Új Néplap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-04 / 128. szám

2 A NAP TEMAJA UJ NÉPLAP - 2007. JUNIUS 4., HETFO ÜNNEPLÉS Űrbe lőtték az O-Lajkát - Az egész estés fieszta első állomása a Kossuth tér volt, majd a Hild téren folytatódott a buli tűzijátékkal, később egy pizzériában és befejezésül bowlingcenterben mulatott a társaság HANGULAT A TETŐFOKON Tizenhat évet kellett vár­ni a második bajnoki címre. Megérte. A,csapat mennybe ment és a druk­kerek kórusa az egekbe repítette a gárda nevét. A hajnalig tartó mulatozás­ból senki sem akart ki­maradni. Azt ki-ki döntse el maga, hogy a szurko­lók vagy a kosarasok bu­liztak nagyobbat. Molnár Ádám, Varga Csaba be, hogy kézről kézre adják a szurkolók. A hangulat egyre csak foko­zódott, az Olaj-ünnep második állomáshelye a Hild tér volt, ahol a színpadon énekeltek a nap hősei, a rögtönzött koncer­tet több ezer ember tapsolta vé­gig. Aki szemfüles volt, az ész­revehette, hogy a „nemzeti szí­neket” hirdető Olaj-lobogó a buszpálya toronydaruján leg­alább olyan boldogan repdesett, mint a játékosok és szurkolók lent a művház előtt. „Behúz­tuk”, „megcsináltuk”, „másfél évtizede vártam erre” - ilyen és ehhez hasonló kifejezések rep­kedtek a fülem mellett, miköz­ben a csapat szépen lassan el­kezdett átcsordogálni a közeli pizzériába. A Gody-ban 50-nél is több pizzával vendégelték meg a bajnokokat és a családta­gokat, itt már gazdagon fogyott a pezsgő.is. Aki már nem fért be a helyre, az kint ácsorgott és csoportokba verődve beszélge­tett, ki Hollins-szal, ki a fiata­labb játékosokkal, de mindenki jól érezte magát. A parádé vége felé a Gody-ban családtagnak számító Cica be­állt a pultba is, hogy besegítsen a személyzetnek, akiknek volt dolguk rendesen. - Na, srácok indulás, mindenki a vendégem a botylingcenterbep, a Gody úgyis zár, úgyhogy nyomás a ta­xikba! — veti oda ellentmondást nem tűrően Vili bácsi, aki már ősidők óta a csapatnak szurkol. A' taxiban Balogh Gyuszival anekdotázunk a győzelem felett, de gyorsan megérkezünk a cé­lunkhoz, utánunk jön a csapat többi tagja is. Vili bácsi a pultnál már azon fáradozik, hogy a ha­talmas bajnoki serleget tele­töltesse. A végére hat üveg whiskey és némi kóla is be­lefolyik, feszített „víztükör”, ebből mindenkinek in­nia kell, különben a ház ura mégha-, ragszik. Idő köz­ben felfedem ma­Pór Péter vezetőedző csapatával mindent megnyert, amit lehetett A fanatikusok rigmusai nyomán kisebb földrengés rázta meg Szolnokot. Az epicentrum a Kos­suth tér volt, ahol több ezer ola­jos szurkoló skandálta a játéko­sok neveit és lengette a kötött, piros-fekete sálat, amelyből jövő­re elkél egy új garnitúra, hiszen a kupagyőzelmek és a bajnoki címek száma is a duplájára hí­zott. —Ember, ez egész egyszerű­en felfoghatatlan! Én még soha nem éreztem ilyesmit! Ne kérd, hogy most többet mondjak, mert nagyon nehéz szavakba önteni, hogy mit érzek most — mondta Kelley, a csapat adu ásza még az öltözőfolyosón. Aztán kint a vá­rosháza előtt persze a tűzoltóau­tó létrájáról ugrott fejest a tömeg­vh\ IM MOTAENGil A tiszaligeti sportcsarnokban elkezdődött az örömünnep. Donatas Sabaliauskas a kupával a kezében fordult a szurkolókhoz. Megkérdeztük olvasóinkat Mit szól a Szolnoki Olaj bajnoki címéhez? KONCZNÉ KLEMENC ILDIKÓ: — Én csak ebben az évadban kezdtem Olaj-meccsekre járni. Hamar megszerettem ezt a lelkes és elszánt csapatot és kiváló közönségét. Azt h szem, a következő évadban már bérletet fogok vásárolni. A mai mérkőzés nagyon jó volt, csodálatos hangulatban telt el. Igazán kitettek magu­kért a fiúk. SZENDI JÓZSEF: - Mikor kiér­keztem a tiszaligeti csarnok­ba, azt mondtam, hogy ilyen közönség előtt nem veszíthet­jük el a mérkőzést, sőt több mint húsz ponttal fogunk nyerni. Csapatunk közönség­szórakoztató játékot nyújtott. Legalább negyven éve járok kosármeccsekre, és boldog va­gyok, hogy részese lehettem a sikernek. gulyás edó: — Nagyon örölük, hogy győztünk. Kiszurkoltuk a bajnoki aranyat, hiszen nem­csak a Tiszaliget sportcsar­nokban drukkoltunk, hanem idegenbe is gyakran elkísér­tük a csapatot. Annak külön örülök, hog)' tripláztunk eb­ben az évadban, hiszen a ku­pát, az alapszakaszt és bajno­ki címet is megnyertük. Szép volt fiúk! CSOMÓS CSABA; -A kiváló bajnoki és kupamenetelést egy csodálatos gálaelőadással zárta a csapat. A bajnoki dön­tőben és az utolsó mérkőzésen kétség sem fért hozzá, hogy Olaj az erősebb gárda, mint a Körmend. Sok szurkolótár­sammal abban bízunk, hogy a következő idényben is ha­sonló, jó állományú együtte­sünk lesz. Ezt kell tudni a Szolnoki Olaj KK csapatáról Szín: piros-fekete Cím: 5001, Szolnok, Tiszaliget Csarnok: Tiszaligeti Sportcsarnok Internet: www.szolnokiolaj.hu Elnök■ Dr. Nyerges Zsolt Társadalmi elnök: Ökrös Imre Ügyvezető elnök Tóth Zoltán Szakosztályvezető: Acsay Attila Technikai vezető: Balogh Gyula Legjobb bajnoki helyezés: 1.(1990-1991,2006-2007) Legjobb kupahelyezés: 1. (2002, 2007) JÁTÉKOSKERET 4. Cziczás László, 28 éves, 189 cm 5. Pavel Frana, 30 éves, 212 cm 6. Fülöp Gábor, 27 éves, 206 cm 7. Kenyeres Sándor, 20 éves, 195 cm 8. Rezák Tamás, 21 éves, 182 cm 9. Vemaid Hollins, 27 éves, 192 cm 10. Molnár András, 24 éves, 193 cm 11. Thomas Kelley, 31 éves, 185 cm 12.Tóth Viktor, 21 éves, 185 cm 13. Harazin Tamás, 22 éves, 204 cm 14. Donatas Sabaliauskas, 32 éves, 201 cm 15. Andrius Jurkunas, 31 éves, 206 cm 16. Kovács Dávid, 20 éves, 200 cm 17. Gaál Róbert, 18 éves, 188 cm 18. Cseh György, 20 éves, 210 cm Vezetőedző: Pór Péter £tíző:Tasnádi Zoltán A gyerekek együtt örülhettek példa­képükkel, Thomas Kelley-vel gam Jurkunas előtt, aki egy nagy ölelés után nyugtázza, hogy én voltam az, aki megin­terjúvolta interneten. - Gyere, Jurgita, vele beszélgettünk múltkor — hívja a feleségét is, aki elmosolyodik a hír hallatán. Most már tudni fogom, hogy te vagy, nyugodtan köszönj be bár­mikor, szívesen beszélgetek ve­led, legalább még közelebb ke­rülök a szolnokiakhoz - teszi hozzá a litván kosaras. A csapat legtöbbje bowlingo- zik, Kelley leginkább párjával, Anitával van elfoglalva. Épp1 a fiatalokkal dumálunk, amikor jön Donatas és beszélgetésbe elegyedünk: — Mára elég volt. Ma éjszaka jól akarom érezni magam és nem akarok egy szót sem szólni a kosárlabdáról, úgy­hogy igyunk valamit. Közben le­tépi a nyakamból a sálat, a zász­lót is leveszi a hátamról, hogy még egy kicsit se érezhessem szurkolónak magam. Mikor emelném a sört a számhoz rám szól: - Semmi sör, férfiak va­gyunk, igyunk whiskey-t! Köz­ben azt is megtanulom, hogy az anyanyelvén koccintáskor azt mondják, hogy „búk”. Nekem kicsit könnyebben megy, mint neki az „egészségünkre”. Az éj­szaka folytatását aztán minden­ki képzelje el maga, nekem pi­ros-fekete köd szállt a sze­meim elé... A drukkerek egész este kísérték a győztes csapatot a városban A Hild téren, ahol késő éjszakáig tartott a fieszta, a bajnokcsapat tagjai mikrofont ragadtak és együtt énekeltek a szurkolókkal

Next

/
Thumbnails
Contents