Új Néplap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-30 / 176. szám
ÚJ NÉPLAP - 2007. JÚLIUS 30., HÉTFŐ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Emléktárgyat készítettek. Úgy tapasztaltam, hogy az idén rövidebbre sikeredett a nagykörűi cseresznyefesztivál. Ennek ellenére a tájházban, a gyerekek örömére megtartott kézműves-foglalkozáson sokan vettek részt. A kicsinyek természetes anyagokból készítettek különféle érdekes tárgyakat. Zs. S., Nagykörű Szépkorúak vidám napja együttműködés A klubok közötti kapcsolatok tovább szélesedtek Tapasztalataikat is megvitatták egymással a kertbarátkörök A nyár a kertbarátkörök számára a tapasztalatcserék időszaka. A jászjákóhalmi Jákó Kertbarát Kör - mely ez év őszén ünnepli megalakulásának 35. évfordulóját - az elmúlt hetekben több partnerével is találkozott. Előbb a jászberényi kört látogatták meg, ahol többek között egy virágkertészetet is megtekintettek, majd az újszásziak 30. születésnapján vettek részt. Távolabbi kirándulásra is indultak, Kecskemétre, ahol 1993-ban jártak utoljára. Az ottani, Kocsis Pál Kertbarát Kör tagjai a művelődési központban várták őket, majd egyik tagjuk nyárszentlőrinci kertészetét mutatták meg a vendégeknek. Mivel a termések előbb-utóbb zamatos falatokká, illetve borrá alakulnak, így minden esetben vacsorával, baráti beszélgetésekkel zárultak a találkozók. Fodor István Ferenc A szoljon.hu internetes oldalra írták olvasóink A www.szouon.hu internetes oldalunkra írt olvasói véleményeket szerkesztett formában adjuk közre. A közöltek semmilyen formában nem tükrözik szerkesztőségünk álláspontját Az Ismerős nélkül nem megy című cikk kapcsán az alábbi vélemények érkeztek: valakl Sok dolog van, amelyet protekció nélkül nem lehet elintézni. Tanácsos-e azonban visszaélni a helyzettel és egyfolytában csak az ismerőseinkre hagyatkozni? SA: Többször voltam munkanélküli, most sincs állásom. Voltam olyan munkahelyen, ahol az egész hivatal egy „nagy család”, mivel csak így lehet oda bekerülni és bentmaradni. Az alkalmasság talán másodlagos. A munkahelyek és lehetőségek száma sajnos nem gyarapszik. Úgy érzem, akiknek nincsenek segítőkész rokonai, ismerősei, azok esélytelenek, többek között én is. A probléma az, hogy még 14 évet kellene dolgozni a nyugdíjig, de munkakör szempontjából öreg vagyok. Az élethosszig való tanulás és átképzés is hülyeség, mert ötvenéves pályakezdőt ugyan ki alkalmaz!? ■ A Szolnokon három évtizede működő, egyedül élők „Te meg én” nyugdíjasklubja az eddigi gazdag programjait bővítve a kertvárosi művelődési házban és az önkormányzat Holt-Tisza part; pihenője kertjében partit szervezett. A klubtagok már hajnalban megkezdték a rendezvényt előkészítő munkálatokat: színpaA napokban a szolnoki, Széchenyi körúti ártézi kúthoz vízért mentem kerékpárral. Egyszerre érkeztünk egy Suzukival a leállósávban kialakított útburkolati helyhez, amely tiltja ott a gépjárművek megállását. Egy 70 év körüli férfi szállt ki az autóból, majd a felesége és unokája. Szóltam a járművezetőnek, hogy ahol megállt, az forgalom elől elzárt terület, és az útburkolati jelek jelzik. „Uram, köszönöm a figyelmeztedot, padokat, napernyőket állítottak fel, hatalmas edényekben főzték az ebédet. Négy mezőtúri klubból érkeztek a szépkorú vendégek: a Színjátszó, az Énekkar, az Újvárosi és a Vasutas-Lokomotív klubok képviseletében. A Szolnok Városi Nyugdíjas Egyesülethez tartozók közel fele - Baross, Barátság, Déryné, Kabaré-Dalkör, Pedagótést, fentebb állok. A KRESZ táblát néztem, az nincs, a felfestést pedig nem figyeltem.” A hozzátartozói mentek a vízért. Ő fentebb megállt az autóval, ahol parkírozni lehet, én pedig hazafelé kerekeztem. A közlekedési kultúra dicséretes mintapéldájával találkoztam. Jó lenne minél többször udvarias, hasonló magatartású járművezetőkkel találkozni a közlekedésben. Dikó Károly, Szolnok gus, Szikra-Papír, Tisza, Tiszavirág - meghívottként érkezett a kerti partira. A rendezvényen Szalay Ferenc polgármester, a Városi Idősügyi Tanács elnöke egyebek mellett a nyugdíjas klubok lehetséges támogatásáról is tájékoztatta a résztvevőket. A kellemes napon nagy sikerrel szerepeltek többek között versmondók, énekesek, színjátNéhány napja az egyik tévéadásban arról volt szó, hogy egyes településeken és a határban elszaporodtak a kóbor macskák, melyek rengeteg veszélyes kórokozót hordoznak. Valóban nagyon sok található ilyen állatokból nyáron, és messzi területeket bebarangolnak egerészni, élelmet keresni. Ahol megfordulnak, ürüléküket széthagyva táptalajt biztosítanak ezzel a kórokozóknak. Az ember és állat közötti fertőzést a macska szók, fellépett kórus, szólt a zene, volt vidám cigány- és formá- ciós tánc. A hagyományteremtő céllal tartott rendezvény jól bizonyította a klubok közötti kapcsolatokat. Bízunk abban, hogy az együttműködés a közeljövőben folytatódik, a mezőtúriak meghívásának eleget téve. Mészáros Ivánná klubvezető közvetíti. A gazdátlan, kóbor macskák és kutyák szaporodásáról, létszámukról nem tudni adatokat. Ezért komolynak tartom a figyelmeztetést, hogy sürgősen tenni kellene az ügyben valamint. B. J., Szolnok Kedves levélíró! Cikkéhez kapcsolódva érdemes elmondani, ha valaki kóbor macskának vagy kutyának ismeri a tartózkodási helyét, akkor azt Szolnokon a gyepmesternek jelentheti be az 503-437-es telefonszámon. Az engedélyezett zenebona vajon csendháborítás a nyaralás alatt? Olvasónk egy üdülőhelyen nyaralt, ahol esténként utcabált rendeztek. Az úr éjjel egyig nem tudott aludni. Kérdése: nem ma- rasztalhatják-e el csendháborí- tásért a rendezőket? Ha az önkormányzat kiadja az engedélyt, zöld utat biztosítva a hasonló szórakozásnak, nincs mit tenni. A dolog törvényes, mondták az egyik ügyvédi irodában. Az ott lakók szintén hiába háborognak a hatóságnál. A különleges alkalmakra, mint például egy üdülőhelyen utcabálra kiadott engedély ugyanis „üti” a tilalmat. Rendes körülmények között ez utóbbi úgy szól, hogy aki lakott területen indokolatlanul zajt okoz, az csendháborítást követ el, és harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A szabálysértővel szemben többek között a rendőrség, továbbá az ön- kormányzat ügyintézője járhat el. A fenti esetben azonban valószínűleg az van a háttérben, hogy az önkormányzat, illetve a neki iparűzési adót fizető vendéglátósok, szállásadók nagyobb turisztikai forgalmat remélnek az utcabál idejére. Ez növeli a pénzbevételt, amit a helyhatóság a terület fenntartására, fejlesztésére fordíthat. A nagyobb társadalmi érdek maga alá rendeli az egyes emberét, jelenti ki a jogász. Megoldás: mielőtt üdülőhelyet választunk, tájékozódjunk alaposan, megfelel-e az igényeinknek. Akad, aki szívesen mulatozik hajnalig nyaralás közben, nekik jók lehetnek a fenti körülmények. De az olyanok, mint levélírónk is, akik csöndre vágynak, ne zajos éjszakai programokkal terhelt helyre utazzanak. Más a helyzet, hogy ha szállásadónk csöndet ígért, és az nincsen meg. Ilyenkor kártérítést kérhetünk tőle a zaj miatt, feltéve, ha a szobafoglaláskor írásban rögzítettük a feltételt. Mert a kár csak ilyenkor bizonyítható. ■ A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhíányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná Az udvarias közlekedés jó példáját tapasztaltam A kóbor macska és kutya fertőzéseket hordoz Különleges élményekkel tértünk haza történelem Művészeti alkotások mellett pillanthattunk olasz földön a múltba Növekvő napraforgó. A lakótelepeken élőket a környezetük is minősíti. A szolnoki Széchenyi-városrész növényszerető lakói rendszeresen öntözik ezt a magányos, véletlenül a földből kikelt napraforgót. S. L, a Széchenyi-lakótelepről Földvárról és Martfűről mintegy ötvenen nyolc napot Itália kéklő ege alatt töltöttünk. Lehetett a természetet csodálni, gyönyörködni a tenger ritmikus lüktetésében, pizzázni vagy fagylaltoz- ni, ókori romok közt álmodozni, a lenyűgöző itáliai művészet gyöngyszemein ámulni, templomi freskókat megtekinteni. Elsőként a velencei Muránó szigetén a Szent Donáth-templo- mot tekinthettük meg. A14. század óta itt nyugszik a mi Szent Gellértünk. Innen, Velencéből érkezett hozzánk harmincöt éves korában, 1015-ben a bencés szerzetes főpap, hogy István királyunk segítőtársa legyen a nemzet kereszténnyé tételében, és Imre herceg nevelésében. István halála után a pogányság újra felül akart kerekedni a szeretet vallásán, s két társával vértanúhalált halt a ma róla elnevezett budai hegyen. Az Er- zsébet-híd pesti lábánál már 1046-ban álló, ma Belvárosi Plébánia-templomnak nevezett istenházából vitték, mintegy háromszáz évvel később el a holttestét Velencébe. A Szeged-Csanádi egyházmegye első püspökének sírja mellett énekeltük utunk során először a Magyar Himnuszt. Rómában minden zarándoknak legalább a négy főbazilikát illik meglátogatnia: a Szent Péter, a Maria Maggiore nevű Szűz Má- ria-bazilikát, s a falakon kívüli Szent Pál és a Lateráni-bazilikát. II. Szilveszter pápa sírja mellé sorakoztunk fel, aki első királyunknak küldte a szentkoronát. Sírja fölött karrarai márványból két dombormű látható, Damkó József szobrász munkái, 1905-ből. Egy napot Szent Ferenc városában, Assisiben töltöttünk. Sírhelyének altemplomában ugyancsak jó volt magyarnak lenni. A „Szent Márton elutasítja a fegyvereket” című kép a Pannónia földjén, Savariában (Szombathelyen) 31ó-ban született szentünkről elnevezett kápolnában látható. Közelében pedig egy Szent Er- zsébet-ábrázolás: II. András lánya, Árpádházi Szent Erzsébet, aki az innen világhódító útra induló „ferencesek harmadrendjének” volt buzgó tagja. Magyar szentjeink közül nemzetközileg a legismertebb az éppen nyolcszáz éve született Rózsák Szentje, Európa első kórházának alapítója. Tamási József plébános atya és útitársai A magyar ember szorgalmas, sokat dolgozik Olvastam a napokban az Új Néplapban arról, hogy mi magyarok sokkal többet dolgozunk, mint a tőlünk nyugatra EU-állampolgá- rok. Országunkban a dolgozó emberek általában szorgalmasak. Azért is dolgozunk többet, mert rákényszerülünk: féltjük a meglévő munkahelyünket, a havi kereset túlórázással is kevés a mindennapi megélhetéshez. Jó lenne nekünk is nyugati bérért dolgozni napi nyolc órát, s akkor alkalmunk lenne eleget pihenni, kiegyensúlyozottak lennénk, valamint több időt tudnánk családtagjainkkal együtt közösen eltölteni. Szecsák Imréné, Jászberény ■ Szent Geilért innen, Velencéből érkezett hozzánk 35 éves korában.
