszúkás épület fi­gyeli az idő múlását. Szent József Szeretetott­hon a neve, és nyolcvan­két, túlnyomórészt idős embernek biztosít otthont. D. Szabó Miklós Az itt lakók érdekes életútja kö­zül kettőt választottunk ki. Egy ízig-vérig gazdaemberét, akit minden korban a föld éltetett, és egy magas papi méltóságot vise­lő, ma már nyugdíjas, címzetes kanonokot. Gyöngy József már három számmal tudja leírni az életko­rát, hiszen 1908. március 24-én született. Nehéz sors jutott neki, mert kilencévesen elveszítette az anyukáját.- Télen kimentünk a pusztá­ba nádat vágni édesanyámmal. Noha tél meg hideg volt, kinn el­kapott egy akkora eső, hogy bő­rig áztunk. Ebbe a megfázásba, tüdőgyulladásba halt bele az én fiatal, szép édesanyám — emlé­kezett vissza könnyes szemmel a szomorú eseményre. Világéle­tében a föld, a munka éltette. Ti­zenkét évesen már befogták aratni, húszévesen egész ko­­menciós cselédnek állt. Ez az egész komenció, azaz éves fize­tés 18 mázsa búzát, kukoricafól­­det, tehéntartást jelentett. — Lehettem volna gazdag em­ber. Egyszer olyan urat szolgál­tam, hogy adott volna húsz hold földet, ha elveszem a lányát. Nem volt csú­nya teremtés, de ak­kor én már mást sze­rettem. Mégpedig a szép Urbán Veronikát, aki körül ebben a faluban heten legyeskedtek, de a lány végül őt választotta. Hetvenhét évet töltöttek együtt, és két fiuk közül az egyik még él. De már érkeztek unokák, déd­unokák, sőt egy ükunoka is szí­nesíti a palettát. Mégis talán ar­ra a legbüszkébb, hogy világéle­tében nagy munkásnak, becsü-A szent József Szeretetotthon Nagyhún-szerte az egyik legje­lentősebbfoglalkoztató, hiszen 55 helyi férfinak és nőnek biz­tosít munkát Ami az itt lakó­kat illeti, ők nemcsak helyből verbuválódnak, hanem Tiszafü­redről, Egyekről, Debrecenből, Kunhegyesről is. Noha a szere tetotthon a katolikus egyház in­letes embernek számított. Sőt 45 évig volt a római katolikus egy­ház esküdt tanácstagja, embere. Négy éve múlt, hogy bejött az ott­honba. Jól érzi magát, minden érdekli, de sajnos a látása elrom­lott. Hogy mi mindennek kö­szönheti hosszú életét, ezt így indo­kolja:—Az egyik a munka, mert az él­teti az embert. A másik a vallás, a katolikus hit, ez minden nehéz helyzetben segí­tett. így jutottam el a 101 évig, és hogy még mennyi van hátra, ezt ő tudja - és felfelé mutat. Van egy ősz hajú úr, aki szin­tén nem ma érkezett erre a világ­ra, hiszen 84 éves. Bollók Emil a neve, és címzetes kanonok. tézménye, azért laknak itt más felekezetűek is. Sőt, arról is hí­resek, hogy mindig van száz éven felüli lakójuk. Nemrégen temették a közismert szolnoki tanítónőt, a 105 éves korában itt elhunyt Siller Gizellát, és most is van Gyöngy József sze mélyében olyan lakójuk, aki már túljutott egy évszázadon.- Hatan voltunk testvérek: öt fiú és egy lány. Közülük én vá­lasztottam a papi hivatást, és 46 évet szolgáltam Kunhegyesen. Sok érdekesség övezi az espe­reskanonok urat. Például a sport szeretete. Hetvenévesen még ülő­tartást csinált két szék karfáján. A pártokkal viszont valahogy nem volt szerencséje. A nyilasok példá­ul megvakították egyik szemére, a kommunista rezsimben, az 1960-as években pedig 503 forint volt a havi keresete. Ez még abban az időben is alamizsnának számí­tott. Állítólag amikor az egyik gaz­dától kapott egy stráf szalonnát, az olyan magasra akasztotta fel a gerendára, hogy csak ő úgy érte el: az asztalra egy széket kellett tenni, és arra állva kanyarintha­­tott belőle. Amikor az életéről, hosszú szolgálatáról faggattam, elmondta: - Voltam helyi képvise­lő is Kunhegyesen, sőt Pro Urbe­­díjat is adtak, Ezt az összeget ki­pótoltam, mindenemet eladtam, és építtettem egy kápolnát a kun­­hegyesi katolikus temetőben. Hogy elégedett ember-e, erre a kanonok úr így felelt: - Úgy ér­zem, amit rám bíztak, elvégeztem. Noha nehezen lát, és csak rö­vid távolságra, jó gazda módjára az udvari bejárat kapujáig kísér. Sőt, addig áll ott, amíg távolodó lépteim el nem enyésznek a messzeségben. ■ Mégis talán ar­ra legbüszkébb, hogy mindig nagy munkás­nak, becsületes embernek szá­mított. Fontos munkaadó a Szent József Szeretetotthon JEGYZET D. SZABÓ MIKLÓS Jót enni, de mégis miből? napvilágot látott egy vaskos tanulmány arról, hogy nyugdíjasaink nagy része meglehetősen korszerűtle­nül táplálkozik, és ez is az egyik oka a szív- és érrend­szeri betegségeknek. Mert jóval több zöldségfélét, gyü­mölcsöt kellene fogyasztani, no meg bioételeket, mert azok nem tartalmaznak kü­lönböző tartósító- és vegy­szereket. Biztosan így van: ez az érem egyik oldala. A másik meg az, hogy mi a fészkes fekete fenéből vegye meg a nyugdíjasok zöme ezen étkeket? Elvégre igen­igen borsosak az árak az ő, legtöbbjüknek 4050 ezres havi bevételéhez képest. ha meg az ártatlan nyugdí­jasnak gyümölcsre is „fáj” a még meglévő foga, alaposan nyúljon a pénztárcájába, mert a korszerű étel igen­csak drága. Hogy csak né­hány mostani piaci példát említsek: a zöldborsó kilója 350450 forint, de almát is csak 350-400 forint között kapni, de a szamócáért is el­kérik a 300-700 csengő fo­rintot. Folytatva a sort a bio­ételekkel: fél kiló biokenyér 595 forintba kerül, de a bio­tej litere is eléri a 680at. így aztán maradnak a ha­gyományos étkek, de azok is csínján: öt-húsz deka belő­lük. Könnyű volt a tanyán lakó, drága nagyanyámnak, mert ő tényleg korszerűen táplálkozhatott. Azt ette, amit megtermelt. Maga sü­tötte a kenyeret, a tanya kö­rül búza, kukorica termett, és csirkék kaparták a tarlót, mezőt. Nem csoda, hogy százévesen még megfőzött magának, és 103 évesen hunyta le örökre a szemét. gyanítom, azért, mert jó ét­vággyal végigette az életét. Saját termékeiből: kenyeré­ből, csirkéjéből, hízójából, tehéntejéből, túrójából, sajt­jából. Amelyek kivétel nél­kül természetes, azaz bio­ételek voltak. Szurmay Ernő világéletében Szolnokon lakott életmű A megyeházán vehette át a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Toldi Ferenc-díját Szurmay Ernőt jószerével min­denki ismeri Szolnokon. Ennek több oka lehet. Az egyik az, hogy egyetemi évei kivételével eddigi nyolcvanöt esztendejéből a töb­bit ezen a megyeszékhelyen töl­tötte. A másik: nemzedékeket ta­nított, oktatott magyarra, német­re, oroszra. 1923. január 19-én érkezett er­re a világra, Szolnokon. Édesapja gátőr volt, édesanyja háztartás­beli, hiszen összesen kilencen voltak testvérek. Mára sajnos már csak ő él a nagy családból a testvérek közül. Még a Pázmány Péter Tudományegyetemen szer­zett bölcsészdiplomát. 1946-1970 között pedagógusként, iskolaigaz­gatóként tevékenykedett. 1970 ja-Szurmay Ernőt köszöntik tisztelői, ismerősei a kitüntetése átvétele után nuárjától a megyéi könyvár igaz­gatója, egészen nyugdíjazásáig, 1984-ig. Persze ez így nem igaz, hiszen még további éveket dolgo­zott könyvtári szakfelügyelőként, illetve főiskolai tanárként. Nős, a felesége is pedagógus, óvónő volt. Sőt, egy szem lányuk, Zsuzsa is anyukája hivatását vá­lasztotta. Mindebből kitetszik, hogy a szó szoros értelmében Szurmayék sose voltak gazda­gok, hiszen á tanári, óvónői, könyvtárosi hivatás aligha tarto­zott egyik korban sem a kiemel­ten fizetettek közé. Az örökifjú Szurmay Ernő a közelmúltban vette át a megye­házán a Magyar Irodalomtörté­neti Társaság Toldi Ferenc-díját. Ez a legmagasabb elismerés, amelyet irodalomtörténeti kuta­tásokért lehet kapni. Mert azt el­felejtettem mondani: Szurmay Ernő igazgató úr ma is fiatalokat megszégyenítő munkát végez. K. Tóth Lenkéről készített tanul­mányt, amely hamarosan meg­jelenik, illetve Szolnok irodalom­­történeti helyzetét, múltját kutat­ja. No meg a kertjét műveli, illet­ve várják, mindig várják huszon­éves fiúunokájukat. Ő már nem követte az anyai, nagyszülői ha­gyományokat, mivel közgazdász Budapesten, egy ausztrál cégnél. Ebből kifolyólag sokszor éjszaka kell dolgoznia, az ottani nappali időrend, napszak-eltolódás miatt. ■ D. Sz. M.

Next

/
Thumbnails
Contents