Új Néplap, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)
2007-11-23 / 273. szám
4 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL ÚJ NÉPLAP - 2007. NOVEMBER 23., PÉNTEK ««*?>»»<'” %:#>.<», ■KAt.j^v'm’^if^-'mK»mmm A Vajdaságban szerepeltek. A Szolnoki Mazsorett- és Zászlóforgató Csoport és a Szolnoki Ifjúsági Fúvószenekar a Vajdaságban (Szerbia), Kikindán járt nemrég a 22. Nemzetközi Tökfesztiválon, és négy alkalommal léptek fel. Nagy szeretettel fogadták őket a Magyar Házban. A következő fesztiválra egyúttal felkérést kaptak, és az ottani televízió már részleteket is bemutatott a műsorukból. A fotó hátterében Kika, a közelben talált mamut csontváza áll, amely a hatalmas méretű, sütni való tökök mellett Kikinda másik jelképe. Péli Ildikó, művészeti vezető Magyar nevet magyarul! nyelvtan A helyesírási szabályokat betartva, írjunk helyesen Eperjes Károly előadói estje lélekemelő esemény volt Az igazat mondd, ne csak a valódit címmel Eperjes Károly előadói estjén vettem részt nemrég Szolnokon. Ez a zenés irodalmi est olyan tartalommal, hittel árasztotta el az Aba-Novák Kulturális Központ termét, hogy az ott részt vevő hallgatóság hatalmas lelkierőt kaphatott, amely- lyel környezetüket is erősíthetik. Négyessy Katalin gordonkaművész felemelő játéka az elhangzott versek közé illesztve egész- szé, hitelessé tette a műsort. Mai, kihívásokkal teli világunkban nagy szükségünk van arra, hogy egy ilyen előadói esten eszmei, lelki értékekkel töltődjünk fel. Márton Józsefné, Szolnok Négy és fél kilós dinnye a kertünkből A késő őszi napsütés érlelte be ezt a közel 4,5 kilogrammos, illatos, finom sárgadinnyét, melyet kisfiúnk, Varga Kornél segített leszedni. Ez a dinnye véletlenül kelt ki, és termett ilyen óriási gyümölcsöt a kertünkben. Vargáné Tóth Ilona, Jánoshida A beérkezett levelekből válogatunk. Az írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában kerülnek a lapba. A vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Várjuk írásaikat a szundi.zoltanne@ujneplap.hu e-mailre, vagy az Új Néplap 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre. Kérjük, a borítékra írják rá: „A szerkesztőség postája". Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná. Bosszankodom, amikor a szolnoki pályaudvar hangosbemondóján hallom, vagy az elektromos menetrendtáblán így látom az állomások neveit: Bratislava, Kosice, Cluj-Napoca. Bosz- szankodom, mert e városoknak van magyar nevük. Ezért magyarul helyesen Pozsony, Kassa, Kolozsvár a számunkra kötelezően használandó alak. így rendelkezik ugyanis a Helyesírásunk című szabályzat, amely kimondja: „...ha van (földrajzi helyek jelölésére) hagyoÖrömmel fedeztem fel a november 3-i lapszámban azt a fotót, melyen a jászberényi gimnazisták gyülekeznek 1956-ban iskolájuk előtt. Lelőhelyként ott szerepel, hogy a Jászberényi Jász Múzeum gyűjteményéből való. A fotók történetét kevesen ismerik. Tavaly ősszel egy jákóhalmi pemányosan magyar nevünk, azt kell használni. Csak sajátos szakmai célokra fogadható el a magyaros Magas- Tátra,Visztula alak helyett a Vysoké-Tatry, Viszla stb. formák használata”. Ugyanezt írja elő a Magyar Tudományos Akadémia könyve, A magyar nyelv helyesírási szabályai: „A főként külföldi országokat, tartományokat, városokat jelölő dagógus, Mézes Anna szólt nekem, miszerint megígérte a Jász Múzeum igazgatójának, hogy egy 1956-os képsorozatot átad; bevinném-e oda. Beszélgetés közben kikerekedett a történet, mely szerint a fotókat rokona, a jászapáti származású, jákóhalmi villanyszerelő, Molnár László készíidegen eredetű földrajzi nevek egy része magyaros formában honosodott meg nyelvünkben. Az ilyen megállapodott magyar kiejtésű földrajzi neveket a magyar helyesírás szabályai szerint írjuk, például Krakkó, Párizs, Nápoly. Egy példázat pedig kifejezetten az elcsatolt részek városaiból sorol néhányat: Kolozsvár, Nagyvárad, Nagyszombat stb.” Nem engedhetjük meg tehát, tette, akit mindenki „Karós Laciként” ismert. Az '56-os forradalmi napokban Jászberény főterén sétálva szemtanúja volt az eseményeknek, és a nála lévő fényképezőgépét „elsütögette”, nem tudván persze, hogy a történelmet fényképezi. A '70-es években ő és felesége viszonylag fiatalon hogy elvesszen nyelvünkből annak a városnak vagy kistelepülésnek a régi magyar neve, amely ebben az eredeti formában vált fontos részévé múltunknak. Ha nem magyar nyelven emlegetjük vagy írjuk az elveszett földrajzi helyeket, egykét nemzedék múlva már senki sem tudja hová kötni történelmünk, kultúránk megannyi jeles helyét. Nem hiszem, hogy ez lenne a cél. Tartsuk be inkább a helyesírási útmutatót! Dr. Nemes András meghaltak, lányuk Pestre került. A fotók pedig a családi képek közé vegyülve az említett rokonhoz, aki emlékezve rájuk, meglelte a képeket az évforduló előtt. A sorozat a tavaly megjelent Jászsági Évkönyvben is látható volt. Fodor István Ferenc helytörténész, Jászjákóhalma Több pénzbe kerül az élet manapság az idősotthonban Az idősotthonokat valaha szegényháznak, később szociális otthonnak nevezték. Fenntartásuk többnyire az állami költség- vetésből történt. Ennek fő forrása a jelentkező vagyona és nyugdíja, valamint az állami támogatás voltak. A rendszerváltozás után a vállalkozók is felfedezték a növekvő igényeket, valamint a benne rejlő üzleti lehetőséget. Különböző színvonalú, egészen a luxuskörülményeket biztosító ellátást nyújtó idősotthonok épültek. Ezek működésébe, fenntartásába a létrehozói természetesen szintén bekalkulálták az állami támogatást is, azonban ehhez mostanában már az államkassza nem „partner”, tovább szigorodnak az anyagi feltételek. A ma emberének hozzá kell szoknia, hogy kapitalizálódó országunkban már nem csak a temetésre, hanem az idős kori ellátására is már idejében kell elkezdeni takarékoskodni, jelentős mennyiségű pénzt félretenni. Még sajnos így is marad majd elég sok szegény ember, akikről az államnak kell gondoskodnia. Munkácsi István, nyugdíjas A Hargita csúcsán és a sóbányák vidékén jártak Egy sikeres pályázat eredményeként tizenkét szolnoki újvárosis diáknak lehetősége volt arra, hogy megcsodálhatta Erdély szépségét és élvezhette a székelyudvarhelyiek vendégszeretetét. Mesés kirándulásokat szerveztek számukra a vendéglátók. Jártak a diákok a sóbányák vidékén, Korondon a kézművesmesterek fellegvárában, s megcsodálhatták a székelykapu-sort Szejkén. Meg- mászták a madarasi Hargita csúcsát, s megérintette őket ott az az érzés, hogy mit is jelent igazán magyarnak lenni. Megismerkedhettek a tanulók a máréfalvi népi mesterségekkel: kenyeret sütöttek, valamint belekóstolhattak a bútorfestés rejtelmeibe is. Számtalan barátság született a kirándulás alkalmával, és sokat tanultak egymástól a gyerekek és kísérőik. Kovács Sándorné projektvezető Az 1956-os herényi fotók története visszatekintő Szemtanú örökítette meg a gimnazisták gyülekezését ■ A magyar kiejtésű földrajzi neveket a magyar helyesírás szabályai szerint írjuk. Jeles évfordulóra gyűltek össze a sok eltelt évtized után iskola Ötvenéves találkozót szerveztek a törökszentmiklósi, valamint a rákóczifalvi egykori diákok Az 1956/57-es tanévben végzett géplakatos fiúk 50 éves találkozójukat tartották nemrég. Tanulmányaikat Törökszentmiklóson kezdték, Szolnokon folytatták és fejezték be. A szakmunkásvizsgák után érettségiztek, technikusi vizsgát tettek, vagy más felsőbb szintű képzésben vettek részt. A találkozón az egykori diákok nosztalgiáztak, és megemlékeztek elhunyt társaikról is. „A törökszentmiklósi fiúk" Rendhagyó osztályfőnöki órán vettek részt a minap a fél évszázada Rákóczifalván végzett egykori iskolások. Meghatódva csodálkoztak egymásra a résztvevők egy-egy életutat hallgatván. Az akkoriban visszahúzódónak, csendesnek ismert fiúból talpraesett üzletember, határozott fellépésű katona, az akkor szerényebb tanulóból iskolázott, vezető állást betöltő, irányító személy vált. Máté Pálné, Rákóczifalva
