Új Néplap, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-21 / 117. szám
2 ÚJ NÉPLAP — 2008. MÁJUS 21, SZERDA MEGYEI TÜKÖR óvóhelyek A régen kiépített helyiségek egy része még ma is kibírna egy légitámadást. A hidegháborús korszakot idézik fel a betonmonstrumok. BUNKER, AHOL MÉG MŰTENI IS L£HET Búzás Tibor (balra) és Kovács Zoltán gondnok a szolnoki óvóhely „lelkét" mutatja. Ezek a berendezések biztosították volna a bentmaradás feltételeit. Atombunkerben jártunk Újszászon és Szolnokon. Megtapasztaltuk, milyen egy emelettel a föld alatt, egy minden technikával felszerelt pincelabirintusban létezni. Nyomasztó kirándulás oda, ahol egy féltonnás vasajtó választ el a külvilágtól, és a mobiltelefonra keresztet lehet vetni. Molnár Á.-Németh G. A megyében a legtöbb óvóhely régi társasházak pincéjében bújik meg. A minősített bunkerekből már sokkal kevesebb van, ám ezekben egy légitámadást is átvészelhetne az a kevés ember, aki ide beférne. Bár a hidegháború időszaka már elmúlt, egyes építmények még mindig magukban rejtenek egy-egy darabot az '50-es, ’60-as évekből. Mostanság azonban már egyre kevesebb településen találni bombabiztos bunkereket. A megyei katasztrófavédelmi igazgatóság felügyelete alatt áll az újszászi betonmonstrum, ahova először ellátogattunk.- Nem nagyon gondozzuk már a területet. Pár évente muszáj leltároznunk egy emelettel lejjebb, de egyébként a kutya nem jár erre - mondja Barta Sándor, aki Szolnokon teljesít szolgálatot gondnokként, bár ahogy a rögtönzött látogatásunkat felvezeti, akár a helyi tárlatvezető is lehetne. Már ha lenne tárlat, de nincs. Van viszont őrbódé balról, gondnoki, kétszobás családi ház jobbról, ahogy a bejárad ajtó nyikorogva kitárul előttünk. —A kilencvenes évek eleje óta itt már senki nincs szolgálatban. Azelőtt viszont két fegyveres őr strázsált a bódé előtt, és erősen megszűrték a „bejövő forgalmat”. De menjünk le, ott érdekesebb dolgokkal is találkozhatunk. Követjük. Először egy sárgás, eső áztatta lapon akad meg a szemünk a fűben, az írás láttán megborzongunk: „Méreg-napló”. A következő pillantás egy félénk magasodó vasóriáson állapodik meg. Elképzeljük, ahogy az antenna már évüzedekkel ezelőtt befogta volna a BBC és a CNN adásait. Gond nélkül. A lépcsőkön lefelé kiselejtezett ágyak és óriási pókhálók szegélyezik az utat, a két fős előőrsöt egy bázikus méretű fémszörny tartóztatja fel.- Ezt most nyitotta ki? - kérdezzük naivan.- Ahhoz így hárman sem lennénk elegen - teszi hozzá mosolyogva a gondnok. — Van vagy ötszáz kiló ez fél méter széles bestia. Már a pántok kiengedéséhez is rá kellene állni, és a rozsdával még nem is számoltunk. Lámpával a kezünkben tesszük meg az első lépéseinket a mélységben. Az első utunk a hatalmas gépterembe vezet, áramfejlesztő dobozok és kapcsolószekrények váltják egymást. A cirill betűk a masinák oldalán jelzik, hogy a régi orosz technika bebetonozta magát a föld alatti szükségotthonba.- E mögött az ajtó mögött van az óvóhely alfája és ómegája. A nyolc köbméteres tartály és az óriási víztározó kád elég annak a harminc embernek három napra - mondja Barta Sándor. Áporodott szag lengi be a labirintust, ahogy a nedves falhoz érünk. Ezt nem két napba telne újra élhetővé varázsolni.- Egy-két megfeszített melós nap és cirka másfél millió forint. Az akkumulátorok cseréje nem két fillér, pótolni a hiányosságokat szintén, ráadásként nem is kevés idő kéne, hogy kiszellőzzön a beragadt dohszag. Miközben ez a párbeszéd folyik, megérkezünk az atomkatakombák talán legérdekesebb részéhez, a szobához, amely a külvilággal való kapcsolatot jelentette. Illetve jelenti, ugyanis a vonalak még mindig működőképesek. Ha beüzemeltük volna, akAz óvóhelyeket védőképességük alapján csoportosítják. Vannak osztályba sorolt és osztályba nem sorolt, azaz kisebb védőképességű óvóhelyek is. Az osztályba nem soroltak csak arra képesek, hogy a fekor akár Hódmezővásárhellyel is felvehettük volna a kapcsolatot. Lám, milyen keveset ér ez esetben a pár grammos mobiltelefon. A több tíz kilós „nagypapával” talán még interurbán hívásokat is kezdeményezhettünk volna, míg a marok- telefon defektes lett a több méter vastag vasbeton falak árnyékában.- D41-313 rádiót próbál! Hogy hallja adásom? Vétel! — próbál rá Barta úr a megyeszékhely katasztrófavédelmi diszpécserére a következő szobából. A szolnoki rádiós húsz másodperc sistergés után megtöri a zajt, az éterből kristálytisztán szállnak a szavak: — Tökéletes a vétel! Már ezen is elámulunk, hihetetlen, hogy az évtizedes porréteg mögött még ilyesmikre bukkanhat az ember. Amikor a labirintus utolsó szakasza felé közelítünk, az ordító csendet kísérteties pittyegés töri meg: — Hoppá, bekapcsolva maradt az adó- vevő - böki oda cinkos kacsintással a gondnok. Az ijedtség után már csak egy, a lenti méretekhez viszonyítva szokatlanul tágas tárgyalóteremre és emeletes ágyakkal telezsúfolt hálószobára marad kapacitásunk.- A hálószobának tényleg elengedhetetlen tartozéka a kilenc gázmaszk? - tesszük fel az újabb kérdést, rápillantva az ajlettük lévő épület romterhét elbírják. Magyarországon katasztrófa esetén a lakosságnak alig több mint hét százalékát tudnák védőlétesítményekbe menekíteni. Finnországban ez az arány 95 százalék. tónál szemmagasságban szerénykedő leltár táblájára. — Akkor az volt, de ne higgye, hogy ezek még mindig itt vannak. A dátum sokat elárul — oktat ki joggal a hely ismerője. És tényleg, a felsorolás alján cirkalmas betűkkel jelzi a fakuló tinta: ezt bizony 1984-ben készítették. — Ha akar írni valami érdekeset, akkor azt mindenképpen jegyezze le, hogy ebben a hálóban még műteni is lehetett. Talán még most is lehetne. Minden megvan például a sterilizáláshoz. A pincerendszer záró felvonásaként egy raktárba toppanunk, lomok mindenfelé, meteorológiAlig vártuk, hogy lássuk a napot... ai eszközök és kiselejtezett szerszámok. A szoba sarkában világít egy fehérre festett létra. A vészkijárat, a levegő, a napfény felé vezető út. Kíváncsiságtól hajtva érdeklődünk, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk kijutni. A válasz velős, de lényegre törő: - Nem sikerülne. A kijárat felé már gyorsabban haladunk, ez a húsz perc is sok volt nekünk odalent, az újszászi bunkerben. A csend és a szűk folyosók halálos elegyet alkotnak. Három nap ott lent meglehet, hogy az atomrobbanásnál is szörnyűbb lenne... NÉZZE MEG BUNKERVIDEÓNKAT A WWW.SZOUON.HU HONLAPON! Odabent elveszettnek éreztük magunkat Szolnokon négy IV. osztályú minősítéssel rendelkező óvóhelyre lehet „elbújni" egy atomcsapás elől, többek között a jubileum téren, a papírgyárban és a járműjavítóban. Mint ahogy Búzás Tibortól, a szolnoki polgárvédelmi kirendeltség vezetőjétől megtudtuk, a szám is jelzi, ezek a bunkerek nem képesek egy falunyi lakost befogadni Összesen 966-an érezhetik magukat biztonságban ezekben. Nem minősített óvóhelyből már több van - kiszóródás ellen védő és romteher viselésre alkalmas szám szerint százkettő, ahol hatezerötszáz embert is el lehet helyezni.- a nem minősített óvóhelyek többsége társasházak alatt található, és arra tökéletesen jók, amire tervezték őket - mondta Búzás Tibor.- Érdekes, hogy a jogszabály szerint például manapság egy bevásárlóközpont vagy nagyobb épület kivitelezőjének nem kötelező életvédelmi célra kialakított helyiséget elkülöníteni. Magyarán nincs meghatározva, hogy mit kell csinálni, kell-e építeni újat, vagy lehet-e megszüntetni régi óvóhelyeket. Szolnokon a jubileum téri bunkerbe látogathattunk el. Az „oroszlánbarlangba ” lépve a kintinél jó néhány jókkal hűvösebb levegő csapja meg az embert. Nem csak a hőérzet, hanem a fényhiány miatt is érdemes egy jó időre feltöltődni napsugárral, ugyanis az épületben a neonfényen túl mással nem találkozni. Annál inkább vastagabb fémajtókkal és méteresnél is szélesebb falakkal. Furcsa mód penészszagot nem érezni, mivel a közelmúltban festettek, i az Épület gondnoka, Kovács Zoltán és Búzás Tibor vállalkozott az idegenvezető szere- [ pére. A fertőtlenítő zsiliprendszeren túljutva - ahol a képzeletbeli radioaktív szennyeződéstől megszabadultunk - szűk folyosó visz tovább a lépcsőhöz A bunker zugaiban kicsiny helyiségeket találni csupa régiséggel, rozsdásodó gép- alkatrészekkel, hidroforral, nyomáskiegyenlítővel. az óvóhely belső vízellátó rendszerrel is rendelkezik, a ballonokon repedések hirdetik az idő múlását. Úgyszintén azok a szénszűrők, amelyeken még cirill betűket is látni. Az épületben nyugodtan lehetne fogócskázni, hiszen az egymást érő helyiségek annyira megzavarják az ember tájékozódó képességét, hogy egy idő után elveszettnek érzi magát. Szerencsére az épület minden zugát jól ismerő gondnok terelget a kijárat felé, és a napfényt érez\'e ruhánkon megkönnyebbülten nyugtázzuk, egyelőm még csak a múltba való „időutazásra" használják ezeket a betonmonstrumokat. Barta Sándor az újszászi bunkerben vezetett végig minket ■ A nyolc köbméteres tartály és az óriási víztározó kád elég harminc embernek három napra. Kevés óvóhely, kis befogadóképesség
