Új Néplap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-18 / 41. szám
4 HATVANON TÚL UJ NÉPLAP - 2008. FEBRUAR 18., HÉTFŐ Gyermekáldás nélkül házaspárok Főleg idős-, nyugdíjaskorban hiányzik a segítség Idős korban már csak inkább szemlélődik, beszélget az ember. Elfoglalt magával a maga és a társa mindennapos bajával.Képünk illusztráció. Jászapátiban ezúttal a bálkirály is nő lett A jászapáti városi könyvtár nyugdíjasklubjának tagjai kéthetente találkoznak. Legutóbbi tréfás, farsangi délutánjukat közösen tartották a művelődési ház nyugdíjasklubjával. A jól sikerült rendezvényen tizenkét jelmezes vonult fel: köztük hajóskapitány, hastáncosnő, virágáruslány, a bálkirály és a bálkirálynő. Mivel a klub vészes férfihiányban szenved, itt történt meg az a csoda, hogy a bálkirálynő Kálmán Ferencné lett, a bálkirály pedig André Józsefné. Nem maradtak gondozás nélkül A hetes számú szolnoki gondozási központ eddig a Thököly úton fogadta a nyugdíjasokat, de az épületet lebontották, mivel a helyére más jellegű és feladatú intézmény épül. Hogy a korábban ide járók ne maradjanak meleg ebéd és gondozás nélkül, kellő átalakítások, korszerűsítések után az Irgalmas úü épületben mintegy harmincán kaptak elhelyezést. Az éves program volt napirenden az üjszászi Aranyifjak nyugdíjasklub is megtartotta idei első foglalkozását, amelyen szó volt az első félévi munkatervről. Az elképzelések szerint lesz nőnapi program, húsvéti és anyák napi rendezvény, sőt terveznek egy fővárosi kirándulást is - tudtuk meg Szekera Pálné klubvezetőtől. Hajnalig ropták a táncot a teremben A KUNHEGYES! városi nyugdíjas klub pótszilvesztert tartott a művelődési ház színháztermében. A rendezvény olyannyira sikeres volt, hogy az ízletes vacsora eltüntetése után több mint kétszázan ropták a táncot. Tombola is volt, de a legnagyobb sikere mégis a süteményekbe sütött, rejtett meglepetéseknek volt. A jól sikerült buli legkitartóbbjai hajnali háromig mulattak, mielőtt hazafelé vették volna az irányt. Az együtt élő házaspárok, élettársak egyik legcsodálatosabb élménye az első apróság érkezése. De mi történik akkor, azokban a családokban, akiknél minden igyekezet ellenére sem kopogtat a gólya, és sohasem részesülnek a gyermekáldás örömében? D. Szabó Miklós Évek, évtizedek után hogyan élik meg azt a tényt, hogy főleg csak magukra, egymásra számíthatnak? Sz. Sándor érdekes időpontban született: 1920. június 4-én, a trianoni békediktátum napján, egy Gyöngyös melletti tanyán. Van vagy öt vasasszakmája, és végigdolgozta az életet. Hol maszekként, hol a két herényi nagyüzemben. Ma is a Jászság fővárosában él. Az udvaron félig szétszedett és működő gépek, motorok. A hófehér hajú gazda könyékig olajosán fogad. — Látja, ha gépekről van szó, nálam nincs lehetetlen. Hoztak már ide rossz masinát Szolnokról, Hatvanból, Hevesről, mindnek értettem a nyelvét. Minden rossz motort megcsináltam. Csak egyet nem, legalább egyetlen kislegényt, aki továbbvinné ezt az értékes, vasasvonalat. Még 1948-ban esküdtek Gyöngyösön, majd Berénybe költöztek. Dolgoztak, hajtottak, mondván: majd jön a gyerek. De nem jött. Ekkor összeszedték a motyójukat, először Debrecent, majd Pestet keresték el: a legjobb nevű szülész-nőgyógyászokat. Fürdőkúra, pihenés, pár hét fekvés, minden eredmény nélkül, mert Juli mama nem került áldott állapotba. Végül Hirschler professzornál kötöttek ki, aki visszautasította a marék százast.- Tegye el, éz magát illeti. Elvégre Isten és a természet ellen én se tudok tenni semmit... így hát maradtak ketten. Fiatalon még megvoltak, de amióta nyugdíjasok, hosszabbak a hétvégék, az ünnepek napjai. Ilyenkor másokhoz érkeznek az unokák, a gyerekek, ők meg esetleg a ritkán idelátogató keresztgyereket várják Gyöngyösről. — Én már két nyolcas leszek a nyáron, és gondolni kell a jövőnkre is. Az anyjukom Jászapátiba költözne, odavalósi, én meg Gyöngyöst, a szülővárosomat kedvelem.- Örökbefogadás? —Negyven-ötven évesen lehetett volna, de túl a nyolcvanon nekem meg a páromnak már ez nem cél. Érdekes, hogy mennyi óvónő, tanító, tanár akad ebben az országban, akiknek nincs gyerekük. Pedig aki ezt a hivatást választja, aligha a pénzért teszi, inkább azért, mert nagyon szereti a lurkókat. így volt ez a kunsági házaspár életében is, akik mindketten tanítottak. Egyetlen helyen dolgozták végig az életüket. Tibi bácsi még 75 évesen is remekül bírja magát. Úgy tűnik, erős fából faragták, Marika, a párja már többször betegeskedik, pedig ő még csak az idén kezd „hetvenkedni”, szóval lesz hetvenéves.- Kétszer is méhen kívüli terhessége lett a páromnak, utána meg figyelmeztettek, nem babra, az életére megy az egész. így nem lett gyerekünk.- Nem hiányzik egy-két apróság?- Volt nekünk temérdek a harminc-egynéhány év alatt. Azután reménykedtünk a keresztfiunkban is, és tessék: 51 évesen temettük tavaly. így ez a támasz is odalett.- Szép ez a ház, a kert...- Igen. Két gyerek gond nélkül felnőhetett volna, de hát az Isten is odaad 6-8 apróságot, ahol nyomor és nélkülözés vár rájuk. Mi meg itt vagyunk mint az ujjam, magányosan. Egy biztos, távozzon bármelyikünk is el közülünk, mi innen nem megyünk el. Itt voltunk fiatalok, idekötnek az évtizedek, idefűz minden öröm és bánat. Jöjjön, nézzen szét nálunk, mert van itt minden. Egyet kivéve... és rám néz. Mindketten tudjuk, mire gondol... Akár 10-15 százalékot is eléri az arány mint A KSH adataiból kiderül, nálunk, Magyarországon növekszik a meddő, azaz a gyermektelen párok száma. Ez az arány olykor a 10-15 százalékot is eléri. Ennek több oka lehet. Az egyik gazdasági, egyre nehezebb a megélhetés. A másik tanulmányi, kitolódnak a főiskolai, egyetemi évek, sokan harminc év körül, után kötnek házasságot. Mások az otthonteremtés miatt kifutnak a fogamzóképes időből. A KSH adatai szerint mintegy 150 ezer élettárs, gyermektelen pár él ma Magyarországon. Közülük egyre több reménykedik és vesz részt különböző lombikbébiprogramokban, nem is eredménytelenül. • • Özvegy nők utcái, terei az ember erre a szóra, hogy erősebbik nem, mindig a férfiakra gondol. Holott a valóságban az a helyzet, hogy a nők általában nyolc évvel élik túl a másik nemet. Riportútjaim során sűrűn keresek egy-egy utcát. Akár a Kunságban, akár a Jászságban, akár a Tiszazugban járok, sokan hozzá is fűzik: az csak a nevében Petőfi utca, szóval hivatalosan. A valóságban nyugodtan ki lehetne írni, hogy „Özvegyaszszonyok utcája”, mert tíz magányos, nyugdíjas nőre talán egy férfi se jut. TÉNYLEg így van ez, szinte mindenfelé. Az én édesanyám már több mint húsz éve költözött el Kunhegyesről, ahol apukám halála után a rokonságunk is kihalt Ezután jött Tápiógyörgyére, mert akkor még ott éltek a testvérei, így nem volt egyedül, az akkor Vörös Hadsereg utcában. Merő véletlen, hogy már 1985 után is ebben az egy utcában összesen nyolc özvegyasszony élt, velük szemben egy özvegy férfi, akit Laci bácsinak neveztek. Nagy becsben tartották, mert ha kellett, ellapátolta a havat, de palackos gázt is szívesen hozott, azután megszögelte a léckerítést, a tyúkól deszkáit, vagy az írnoka hintáját javította, mert igazi ezermester hírében állt a 72 éves ember. Cserébe kávét, egy pohár bort, süteményt, sokszor ebédet kapott, amíg élt és mozogni bírt. mindez azért jutott eszembe, mert a helyzet azóta sem változott, sőt az arány romlott az asszonyok javára. Ha hinni lehet a legújabb statisztikának, mostanság Magyarországon 836 ezer özvegyasszony él, szemben a 135 ezer özvegy férfival. Ezek szerint a hölgyek erősebbek. Valami igazság lehet benne, mert jobban megbirkóznak a betegségekkel, magánnyal, szívósabbak, ellenállóbbak nálunk. Naponta akár tizennnyolc, húsz idős ember is elüti itt az időt gondozási központ Vannak, akiknek ez a közösség a mindenük, mert más hozzátartozójuk mostanra nem maradt Hármas számú gondozási központ Szolnokon. így azonban csak a szakemberek ismerik ezt a helyet. Köznyelven ez az intézmény a tószegi úti öregek otthona, ahol hétfő reggeltől péntek kora estig hol tizenhat, hol tizennyolc, hol húsz ősz hajú férfi és nő üti el az időt. Vajon miért választják az időtöltésnek ezt a módját? Hegyi Pálné 67 éves.- Három éve járok ide, és az egyedüllét hozott ebbe a közösségbe. Özvegy vagyok, a fiam Pesten újságíró, oda kötik a mindennapok. Ameddig bírok jönni, engem innemnem lehet kizavarni - mondja nevetve. Dongó Józsefné Marika néni eggyel túl van a nyolcvanon. Állítólag még ma is szépen énekel. - Mi a kedvenc dala? - Alma a fa alatt, nyári piros alma...- És mi szél hozta ide?- A jó szó és a szeretet, amelyet itt kapok. Özvegy Szabó Lajosné 84 esztendős.- Egyedül élek, és amikor ide először bejöttem, lerobbant állapotban voltam. Itt erősödtem meg. Nekem ez a közösség a mindenem, senki másom nincs. Sárai Szabó Károly a rangidős, a maga 94 évével.- Meghalt a feleségem, a lányom. Viszont az unokáim, dédunokáim élnek. — Károly bácsi szerint mi a hosszú élet titka? — A sok munka, mert én 14 éves koromtól dolgoztam. Aztán napi néhány kortyika nedű, de csak mértékkel. A magas életkorról nem érdemes filozofálni, mindenkire érvényes recept nincs. Talán az, hogy kevés töprengés, idegesség. Valamit mindig kell csinálni, amíg mozogni tud az ember. Erre sokan bólogatnak, mint Szabóné Ica, aki 16 éve jár ide naponta, aztán Molnár Imre, aki 80 éves özvegy, vagy Papp Endréné Aranka, akinek a fia is naponta itt tölti az idejét. Akár Tánczos Ferencné, akinek már négy dédunokája is született. ■ A jó sző és a törődés sok magányos embert behoz a tószegi úti hármas számú gondozási központba ^ D. SZABÓ ■ MIKLÓS
