Új Néplap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-30 / 176. szám

ÚJ NÉPLAP - 2007. JÚLIUS 30., HÉTFŐ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Emléktárgyat készítettek. Úgy tapasztaltam, hogy az idén rövidebbre sikeredett a nagykörűi cseresznyefesztivál. Ennek ellenére a tájházban, a gyerekek örö­mére megtartott kézműves-foglalkozáson sokan vettek részt. A kicsinyek természetes anyagokból készítettek különféle érdekes tárgyakat. Zs. S., Nagykörű Szépkorúak vidám napja együttműködés A klubok közötti kapcsolatok tovább szélesedtek Tapasztalataikat is megvitatták egymással a kertbarátkörök A nyár a kertbarátkörök számá­ra a tapasztalatcserék időszaka. A jászjákóhalmi Jákó Kertbarát Kör - mely ez év őszén ünnepli megalakulásának 35. évforduló­ját - az elmúlt hetekben több partnerével is találkozott. Előbb a jászberényi kört látogatták meg, ahol többek között egy vi­rágkertészetet is megtekintet­tek, majd az újszásziak 30. szü­letésnapján vettek részt. Távo­labbi kirándulásra is indultak, Kecskemétre, ahol 1993-ban jár­tak utoljára. Az ottani, Kocsis Pál Kertbarát Kör tagjai a művelődési központ­ban várták őket, majd egyik tag­juk nyárszentlőrinci kertészetét mutatták meg a vendégeknek. Mivel a termések előbb-utóbb zamatos falatokká, illetve borrá alakulnak, így minden esetben vacsorával, baráti beszélgetések­kel zárultak a találkozók. Fodor István Ferenc A szoljon.hu internetes oldalra írták olvasóink A www.szouon.hu internetes ol­dalunkra írt olvasói véleményeket szerkesztett formában adjuk köz­re. A közöltek semmilyen formá­ban nem tükrözik szerkesztősé­günk álláspontját Az Ismerős nél­kül nem megy című cikk kapcsán az alábbi vélemények érkeztek: valakl Sok dolog van, amelyet protekció nélkül nem lehet el­intézni. Tanácsos-e azonban visszaélni a helyzettel és egy­folytában csak az ismerőseink­re hagyatkozni? SA: Többször voltam munkanél­küli, most sincs állásom. Voltam olyan munkahelyen, ahol az egész hivatal egy „nagy család”, mivel csak így lehet oda beke­rülni és bentmaradni. Az alkal­masság talán másodlagos. A munkahelyek és lehetőségek száma sajnos nem gyarapszik. Úgy érzem, akiknek nincsenek segítőkész rokonai, ismerősei, azok esélytelenek, többek között én is. A probléma az, hogy még 14 évet kellene dolgozni a nyug­díjig, de munkakör szempontjá­ból öreg vagyok. Az élethosszig való tanulás és átképzés is hü­lyeség, mert ötvenéves pályakez­dőt ugyan ki alkalmaz!? ■ A Szolnokon három évtizede működő, egyedül élők „Te meg én” nyugdíjasklubja az eddigi gazdag programjait bővítve a kertvárosi művelődési házban és az önkormányzat Holt-Tisza part; pihenője kertjében partit szervezett. A klubtagok már hajnalban megkezdték a rendezvényt elő­készítő munkálatokat: színpa­A napokban a szolnoki, Széche­nyi körúti ártézi kúthoz vízért mentem kerékpárral. Egyszerre érkeztünk egy Suzukival a leál­lósávban kialakított útburkolati helyhez, amely tiltja ott a gépjár­művek megállását. Egy 70 év kö­rüli férfi szállt ki az autóból, majd a felesége és unokája. Szóltam a járművezetőnek, hogy ahol meg­állt, az forgalom elől elzárt terü­let, és az útburkolati jelek jelzik. „Uram, köszönöm a figyelmezte­dot, padokat, napernyőket állí­tottak fel, hatalmas edényekben főzték az ebédet. Négy mezőtúri klubból érkez­tek a szépkorú vendégek: a Szín­játszó, az Énekkar, az Újvárosi és a Vasutas-Lokomotív klubok képviseletében. A Szolnok Váro­si Nyugdíjas Egyesülethez tarto­zók közel fele - Baross, Barátság, Déryné, Kabaré-Dalkör, Pedagó­tést, fentebb állok. A KRESZ táb­lát néztem, az nincs, a felfestést pedig nem figyeltem.” A hozzátartozói mentek a vízért. Ő fentebb megállt az autóval, ahol parkírozni lehet, én pedig hazafelé kerekeztem. A közleke­dési kultúra dicséretes mintapél­dájával találkoztam. Jó lenne mi­nél többször udvarias, hasonló magatartású járművezetőkkel ta­lálkozni a közlekedésben. Dikó Károly, Szolnok gus, Szikra-Papír, Tisza, Tiszavi­rág - meghívottként érkezett a kerti partira. A rendezvényen Szalay Ferenc polgármester, a Városi Idősügyi Tanács elnöke egyebek mellett a nyugdíjas klu­bok lehetséges támogatásáról is tájékoztatta a résztvevőket. A kellemes napon nagy siker­rel szerepeltek többek között versmondók, énekesek, színját­Néhány napja az egyik tévéadás­ban arról volt szó, hogy egyes te­lepüléseken és a határban elszapo­rodtak a kóbor macskák, melyek rengeteg veszélyes kórokozót hor­doznak. Valóban nagyon sok talál­ható ilyen állatokból nyáron, és messzi területeket bebarangolnak egerészni, élelmet keresni. Ahol megfordulnak, ürüléküket szét­hagyva táptalajt biztosítanak ez­zel a kórokozóknak. Az ember és állat közötti fertőzést a macska szók, fellépett kórus, szólt a ze­ne, volt vidám cigány- és formá- ciós tánc. A hagyományteremtő céllal tartott rendezvény jól bizonyítot­ta a klubok közötti kapcsolato­kat. Bízunk abban, hogy az együttműködés a közeljövőben folytatódik, a mezőtúriak meg­hívásának eleget téve. Mészáros Ivánná klubvezető közvetíti. A gazdátlan, kóbor macs­kák és kutyák szaporodásáról, lét­számukról nem tudni adatokat. Ezért komolynak tartom a figyel­meztetést, hogy sürgősen tenni kellene az ügyben valamint. B. J., Szolnok Kedves levélíró! Cikkéhez kapcsolód­va érdemes elmondani, ha valaki kó­bor macskának vagy kutyának isme­ri a tartózkodási helyét, akkor azt Szolnokon a gyepmesternek jelenthe­ti be az 503-437-es telefonszámon. Az engedélyezett zenebona vajon csendháborítás a nyaralás alatt? Olvasónk egy üdülőhelyen nya­ralt, ahol esténként utcabált ren­deztek. Az úr éjjel egyig nem tu­dott aludni. Kérdése: nem ma- rasztalhatják-e el csendháborí- tásért a rendezőket? Ha az önkormányzat kiadja az engedélyt, zöld utat biztosítva a hasonló szórakozásnak, nincs mit tenni. A dolog törvényes, mondták az egyik ügyvédi irodá­ban. Az ott lakók szintén hiába háborognak a hatóságnál. A kü­lönleges alkalmakra, mint pél­dául egy üdülőhelyen utcabálra kiadott engedély ugyanis „üti” a tilalmat. Rendes körülmények között ez utóbbi úgy szól, hogy aki lakott te­rületen indokolatlanul zajt okoz, az csendháborítást követ el, és harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A sza­bálysértővel szemben többek kö­zött a rendőrség, továbbá az ön- kormányzat ügyintézője járhat el. A fenti esetben azonban való­színűleg az van a háttérben, hogy az önkormányzat, illetve a neki iparűzési adót fizető ven­déglátósok, szállásadók nagyobb turisztikai forgalmat remélnek az utcabál idejére. Ez növeli a pénzbevételt, amit a helyhatóság a terület fenntartására, fejleszté­sére fordíthat. A nagyobb társa­dalmi érdek maga alá rendeli az egyes emberét, jelenti ki a jogász. Megoldás: mielőtt üdülőhelyet választunk, tájékozódjunk ala­posan, megfelel-e az igényeink­nek. Akad, aki szívesen mulato­zik hajnalig nyaralás közben, ne­kik jók lehetnek a fenti körülmé­nyek. De az olyanok, mint levél­írónk is, akik csöndre vágynak, ne zajos éjszakai programokkal terhelt helyre utazzanak. Más a helyzet, hogy ha szállás­adónk csöndet ígért, és az nin­csen meg. Ilyenkor kártérítést kérhetünk tőle a zaj miatt, felté­ve, ha a szobafoglaláskor írásban rögzítettük a feltételt. Mert a kár csak ilyenkor bizonyítható. ■ A levelekből válogatunk. Az íráso­kat rövidítve közöljük, tisztelet­ben tartva a levélíró mondaniva­lóját. A témának akkor is nyilvá­nosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhíányos levele­ket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná Az udvarias közlekedés jó példáját tapasztaltam A kóbor macska és kutya fertőzéseket hordoz Különleges élményekkel tértünk haza történelem Művészeti alkotások mellett pillanthattunk olasz földön a múltba Növekvő napraforgó. A lakótelepe­ken élőket a környezetük is minő­síti. A szolnoki Széchenyi-városrész növényszerető lakói rendszeresen öntözik ezt a magányos, véletlenül a földből kikelt napraforgót. S. L, a Széchenyi-lakótelepről Földvárról és Martfűről mintegy ötvenen nyolc napot Itália kéklő ege alatt töltöttünk. Lehetett a természetet csodálni, gyönyör­ködni a tenger ritmikus lükteté­sében, pizzázni vagy fagylaltoz- ni, ókori romok közt álmodozni, a lenyűgöző itáliai művészet gyöngyszemein ámulni, templo­mi freskókat megtekinteni. Elsőként a velencei Muránó szigetén a Szent Donáth-templo- mot tekinthettük meg. A14. szá­zad óta itt nyugszik a mi Szent Gellértünk. Innen, Velencéből érkezett hozzánk harmincöt éves korában, 1015-ben a bencés szerzetes főpap, hogy István ki­rályunk segítőtársa legyen a nemzet kereszténnyé tételében, és Imre herceg nevelésében. István halála után a pogányság újra felül akart kerekedni a szeretet vallásán, s két társával vértanúhalált halt a ma róla elnevezett budai hegyen. Az Er- zsébet-híd pesti lábá­nál már 1046-ban ál­ló, ma Belvárosi Plé­bánia-templomnak nevezett istenházából vitték, mintegy háromszáz évvel ké­sőbb el a holttestét Velencébe. A Szeged-Csanádi egyházmegye első püspökének sírja mellett énekeltük utunk során először a Magyar Himnuszt. Rómában minden zarándok­nak legalább a négy főbazilikát illik meglátogatnia: a Szent Péter, a Maria Maggiore nevű Szűz Má- ria-bazilikát, s a falakon kívüli Szent Pál és a Lateráni-bazilikát. II. Szilveszter pápa sírja mellé sorakoz­tunk fel, aki első ki­rályunknak küldte a szentkoronát. Sír­ja fölött karrarai márványból két dombormű látható, Damkó Jó­zsef szobrász munkái, 1905-ből. Egy napot Szent Ferenc váro­sában, Assisiben töltöttünk. Sír­helyének altemplomában ugyancsak jó volt magyarnak lenni. A „Szent Márton elutasít­ja a fegyvereket” című kép a Pannónia földjén, Savariában (Szombathelyen) 31ó-ban szüle­tett szentünkről elnevezett ká­polnában látható. Közelében pedig egy Szent Er- zsébet-ábrázolás: II. András lá­nya, Árpádházi Szent Erzsébet, aki az innen világhódító útra in­duló „ferencesek harmadrendjé­nek” volt buzgó tagja. Magyar szentjeink közül nemzetközileg a legismertebb az éppen nyolc­száz éve született Rózsák Szent­je, Európa első kórházának ala­pítója. Tamási József plébános atya és útitársai A magyar ember szorgalmas, sokat dolgozik Olvastam a napokban az Új Nép­lapban arról, hogy mi magyarok sokkal többet dolgozunk, mint a tőlünk nyugatra EU-állampolgá- rok. Országunkban a dolgozó em­berek általában szorgalmasak. Azért is dolgozunk többet, mert rákényszerülünk: féltjük a meglévő munkahelyünket, a ha­vi kereset túlórázással is kevés a mindennapi megélhetéshez. Jó lenne nekünk is nyugati bérért dolgozni napi nyolc órát, s akkor alkalmunk lenne eleget pihen­ni, kiegyensúlyozottak lennénk, valamint több időt tudnánk csa­ládtagjainkkal együtt közösen eltölteni. Szecsák Imréné, Jászberény ■ Szent Geilért innen, Velencé­ből érkezett hozzánk 35 éves korában.

Next

/
Thumbnails
Contents