Új Néplap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-03 / 153. szám
ÚJ NÉPLAP - 2007. JÚLIUS 3., KEDD KULTÚRA 13 A legjobb emlékek kötötték hozzánk színház A Nemzet Színésze, Darvas Iván két évadban szerepelt vendégként a Szigligetiben Nemrég hunyt el Darvas Iván, a Nemzet Színésze, akinek csodálatos játékában a szolnoki színházlátogatók is gyönyörködhettek. írásunkkal a színészóriásra emlékezünk, akitől a közelmúltban látványos külsőségeket mellőzve búcsúztak el. Valkó Mihály Volt egyszer egy Miatyánk, majd aztán egy Amadeus - az egyiknek már több mint tíz éve, a másiknak lassan másfél évtizede. Időben egyre távolabb esnek tőlünk, az emlékei is homályosulnak, mégis jólesik visszaemlékezni rájuk, mert mindkettő színházi esemény volt. Azzá avatta egy zseniális színész játéka, aki túl ugyan már a hetvenen, amikor Szolnokra érkezik, ám ereje teljében mégis. Abban a korban - vallotta - , amikor hülye az, aki nem gondol a halálra, ám végtelenül ostoba, aki csak vele foglalkozik. Egyébként az a korszaka ez a Szigligetinek, amikor igazi sztárok csillognak a színház egén. Itt játszik Törőcsik Mari, ideszerződött Garas Dezső, jön Hernádi Judit, Szacs- vay László, Almási Éva. Darvas Ivánt azzal csábítja Szolnokra Schwajda, a színidirektor, hogy új, groteszk drámájának, a Miatyánknak egyik főszerepét egyenesen reá szabja, neki írja. Amikor híre jár, hogy jön a Szigligetibe, már az felvillanyozza a színházszerető szolnokiakat. Különben csendben érkezik, nem mint valami ünnepelt nagy művész, mondhatni szerényen. Mintha terhes is lett volna már neki a saját nagysága. A szálló, a Tisza — ugyanis ott lakott, olykor kislányával együtt - recepciósa úgy emlékszik rá, mint egy igen szolid úriemberre, kinek soha nincs külön igénye, vagy különös igénye. S oly udvarias vele szemben is, hogy amikor köszön, mélyen meghajol mindig, s hozzá még kalapját is megemeli. Ugyanakkor rendkívül zárkózott volt - idézi őt Mészáros István, aki együtt játszott vele Szélmolnárfiként- távolságtartó. Már az is kitüntetésnek számított, ha valakitől, akár tőle is, megkérdezte, hogy érzi magát? Ez már mondhatni, részéről beszélgetésnek számított. Ahogy most visszagondol rá, neki képe barna szemüvegével ugrik be, melyet mindig, még a próbákon is hordott, merthogy állítólag túl érzékeny volt szeme a fényekre. Nagy tekintélynek örvend a színész kollégák körében. Tiszteltük őt, de figyeltük is ahogy próbál, hogy bizonyos mesterségbeli fogásait elleshessük. A feladat nagyszerűsége vonzza, amikor igent mond Schwajdá- nak, hogy olyan előadás részese lehet - vallja -, amelyben szembenézhet nemcsak a világgal, de önmagával is, és felteheti a kérdést: mi ez az őrület, ami itt folyik körülöttünk? És vajon hogyan is őrizhetnénk meg magunkat a változásoknak abban az erős széljárásában, amit a rendszerváltozás jelent? A Miatyánknál szellemesebb, furcsább, groteszkebb és ugyanakkor mélyebb megfogalmazású darabot még nem írtak arról - nyilatkozta egy- helyütt. Művészi pályájának ebben az utolsó szakaszában érezhetően erősen foglalkoztatja: vajon mit és mennyit is ér az ember, nem értékeli-e túl önmagát vagy épp ellenkezőleg, nem becsüli-e alá túlságosan? Amikor a Miatyánk sikere után újra hívják 2001-ben, legyen Salieri, a meghasonlott középszerű muzsikus az Amade- usban, akkor is ez izgatja, ezért is vállalja a feladatot, az időszerűsége miatt. No, meg azért is, mert a Miatyánk révén a legjobb emlékek kötik a szolnoki színház közönségéhez. Rajongtunk érte mi is mindannyian - ezek már Gombos Judit lelkes szavai, aki ugyancsak együtt játszott vele az Amadeusban. - Nemcsak munkabírását csodáltuk, azt is, hogy bár már hetvenes éveinek közepén járt, de mit sem veszített férfiúi vonzerejéből. Irigyeltem is kolléganőmet, Létay Dórát, aki szerepe szerint intim közelségbe kerülhetett vele. Aki viszont így beszél erről: — Az egész női kar engem irigyelt, amiért csókolózhattam Darvas Ivánnal. Koszi szépen. Az Amadeusban nyújtott játékára ma is emlékeznek Szolnokon Vallanak róla: Mészáros István, Gombos Judit, Molnár László, Császár Gyöngyi, Eszterházy Péter Egy hónap kellett ahhoz, hogy feloldódjak. Emlékezetes bemutató ez azért is, mert Darvas Iván partnere drámabéli játszótársa Alföldi Róbert, akivel először hozza össze sorsa színpadon. És akit menten a szívébe is zár, mert - miként megemlíti -, varázslatosan azonosulni tudott szerepével, hogy amikor dirigálja szerepe szerint a közreműködő Liszt Ferenc Zenekart, akkor Mozartot láttam egyenesen, mintha ő vezényelt volna. Ennek láttán még könny is szökött a szemembe. Büszke voltam, hogy része lehettem e csodának. Alföldi viszont igen nagy megtisztelésnek veszi, hogy partnere lehet. Micsoda páros volt! Legendás, mondják, ahogy ügyelt a pontosságra. A játék legkisebb részletében is. Molnár László máig frissen, jól emlékezik arra a jelenetre, amikor az Amadeusban inasként egy tálca süteményt kellett átnyújtania neki. Lassan, zenei végszóra kellett odaérnie hozzá, aztán figyelni, mikor mozdul a kisujja, mert ez volt a jel. Legalább húszszor mondta, hogy rossz tempóban adom. Én azt gondoltam, hogy mindig ugyanúgy és ugyanakkor adom, de nem. Aztán a sokadik előadásban e jelenet után bejött az öltözőmbe, és azt mondta: „Most volt tökéletes! így csinálja. Pontosság, érti? Pontosság!” Ennek örömére a következő jelenetben öt poharat törtünk el közösen, véletlenül. Rámmosolygott, és azt mondta: „Pontosság...” Amikor megszületett az Amadeus, harsányan trombitálta a helyi sajtó: íme a színház forró ünnepe! A publikum valóban lázban égett, úgy szakadt fól a taps, mint valami jótékony mennydörgés. S ez még az idelátogató és az előadást megtekintő Eszterházy Pétert is meglepi, a neves írót, hisz mint írta is, ilyet színházban ritkán látni, hogy felállva tapsolnak önfeledten. Darvas Iván alakítását pedig oly nagyszerűnek érezte, hogy kész volt őt meg is védeni a modorosság vádja ellen, mely- lyel az irodalmi újság fanyalgó kritikusa illette. Szerinte: az utóbbi idők legfontosabb Darvas-alakítását nyújtja a színész. Az Amadeus aztán a Pécsi Országos Színházi Találkozón is elnyeri a közönség díját, megkoronázva ezzel mintegy az otthoni sikert. Becses volt a humora. Császár Gyöngyi, aki Salieri felesége az előadásban, „férficsibész” humorát említi, amikor emlékezik. Ahogy az egyik jelenetben, bár a helyzet párbeszéd nélküli, csendben csak hallgatják a zenét, halkan, csábosán odasúgta neki: „Milyen csinos, Ön, ma este!” Szinte hihetetlen, hogy tudott visszafiatalodni, amikor levette parókáját: lenyűgöző, csodás élmény volt számomra. Ilyet Törőcsik Maritól látott, ekkora varázslatot. Mértéktartó eleganciája bizony humorral is párosult. Sokszor lepte meg színésztársait. Ugyancsak Császár Gyöngyi meséli, hogy amikor próbán ment fölfelé a lépcsőn, s arra instruálták Darvast, mit és hogyan tegyen, beszéltek, mondták- mondták neki, ő egyszercsak megállt, mérhetetlen nyugalommal, ám kissé ravaszul így szólt oda nekik: „Gyerekek! Nem lehetne ezeket akkor elmondani, amikor nem a lépcső közepén állok, hanem a színpad sokkal biztonságosabb deszkáján?” A színészet mellett tudták róla, létezett egy másik szenvedélye, kedvtelése: megörökíteni pályatársait rajzokban. Portrét készíteni róluk a la Darvas, ahogy ő látja őket. számítógéppel kialakítva. így elkészíti arcképét többek között Schwaj- dának, aki idecsábította, Garasnak, akivel a Miatyánkban játszott és Alföldinek is az Amadeusból. Arcképek, melyek most is ott láthatók a Szigligeti jobb oldali feljárójában, ott sorakoznak a falon. Közöttük a sajátja is, a zseniális komédiásé, aki az évtizedek során annyi, de annyi kincset hullajtott el, s az égnek hála, jutott belőle nekünk is jutott bőven itt, a Tisza-partján is. Sokféle kép élhet bennünk róla. Hogy melyik az ő halhatatlan arca? A Miatyánk Szélmolnára és az Amadeus Salierije is ott kell, hogy legyen az ő arcképalbumában. ■ Nagyon tiszteltük őt, de figyeltük is, ahogyan próbált. Darvas Iván nagy sikereket aratott filmszerepekben, mint például a Liliomfiban is. Képünkön Dajka Margittal. Egy másik film: Férjhez menni tilos! Darvas Iván Mezei Máriával. Művész Színház 1946-tól Madách Színház 1949-1956 miskolci színház, József Attila Színház 1963 Vígszínház 1965-1989 Szabadfoglalkozású színész 1990-től, közben vendégjáték Szolnokon: 1995-ben Miatyánk, 2005-ben Amadeus
