Új Néplap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-01 / 178. szám
4 HATVANON TÚL ?•; mmmm \ ÚJ NÉPLAP - 2007. AUGUSZTUS 1, SZERDA ■3QEBEE* Színdarabot adtak elő atiszaörsiek A tiszaörsi nyugdíjasklub Oláh Sándor vezetésével igen aktív életet él. így többek között Tiszafüreden részt vettek az országos és’ nemzetközi nyugdíjas-találkozón, amelyen a klub lányai, asszonyai egy színdarabot adtak elő. Jelenleg a nyár végi helyi eseményekre, rendezvényekre készülnek, azokon vesznek részt és szerepelnek. Marad a lóca és a kisszék Roffon tiszaroff azon kevés települések egyike, ahol még hivatalosan nincs nyugdíjasklub. Pedig az 1 ezer 899 lakosnak több mint a 30 százaléka már abba a korba jutott, amikor a postás hozza a járandóságot. Valamikor úgy volt, hogy szerveződik egy nyugdíjasklub, de ez elmaradt. így a nyugdíjasoknak marad a kora esti beszélgetés: az árokpart mellett, a fák árnyékában, a kerítésnél a lócákon, kisszékeken. Jubileumi vacsorára készülnek Kisújon a kisújszállási Nagykun té- eszben harminc éve elmúlt, hogy megalakult a nyugdíjasklub. Ezt a jubileumot a közel százfős tagság egy jubileumi vacsorával ünnepli - tájékoztatott bennünket Mészáros Imre klubelnök. Ezért augusztusban a Kisúj étteremben lesz egy jubileumi vacsora, ahová mintegy,,,, száz főt várnak. Az természetes, hogy a kunokhoz, kun hagyományokhoz illően, az asztalra birkapörkölt kerül. Előadást tartanak a tanyacsoportokról a nagykörűi Őszirózsa nyugdíjasklub felnőttkorba lépett, magyarul nagykorú lett, hiszen tizennyolc éve alakult. Jelenleg nyolcvan- heten látogatják az érdekesebbnél érdekesebb foglalkozásaikat. A következő rendezvényük a napokban esedékes, amelyen Baráth József tart előadást a község körüli, valaha volt tanyabök- rokról, azok jelentőségéről. Elköltöznek a gyerekeik közelébe változás Úgy döntöttek, ha nehezen is, de elhagyják régi otthonukat A virágokkal díszített verandájuk előtt a Medgyesi házaspár: Irénke és András. Döntöttek, költöznek, elmennek a gyermekek után. Amikor 1959-ben Medgyesi András és hites neje Kunhegyes járási székhelyén megvették a Zádor utcában életük legelső saját lakását, madarat lehetett volna velük fogatni. Két ok miatt. D. Szabó Miklós Az egyik az volt, hogy temérdek hízót hizlaltak és adtak le, és úgy kipengették a 24 ezer forintos lakásárat, minta pinty! Szóval adósság, részlet egy fitying se volt. A másik az, hogy a karcagi, kunmadarasi albérletek után végre a két gyerekük: András és Irén is saját szobához jutott. Ismertek mindenkit, megsüvegelték az idősebbeket, a fiatalabbak őket, szóval jól érezték magukat. A gyerekek nőttek, cseperedtek, egyre magasabb és több iskolát végeztek. Bandi, a férj csodálatosan forgatta a péklapátot, és negyvenkét évet húzott le a kenyér- és süteménysütő kemencéknél. Estére ment dolgozni, minden éjszaka talpon a műhelyben találta, és a reggel hozta haza. Irénke pedig a Vízgépészeti Vállalat pénztárosa volt. Addig nem is volt baj, míg az egészségük nem hűtlenkedett. Közben teltek az évek, a gyerekeiket messze sodorta a megélhetés, a munkahely, és a távolban ők is családot alapítottak. Már unokák is sorjáznak a családban, sőt megérkezett az első dédunoka is. Igen ám, de az elsuhanó telek, záporillatú nyarak észrevétlenül meglopták őket. Egyre több lett a gyógyszer, egyre kevesebb az egészség. Évtizedekig az orvosokat az utcákon üdvözölték és lám, egyre több időt töltöttek a rendelőkben. Irénkének a látása rakoncátlankodott, Bandi egy agyinfarktus után óriási akaraterővel újra megtanult járni, beszélni. Ekkor merült fel bennük talán életükben először valami olyasmi: hej, de messze van Kaposvár és Százhalombatta! A gyerekeket odaköti a munka, így lassan eljutottak oda, hogy nekik kell közelebb húzódni. Annak ellenére, hogy ezer szál köti őket Hegyeshez, lassan megbarátkoznak a gondolattal: költözniük kell. A fiuk városába, Százhalombattára. Olyan távolságra tőlük, hogy közel legyenek, de mindenki maga tegye be maga után a bejárati ajtót. Igen ám, de ahhoz el kell, kellene adni a kunhegyesi házat, hogy ott vehessenek egy másikat. Elvégre valamivel tisztában vannak: se fiatalabbak, se egészségesebbek nem lesznek. Lehet emelést kérni, de háromévente egyszer Szó volt arról, hogy eltörlik a rendkívüli nyugdíjemelési lehetőségeket, amelyeket külön lapon, formanyomtatványon lehetett kérni. Hogy nem így történt, abban bizonyára közrejátszottak a hazai alacsony nyugdíjak is. Éppen ezért ez a lehetőség megmaradt. Főleg azoknál, akiknek alacsony a nyugdíjuk. Szaknyelven fogalmazva, méltányossági nyugdíj- emelést háromévente egyszer lehet kérni. Aki kérelmére zöld utat, azaz igent kap, ez most 2 ezer 800 forint havi emelést jelent. Aki efféle emelésben részesült, csak három év után lehet ismét kérelmet benyújtania. Még van egy másik lehetőség, az úgynevezett egyszeri segély: ami tízezer forint. A kérelmeket az Észak-alföldi Regionális Nyugdíjbiztosítási igazgatóság Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Igazgatóságára (5000 Szolnok, Kossuth tér 5.) kell továbbítani. ■ Szentandráson három klub is létesült már Jászszentandráson annyira népszerű a nyugdíjasklub, hogy három is szerveződött belőlük. Az egyik az erősebbik nemet, más szóval a férfiakat szervezi, a másik kettő pedig a hölgyeket. A Pacsirta nevű klub táncokkal, énekekkel, különböző szerepekkel lép fel, akár a Gyöngy nevet viselő. Olykor az idejárok régimódi, falusi ételeket is főznek, és évente egyszer kirándulnak az ország valamelyik szép részébe. A három klubnak mintegy száz tagja van. ■ 2 ezer 800 forint havi emelést kap a kérelmező. JÓI szórakoztak. Szolnokon a tiszaligeti strandon rendezték meg a 9. országos nyugdíjastalálkozót, melyen tánccsoportok és énekkarok léptek fel. Képünk a jókedvű szépkorúak egy csoportját örökítette meg. Robotolt cséplőgépnél is munka Nem kevesebb mint ötvenhat éve dolgozik Hogyan élte túl a kánikulát? megkérdeztük Volt, aki naponta háromszor zuhanyzott Papp Jánosné Marika erre a megszólításra nem ért. Mariska ő évtizedek óta mindenkinek. Lakott Tiszaroffon is, és úgy alakult az élete, hogy ötvenhat éve egyfolytában dolgozik. Robotolt cséplőgépnél, szedte az aratók után a markot, kapált harmados kukoricát, mikor mit kellett. Dolgozott a szülőotthonban, és már tíz-egyné- hány éve a kunhegyesi Középtiszai Mezőgazdasági Zrt. konyhájának a mindenese. Egyedül él, de már unokákkal is dicsekedhet. A konyhán mindenes, bármit rá lehet bízni. Neki a munka, ez a napi néhány órás elfoglaltság azt jelenti, mint másnak a levegő. Az életet. ■ Munka közben a kéttagú konyhai brigád. Aki a tálba mer: Nyúzó József- né Tériké, a főszakács, mellette mindenes kisegítője, aki az ebédelők- nek viszi a levest: Pappné Mariska. Az életét jelenti a munka. Az biztos, hogy olyan napok mögött vagyunk, amelyre emberöltő, emberöltők óta nem volt példa. Vajon nyugdíjasaink közül ki hogyan vészelte át a szaharai hőséget? A Kunságban érdeklődtünk. Kása Ferenc 73 éves:- Van egy darab szőlőm a Bá- nom-kertben, reggel öttől nyolcig kötöztem benne. Utána a kismotorral irány haza. Megmondom őszintén, naponta háromszor is zuhanyoztam. Háborgott is az asszony, hogy a vízszámla vastag lesz. Lehet, de még mindig olcsóbb, mintha bevisznek a kórházba! Özvegy Mozsár Lajosné 61 éves rokkantnyugdíjas:- A vérnyomásom karbantartása miatt esküszöm a fokhagymára. Két gerezd naponta kenyérrel, meg rendszerint hideg borogatást raktam a bal karomra és a homlokomra. Elárulom, mit csinált a fiam, aki tervező. Az íróasztal alá lavórt rakott, benne a két meztelen lába. Nem hogy hőgutát nem kapott, de még náthás is lett. A kánikulában! Bernát Károly 77 éves nyugdíjas: — Elég tűrhetően túljutottam ezen a forró héten. Keveset tartózkodtam odakinn, inkább reggel tettem-vettem. így a pumpa, akarom mondani a vérnyomás nem ment fel 180-ig, pedig arra korábban már volt példa. Sokszor elsötétítettem a szobát, lefeküdtem, és aludtam egyet. Vadon Imréné korábban egészségügyi dolgozó, „kéthetes” életkorú tanácsa: — Ne legyen senki a tűző napon, délelőtt 10 óra és délután négy között. Ha mégis muszáj, akkor nagy karimájú kalap nem árt, meg valami blúz a vállra, hátra. Az óránkénti langyoshideg zuhany csodát tesz. Aki viszont nagyon hideget iszik, gyöngyözik a homloka. Kiveri a veríték, így mondta a kunmadarasi nagyanyám. Jobb a félhideg, esetleg a kicsit langyos folyadék. ■
