Új Néplap, 2007. december (18. évfolyam, 281-303. szám)
2007-12-31 / 303. szám
ÚJ NÉPLAP - 2007. DECEMBER 31., HÉTFŐ 14 SZILVESZTERI HUMOR Puszi a szerencsemalac orrára. Bár ahhoz, hogy szerencsénk legyen az elkövetkező esztendőben, a malac farkát szokták meghúzni, ám ez a kisgyerek biztos, ami biztos alapon egy nyelves puszit is elnyomott a malac orrán. Hátha így jobban kitúrja majd a szerencséjét. Bevált a gyors lánykérés Ajándékbontás Túl vagyunk hát a karácsonyi masnibontogatás örömén, ami sokkal kellemesebb foglalatosság, mint magát a fácskát farigcsálni a tartóba. Több helyütt olyankor a korán érkező angyalkák rémülten verik fejüket a falba. Mert menekülnének a vaskosan gördülő kifejezések elől, miközben apu kezéből horrorisztikusan csöpög a vér a tűlevélre. De aztán minden a helyére kerül, díszek a fára, fás- li a kézre, ajándék a hunyorgó lámpású fa alá, ami kissé csálén áll, mintegy eltöprengve azon, levesse-e magát az asztalról. Eldördül a startpisztoly, és mindenki hámozza a műgonddal becsomagolt dobozból ajándékát, hadd lám, tényleg azt kapott-e, amire célozgatott, hogy aztán teljes átéléssel eljátssza a meglepődés mámorát. Vagy valami praktikusat. Kétszázadik nyakkendőt, rikító zoknit, ilyesmit. S közben csodálkozunk, hogy az asz- szony csak görbén mosolyog a neki frissen beszerzett DVD-n, a Fegyverek szaván, amit te már régen szeretnél látni dübörgő házimozidon, megvetted hát hitvesednek. Te is szép ajándékot kaptál: egy vérnyomásmérőt. Ezen elmerengsz egy kicsit, a múló idő jut eszedbe, no meg az, hogy tavaly ilyenkor még egy üveg veretes whiskyn volt masni. De szemed fénye, az unoka vi- songva szereli össze a kisvasutat, te pedig kisomfordálsz a konyhába egy kis diós bejgliért, mert még friss, nem száradt kopogósra. Közben szemlét tartasz a megannyi koleszterinbombán, amit még az új élet kezdete előtt el kell fogyasztanod. Aztán visszaténferegsz a szobába, bajszodon billeg a morzsa, s hökkenten látod, hogy unokád nem kezeli a váltót, a kisvonat sem kering virgoncán körbe.- Mi van, Pistike? Miért nem játszol?- Játszom én, nagypapa! Sztrájkosat... ■ Zsoldos György Megbukott a szexkutya Emlékszem rá, még 1977 végén, december 30-án történt az egész. Az addig kitartóan kitartó agglegény, D. Imre barátom 35 évesen fogadalmat tett a helyi presz- szóban előttünk, barátai előtt, hogy heteken belül, vagy amint lehet, megnősül. Ez azért hatott hihetetlennek, mert Imre addig senkinek sem csapta a szelet. Se kicsit, se nagyon. Nevettük, úgy se lesz belőle semmi, legyintettünk. Közben ő meg a tettek mezejére lépett. El is ment egy félig-meddig ismert szép lányhoz, előadva nősülési szándékát. De a lány apja elhessegette, mondván, még tanul, harmadéves főiskolás a lány. A másik helyen meg azt mondták neki: még fiatal, érettségi előtt áll, tanulni kellene neki, nem legényt fogni. Végre a harmadik helyen siker koronázta nem hétköznapi igyekezetét. A gazda feltolta a szemüvegét, mert éppen olvasott, és imigyen felelt.- Ehun van a keresett jány. Ott ül a kanapén, oszt olvas. Mán dolgozik is az áfésznél, ha kedvére való vagy, én nem állok az uta- tokba, elvégre 24 esztendős múlt pünkösdkor. Úgy tűnik, tetszett a lánynak a gyors döntés, mert 1978 január elején bejelentkeztek, és pár hét múlva férj-feleségként távoztak a községházáról. A sors Debrecenbe vetette őket, és pár napja találkoztam velük. Hazamentek Hegyesre, Imi anyukájához, de már hatan. Merthogy azóta két lányuk és egy fiuk is született. Sőt, egy kétéves lányunoka is ott téblábolt. Amikor arról kérdeztem, hogyan élnek, az asz- szony nevetve felelt. — Ha hiszed, ha nem, nagyon jól. A legtöbb házasság nagy lángolással indul és azután szépen kihűl. Nálunk fordított volt a helyzet, a miénk langyos korszakkal indult, és ezt a lókötőt a végén megszerettem. Meg úgy érzem, ő is engem. Ugye, Imikém? Imikém arra fordult és fülig ért a szája. Ekkora mosolyt nem lehet kényszerből kipréselni. Még az is lehet, hogy bevált a rendhagyó lánykérés? ■ D. Szabó M. Humorbonbonok Bemegy egy csinos nő a szexboltba. Megveszi Bubut, a szexkutyát. Az eladó elmagyarázza, hogyan kell használni az ebet:- Csak mondja azt neki, asszonyom, hogy Bubu, hopp!, és meglátja, Bubu érti a dolgát. A nő hazaviszi a kutyát. Levetkőzik és kipróbálja:- Bubu, hopp! Nem történik semmi. A kutya csak bámul és csóválja a farkát.- Bubu, hopp! Semmi... A nő dühösen viszi vissza kutyát. Az eladó hitetlenkedve néz a kutyára.- Asszonyom, feküdjön fel az ágyra! Te meg, Bubu, figyelj, most utoljára mutatom meg! ■ Szeressük egymást... Kora délután, csúcsforgalom. A helyi járatú autóbuszra tömeg vár. A csuklós megáll, az ajtók kinyílnak. A felszállók türelmetlenkednek, hogy az érkező utasok végre lekászálódjanak. A bérletesek már hátul is felszállhatnak. Mielőtt záródnának az ajtók, az utastérben már egy gombostűt is alig lehet leejteni, ám lentről még mindig sokan szeretnének feljutni. A feszültség egyre nő, az arcok egy árnyalattal sötétebbre váltanak. Ekkor szólal meg a sofőr higgadt hangja a hangszóróban: — Húzódjunk össze! Szeressük egymást, emberek! Elvégre magyarok vagyunk!- Elég nagy kereszt ez, kérem - sóhajt egy úr. Doktori a turkálóról A nemrég nyílt óriási turkálóban zajlik az élet. Finom hölgyek, nyugdíjas mamák, többgyermekes anyukák hajladoznak a „kincsekkel” teli konténerek felett. Az arcok átszellemülnek, leírhatatlan izgalom, a zsákmányszerzés vad öröme szikrázik a női tekintetekben. Az aprócska gyerekek — mint rendhagyó játszótéren - szórakoznak a ruhakupacokon, anyjukra várva. Egy idősebb hölgy egy jó zsáknyi ruhával a kezében felnéz, s miközben letörli az izzadtság- cseppeket az arcáról, hirtelen elneveti magát: — Ha ide betévedne egy pszichiáter, a látottak alapján megírhatná a doktori disszertációját. Viszkis meglepetés- Meglepit tartogatok a számodra — mondta az asszony, és egy pohár viszkit nyomott a férje kezébe. — Idd csak meg - mosolygott rá biztatóan a nő, aki köztudottan utálta az alkoholt, és már hetek óta nem mosolygott. A férfi egyre rosszabbat sejtett, miközben a gyomrában enyhe feszülést érzett. - Essünk túl rajta - sóhajtott egyet, de ami ezután következett, arra végképp nem számított. Az asszony kinyitotta a nappali ajtaját, a férj pedig egy új szekrénysorral találta magát szembe.—Látod, milyen gyönyörű? És képzeld, még a hitelkártyádon is maradt egy kis pénz! - lelkendezett a nő. A hosszú, döbbent csend után az ember csak sokára tudta kinyögni: - És hol a többi viszki? A nagy Kumlaude család Hosszú éveken át tartó magolás után kedves ismerősöm végre kézhez kapta tanulmányai gyümölcsét, a várva-várt diplomát. Az oklevélátadó-ünnepségre a főiskola dísztermében került sor, ahol engem az egyik ünnepelt soktagú, láthatóan izgatott családja mellé sodort a sors és a hozzátartozók tömege. Mikor a diplomákat átnyújtó rektor felszólította a végzősöket, hogy minden Cum Laude álljon fel, a mellettem álló öregúr így szólt hozzám: - Hű, a Kumlaude családban jó sok gyerek van! Vicces A MOHÓ BÉKAFIÚK Két béka beszélget az árokparton. — Azért jó, hogy az összes lány megvolt a faluban. — Ja. De azért a varázsló lányát kihagyhattuk volna. KI MERÉSZELTE? A medve berúg, mint állat, tántorog haza. A nyuszika gondol egyet, elkapja, baromira megveri. Másnap felébred a medve, persze, nem emlékszik semmire. Összehívják az erdei köz gyűlést, kihallgatások, minden. A medve mondja: — Nem emlékszem semmire, csak körvonalakat láttam, azt tudom, hogy a fején ilyen két lengedező izé volt. Erre a nyuszika: — Na, csiga, szorul a hurok! A KROKODILT JÖTT ETETNI Az ausztrál farmer egy vödörrel a kezében a tóhoz megy. Arra lesz figyelmes, hogy a tóban három szépség fürdik, a ruháik szétdobálva a parton. A lányok észreveszik és kikiabálnak neki: — Addig nem megyünk ki a vízből, míg nem megy el! A farmer visszakiált:- Nem leskelődni akartam, a krokodilt jöttem megetetni! Az éjszakai utas Szilveszter táján idekívánkozik egy zengzetes régi poharazás története. Szereplői már mind eltávoztak az égi italkimérésekbe, így tán emléküket sem birizgálja kalandjuk felemlegetése. Lakott a Nagykunságban egy társaságkedvelő, mulatós természetű orvos, aki egyszer meghívta otthonába munkatársait egy kis önfeledt iszogatás- ra. Az este annyira jól sikerült, hogy éjfél után szépen fogyatkozott a társaság, egyre többen kerestek maguknak szunnyadóhelyet a tágas hajlék valamelyik csendesebb sarkában. Balszerencséjére az egyik vendég nem járt el kellő alapossággal, amikor bebábozód- ni készült és így szem előtt, a zongora alatt vett magának szállást. Fel is tűnt hamar a társaság még talpon levő tagjainak, akik fejében ördögi ötletet keltett az angyali mosollyal hortyogó kolléga látványa. A hajdúszoboszlói rendőröknek legalább két napjába tellett, mire elhitték, hogy az éjszakai vonatról egy szál nadrágban, Ingben zokniban, pénz, iratok nélkül leszedett, kirúzsozott, púderes arcú, mélyen alvó férfi normális esetben általában egyetemi tanársegéd Debrecenben. ■ Sz. I. — Az a te bajod, hogy mindennek csak az árnyékos oldalát látod! — Úgy látom, a földszinti lakó rengeteg petárdát halmozott össze — Egyre lejjebb süllyedsz, Jenő! Tavaly még csak idáig ittad le magad
