Új Néplap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-06 / 208. szám

ÚJ NÉPLAP - 2007. SZEPTEMBER 6., CSÜTÖRTÖK 13 DIÁKVILÁG F7T T attíjk a KFPFRNYON JLjJLj J. JLíhíjLJL X. KJ J.Sk zm. JL/.IAi.’t S. 0. S., jó ez a film! mozi Száz perc garantált kikapcsolódás Mivel nagyon szeretem a ma­gyar filmeket, próbálok minden újdonságot megnézni. Ebben az évben az alkotások közül szá­momra a „number one” az S.O.S. Szerelem lett. Az S.O.S. Szerelem egy köny- nyed, imádnivaló, romantikus vígjáték. Sikerét történetén és egyik benn felcsendülő dalán (Magna Cum Laude-Vidéki sanzon) kívül, a nagyszerű sze­reposztás is garantálja. Hiszen feltűnik többek között Csányi Sándor, Ullmann Mónika, valamint Fenyő Iván is. A film korunk egyik legke­resettebb témájával, a társke­reséssel foglalkozik. Ám nem egyszerű, hanem high-tech for­mában. A film címe egy cégnevet fog­lal magában, melynek Péter (Csányi Sándor) a feje. A haté­konyságuk száz százalékos, míg Tomi (Fenyő Iván), egy dús­gazdag, kőbunkó ügyfél rájuk nem borítja az asztalt. S csak innen válik érdekessé és bonyo­dalmakban gazdaggá a törté­net. A film fordulatokkal teli és kiszámíthatatlan. így mind a száz perce garantált kikapcso­lódást biztosít! NAGY GITTA, JÁSZKISÉR bulvár A lényeg, hogy pletykák, szaftos történetek terjengjenek 1 Az emberek imádnak a hírességek életében váj- kálni. A bulvárlapok és a sztárműsorok listája nő. Mi mégis nemet mon­dunk minderre, ugyanis a puszta valóságra, a minket érintő hírekre vágyunk. Király Krisztina, Kuli Tamás Kíváncsiak, és hiszékenyek va­gyunk, ez tény. Ám azt, hogy ebből sokan pénzt csinálnak, már nehezebben veszi be a gyomrunk. Sokszor megrökö­nyödve nézzük, ahogy az embe­rek nap mint nap megveszik a bulvárlapokat, majd a boltból kilépve rögtön az átnyálazásuk- ba kezdenek. ■ A legérdekesebb, hogy sokan bedőlnek ezeknek a (rém)híreknek Mintha szentírást tartanának a kezükben, úgy hiszik el min­den egyes sorát. Célkeresztben a hazai és külföldi sztárság, akikről folyamatosan pletykák és szaftos történetek terjenge- nek. Ám ezek igazságtartalmát sokszor semmi sem támasztja alá. Hisz emlékezzünk csak vissza, hány felbőszült, perrel fenyegetőző sztárt és keserű szájízű, csalódott olvasót is pro­dukált már a bulvárlapok töm­kelegé. Emlékszünk, évekkel ezelőtt még az a rengeteg való- ság-show hódította meg a néző­ket. A baj csak az, hogy ezek­nek a műsoroknak semmi köze nem volt a valósághoz... Célkeresztben a sztárok! Vannak sztárok, akik naponta címlapra kerülnek. Olykor olyan helyzetben, ahogy nem szeretnek... Az újságírás igazi fo- ' galmát a bulvárlapok állan­dó mocskolódása teszi tönkre. Aki újságba ír, azt már gúny- ^ nevekkel il­fg letik. Legel­\ terjedtebb <i I irísls/ szó, min­denféle jelzővel ellátva. Saj- k nos ez lett belőle, ezzé tették az új- ■k ságírást. De le­harcos nép. hetne változtatni! Maroknyi emberek csoportja pontosan ez ellen küzd, a jellemes újságírás mellett. Megvédeni a megma­radt hírnevet, több-kevesebb si­kerrel. Beteges, perverz dolognak tartom a mások életében való vájkálást és a bármilyen tettük­ről való csámcsogást. Egyálta­lán kit érdekel, hogy X.Y. leej­tette-e a telefonját vagy sem? Túlajdonképpen ki az a sze­mély? Mivel foglalkozik ponto­san? Egyes újságok címoldalon közölnek olyan semmitmondó, számomra érdektelen mondato­kat, amik nem is fontosak. A legérdekesebb, hogy sokan be­dőlnek ezeknek a (rém)hírek- nek. Többnyire olyan szemé­lyekről van szó, akiket még csak hírből sem ismerünk... Végül is, a bulvár már annyi­ra az újságírás része lett, mint a hírek közlése vagy a riportok, interjúk, glosszák és egyéb publicisztikai írások. A közelmúltban fejeződött be a Dzsingisz kán és öröksége, valamint a Tatárjárás című ki­állításpár a Nemzeti Múzeum­ban. Még hasonló összeállítás ebben a témában nem volt ha­zánkban. Az ország minden részéről érkeztek tárgyak, me­lyeket kiegészített a mongolok földjéről küldött anyag. így együtt felejthetetlen élmény­nyel gazdagítva a látogatókat. Az első kiállítás betekintést nyújt a mongol társadalomba, kultúrába és művészetbe. Pon­tos leírást ad az uralkodó gene­rációk munkásságáról, kiemel­ve Dzsingisz kán óriási szere­pét A több mint hét termen vé­gigvonultatott történelmi anyagforrás rengeteg érdekes, és meghökkentő ténnyel ké- peszti el az érdeklődőket. A kultúra fő szempontja itt is a vallás. A mongol hitvilág is nagymértékben támaszkodik a keletről származó buddhiz­musra. Az íj, nyíl, a tegez és más eszközök árulkodnak a harcmodorról. Tipikus nomád nép, kegyetlenül bánik ellenfe­leivel, ahogy 1241-ben azt a ma­gyarokkal is tették. Nemzetünk egyik legfájdalmasabb veresé­gét szenvedte el Muhinál. Erre is megemlékezve külön termet és bemutatót szenteltek ennek Tatárjárás néven. Mély áttekin­téssel foglalkoznak a témával, mely minden korosztálynak tud újat mondani. Az idősebb generáció felelevenítheti, a fia­talok pedig kiegészíthetik ta­nulmányaikat. Aki ellátogatott erre a nagyszabású kiállításra, feledhetetlen élményben lehe­tett része, és reméljük, a jövő­ben is hasonlóan igényes be­mutatókkal lep meg minket a Nemzeti Múzeum. •— ANDRÁSI ERIKA, JÁSZAPÁTI | KULI TAMÁS: Suttognak «áfák (Részlet) « Szagok. Érzem őket Erdőben g járva-kelve természeti erőket ® I I I | csodálva. Suttognak a fák I pajzán, eleven meséket ■ Neked. Felhőket hoznak S le, Neked adakoznak... I * Színek. Látom őket Kékek " 1 és vörösek. Sárgák és zöldek 1 | Cifrák ezek a sorok, körbe . ölelnek. A feldúlt felszín 8 könnyeket sikkaszt a hegy- | szírt I fakó falából... suttognak a fák... Hadd szóljon! SZ0U0N.IÍU szolnok-jászkun online JON.HU/SETA OLDALON VASHATJÁTOK) (A VERSET TEUES TERJEDEL 1 MÉBEN A WWW.SZOL­I I OL­Valaki emlékszik még, mi történt 68 évvel ezelőtt? Szeptember 1. a naptárban nem csak az ősz kezdetét, hanem a tanítás első napját is jelenti. De ilyenkor más is történt... Évekkel ezelőtt egy szomorú, világrengető esemény vette kezdetét. Idén szombat volt. Egy szombat a sok közül. Akár lehetne az is. De mégsem! Az újságok, a média mindenről beszél, de arról alig jelent meg va­lami, hogy 1939. szeptem­ber 1-jén mi is történt... Ek­kor kezdődött el a II. Világ­háború. Alig pár nappal később romokká váltak a célpon­tok... Valaki emlékszik még? Bármi más fontosabb ennél? Igaz, az emberiség egyik nagy szégyene volt, de ak­kor is érdemes több figyel­met szentelni még a dicste­len múltra is. KULI TAMÁS, SZOLNOK Okosabb, mint egy felnőtt? tévé A gyerekek tudását nem kérdőjelezem meg Különös érzésekkel néztem vé­gig az egyik tévé csatorna új kvízműsorát. A felnőtteket a kisdiákokkal szembeállító játék egy cseppet sem nyerte el a tet­szésemet. A 11-12 éves gyere­kek tudását ugyan egy percig sem tudom megkérdőjelezni, hiszel szemmel láthatóan jól ismerik a nemrég tanult tananyagokat. Ám az is bizonyos, hogy ezekre már egy fel­nőtt - legyen annak bármilyen is a vég­zettsége -, 20-30-40 év távlatából már képle­ten visszaemlékezni. Ezen indíttatásból pe­dig akár rendezhet­nénk egy „Okosabb vagy, mint egy felnőtt?” című műsort is, ahol küzdhetnének a kisgyerekek orvosok, tanárok, egyetemisták, politikusok el­len, úgy, hogy a padokban természetesen az idősebb korosztály ülne. A vég­eredmény nem kérdéses, a kicsik sorra mondanák azt a bizonyos mondatot a kamerába: nem vagyok oko­sabb... Egy biztos, ha egy pad- ban ülő gyerek a friss tudásával tud 300 kérdésre válaszolni, ak­kor egy felnőtt, a több évtize­des élettapasztalatával leg­alább háromezerre. KIRÁLY KRISZTINA, KISÚJSZÁLLÁS

Next

/
Thumbnails
Contents