Új Néplap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-11 / 9. szám

ÚJ NÉPLAP - 2008. JANUÁR 11, HATVANON TÚL Öt rendezvényük volt tavaly A NAGYKÖRŰI Őszirózsa Nyugdíjasklub hetvenöt tag­ja az idén öt érdekes ren­dezvényt szervezett. Ezek időrendi sorrendben: nőnap, farsang, anyák napja, közös névnap volt, míg december 18-án délután a kultúrház­ban karácsonyi ünnepségre gyűltek össze. A beszélge­téshez vajas kalácsot, teát, kávét szolgáltak fel, és min­den egyes klubtag kapott ajándékot. A lányok, asszo­nyok szaloncukrot, a fiúk egy üveg jóféle bort. Tiszaörsön elültették a jövő fenyőfáját tiszaörsön a település veze­tősége, önkormányzata de­cember 14-én délutánra hangulatos ünnepséget szervezett a művelődési ház elé, amelyen szép számmal jelentek meg a helyi nyugdí­jasklub tagjai is. A minden­ki karácsonyfája nevű ren­dezvényen volt ünnepi kö­szöntő, gyermekműsor, bet- lehemes játék, elhangzottak karácsonyi dalok is. Nem hi­ányzott a hidegben a forró tea sem, a finom falatok tár­saságában. Ugyanott elültet­ték a jövő fenyőfáját is. Bathó Edit tartott előadást A jászszentandrási Pacsirta Nyugdíjasklubnak neves vendége volt a minap a mű­velődési házban: dr. Bathó Edit, fel Jász Múzeum vezető­je, aki előadást tartott a régi jászsági karácsonyok erede­téről, hagyományairól, nép­szokásokról. A rendezvény­ről nem hiányoztak a hagyo­mányos itteni ételek sem: a töltött káposzta, görhe, régi sütemények. Akiknek bár­mi is megakadt a torkán, forralt borral öblíthette le. A klubtagok ezen a rendezvé­nyen ajándékokat is kaptak. SZ0U0N.hu A SZOUtOK-JÁSZKUN BffUNt Az oldalt írta, szerkesztette: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János. D.Szabó Miklós JEGYZET Szétzilálták a családját életút Beke Dezsőt Csicsóból Karcagra vetette a sors Beke Dezső, vagy ahogy városszerte hívják, Dezső bácsi szép kort megért. Noha már túljutott a ki- lencvenen, vele beszélget­ve, húsz-huszonöt eszten­dőt nyugodtan letagad­hatna a korából. Pedig nem akármilyen sorsot, fiatalságot hozott neki az az élet, amelyet 1917. má­jus 14-én kezdett. D. Szabó Miklós Mégpedig Csicsóban, abban a másfélezer lelkes színmagyar fa­luban, amelyik Komáromtól hu­szonnyolc kilométerre található. Sajnos, a trianoni békediktátum elszakította az anyaországtól, ami temérdek embernek, így ne­ki is rengeteg bonyo­dalmat okozott. A jó eszű le­gényt gazdálko- ^ dó szülei Komá­romban, a Ben­cés Gimnázium­ban érettségiz­tették, majd a losonci teológi­ára került. Nem sok sót, kenyeret evett a papoknál, mert a Felvidék visszacsatolása után, 1939-ben pályát váltott. Szentesre került a városi postahivatalba. Igen ám, de 1939-ben behívták kato­nának, és 1945-ig le sem vette a mundért. Németországban esett fogságba, és ezer veszélyen át, Regensburgtól az apostolok lo­ván, azaz gyalogosan iparkodott hazafelé a szülői házba, Csicsóra. Többször elfogták, de szerencsére valahogy mindig meg tudott lépni. így jutott el Prágáig, ahonnan már csak oly módon bírt mozdulni, hogy belé­pett a cseh hadseregbe. Ez az egyenruha segített neki 1945 elején abban, hogy végre vala- hára hazajusson. Sajnos, így is későn érkezett: édesanyja közben meghalt. Ő pe­dig magyar létére képtelen volt az új Csehszlovákiában elhe­lyezkedni, ezért átjött az anya­országba. Özvegy édesapjának ez nagyon rosszulesett, bár az élet még megadta neki, hogy az ötvenes években családostul ha­zalátogathatott. Pestre került, de ott éheztek, és az egyik barátja révén végül is Karcagon kötött ki. Mégpedig itt is a postán, ahol 1950-1957 között hivatalvezető­helyettes, majd 1957-1978 során hivatalvezető volt. Ötször minő­sítették munkahelyét kiváló­nak, és ő is több szakmai kitün­tetést kapott. Közben a nősü­lésről sem feledkezett meg, egy szép kunhegyesi lány­nyal, Bernáth Ilonával kötötte össze életét. Többször hívták Debrecenbe, az ottani főposta ve­zetésére, hiszen elégedettek vol­tak a munkájával. De ő akkor ép­pen építgette a mostani házát, ahol maradt. A gyerekeit, akár az ő család­ját, szétszórta a sors. Az egyik Kunhegyesen, a másik Egerben, a harmadik Svájcban, Bázelben él. Ami pedig a szüleit, testvére­it illeti: a szülők és egyik testvére Csicsón pihen, az ottani temetőben. A má­sikat Kassán te­mették el, az ő örökös tanyája pedig Kunhegye­sen lesz, a felesége családi sír­boltjában. De hát az még messze van, bár pár gyógyszer is hozzá tartozik a napjaihoz, de az orvosa szerint is komoly esélye van, hogy meg­éri még a 100-hoz hiányzó tíz nyarat, telet. Ma is dolgozik: 21 gyümölcsfa, rengeteg szőlő di­cséri szorgalmát. Amikor arról gt faggatom, mi a hosszú élet tit- g| ka, a munkát és a hitet emlí­ti. No, meg azt, hogy szerinte az embernek mindent lehet i enni, inni - természetesen § mértékkel. Ezért a gallér • mögé is önt egy pohár csil­logóan vörös bort, amelyik ízig-vérig kapitalista. Ugyan­is látta a tőkét... Beke Dezső kezében saját termésű bora. Ő 90 éves, a nedű éppen egy múlt. D. SZABÓ KlaiS MIKLÓS Meleg szívek, hűvös szobák szolid számítások szerint is a megye 410 ezer lakosa közül mintegy 130 ezren már eljutottak a nyugdíjaskorba. Ami a ha­vi járandóságuk átlagát il­leti, sajnos akármilyen jól és sokat dolgoztak, nincs mivel dicsekedni. Elvégre Jász-Nagykun-Szolnok a megyék rangsorában vala­hol az utolsó helyek egyi­kén kullog, ha a nyugdíjak nagyságáról van szó. nem csoda, arcpirítóan ke­vés az a 50-66 ezres havi át­lag, bár sok embernek még ennyi sincs. Miközben mindennek alaposan meg­ugrott az ára: lett kórházi napidíj, vizitdíj, aztán a pati­kaszereket sem adják in- | gyen. Mindez nem elég, jó­val többe kerül idén a víz, villany, meleg, szennyvíz, szemétszállítás éppúgy, mint a vonat, autó, benzin díja. Ráadásul nem annyi százalékkal, mint amennyi­vel a nyugdíjak emelkedtek. mindezek ellenére hónapról hónapra valami csoda törté­nik ezekkel a nagyikkal. Akik nemcsak kijönnek az arcpirítóan alacsony nyugdí­jakból, özvegyi járandósá­gokból, hanem úgy osztják be a nincset, hogy még az unoka is kapjon valamit Ezt csinálta az én anyukám is. A havi 8000 forintos nyugdíjá­ból. És ezt teszik a mai na­gyik is. Számomra felfogha­tatlan, hogy a fészkes fenébe tudnak ebből a kevésből fél­retenni még az unokáknak is. Elvégre enni azért kell, melegedni szintén. Legalább egy kisszobában. Már lassan eljutunk oda, hogy a legsze­gényebbeknek csak a szívük melegít, ha a családról, uno­kákról van szó. Vajon mikor jön el az a idő, amikor mind­ezt a lakásuk összes helyisé­géről elmondhatjuk? Valami ilyesmit kívánok átlagnyug­díjasainknak 2008-ra. Úgy is mondhatnám, a mostaninál szebb, gazdagabb új évet! Családi karácsony. Szolnok város tíz intézményében rendeztek bensősé­ges karácsonyi ünnepséget az időseknek. A színvonalas műsorok és a vendéglátás mellett ismert emberek is felkeresték az Egyesített Szociális Intézmények lakóit. A Kaán Károly úti otthonba Balázs Péter színművész, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója is ellátogatott, és örömmel me­sélt a Kisújszálláson élt nagyszüleiről. Megkérdeztük megyénk nyugdíjasait Milyen évet zárt 2007-ben? K. szabó ferencné, Karcag: -Röviden minősítve: jót. Har­mincnyolc év munkaviszony után végre nyugdíjba kerültem azANTSZ-től. Csudajóérzés, hogy a magam ura lehetek. A gyerekeink sajnos messze ke­rültek tőlünk, mert olyan a hi­vatásuk. A lányunk középveze­tő egy nagy fővárosi banknál, a fiunk másoddiplomája után állást keres Pesten. Mi meg olykor elmegyünk a nyugdíja­sokkal kirándulásra, a kiállí­tásokra és a barátokról sem fe­ledkezünk meg. A tél kissé hú­zós lesz, de átvészeljük vala­hogy. VÁRAD! BARNÁNÉ 59 éves ÖZ- vegyasszony Kunhegyes:- Ez nem a mi évünk, a hoz­zánk hasonlóak éve volt, any- nyi szent Nekem 53 ezer a nyugdíjam, és ilyenkor 25 ezret fizetek a fűtésért. És akkor még nem beszéltem arról a te mérdek áremelésről, amelyet ez a kormány zúdított a nya­kunkba. Engem minden ár­emelés érzékenyen érint, mert ugyanúgy fizetem a szolgálta­tásokat, mintha ketten vagy többen lennénk. Szerencsére a gyerekek úgy-ahogy haladnak: az egyik tanár Szegeden, a má­sik menedzser Pesten. nádas emilné Katalin, Nagy­körű: -Azt szokták mondani a hozzánk hasonló komák­nak, ha egészség van, minden van. Hál’ istennek, a nyava­lyák elkerültek bennünket, az apróbb itt fáj, ott sajog dolgo­kat meg nem említjük. Sikeres rendezvényeink voltak a nyug­díjasklubban, megismerked­hettünk dánszentmiklósi, szol­noki, zagyvarékasi nyugdíja­sokkal. Azután sűrűn jöttek az unokák is, úgy hogy mindig akad gyerekzsivaj nálunk. Sze­rencsénk van a fűtéssel is, ve­gyes tüzelésű a kazárt, és ez so­kat segít számlázáskor. Kiss zsiGMOND 72 éves, szolno­ki nyugdíjas:- Nagyon szomorúra sikere­dett 2007, mert febmár 13-án elveszítettem a párom, akivel 47 évet éltünk együtt. Aztán baj lett az egészségemmel is, ti­zenkét fajta gyógyszert szedek naponta. A nyugdíjam sem csillagászati, 72 ezer forint. Mivel panelházban lakom, ilyenkor csak a kis szobát ß- töm, de nem úszom meg 20 ezer alatt Szerencsére az ebé­det hétközben hordják, még nagyobb szerencsémre hétvége­ken a lányomnál-vejemnél ebé­delhetek.

Next

/
Thumbnails
Contents